[Grem] Felvilágosodás: meghaladva

[Emoke Greschik]

 Felvilágosodás: meghaladva – viszontválasz Babarczy Eszternek
<http://mandiner.hu/cikk/20180926_szilvay_gergely_felvilagosodas_meghaladva>
2018. szeptember 26. 14:49
http://mandiner.hu/cikk/20180926_szilvay_gergely_felvilagosodas_meghaladva

*Írta: Szilvay Gergely <http://mandiner.hu/szerzo/szilvay_gergely>*

Az egész konzervatív filozófiatörténet nagymértékben arról szól, hogy az
ókori és középkori szerzők ma is aktuálisak.

Babarczy Eszter a cikkére
<http://mandiner.hu/cikk/20180919_babarczy_eszter_hol_van_a_ner_filozofiaja?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201809>
írt válaszomra
<http://mandiner.hu/cikk/20180920_szilvay_gergely_valasz_babarczy_eszternek?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201809>
írt reakciójában hitetlenkedve úgy tesz
<http://mandiner.hu/cikk/20180921_babarczy_eszter_mi_a_szellemi_forradalom_tartalma_valasz_szilvay_gergelynek?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201809>,
mintha nem értené meg mindazt, amit válaszoltam neki, illetve
lehetetlenségnek állít be mindent, amit ő pusztán csak nem akar
megvalósulni látni. Mindenekelőtt kifogásolja, hogy nem válaszoltam minden
felvetésére. Valóban nem. Csak arra, amire érdemesnek tartottam válaszolni.

Babarczy úgy gondolja, nem kapott a választ a kérdésére, hogy *mi az
illiberalizmus mélyfilozófiája, „hacsaknem azt a választ, hogy erre nincs
is szükség, hiszen rendelkezésünkre áll Arisztotelész és Szent Ágoston,
vagy a természetjogi katolicizmus”.*

Igen, a válaszom pontosan ez volt. De pontosítok:* a kormányzáshoz
semmilyen mélyfilozófiára nincs szükség, még Arisztotelészre és Szent
Ágostonra sem,* de ha már Babarczy mindenképp szeretne mélyfilozófiát,
akkor arra válaszoltam azt, hogy van elég, új nem kell.
*A kormányzáshoz kell egy nagyjából koherens, egységes, érthető világlátás,**
ami általában csak laza kapcsolatban van a részletesen
kidolgozott politikai filozófiával.*,Ezért is utaltam Michael
Freedenre. Ettől még a politikaelmélet doktoranduszaként természetesen
nagyra tartom a politikai filozófiát.

Babarczy nem látja, hogy lenne a felvilágosult liberalizmusnak szekuláris
alternatívája, hangsúlyozva a szekulárist, mert Ágoston és a természetjogi
katolicizmus nem szekuláris, Arisztotelész meg szerinte nehezen nevezhető
konzervatívnak. Már bocsánat, de Babarczy itt nem a helyzetet fogalmazta
meg, hanem a saját akaratát, elképzelését: ő nem szeretné, hogy legyenek
ilyen alternatívák.

*Az ókor és a középkor rehabilitációja*

Vitapartnerem a modern konzervativizmus liberalizmussal való kapcsolatát *Roger
Scruton új könyvé*vel kívánja igazolni (*Conservatism: An Invitation to the
Great Tradition*). Érdekes, hogy azt már nem vette észre, hogy *Scruton a
könyv elején, a konzervativizmus előtörténetét taglalva teszi tiszteletét
Arisztotelész előtt 14 oldalon át, leszögezve, hogy a konzervativizmus,
habár a felvilágosodás terméke (azzal szemben jött létre), mégis **„egy
olyan politikai hagyaték örököse, ami legalább olyan régi, mint a görögök.
Arisztotelész a Politikában megvédte az alkotmányos kormányzást...”. *Sőt:
„Valójában a modern konzervatívok által vallott eszmék már kirajzolódnak
Arisztotelész nagyszerű munkájában”.

*Scruton ugyancsak említi a természettörvényt és Szent Tamást, bár jóval
rövidebben. *

Az előző cikkemben a mottót attól a huszadik századi Étienne Gilsontól
vettem, aki a felvilágosodás egyik alapító atyájához, Descartes-hoz köti a
modern filozófia kiúttalanságát (idealizmus, a dolgok helyett a tudatból
való kiindulás), s ezzel az arisztotelészi realizmust (egyben a tomizmust)
állítja szembe. *A természetjognak pedig éppen az a lényege, hogy nem
szükségszerűen kötődik valláshoz, s hogy ma épp a katolikus egyház az egyik
nagy őrzője,* az ebből a szempontból mellékes. *Az amerikai és az európai
kontinentális konzervativizmus mindig is nagyra becsülte a természetjogot.*

*A modern, szekuláris angolszász konzervativizmus Szent Ágoston nélkül sem
létezne,* ha hihetünk a nem éppen vallásos Anthony Quinton *A tökéletlenség
politikája* című kötetének, amiben kifejezetten kijelenti, hogy
mindannyian *Ágoston
köpenyéből bújtak elő, és a nagy konzervatív gondolkodók közé sorolja azt a
19. századi John Henry Newman bíborost is, akit XVI. Benedek avatott
boldoggá (meglepetés: Benedek pápa fő kedvence Ágoston, és nagyon szerette
Newmant is). *

*Ha Szent Ágoston tudott Platónra alapozni, Szent Tamás pedig rehabilitálta
Arisztotelészt, annak ellenére, hogy az ókori görögök kozmoszát és ciklikus
történelmét mindkettejük ad acta tette, és pogánynak számítottak, akkor
egyértelmű, hogy Platón, Arisztotelész, Ágoston és Tamás (a felsorolás
folytatható volna) is alkalmas arra, hogy* *modern, szekuláris politikai
filozófiák, ideológiák, szemléletek alapozzanak** rájuk*. (Szent Ágostonról
nemrég készítettünk interjút
<http://mandiner.hu/cikk/20180730_frenyo_zoltan_szent_agoston?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201809?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201809>
Frenyó Zoltán filozófussal.)

*Az egész konzervativizmus, beleértve Leo Strausst is, nagymértékben arról
szól, hogy az ókori és középkori szerzők ma is aktuálisak,* és nem csak
történelmi relikviák, hanem ma is építeni lehet rájuk. Thuküdidész a modern
realista iskola alapja, Steve Bannon A peloponnészoszi háborút olvastatta a
Fehér Házzal
<http://mandiner.hu/cikk/20170727_gorog_tortenelmet_olvasnak_trump_fo_emberei?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201809>
Amerika kínaiakkal való kereskedelmi ellentétei miatt.

Egyébiránt Ernst Cassirer *A felvilágosodás filozófiája
<https://moly.hu/konyvek/ernst-cassirer-a-felvilagosodas-filozofiaja?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201809>*
című apologetikus munkájában azt állítja, a felvilágosodás nagy szerzői is
szerették az ókoriakat, tehát Babarczy a saját eszmei otthona környékén is
keresgélhetne.
*Olvassa el ezt is: Frenyó Zoltán: Szent Ágoston a római keresztény európai
civilizáció alkotója
<http://mandiner.hu/cikk/20180730_frenyo_zoltan_szent_agoston?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201809?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201809>*

*Szekuláris?*

A felvilágosodásban gyökerező liberalizmusnak tehát van szekuláris
alternatívája is, a tökéletlenség politikája például, de hadd vessem fel a
kérdést:
miért kell, hogy ez az alternatíva szekuláris legyen?

*Az állam és egyház strukturális szétválasztása keresztény találmány, a
negyedik században Gelasius pápa fogalmazta meg a két kard elméletét,
illetve a vallási jog (kánonjog) korlátozása, és az államjog elismerése is
teljes mértékben összeegyeztethető a kereszténységgel. *Nem szekuláris
gondolkodókra kiválóan lehet szekuláris filozófiát építeni, de szerintem nem
ártana, ha a modern szekularizmust visszanyesnénk – szekularizmus alatt a(z
intézményes) vallás magánszférába utalását és visszaszorulását, a világ
varázstalanítását értve.

Babarczy szerint *„a modern szekuláris konzervativizmus és a klasszikus
liberalizmus értékeinek gyökere azonos, csak a hangsúly esik máshová”. * A
Babarczy által hivatkozott Scruton-könyv azonban nem ezt mondja, hanem
ennél jóval kevesebbet állít: hogy mindkettőnek fontos a szabadság, azt
viszont homlokegyenest ellenkezőleg magyarázzák. A liberálisok az egyéni
szabadságból vezetnek le mindent, például az államot, a konzervatívok meg a
rendből és államból vezetik le az egyéni szabadságot.

Az egybeesés tehát esetleges, s a két elképzelés képviselői pont szembe
mennek egymással. Két teljesen más koordinátarendszerről van szó.
*A konzervatívok máshol látják a szabadság határait, mint a liberálisok. Ez
mindig is így volt.*

A Babarczy által erőltetett egybeesés inkább esetleges.* Lehet, hogy
mindenkinek fontosak az emberi jogok, de azok megalapozása és tartalma
körül éles viták folynak: szerintem például nehéz az emberi jogokat
máshonnan levezetni, mint Istenből, miközben a modern emberi jogi tanok
egyik célja éppen Isten helyettesítése. *

*A „modern, szekuláris konzervatívok”, beleértve Scrutont is, sokkal
nagyobb fontosságot tulajdonítanak a vallásnak,* mint a liberálisok: *
hajlamosak azt mondani, hogy nincs kultúra vallás nélkül, lásd Scruton
Modern Culture című kötetét vagy Russell Kirköt.*

Amikor Babarczy új filozófiát kér számon a szellemi forradalmon, azt nem
látja be, hogy szellemi forradalmat lehet csinálni a régiekhez való
visszanyúlással is, ami egy eminens, par excellence konzervatív program. Ha
tetszik: ellenforradalom, reakció.

*A mai úgynevezett populizmus és az orbáni illiberalizmus, amit amúgy is
túlmagyaráznak, csak egy új megjelenési formája a régi reakciónak, annak
egy új iskolája.(Az illiberális demokrácia túlmagyarázásáról
<https://mandiner.blog.hu/2014/07/28/munkaalapu_nem_liberalis_tovabb_az_eddig_uton?utm_source=mandiner&&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201809;utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201809?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201809>
írtam
korábban. *Fontos megemlíteni azt is, hogy* nem csak egyféle demokrácia
létezik
<http://mandiner.hu/cikk/20141208_szilvay_gergely_mennyifele_demokracia_letezik?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201809>.)
*

Na most,* a felvilágosultak is vették a bátorságot a világ felforgatásához*,
*miért ne vehetnék a konzervatívok a bátorságot a helyreállításhoz, a
restaurációhoz?*

Ahhoz nem teljesen új filozófia kell, hanem a szellemi teljesítménynek a
régi felfedezésében és új kibontásában, alkalmazásában kell
megnyilvánulnia. A kultúrharc értékvilágok összecsapása, *a konzervatív
oldal (melynek része az illiberális populizmus is) pedig többek közt a
régieket szeretné még mindig rehabilitálni*, *épp azokat, akiket* *Babarczy
érvénytelennek nyilvánít.* Ha a régiek aktualizálása és magyarázása új
politikai filozófiának számít, akkor pártolom a dolgot. Vagy ha az új
politikai filozófia azt jelenti, amit Mezei tanár úr vázol a vitához való
hozzászólásában
<http://mandiner.hu/cikk/20180924_mezei_balazs_az_igazsag_nem_jobb_vagy_baloldali_hanem_valosagelvu?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201809>
.

Nem a gondolkodást szeretném kidobni az ablakon, csak arra kívánok
rámutatni, hogy a filozófiának nincs olyan szoros kapcsolata a mindennapi
politika világával, mint azt Babarczy feltételezi. Egy korszaknak,
berendezkedésnek ezért nincs feltétlen szüksége egy direkt az ő számára
kifejtett, explicit politikai filozófiára. És azért is, amit Mezei tanár úr
ír, nevezetesen, hogy nagy filozófusaink nem jobb- vagy baloldaliak – bár
hogy semmi közük ne lenne a politikai ideológiák világához, az sem igaz.

*Filozófia a sörözőben és az akadémián*

Ez a válaszom Paár Tamás hallgatótársamnak
<http://mandiner.hu/cikk/20180925_paar_tamas_a_filozofia_vedelmeben?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201809>
is: ne keverjük össze a részletesen kidolgozott politikai filozófiai
rendszereket a nagyjából koherens, egységes, több-kevésbé tudatos
világnézetekkel.

Amikor Chesterton azt írja, hogy borzasztó dolgok történnek az emberrel,
amíg nincs filozófiája, akkor a filozófiát hétköznapi értelemben érti, mint
amikor a sör mellett filozofálunk az élet dolgain*. Fontos, hogy tudjuk,
honnan jövünk, hová tartunk, kik vagyunk, de rengeteg embert ismerek, akik
magas fokú integritásról tesznek tanúságot, ezekre a kérdésekre pontosan
tudják a választ, azonban akadémiai értelemben vett filozófiájuk nincs.
Világlátásuk, értékeik, etikai integritásuk, az van.*

*Ezzel szemben tudok** olyan, magasfilozófiával foglalkozó emberekről, akik
cinikusokká lettek, belesüppedtek a spleenbe, gőgösen ismételgetik, hogy
semminek semmi értelme ninc*s. A tomizmussal kapcsolatban: Reginald
Garrigou-Lagrange példája csak egy radikális példa volt, ugyanakkor a
tomizmus (ez Babarczynak szól) szerintem igenis fontos gondolatkör ma is.

Azt vallom:
*a modern nyugati ember egzisztenciális válsága épp a felvilágosodásnak és
a liberalizmusnak köszönhető.*

Természetesen nem az e két eszméhez (valószínűleg tévesen) kötött politikai
berendezkedésre gondolok, hanem az emberi természetről, egyén és közösség
viszonyáról, az észről, a hagyományokról, a transzcendensről szőtt
elképzeléseiről. A politikai berendezkedésről szóló kérdések ebből a
szempontból másodlagosak.

Szerintem is szükség van elitre, sőt valamiféle társadalmi hierarchia így
is, úgy is elkerülhetetlen. *Szellemi elit kell: ha nincs, ki kell nevelni.
Én egyébként azt látom, hogy létezik most is ilyen elit. Részemről híve
vagyok az elitképző iskoláknak is:* nem hiszem, hogy lehetséges mindenhol
ugyanolyan színvonalon tanítani. Populizmuson pedig azt értem, hogy a
politikai elit egy tömegdemokráciában (is) a nemzet szükségleteire
tekintettel kell, hogy kormányozzon, nem szakadhat el olyan szinten a
kormányzottaktól, mint például a brüsszeli elit.

*Közösségelvűség újratöltve*

Még egy gondolat Alasdair MacIntyre-rel kapcsolatban, már csak azért is,
mert egyetértek Mezei tanár úrral, hogy *a közép-európai
konzervativizmusnak kommunitáriusnak kell lennie, *és mert a példája
kapcsán sok mindent meg lehet világítani, amiről írtam. MacIntyre egy
marxistából lett, felvilágosodás-ellenes tomista, aki valóban nem nagyon
szívéeli a Burke-vonalon mozgó angolszász konzervativizmust. Az ő egyik
tanítványa pedig az általam és Paár Tamás által is említett Patrick Deneen.
MacIntyre-t annak ellenére sorolják a kommunitárius, *azaz közösségelvű*
filozófiai iskolához (íme egy magyar válogatás műveikből
<https://moly.hu/konyvek/horkay-horcher-ferenc-szerk-kozossegelvu-politikai-filozofiak?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201809>),
hogy ő maga a kommunitárius jelzővel sincs kibékülve. Ezzel együtt
például *Scruton
is előszeretettel hivatkozik rá.*
A konzervativizmus jellemzője, hogy gyakran épített olyan gondolkodókra is,
akik magukat nem tartották konzervatívnak

(híres eset Hayeké). Ettől még a közösségelvű jobboldali konzervatívok sok,
számukra kedves gondolatot találnak MacIntyre-nél. S ha a filozófia az
aktuális jobb- és baloldali besorolások felett áll, akkor ebben még
ellentmondás sincs.

MacIntyre ugyanakkor jó példa a régi gondolkodók aktualitására: két fontos
kiindulópontja épp Arisztotelész és Szent Tamás, habár tomizmusa elég
sajátos. De ettől még épp ő volt az, aki az egyik legfontosabb választ adta
John Rawls *Az igazságosság elmélete* című kötetére (ami a modern politikai
filozófia és modern liberalizmus egyik kiemelkedő műve) *Az erény nyomában*
címmel, ami azóta is fontos viszonyítási pont. MacIntyre számára fontos a
tekintély, fontos a társadalmat átfogó narratívaként értelmező
hagyomány és *nagyon
fontos az ész, a racionális érvelés, ami viszont szerinte épp csak egy-egy
hagyományon belül lehet termékeny*. Életműve részben ennek fejtegetéséről
szól. Ezek a konzervatívok számára mind kedves gondolatok.

Fontos megjegyeznem, hogy a konzervatívot legtöbbször hétköznapi értelemben
használom, a konzervativizmus amúgy sem egyenlő a Republikánus Párt
mainstream neoliberalizmusával

(ami alig különbözik a Demokrata Párt mainstream neoliberalizmusától), sem
Boris Johnsonnal és Theresa Mayjel, de még Margaret Thatcherrel és Ronald
Reagannel sem. Roger Scruton például a Babarczy által emlegetett kötetében
maga írja, hogy ő a saját New Right-iskoláját épp a Thatcher-féle, szinte
korlátlan piacelvűséggel szemben hozta létre.

Na most épp ebben az értelemben tekinthető konzervatívnak MacIntyre és
Deneen is, illetve a Paár Tamás által említett vita „radikális” oldalának
résztvevői is. Erről a vitáról pár évvel korábban magam is készítettem egy
összefoglalót *Egy amerikai vita a liberális demokráciáról* címmel a
*Konzervatív
reneszánsz az Egyesült Államokban
<https://moly.hu/konyvek/pogranyi-lovas-miklos-konzervativ-reneszansz-az-egyesult-allamokban?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201809>
*(szóba
került Russell Kirk, Molnár Tamás, Leo Strauss is, többek közt Mezei tanár
úr és Lánczi András jóvoltából). Mindezt csak azért írom, hogy
érzékeltessem, mire gondolok.

De MacIntyre példájából még többet ki lehet hozni filozófia, világnézet,
politikai gondolkodás viszonyrendszerét tekintve: itt van az a Rod Dreher,
akivel készítettünk interjút
<http://mandiner.hu/cikk/20180120_rod_dreher_interju?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201809>,
és recenzáltuk a könyvét
<http://mandiner.hu/cikk/20180211_rod_reher_the_benedict_option_konyvrecenzio?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201809>
(The Benedict Option). Rod Dreher nem filozófus, hanem egy felkészült és
művelt publicista, nem művel akadémiai értelemben vett politikai
filozófiát, viszont, úgymond, filozofál, a számára legkedvesebb, idézett
szerzők közt pedig ott van Alasdair MacIntyre és Patrick Deneen is.

Rod Dreher élesen kritizálja a Republikánus Párt neolib mainstreamjét, de
élesen kritizálja az amerikai jobboldal szabadpiac-fétisét is (Trumpot sem
kedveli egyébként). Szimpatikus számára az európai kereszténydemokrácia
piackezelése. Nem átall ugyanakkor modernitáskritikájában marxista
szerzőket idézni (Zygmunt Bauman: Liquid Modernity), sőt cikket írni azzal
a címmel, hogy Amiben Marxnak igaza volt
<http://mandiner.hu/cikk/20180502_rod_dreher_amiben_marxnak_igaza_volt_figyelmeztetes_konzervativoknak?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201809>.
Hol jelent meg a cikk? Ott, ahol Dreher blogol, a The American Conservative
<https://www.theamericanconservative.com/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201809>
című közösségelvű-paleokonzervatív lapban.
*Sajtókörképünk: Ezt olvasd, ha jobboldali vagy!
<http://mandiner.hu/cikk/20180613_konzervativ_sajto?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201809>*

*Mit akarok mindebből kihozni?*

Rod Dreher példája nagyjából az összes felvetett kérdést jól illusztrálja.
Ahogy írtam: *„Dreher kötete számos filozófus gondolatait váltja nagyon
helyesen aprópénzre, fordítja le mindennapi cselekvésre. Nem új
gondolatokat nyújt, hanem értelmezi az idők jeleit, összegez, tudatosságra
ösztökél és cselekvési útmutatót nyújt.” *Magam is ilyesmire vállalkoztam,
amikor a a természetjog és a hagyományelvűség alapján kritizáltam könyvemben
<http://mandiner.hu/cikk/20160611_a_meleghazassagot_kritizalja_uj_koteteben_a_mandineres_szerzo?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201809>
az azonos neműek házasságát, kitérve a demokrácia, a szabadság, a vallás
releváns kérdéseire is.

MacIntyre, Deneen, Dreher: visszanyúlnak régi gondolkodókhoz és az olyan
kortársakhoz, akik újra elővették a régieket. Akadémiai filozófiát vagy
Dreher esetében izgalmas hétköznapi elmélkedést művelnek, és a Babarczy
által féltett felvilágosodás és liberalizmust kritizálják.
Ha tetszik, fontolva haladnak, a továbblépést azonban teljesen máshogy
képzelik el, mint a Babarczy-féle liberális iskola.

Paár Tamás szekértáborokat meghaladó, közös megoldásai többnyire azért
lehetetlenek, mert az ideológiáknak és világnézeteknek is megvan a maga
kibontatlan mélysége, a politikai filozófiák pedig néha meghaladják és
keresztbe metszik, máskor viszont épp hogy elmélyítik a köztük lévő
ellentéteket. Nem pusztán arról van szó tehát, hogy ideologikus
szekértáborok nem tudnak együttműködni az érdekeik és filozófiai szűk
látókörük miatt, hanem hogy ténylegesen annyira mást gondolnak az emberről,
a világról, a szükséges lépésekről, esetleges közös pontjaik ellenére is,
hogy az együttműködés csak véletlen egyezések, egy-egy ügy esetében
lehetséges. Semmi biztosíték nincs rá, hogy egy politikai filozófia, ami
átlépi az ideológiák határvonalait egyes kérdésekben, másokban nem őrzi meg
őket, hiszen számos kérdésben dönteni kell: vagy-vagy.

*Felvilágosodás: meghaladva*

Vissza Babarczyhoz: ő egy dologra tud apellálni a szabadsághoz való
kapcsolódáson túl, az pedig a folytonosság, hogy a konzervatívok meg
akarják őrizni a folytonosságot, a hagyományt, és ezt a kettőt most a
felvilágosult liberalizmus képviseli. Ennyi különbség mellett ez a két pont
azonban kevés az azonosuláshoz. Egyebekben a felvilágosodás, a liberalizmus
egyik alaptétele a kritikusság és megkérdőjelezés. Ezek annyira központiak
számukra, hogy
csak idő kérdése volt, hogy ez az alaptétel mikor fordul saját maguk ellen,

habár mindkettőt folyamatosan kritizálták az előző évszázadokban sokfelől,
sokféleképpen.

Russell Kirk szerint:* „amikor a forradalmárok sikerrel járnak és eltörlik
a hagyományokat, kigúnyolják a régi szokásokat és megtörik a bevett
intézmények folytonosságát, felismerik a szükségességét, hogy új
szokásokat, hagyományokat és folytonosságot alapítsanak; de ez a folyamat
fájdalmas és lassú; és az új társadalmi rend, ami végül is kialakul, az
sokkal alacsonyabb rendű lesz, mint a régi rend, amit a radikálisok
meghaladtak a földi paradicsom után való lelkesedésükben”.*

*Babarczy Eszter azt a liberálisok részéről általam gyakran tapasztalt
hozzáállást képviseli, hogy úgy tesz, mintha a világot a felvilágosodással
teremtették volna meg, és azelőtt nem lett volna semmi érdemleges a
gondolkodásban, vagy minden, ami azelőtt történt, lényegtelen.*

Pedig igen, a premodernhez vissza lehet nyúlni
<http://mandiner.hu/cikk/20180313_szilvay_gergely_hova_tart_a_jobboldal?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201809>
.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20180926/88e40cc4/attachment.html>