[Grem] Böjte Cs.: Én "gyerekbőrbe" fektetem a pénzt / interjú az ellenzéki 24.hu-n

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2018. Sze. 11., K, 19:50:15 CEST


A cikkíró sajnos nem tudta, hogy az "Úr' és a 'Jóisten' szavakat nagy
kezdőbetűvel kell írni.


[image: Budapest, 2017. február 6. Az Emberi Méltóság Tanácsának Emberi
méltóságért díjával kitüntetett Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, a
Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója az elismerés átadásán a II.
kerületi Ökoházban 2017. február 6-án. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd]
Böjte Csaba: Én „gyerekbőrbe” fektetem a pénzt
*Szalai Anna*

2018. 09. 08. 13:02

https://24.hu/belfold/2018/09/08/bojte-csaba-interju/
Hatalmas szervezetté nőtt napjainkra a Dévai Szent Ferenc Alapítvány. Az
idei tanévet kétezernél is több gyerekkel kezdő gyermekotthon-hálózatot
Böjte Csaba ferences szerzetes alapította, akit Istennel való
perlekedéseiről, a bosszúról és a politikai szerepvállalásáról kérdeztünk.

*Ritkán hirdetnek könnyűzenei koncertet ferences rendi szerzetessel. Most
viszont az ön képével plakátolták tele a várost. Hogy fér össze ez a
showman szerep a gyermekmentő szerzetessel?*

Az üzenet a fontos, amiért jövünk. Mert köszönni jövünk ötszáz gyerekkel. A
Szent Ferenc Alapítvány az idén lett 25 éves, ezért már tavaly elkezdtünk
azon gondolkodni, hogy miként köszönhetnénk meg mindazt a jót és szépet,
amit a magyar emberektől kaptunk. Hogyan mondhatnánk hálát például annak a
férfinak, aki immáron 16 éve minden december elején sorra járja házainkat
és gondoskodik róla, hogy minden gyerek cipőjébe jusson Mikulás-ajándék?
Először egy kultúrházra gondoltunk vagy egy templomra, de azután ideadták
az Arénát. S akkor arra jutottunk, hogyha a focicsapatok hívhatnak
idegenlégiósokat a fontos meccsekre, akkor a kovásznai gyerekek is együtt
énekelhetnek többek között az EDDA együttessel. Azt szeretnénk, ha az est
végére mindenki úgy érezné, hogy valóban jobb velünk a világ,
fogyatékosokkal, árvákkal, út szélére taszítottakkal.

*Egy ilyen nagyszabású koncert megszervezése nagy vállalkozás. Kaptak hozzá
külsős segítséget?*

Egy magyarországi filmrendező vállalta el ezt a munkát, de a mi ötleteinket
is figyelembe vette. Minden otthonnak volt egy vágya, hogy kivel szeretne
együtt énekelni. A felkért művészek pedig nagy lélekkel vállalták a
fellépést. De úgy gondoljuk, hogy nemcsak ők zenélnek, mi meg tapsolunk,
hanem közös produkció lesz. Délelőtt egyébként Erdő Péter bíboros nem
mindennapi hittanórát is tart a gyerekeinknek, ahol én is mondok majd pár
szót.

*Honnan indult az alapítvány? Hány gyerek él az otthonokban ma?*

1993-ban Déván nyílt meg az első otthonunk, jelenleg 83 helyiségben
foglalkozunk gyerekvédelemmel. Ezen idő alatt, több mint hatezer gyermek
fordult meg valamelyik otthonunkban. Közülük 3800 már kirepült, saját
lábára állt.

Büszke vagyok arra, hogy senki nem koldul, mindenkiből rendes, adófizető
állampolgár vált. Igaz, nem mindenki maradt Erdélyben, sokan kijöttek
Magyarországra, de Nyugat-Európában, sőt Amerikában is vannak gyerekeink.
Többnek már van saját családja, sokan 3-4 gyereket nevelnek. De nagy
örömmel tölt el, hogy unokát nem nevelek, mindenki gondoskodik a saját
gyermekéről.

A múltkor összeszámoltuk, már ezernél is több unokánk van. Az idei tanévet
2100 gyerekkel kezdjük.
[image: Csobánka, 2012. december 2. Böjte Csaba ferences rendi szerzetes
beszél a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelõ Alap (MTVA) Jónak lenni
jó elnevezéssel az alapítvány számára indított gyûjtésének nyitóeseményén a
Dévai Szent Ferenc Alapítvány csobánkai otthonában 2012. december 2-án. MTI
Fotó: Kovács Attila]Böjte Csaba ferences rendi szerzetes beszél a Dévai
Szent Ferenc Alapítvány csobánkai otthonában
Fotó: Kovács Attila / MTI

*Ilyen nagyszabású dologra készült, amikor leverte a dévai romos kolostor
kapujáról a lakatot 25 évvel ezelőtt?*

A lakat leverése nem a kezdet volt, csupán az egyik állomás. ’56 után
születtem, édesapámat börtönbe zárták emiatt, az ott elszenvedett
nehézségek miatt meg is halt. Éreztem, hogy sok baj van a világgal,
változtatni akartam, de tudtam, hogy kicsi vagyok ehhez. Arra jutottam,
hogy a jóistennek is fáj az, ami történik, megkerestem hát a templomban,
hogy beszéljük meg ezt a dolgot. A válaszokat azután sokszor átforgattam
magamban. A bányában, ahol akkoriban dolgoztam, volt rá időm, de azért is
mentem oda, hogy tisztázzam magamban az utamat.

*Az édesapja halála miatt érezte úgy, hogy ki kell vonulnia a világból?*

Amikor lehetett, kikértük a per iratait, közte volt az az öt ’56-os magyar
forradalom leveréséről szóló vers is, ami miatt elítélték. Ha nem fogják
perbe, ma már aligha lennének meg, de így megmaradtak. Ötéves voltam, mikor
kiengedték és meghalt. Mint minden fiúgyerek, én is bosszút akartam állni
érte. De azután jött a kérdés, hogy kin bosszuljam meg. A szekus tiszten, a
bírón, a börtönőrön, a rendszeren? Végül arra jutottam, hogy az emberi
tompaság, a sötétség a bűnös. Én pedig úgy oszlatom a sötétséget, hogy
gyerekeket fogadok be és nevelek.

Remélem, mindegyik bölcsebb lesz annál, hogy más apját agyonverje. Ha úgy
tetszik, ez az én bosszúm az apámért.

*Lehetett volna tanár is. Soha nem fájlalta, hogy szerzetesként le kell
mondania a saját családról, gyerekről?*

A döntés előtt sokat másztam hegyet. Isten is egy nagy fehér csúcsnak tűnt,
amit ha nem is kell meghódítanom, de legalább a közelébe kell kerülnöm.
Nagy kíváncsiság és éhség volt bennem. Később arra jutottam, hogy az úrnak
se tetszik, az amit lát, és biztosan azt akarná, hogy segítsek, így én
megteszem, amit tehetek. Mind a 6000 gyerek írásban kérte Isten nevében,
hogy fogadjam be, így mertem én ezt felvállalni.

*Honnan jött a gyermekotthon-alapítás gondolata?*

Már korábban is jártam az állami árvaházakat. A nyolcvanas évek második
felében nagyon sok gyár, üzem bezárt Romániában, rengetegen kerültek az
utcára. Anyák, gyerekek éheztek és koldultak az utcákon. Eleinte nem
gondoltam árvaházra, csak meghívtam őket ebédre, azután egyre tovább
maradtak, beszélgettünk, megfürödtek, ruhát váltottak. Később csináltam egy
tábort. Az egyik ilyen egyhetes tábor végén az egyik kisleány elkezdett
sírni, hogy ő nem akar hazamenni, mert nincs is hová. S akkor arra
gondoltam, hogy ez a gyerek tavaly se járt iskolába, idén se fog menni,
legyen úgy, tartson egy évig a tábor. De egyáltalán nem voltunk erre
felkészülve. A román törvények se tették ezt lehetővé, de ott állt Déván
egy romos használaton kívüli kolostor, aminek ugyan nem voltak ajtajai és
ablakai, de legalább volt teteje. Így költöztünk be a gyerekekkel
tulajdonképpen illegálisan, mert az épületet csak 1999-ben adta vissza a
román állam. Az első tanévet 20 gyerekkel kezdtük.

*Honnan jött a többi gyerek?*

Mi próbáltuk ezt nagyon csendben csinálni, hiszen nem volt rá engedélyünk.
De ha valaki bélyeget kezd gyűjteni, azt hamar megtudják a barátok és
elkezdik hordani hozzá a bélyeget. Így jártunk mi is. A rokonság mellett,
rendőrök, papok, tanárok hozták a gyerekeket, de volt olyan is, hogy maga a
gyerek kopogtatott be hozzánk, hogy itt kell-e beiratkozni az árvaházba?
Hivatalosan 3 éves kortól fogadunk be gyerekeket, de persze akadtak
kivételek. Emlékszem, egyszer jött egy asszony karján egy nyolchónapos
babával és mondta, hogy az állomáson lakik, nagyon hideg van, nem tudja se
fürdetni, se etetni, itt hagyná a plébánián. A gyerek nélkül elmehetne
dolgozni, bérelne lakást és aztán eljön érte, ha egyenesbe fordul, én meg
addig ügyeljek rá. Aggódtam, hogy a gyerek sírni fog, mire azt válaszolta,
hogy „Emese bátor kislány”. Az volt, és az anyja is tartotta a szavát. Mire
Emese ötödikes lett, eljött érte, de addig is rendszeresen látogatta.
Máskor egy koldus cigányasszony rimánkodott, hogy vegyem magamhoz az
unokáját. Ma is látom magam előtt: szőnyegbe volt bugyolálva, ahogy
kibontottam, az egész teste beborítva kakával. Egy koldusasszony ruháért
csöngetett be hozzám, azután kocsival vittem a kórházba, de mire odaértem,
megszült az autómban. Néztek is nagyokat, hogy egy szerzetes hoz egy
szülőnőt. Kérdezték, mi az asszony neve, én meg csak annyit bírtam
kinyögni, hogy hiszen még a sajátomat se tudom, nemhogy az övét. Végül ezt
a gyereket is én neveltem fel.
[image: Déva, 2011. november 13. Böjte Csaba reggeliző gyerekekkel
beszélget a Dévai Szent Ferenc Alapítvány Magyarok Nagyasszonya
Gyermekotthonában, Déván. A ferences rendi szerzetes által létrehozott
szervezet célja a Románia-szerte rossz körülmények között élő gyerekek és
árvák felkarolása. Az alapítvány Románia több településén hozott létre
gyermekotthonokat, ahol a gyerekek nevelőszülők irányítása alatt 8-10 fős
családokban élnek. MTI Fotó: Kollányi Péter]Böjte Csaba reggeliző
gyerekekkel beszélget a Dévai Szent Ferenc Alapítvány Magyarok Nagyasszonya
Gyermekotthonában, Déván
Fotó: Kollányi Péter / MTI

*Soha nem bizonytalanodott el? Nem támadt Önben kétely, hogy biztosan ezen
az úton kell járnia?*

Akadtak nehéz pillanatok. Mindjárt az elején is. A felszentelésem után
Székre helyeztek ki. Az első szentmisémre nagyon felkészültem: négy oldalas
székfoglalót írtam Arisztotelésszel és mindenféle bölcsekkel megtűzdelve.
Hatan ültek a padokban, mind egyszerű falusi emberek. Néztek rám üveges
szemmel: mit bántottuk mi, hogy ilyeneket mond nekünk? Volt, aki el is
aludt. Nagy nehezen vége lett. S akkor én leültem a kereszt alá és nagyon
nehéz lett a szívem:

hat év tanulás, hat év cölibátus, ezért? S mintha Jézus mellém ült volna:
látod fiam, én meghaltam ezekért az emberekért a kereszten. No, akkor arra
gondoltam, ez se volt valami nagy üzlet.

Az ember sokszor megtapasztalja kicsinységét, ha kimegy a peremekre.
Például, ha meg akarjuk magyarázni egy gyereknek, hogy még két hét van a
szünidőig, nyomja le a fenekét és bírja ki, majd azután mehet az anyukája
után valami messzi, csábító vidékre. Sokszor saját maguktól a legnehezebb
megvédeni őket. De a Szent Ferenc Alapítvány olyan, mint egy nagy fa: van,
aki fészket rak rá, van, aki odút váj benne, van, aki csak megpihen az
ágain. Én nem akarok kalitkája lenni senkinek.

*Az alapítvány ma már több tucat házat üzemeltet, több mint kétezer
gyerekről gondoskodik Románia-szerte. Ez nyilván sok szervezési és
gazdasági feladatot jelent. Mekkora szervezettel dolgozik?*

Több mint háromszázan dolgoznak az alapítvánnyal. Mindenkinek megvan benne
a feladata. Az én dolgom, hogy ennek a nagy családnak a gondjait megoldjam.
Hiszem, hogy csak olyan feladatot kapunk, amit elbírunk. Legfeljebb
időnként egy kicsit tovább kell rajta gondolkodnunk.
HIRDETÉS

*Azért kesergett már azon, hogy a kapott adományok harmadát elviszi az adó
és az alapítvány a bürokrácia fortyogó üstjében kering.*

Ha veszek négy kenyeret, akkor csak hármat vihetek haza, mivel az
alapítvány se kapja vissza az áfát, de ez így van Magyarországon is. Én
viszont úgy tartanám jónak, ha én koldulok, akkor megtarthassam az egészet.
A szabályok erdejében se könnyű haladni. Ha egy zsíros kenyeret akarok adni
a gyerekeknek, akkor mindenféle szabálynak megfelelő konyhát kell
felállítanom, a szakácsnőnek engedélyes diplomát szerezni, bonyolult
kálváriát járni egyetlen tál ételhez.

*Azért nem vesznek el teljesen a jogi útvesztőkben. Idén márciusban 50
millió forintnak megfelelő összeget nyertek a gyergyószentmiklósi
Lázár-kastély felosztási perében, amit a legnagyobb tulajdonrésszel
rendelkezőként, éppen a Szent Ferenc Alapítvány indított a többi örökös
ellen.*

A kastély felét megkaptuk egy magyar családtól és felajánlottuk, hogy
gyerekotthonként működtetnénk, de a többi örökös másként akarta
hasznosítani, így inkább kifizették a részünket.
[image: Gyergyószárhegy, 2014. január 25. Az erdélyi reneszánsz építészet
egyik legszebb mûemléke a gyergyószárhegyi Lázár-kastély 2014. január
25-én. Az épület eddig a Hargita Megyei Tanács kezelésében, állandó
képzõmûvészeti kiállításnak adott otthont, és nyaranta, évtizedeken
keresztül képzõmûvészeti alkotótábor mûködött a kastélyban. Az örökösök ez
évtõl szeretnék birtokba venni a létesítményt, ezért jelenleg a kiállított
alkotások kiköltöztetése van folyamatban. MTI Fotó: Beliczay László]A
gyergyószárhegyi Lázár-kastély
Fotó: Beliczay László / MTI

*Volt egy másik 50 milliós adomány is, amit Ákostól kapott az alapítvány.
Sokan úgy vélték, ez valójában fizetség volt azért, amiért ön megvédte a
zenészt a női princípiumról tett kínos kijelentése után. Utólag sem érzi
úgy, hogy hiba volt elfogadni?*

Nem. Ákosnak ugyanaz a tapasztalata, mint nekem. A felesége a drágasága, a
gyerekei a szeme fényei. Ákos azt adta oda nekünk, amit sajtóperen nyert,
így valójában azok adakoztak, akik őt beperelték.

*Tavasszal írt egy nyílt levelet, amelyben úgy fogalmazott, hogy a gyermek
teszi férfivá a fiút, addig csak vázlat. Sokan zokon vették.*
HIRDETÉS

A gyerek születésekor édesanya és édesapa is születik, olyan források
fakadnak fel bennük, amelyek létezését előtte nem is sejtették. Nem azt
mondom, hogy torzó, akinek nincs gyereke, inkább arra buzdítanék mindenkit,
hogy ne féljünk kinyújtani a kezünket a gyerek ajándéka után.

*S éppen ön, aki olyan sok hányatott sorsú, elhagyott, kirekesztett,
eldobott gyereket nevelt már fel, nem érzi úgy, hogy a gyermekvállalás
súlyos felelősség?*

A lét önmagában öröm. Sokan torz képzetet őriznek erről, de a gyereknek
tőlünk nem limlomra van szüksége, csak önmagukra. Én nem tudok úgy bemenni
egyik házunkba se, hogy ne azt gondolnám, hogy mindegyikük Isten remekműve,
s csak nyert velük a világ.

*A magyar kormány őszi jogalkotási programjában szerepel a
terhesség-megszakítással kapcsolatos szabályok pontosítása. Helyeselné az
abortusz szigorítását?*

Nem erőst értem azokat, akik önként megfosztják magukat a gyerek jelentette
kincstől. A gyerek gazdagság, még ha sokan azt is hiszik, szegényebbek
lesznek a születésével. A gyerekeimnek ezt valahogy úgy magyarázom el, hogy
ha leülnek az állomáson és újságpapírról lókolbászt esznek, akkor Isten
ettől nem kap sírógörcsöt. De mennyivel jobb fehér abrosz mellett enni.
Ugyanígy nem ítélem meg azokat a lányokat, akik egy buliban összefekszenek
valakivel és gyermekük születik. De mennyivel másabb, ha biztonságban
érezheti magát egy férfi mellett és büszkén mutathatja fel a gyermeket a
családnak. Ha már élünk, miért ilyen fapados módon utazunk, miért nem ülünk
business class-ra? Többet kellene arról beszélnünk, hogy mennyire sokat
jelentünk mi emberek egymásnak. Tudom, hogy Nietzsche azt mondta, hogy az
embertárs számunkra a pokol. Azt is látom, hogy tényleg sokan így
gondolják. Nekem viszont maga a mennyország. A sok magányos ember csak
senyved egyedül otthon és csak arra vár, hogy valaki végre megfogja a kezét.

*A női princípium magyar kormány által emlegetett kiteljesedése a nők
családi tűzhely mellé kötözését is jelentheti…*

Keresztény emberként hiszek az örökkévaló életben. Márpedig a végítéletkor
nem számít se a diplomám, se az autóm, se a karrierem, akkor már csak a
társam, a gyerekeim, szeretteim állnak majd mellettem. A mai embereket
megbűvöli a csomagolópapír, s nem nézik, mi van mögötte. Mi az, ami örök?
Csak a lelkünk. Minden más elpusztul. A múltkor egy új nyugdíjalap
létrehozásáról győzködött valaki, hogy milyen nagy siker lenne, milyen
sokat hozna, ha én meg a gyerekeim reklámoznák. Szép összeget ajánlottak.
Visszakérdeztem, tudják-e mit tartok én a legjobb befektetésnek? Csak
néztek. Én „gyerekbőrbe” fektetem a pénzt. Abban áll legjobban, abban
kamatozik a legtöbbet. Nem lett belőle üzlet.
[image: Budapest, 2017. február 6. Az Emberi Méltóság Tanácsának Emberi
méltóságért díjával kitüntetett Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, a
Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója az elismerés átadásán a II.
kerületi Ökoházban 2017. február 6-án. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd]Fotó:
Koszticsák Szilárd / MTI

*Mennyire próbálja távoltartani magát a politikától? Nem érzi úgy, hogy a
magyar kormánypárt kisajátítja magának?*

Soha a 25 év alatt nem pályáztam én a kormányok támogatására. Én még az
elején kiszámoltam, hogyha egymillió ember a Kárpát-medencéből ad 100
forintot évente egyszer, akkor már meg is vagyunk. Ahogy a vízcsepp is apró
magában, de együtt, már egy nagy hajót is elbír. Én is elmegyek,
prédikálok, ha elég jól beszélek, többet raknak a perselybe. Ez a dolgom.
Fogalmaztam én már meg kritikát a kormánypárttal szemben is. Senki szekerét
nem akarom tolni.

*Az áprilisi választások előtt azt nyilatkozta, hogy a stabilitást
választja, mivel a forradalmi hevületnek nagy ára van. Sokan ezt úgy
értelmezték, hogy a Fidesz mellett kampányol.*

Akkor jártam Szíriában, s aki látta a mostani Aleppo szétlőtt városát, nem
kívánhatja a forradalmat. Ha valakinek jó ötlete van, álljon elő vele és
kampányoljon. Nyugodtan, észérvekkel, nem egymás ellen feszülve.

Az Arénában rendezett koncert célja is csak annyi, hogy hitet tegyünk a
gyerekek és az értük vállalt közös munka mellett. A legnagyobb siker is az
lenne, ha egy év múlva keresztelőkápolnává alakíthatnánk az Arénát, ahol
300-500 gyereket keresztelhetnénk meg. Ha ki mernénk mondani egymásnak,
hogy jobb veled a világ, mint nélküled, még akkor is ha horkolsz vagy néha
hisztis vagy.

*Munkásságát már számos díjjal, kitüntetéssel elismerték. Mekkora teher
Kárpát-medence legismertebb ferences szerzetesének lenni?*

A múlt héten is kaptam egy nagyon szép kitüntetést. Még tavasszal az egyik
nagy lányom meghívott az esküvőjére. Három évesen került be hozzánk, nálunk
érettségizett le, most a kereskedelemben dolgozik. Szép, derék lány,
mondtam, ott a helyem. A református tiszteletes azonban meglehetős zavarban
fogadott, hogy nem én esketem majd a fiatalokat, mert engem ide örömapának
hívtak. Irult-pirult a nagylányom, mire én megkérdeztem az oltár előtt
ácsorgó fiútól, hogy szereti-e, meg fogja-e becsülni. S mivel igennel
válaszolt, odaadtam neki a leány kezét. Én meg, mint egy jól nevelt
örömapa, leültem a padba bőgni. Ezek az igazi díjak, amiket hogy is
mondjam, a moly nem rág szét, a rozsda nem esz meg.

*Az egyházon belül sem támadt irigye?*

Szerzetesként engedelmességet fogadtam. Még egy gyerek se volt nálam, de én
már leírtam az egyházi vezetőimnek, hogy gyerekek koldulnak és éheznek az
utcán, nekem segítenem kell nekik. Az érsekem és a provinciálisom is
megértette, és mind a mai napig támogatnak a feladatomban. Bármikor hívtam
az atyákat, eljöttek. Rómába is meghívtak több konferenciára. Úgy érzem,
benne vagyok az egyház fő vonalában. De tudom, hogy nem csinálhatja
mindenki ezt. Nekem megadatott, hogy az a hivatásom, ami az életem.

*Kiemelt kép:  Koszticsák Szilárd / MTI*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20180911/d59431de/attachment.html>


További információk a(z) Grem levelezőlistáról