[Grem] R.Scruton filozófus új könyve

2018. Sze. 27., Cs, 17:15:14 CEST

 Scruton: A nyugati demokráciák identitásválságban szenvednek
<http://mandiner.hu/cikk/20180927_roger_scruton_where_we_are>
http://mandiner.hu/cikk/20180927_roger_scruton_where_we_are

*Írta: Filemon Norbert <http://mandiner.hu/szerzo/filemon_norbert>*

*A haza nem **egy nemzet, egy hitvallás vagy egy hitrendszer**, hanem a
nagybetűs Otthon: ahol *a dolgokat nem kell megmagyarázni, ahol* önmagad
lehetsz és a saját dolgoddal foglalkozhatsz* – *vallja Roger Scruton Orwell
nyomán. Scruton „Where we are: the state of Britain now” c. új könyve *a
nemzet, az identitás, az EU és a globalizáció körüli konfliktusokat elemzi.

Roger Scruton Where We Are: the state of Britain now
<https://www.roger-scruton.com/books/487-where-we-are?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201809>
című
kötete 2017 novemberében jelent meg a Bloomsbury kiadó jóvoltából. A *világhírű
brit konzervatív filozófus *(vele készült 2016-os interjúnkat itt
<http://mandiner.hu/cikk/20160920_roger_scruton_interju_onok_bejonnek_az_orszagunkba_es_elveszik_a_munkankat?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201809>,
a 2017-eset pedig itt olvashatják
<http://mandiner.hu/cikk/20170602_roger_scruton_interju?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201809>)
ezúttal egy rendkívül olvasmányos, néhol irodalmi stílusban írott könyvet
tett le az asztalra, ami Nagy-Britannia aktuális helyzetéről szól.

A szerző *kiemelten foglalkozik a Brexit-referendum okaival és
következményeivel, a globalizáció kérdéskörével, továbbá a nemzeti
szuverenitás és identitás kapcsolatával. *Scruton olyan azonosságtudatról
értekezik, ami egyesíti vagy aminek egyesítenie kellene a briteket.

*Úgy gondolja, a nyugati demokráciák identitásválságban szenvednek.*

*A világgazdaság, a hagyományos vidéki életforma gyors hanyatlása és a
különböző kultúrájú és vallású  személyek tömeges bevándorlása veszélybe
sodorta a bizalmon – „trust”– alapuló többesszám első személy
– „Mi” – fogalmát, *ami az elszámoltatható képviseleti kormányzat *sine qua
non*ja. Scruton szerint a legrosszabb azonban az, hogy *aki ezt állítja,
annak** a rasszizmus és idegengyűlölet bélyegét kell viselnie. *Ez az oka
annak, hogy *az emberek már nem bíznak a politikai elitben, ami többek
között megnyilvánult a Brexit-döntésben és Donald Trump választási
sikerében*. A szuverenitás ugyanis arról szól, hogy ki kormányoz minket és
hogy honnan.

*Büszke szigetlakó vagy kapzsi imperialista?*

A filozófus szerint a brit történelemről alkotott képet két rivális
koncepció határozza meg. Az egyik oldalon büszke briteket látunk, akik
évszázadokon keresztül sikeresen védelmezték hazájukat. Akik az elmúlt két
évszázadban nagy önbizalommal terjesztették el a világban a kereskedelmet,
az önkormányzatiságot és a pragmatikus jogrendszerüket.

Ezzel szemben a másik oldal bennük a kapzsi imperialisták típusát látja,
akik a világuralomért folytatott harcukban külföldön káoszt, belföldön
konfliktusokat robbantottak ki. Scruton szerint mindkét olvasat tartalmaz
igazságokat és tévedéseket, de megjegyzi, hogy
az akadémiai szférában jelenleg a kapzsi imperialista képe dominál.

Ez a történelemszemlélet leginkább a hatalmával visszaélő
Stuart-monarchiával, az angolok és a skótok közötti összecsapásokkal, az
írek és az indiaiak elnyomásával és a munkásosztály sanyarú sorsával
foglalkozik. Képviselői úgy vélik, hogy a „*felszabadítás*” és az „
*ellenállás*” vitte előre a „*lázadás*” nemes hagyományát jogos
következménye felé: ami egy osztályon, fajon és genderen alapuló
különbségeket nem ismerő társadalomban nyilvánul meg.

Ezzel szemben* hetven éve még a „büszke szigetlakó” képét tanították a
gimnáziumokban. **Ekkor még úgy gondolták a britek, hogy végül is sikerült
megnyerniük egy nehéz háborút, ami békésebb világot hozott mindenkinek – a
németeknek is. A tananyag brit sikerekkel volt tele, ami a spanyol armada
legyőzésével indult, majd az 1688-as dicsőséges forradalommal folytatódott,
de Napóleon semlegesítésének történetét is nagy gonddal oktatták. *

Persze *a curriculumban néha megjelent a bukás momentuma is, például Scott
kapitány halála az Antarktiszon vagy Gordon tábornok eleste Kartúmnál. Ez
azt a célt szolgálta,* *hogy az igaz brit hazafi megtanulja, hogy a
halállal méltósággal szembenézni nemesebb* *az ellenség felett aratott
diadalnál. *

*Bárhol, valahol és a Brexit *

„*Azok vagyunk, ahol vagyunk” *– mondja Scruton, az identitás kérdését
fejtegetve  A walesiek, skótok és az angolok számára az országuk az
otthonuk is, amelyet kis közösségek, csapatok és klubok népesítenek be,
ahol virágoztak a templomok és a kápolnák, sok más világi szabadidős
tevékenységgel együtt.* A identitásuk a hellyel való személyes kapcsolat
által alakult ki.* A szerző Orwellt idézve, kiemeli, hogy* az író számára
hazája* nem egy nemzet, egy hitvallás vagy egy hitrendszer volt, hanem* a
nagybetűs Otthon.  **Otthon, ahol a dolgokat nem kell megmagyarázni,
otthon, ahol önmagad lehetsz és a saját dolgoddal foglalkozhatsz. *

A szerző előszeretettel használja az „*oikos*” kijezést. Ez azt a helyet
jelenti, ami nem csak az enyém és a tied, hanem *a mienk.* Ez a politikai
többesszám első személynek a színpada. Úgy véli, hogy *ma sajnos az
oikofóbia jellemzi a brit értelmiséget, mert rendszeresen rasszizmusnak,
imperializmusnak vagy idegengyűlöletnek nevezik **a hazafiság általános
formáit.*

*Ez *Scruton szerint* a haza megtagadása,* amivel képviselői elfordulnak az
örökségbe kapott többesszám első személytől. A „*mi*” tehát nem mindig
foglalja magában ugyanazt az embercsoportot vagy hálózatot. David Goodhart
megkülönböztetését alkalmazva Scruton elhatárolja egymástól a „*bárhol”* és
a „*valahol*” csoportot.* A „bárhol” csoportba azok tartoznak, akik az
üzleti ügyeiket, kapcsolataikat és hálózataikat anélkül képesek különböző
helyekre vinni, hogy ebből káruk származna*, míg* a „valahol” csoport
tagjainak meghatározott helye és őshonos életformája a társadalmi
létükbe van írva. *

Scruton szerint *Nagy-Britanniában a „bárhol” csoport emberei közé
tartoznak a bal- és jobboldali nagyvárosi elit tagjai, akik meghatározták
az elmúlt huszonöt év politikáját, akik túl sokszor elfelejtettek
különbséget saját szekcionális érdekeik* *és* *a közérdek* * között*. *A
„valahol” csoport érdekeit** mellőzték a politikai döntéshozók*, ezért nem
meglepő, hogy a „*kilépés*” üzenetét küldték politikusaiknak a Brexit
szavazás napján.

*A Brexit-referendum eredményében az őshonos szigetlakókra a beleegyezésük
nélkül rákényszerített demográfiai változások is közrejátszottak, részben a
kelet-európaiak bevándorlása miatt.  *

„*A történelemben semmi sem marad változatlan. A béke és jólét évei, a
keresztény hit hanyatlása, a tömeges bevándorlás és a globális kereskedelem
és kommunikáció terjedése – ezek és más komoly változások olyan fiatal
generációkat eredményeztek, amelyek jobban hangolódnak olyan hálózatokra,
amelyek kortársaikhoz kapcsolják őket, mint az olyan szabadságokhoz,
amelyekért a nagyszüleik harcoltak. Még nem szembesültek vészhelyzettel
életük során, amire az egyetlen kötelező válasz a hazafiság. Persze a
dzsihadisták mindent megtesznek azért, hogy ezt orvosolják*” – szögezi le
Scruton.

*A radikális iszlám megerősödését a szerző „**Európa legnagyobb
problémájának*” nevezi.

*A nemzetállam jelentőségéről *

*A korábbi identitások – dinasztia, hit, család, törzs –* *már akkor
hanyatlásnak indultak, amikor felvilágosodás átadta őket a feledésnek. **A
20. század ideológiái és totalitárius államai azonban nem tudtak
alternatívát mutatni*. Ennek ellenére a filozófus úgy véli, hogy a britek a
modern korban egy olyan identitásnak örvendtek, ami nem dogmákon vagy
nemzeti mítoszon alapult, hanem egyszerűen a szokásokon és intézményeken,
amelyeka kölcsönös bizalom és felelősség feltételei mellett lehetővé tették
az idegenek közötti együttélést.

A kötetben a filozófus hosszasan fejtegeti *a nemzetállam és az
állampolgárság kialakulásának jelentőségé*t az európai történelemben: *„**A
nemzeteket nem a közös rokonság vagy vallás definiálja, hanem a közös haza.
Európa annak a ténynek köszönheti nagyságát, hogy az európaiak elsődleges
lojalitását elválasztották a vallástól és inkább a területhez
csatolták**” *– írja,
majd megjegyzi, hogy *„a**z állampolgárság a legegyértelműbb ajándéka a
modern nemzetállamnak, amiben az emberek elfogadják a tagság területi
meghatározását a vallási és dinasztikus definíciók helyett, ami olyan
konfliktusokhoz vezetett, amelyek a reformáció korában szétszakították
Európát**”. *

Úgy gondolja, hogy *Európában az állampolgárság nem csak szabadságot és
biztonságot nyújt, hiszen a jog uralma a szerződések is szabadon
megköttethetnek, amely egyértelmű gazdasági előnyt jelent. A jogvitákat
bíróságok előtt lehet rendezni, nem* pedig* felfogadott verőlegényekkel*.
Az angoloknak *különösen fontos elszámoltathatóság elve* pedig áthatja az
intézményeket,* ezért **a korrupció** felismerhető és szankcionálható,*
akkor is, ha az állam legmagasabb szintjén jelentkezik.

*A polgári társadalomban mindenkit közös szabályok kötnek össze. Ez * nem*
azt jelenti, hogy* itt nincsenek tolvajok és csalók, hanem azt, hogy* a
bizalom az idegenek között is növekedhet,* és *ez a bizalom nem a családi
kapcsolatokon, a törzsi hűségen vagy a megszolgált szívességeken alapul. Ez
különbözteti meg élesen például Ausztráliát Kazahsztántól, ahol a gazdaság
kölcsönös szívességeken alapul, olyan emberek között, akik azért bíznak
egymásban, mert ismerik egymást és a hálózatokat, amelyeken keresztül
nyélbe üthető bármilyen gazdasági ügylet. *
Ezért van az, hogy Ausztráliának van bevándorlási problémája, Kazahsztán
viszont agyelszívással küzd

– írja Scruton.

*Hogyan függ össze a szuverenitás az identitással?*

Scruton szerint a*z Európai Unió egy szupranacionális, bonyolult, de
találékony intézményrendszer egy aktivista Európai Bírósággal, ami fel van
hatalmazva arra, hogy minden, az alapszerződés hatálya alatt álló törvényt
értelmezzen azzal a céllal, hogy biztosítsa a politikai unió céljait.*

*A radikális föderalisták, mint Jacques Delors, Jean-Claude Juncker és Guy
Verhofstadt egy demokratikus szuperállamot szeretnének, amiben az Európai
Parlament a törvényhozó szerv, a Bizottság pedig a végrehajtó hatalmat
gyakorolja.* A filozófus azonban felhívja a figyelmet arra: azzal, hogy
ezek az intézmények *szuverenitást **vonnak el **a tagállamok**tól,*
automatikusan még nem szerzik meg azokat. Ez problémákhoz vezetett
Görögországban és Olaszországban, ugyanakkor ezek nemzeti problémák voltak
és a Bizottságnak nem volt hatásköre erre, csak a Parlament tárgyalhatta
meg, hogy mi a teendő – *az a Parlament, ami túl sokszínű és nagyon
elszakadt* *a különböző nemzeti érdekek**től.* *Egy demokráciában márpedig
a nép ad felhatalmazást a kormányzásra és a kormány a népnek felel.*
Ezért f*ügg össze a szuverenitás az identitással.** Tudnunk kell, hogy kik
ezek az emberek, hol vannak és mi köti őket össze. *

A szerző szerint Nagy-Britannia Európához tartozik, de *Európa nem egyenlő **az
Európai Unióval, éppen ellenkezőleg – hiszen az EU szembemegy **az európai
civilizáció nagy vívmányával, a szuverén nemzetállammal. * Scruton úgy
gondolja, hogy *Európa egy civilizáció, ami a római birodalmi kormányzatból
és a keresztény Egyházból nőtt ki, majd modern formáját a felvilágosodás
idején, a nemzetállam és az állampolgár születésével érte el. *

A filozófus hosszasan sorolja a kontinentális (uniós) joggal szemben álló
angol jogfelfogás (common law) gyakorlatias rendszerének előnyeit, majd
ezt Leszek Kołakowskit idézetével szemléltette:* „Angliában mindent szabad,
hacsak nincs megtiltva, Németországban minden tilos, hacsak nincs
megengedve, Franciaországban mindent szabad, akkor is, ha tilos, és
Oroszországban minden tilos, akkor is, ha megengedett”.*

Scruton szerint *a második világháborút követően kibontakozó nemzetközi
szervezetek létrejöttével – UN, WTO, ILO, WHO, EU, OECD, IMF *–* egy
nemzetközi bürokrataosztály alakult ki, aminek az a feladata, hogy
a világot átívelő hálózatok ellenőrizze, miközben ilyen hálózatok
létrehozásában érdekelt. *Fontos, hog*y egyre több fiatal látja: **a
globalizációt* *féken kell tartani,* ugyanis azt tapasztalják, hogy* a
környezetüket** pusztítja a nagyüzemi mezőgazdaság, a városaikat embertelen
építészettel rontják meg, hirdetések és reklámok lepik el az utcáikat, az
ezért felelős gazdasági társaságok pedig hallgatásba menekülnek.*

*A Facebook és a Twitter hatásáról azt írja, hogy az ilyen hálózatok világa
a kontroll nélküli hierarchia világa.* „*A szexuális ragadozó és a
terrorista ugyanolyan eséllyel indul, mint a tanár és a szent, és a
hálózaton kívül álló magasabb tekintély itt nem szerezhet előnyt. A web egy
őrizetlen világ, egyfajta hobbesiánus természeti állapot a kibertérben*” –
írja Scruton.

A filozófus úgy gondolja, hogy *Európa elsődleges erőssége intellektuális
előnyében rejlik,  jogintézményeiben, gazdasági szervezeteiben, oktatási
hagyományaiban és információs technológiájában.* Olyan vívmányokat sorol
fel ,* mint a korlátolt felelősségű társaság, a bizalmi vagyonkezelés, a
bankrendszer, a tőzsde vagy a biztosítás.*

*Ezek*et azonban nem egy központi hatalom hozta létre, hanem *
lépésről-lépésre alakultak ki az évszázadok során.* *A folyamatban nagy
szerepet játszottak a velencei, genovai és firenzei kereskedők és bankárok,
a 17. századi hollandok intézményépítő zsenialitása, a londoni tőkések
ösztönei és a Hanza-városok előrelátása. *

*„Egy változás figyelhető meg a gazdaságban: a helyitől a multinacionális
ellátási és termelési lánc felé, a termékektől a szolgáltatások felé, a
tulajdonosoktól a menedzserek felé, a megtakarítástól a kölcsön felé, és
ezekkel együtt történik a pénzügyi szolgáltatások iparágának felemelkedése
a kibertérben*”. A második az információs hálózat maga. Megjegyzi,
hogy *2006-ban
a világ hat legértékesebb vállalatából csak egy foglalkozott információs
technológiával, 2016-ban már csak egy volt, ami nem.*

„*Mi itt Nagy-Britanniában nem élünk problémák nélkül: osztály és etnikai
alapú feszültségektől szenvedünk, amelyek gyakran azzal fenyegetnek, hogy
megosszuk a hűségünket**,** lelki és kulturális hanyatlástól szenvedünk,
ami hitünk elvesztésének az eredménye*” – írja a szerző, ugyanakkor úgy
véli, hogy *meg kell teremteni egy olyan „mi” fogalmat, ami képes arra,
hogy egyesítse a mobilis és lehorgonyzott embereket egyaránt. *
külföld <http://mandiner.hu/tag/kulfold/> | EU <http://mandiner.hu/tag/eu/>
| is <http://mandiner.hu/tag/iszlam/>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20180927/f4ff2a24/attachment.html>