[Grem] Beszélg. Böjte Csaba testvérrel a szept.13-i jubileumi koncert előtt

[Emoke Greschik]

 Legyünk mindnyájan Isten áldásai – Beszélgetés Böjte Csaba testvérrel
2018. szeptember 10. hétfő 15:33
*http://www.magyarkurir.hu/hirek/legyunk-mindnyajan-isten-aldasai-beszelgetes-bojte-csaba-testverrel
<http://www.magyarkurir.hu/hirek/legyunk-mindnyajan-isten-aldasai-beszelgetes-bojte-csaba-testverrel>*
A 25 éves dévai Szent Ferenc Alapítvány és a tízéves „Jobb Velünk a Világ!”
programot szervező Nem Adom Fel Alapítvány szeptember 13-án jótékonysági
koncertet rendez a Budapest Papp László Arénában. Ennek kapcsán a Szent
Ferenc Alapítvány alapító-elnökével, Böjte Csaba OFM testvérrel
beszélgettünk.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=90050&v=1&img=o_IMG_6817.jpg>

*– Milyen célból szervezték meg ezt a jubileumi, jótékonysági koncertet?*

– *A 2018-as esztendő a család éve. *Mi, erdélyi magyarok gyakran
hangoztatjuk, hogy Magyarország az anyaország. Illendő, hogy a gyerekek
meglátogassák az anyaországot. Egyszerre még sosem tettük meg ezt ilyen
sokan, ezért úgy gondoltuk, hogy* a jubileum alkalmából ötszáz gyerekkel
Budapestre megyünk, egy koncert keretében megtartjuk a tanévnyitót, és
megköszönjük a Jóistennek és mindazoknak, akik Isten nevében elhalmoztak
bennünket azzal a sok széppel és jóval,* amiben részesültünk az elmúlt
huszonöt évben. Sokáig gondolkoztunk, hol tudnánk összegyűlni, kultúrházban
vagy templomban, de végül többen is azt tanácsolták, hogy a budapesti Aréna
a legmegfelelőbb hely. Olyan sokan segítettek bennünket az elmúlt
negyedszázadban, hogy* ha csak minden harmadik segítőnk eljön, akkor is
kicsi lesz a sportcsarnok. Hálaadásnak szánjuk tehát a találkozót.*

*– A hálaadó koncertet beharangozó előzetesben olvashatjuk, hogy a két
szervezet együttműködésének célja, hogy a nem klasszikus családban
felnövekvők, a fogyatékossággal élők vagy a megváltozott munkaképességű
személyek is a társadalom egyenrangú tagjai legyenek. Ön hogyan tapasztalta
az elmúlt huszonöt évben, hogy a társadalom mennyire érez együtt a
társadalom perifériáján élőkkel szemben?*

– Ezt meg tudom fogalmazni pozitívan és negatívan is. *Az, hogy ki mennyire
hülye, az nem attól függ, hogy hova született. Ez fordítva is igaz: az,
hogy ki mennyire ügyes, tehetséges, az sem attól függ, hogy valaki milyen
családban nőtt fel.* A közelmúltban hunyt el a magyar költészet egyik
legnagyobb alakja, *Kányádi Sanyi bácsi. 1929-ben született, egészen
fiatalon elvesztette az édesanyját, 1938-ban elvitték az édesapját
katonának, hosszú évek múlva hadirokkantként jött haza. Sanyi bácsi
Mózestől tanult egyenesen olvasni, és ez igaz is, mert 1918 után
államosították a magyar iskolákat, és ezt követően csak románul lehetett
tanulni Erdélyben. Az ő szülőfalujában, Galambfalván az Egyház indított egy
kis iskolát, de Sanyi bácsiék olyan szegények voltak, hogy eleinte nem
tudott iskolába járni, és a szomszéd Mózsi bácsi tanította meg
írni-olvasni. És ebből a nagy szegénységből, nyomorból, árvaságból milyen
kiváló ember nőtt ki. *Az, hogy valaki szegénynek, rossz körülmények közé
születik, vagy akár fogyatékosnak, az nem jelenti sem azt, hogy Isten
szentje lesz belőle, de azt sem, hogy a kárhozatra van rendelve. Mindkét út
nyitva áll előtte.* Ha mi jó Mózsi bácsiként oda állunk a bajban levő ember
mellé, akkor biztos, hogy gyönyörű eredményeket fogunk elérni.*

*– Ön arra biztatja a gyerekeket, hogy legyenek önállóak, vállalkozó
kedvűek, közben pedig bízzanak az isteni Gondviselésben. Hogyan lehet ezt
megvalósítani a mindennapokban?*

– Elmondok *egy történet*et. *Utazok egy buszon, és az ember ilyenkor
kihasználja az alkalmat, hogy megvalósítsa a pedagógiai céljait. Velem van
egy hetedikes kislány, aki az utóbbi időben bizony sok borsot tört a
nevelők, tanárok orra alá. Ölembe vettem a táskáját, és elkezdtünk
beszélgetni. A kislány részéről közömbös volt a fogadtatás, de bennem ott
forrongott egy fejmosásnyi szappanos víz. Mielőtt azonban komolyra fordult
volna a társalgás, észrevettem, hogy a táskájában van egy üres Milka csokis
papír. Kérdezem tőle, hogy ezt miért hurcolod magaddal? A leányka rám
nézett, nagy kerek szemekkel, és megkérdezte: Nem emlékszik a pap bácsi?
Éreztem, hogy valami baj van, mire kellett volna emlékeznem? Azt mondja a
kislány, ezt a csokit nyolc éve kaptam a pap bácsitól, amikor az óvodában
örökbe fogadtam őt. **Pillanatok alatt elpárolgott az én nevelői szándékom*,*
melegség költözött a szívembe. Ember és ember között hidat leghamarabb a
hála, a köszönet, a szeretet tud verni. *Ugyanez érvényesül az Ég és a Föld
közötti hídverésben is. A gyerekeinket is meg kell tanítanunk arra, hogy *nagy
dolog az, ha kapsz egy almát, de talán még nagyobb dolog, ha tiszta szívvel
meg tudod köszönni. *Igazából *a Sportarénába is ezért megyünk.*

*– Ennek a jótékonysági koncertnek a szeretet és a család lesz a két
központi témája. Miért járatódtak le ezek a fogalmak az utóbbi időben?*

– Nem érzem, hogy lejáratódtak volna. *Minden ember arra vágyik, hogy
tartozzon valahová, és arra is, hogy szeressenek bennünket, a másik ember
pedig fogadja el a mi szeretetünket.* *Aki nem tudja ezt megvalósítani, az
kínlódik, szenved*. Nem hiszem, hogy a szeretet vagy a család idejétmúlt
dolgok lennének. A gyerekeknek azt szoktam mondani, hogy ha egy sípályán az
ember hatalmasakat esik, akkor ez nem azt jelenti, hogy milyen buta dolog a
sízés, hanem az, hogy egy kicsit hamar, felkészületlenül kötött sítalpat a
lábára, és merészkedett rá a pályára. Meg kellett volna előbb tanulni
sízni. A sízés önmagában csodálatos dolog, repülés Ég és Föld között.* A
családalapítás és a szeretet is hihetetlenül szép dolog, csak sokszor
hűbelebalázs módjára beleugrunk, és aztán persze, hogy nagyot esünk.*

*– A Dévai Szent Ferenc Alapítvány az elmúlt huszonöt évben közel hatezer
gyermeket fogadott be, gyermekgondozási központjaiban jelenleg is 83
helyiségben 2135 gyereket nevelnek, tanítanak, gondoskodnak róluk.
Többségüket eldobták a szüleik, vagy pedig borzasztó körülmények között
éltek. A családról csak rossz tapasztalataik vannak.* *Vannak-e módszerek
arra, hogy mégis kedvet kapjanak a családalapításhoz?*

– *Eddig csaknem négyezer gyerek repült ki tőlünk. Ezen a nyáron szinte
minden héten eskettem valakit közülük.* Sokan férjhez mentek, megnősültek,
családot alapítottak,* vannak közöttük három-négygyermekes anyukák, apukák
is. Hűségesek, szép családi életet élnek. *Nagyon büszke vagyok arra, hogy
egyetlen unokát sem nevelek. *Az én fiaim és lányaim olyan apukák és
anyukák lettek, akik törődnek a saját gyermekeikkel, szeretettel gondozzák,
nevelik őket*, és nem vonják be a nagytatát. Szó sincs arról, hogy a
gyerekkorukban átélt rossz élmények riasztaná őket a családalapítástól. *Az
ember olyan, mint a krumpli: tavasszal belerakják a jó meleg földbe, és
amikor az eső megöntözi, akkor szépen elkezd növekedni. Az Isten nem
pókhálóból szőtt bennünket, hanem jó anyagból teremtett mindnyájunkat.
Mernünk kell magunk mögött hagyni a problémákat, előre néznünk, és hittel,
reménnyel a vágyainkat követni.*

*– Ön szerint Isten nem teremt selejtet. Ha viszont valaki huzamosabb ideig
szenved, az élete csupa gyötrelem, szenvedés, akkor mivel tudja
megvigasztalni?*

– *Az, hogy létezünk, már önmagában hihetetlenül nagy ajándék. A legkisebb
jónak is örülnünk kell. *Ez nagyon szubjektív. A közelmúltban * láttam egy
karikatúrát, egy nő ül rengeteg rózsa között, rosszkedvű, szomorú. A
másiknak egyetlen szál rózsája van, mégis, körbetáncolja, énekel örömében.*
Az öröm az, ami megkülönböztet bennünket az állatoktól. *Mindenkinek van
valami, aminek örülhet.* *Persze a gonosz lélek arra törekszik, hogy
higgyük azt: milyen rossz nekünk. A gonosz egyetlen stratégiája, hogy
mindenáron el akarja hitetni** velünk: a mennyei Atyánk, rossz világot
teremtett, ami semmire sem jó, előbb-utóbb úgyis összedől. A gonosz lélek
vágya, hogy átvegyük az ő stílusát, hangját, legyünk rosszkedvűek,
reménytelenek, káromoljuk, szidjuk mi is ezt a világot*. *Ha viszont
megnézzük a Mi Urunk Jézus Krisztust, azt látjuk: Ő mindig és mindenhol
arról beszél tanítványainak és követőinek, hogy ne féljetek, bízzatok
bennem, én legyőztem a világot, veletek vagyok mindenkor! Bármit kértek az
Atyától, megkapjátok. Ő pozitív, nagycsütörtökön, nagypénteken is, a
kereszten,* azt kéri mennyei Atyjától, bocsáss meg nekik, nem tudják, mit
cselekszenek. *Nem a kétségbeesés, reménytelen szomorúság hangján szól
hozzánk, hanem a bizalomén, a szeretetén.*

*– Ezek szerint még földi életünkben is nagypéntek után mindig eljön a
vasárnap, csak a nagyszombat látszólagos reménytelenségét kell legyőznünk?*

– *A gyerekek, bármilyen nehéz körülmények közül is jöttek, itt, nálunk,
átalakulnak. Felöltöznek a szép ruháikba, közben elmesélek nekik egy-két
viccet, megcsavarom az orrukat, érzik, hogy szeretet veszi körül őket, és
máris más lesz a hangulatuk. Nem tudom megoldani a problémáikat, de jobb
kedvvel tovább tudunk menni.*

*– Egyszer azt nyilatkozta, hogy diakónussá szentelésekor ismerte fel, hogy
arra született: Isten áldását közvetítse. Hogyan lehetséges ezt
megvalósítanunk a mindennapokban, ha nem születtünk papnak?*

– Meggyőződésem, hogy *ez mindenkire érvényes. **Csíkszeredában történt,
még kispapkoromban, hogy mentem haza egy szentmiséről, és találkoztam egy
utcaseprővel, amint éppen söpörte az utcát. Gondoltam, adok neki egy üveg
sörre való pénzt. Így is tettem. Megköszönte, de azt mondta, most ő nem tud
elmenni, mert nincs, akire hagyja a szekerét. Mondom neki, menjen el
nyugodtan, majd én vigyázok a szekérre, meg söprögetek is kicsit.
Figyelmeztetett, hogy vegyem fel a mellényt is, nehogy elüssön egy autó.
Kézbe vettem a söprűt, elkezdtem söpörni. Életemben nem gondoltam volna,
hogy annyi régi ismerősöm van, akiknek éppen arra kellett elmenniük.
Kedvesen köszöntöttek, sokan csodálkoztak, nem is tudtam, hogy itt
dolgozol. Mondom, igen. Igyekeztem lelkiismeretesen söprögetni, nem is
gondoltam volna, hogy ilyen hosszú ideig tart, míg megiszik egy üveg sört
egy ilyen egyszerű ember. **Akkor döbbentem rá: ha én ezt a munkát
becsületesen, szépen elvégzem, ez is Isten áldásának a közvetítése mások
felé, hiszen szebbé teszem a világot magam körül. * Emlékszem, több ötlet
is felvetődött bennem, így például az, hogyan lehetne virágokat ültetni az
út szélére?* Legyen szó bármilyen foglalkozásról, hivatásról – orvos, pap,
tanár, kétkezi munkás –, ha annak művelője jól végzi a munkáját, akkor ő
Isten áldását közvetíti mások felé. Mindenki lehet Isten áldása, *és *sajnos,
Isten átka is.*

*– A Szent Ferenc Alapítványnak rendkívül szoros a kapcsolata a Nem Adom
Fel Alapítvánnyal. Hogyan jött létre Önök között ez a különlegesen jó
viszony?*

*– A peremen élő emberek könnyebben megnyílnak egymás felé. A társadalom
perifériáján vannak az árvák, az elhagyott gyerekek, a fogyatékosok is.
Nemcsak könnyebben értjük, hanem könnyebben szeretjük is egymást. Nagyon
érdekes egyébként, hogy a gyerekeink mindig a motorosoknak örvendenek a
legjobban. Eleinte csodálkoztam is, hiszen ők az erőt képviselik,
bőrruhában, szakállasan. magabiztosan. Talán azért van így, mert a mi
gyerekeink szüleire sem jellemző a kosztümös, nyakkendős megjelenés.
Hasonló a hasonlónak örül legjobban.*

*– A jótékonysági koncerten fellépők között van többek között Ákos, az
Edda, a Republic, Szikora Robi, Presser Gábor, Oláh Ibolya – különböző
zenei stílusú és világnézetű zenészek, hogyan sikerült őket egy színpadra
összehoznia?*

– Az eredeti terv az volt, hogy a gyerekek énekelni fognak a koncerten. A
jó focicsapatok azonban mindig vesznek játékosokat. *Mondtam a gyerekeknek,
hogy keressenek olyan előadókat, a nagy művészek között, akiket nagyon
szeretnek. A kovásznai házban a gyerekeknek van egy rockzenekaruk, ők
rögtön az Edda nevét említették, hogy milyen szívesen elmennének egy
koncertjükre. Megkérdeztem az Edda frontemberét, nem vállalnák-e a
fellépést az arénabeli rendezvényünkön. Egyből igent mondott. Ugyanez
történt Ákossal, a Republickal, a többiekkel is.* Azt is elmondtam,
szeretném, ha a gyerekek nemcsak tapsolnának a zenészeknek a koncerten,
hanem együtt énekelnének velük, mert Jobb velünk a világ! Erre is igent
mondtak, így *együtt fog énekelni az ötszáz gyerek a nagy
művészekkel.* *Szeretném,
ha az est végén mindazok, akik jelen lesznek az arénában, azt mondanák:
ezekkel a sérültekkel, fogyatékosokkal, árvákkal jobb a világ, mint
nélkülük.*

*– Reményei szerint tehát mindazok, akik szeptember 13-án ott lesznek az
arénában, a koncert után legalább öt percig jobb emberek lesznek, s így
remény van rá, hogy úgy is maradnak?*

– Nem ötpercnyi jobbá válásban bízom, hanem sokkal hosszabb ideig
tartóra. *Jézus
Krisztus hosszútávfutó. Nem rövid távon akar célba juttatni bennünket.
Kétezer év óta építi az ő országát, és nagyon remélem, hogy ezzel a
jótékonysági koncerttel is beleilleszthetünk néhány téglát ennek az
országnak a falába.*

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20180910/14386550/attachment.html>