<div dir="ltr"><div dir="ltr">
<h1 class="m_-1957346896679091523gmail-cim">Legyünk mindnyájan Isten áldásai – Beszélgetés Böjte Csaba testvérrel </h1>
<div class="m_-1957346896679091523gmail-datum">2018. szeptember 10. hétfő 15:33</div><div class="m_-1957346896679091523gmail-datum"><b><a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/legyunk-mindnyajan-isten-aldasai-beszelgetes-bojte-csaba-testverrel" target="_blank">http://www.magyarkurir.hu/hirek/legyunk-mindnyajan-isten-aldasai-beszelgetes-bojte-csaba-testverrel</a></b><br></div>
<h3 class="m_-1957346896679091523gmail-lead"><span style="background-color:rgb(255,242,204)">A 25 éves dévai Szent Ferenc Alapítvány és a tízéves
„Jobb Velünk a Világ!” programot szervező Nem Adom Fel Alapítvány
szeptember 13-án jótékonysági koncertet rendez a Budapest Papp László
Arénában.</span> Ennek kapcsán a Szent Ferenc Alapítvány alapító-elnökével,
Böjte Csaba OFM testvérrel beszélgettünk.</h3><p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=90050&v=1&img=o_IMG_6817.jpg" rel="lightbox['g90050']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=90050&v=1&p=1&img=c_IMG_6817.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><b>– Milyen célból szervezték meg ezt a jubileumi, jótékonysági koncertet?</b></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A 2018-as esztendő a család éve. </b></span>Mi, erdélyi magyarok gyakran
hangoztatjuk, hogy Magyarország az anyaország. Illendő, hogy a gyerekek
meglátogassák az anyaországot. Egyszerre még sosem tettük meg ezt ilyen
sokan, ezért úgy gondoltuk, hogy<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> a jubileum alkalmából ötszáz gyerekkel
Budapestre megyünk, egy koncert keretében megtartjuk a tanévnyitót, és
megköszönjük a Jóistennek és mindazoknak, akik Isten nevében elhalmoztak
bennünket azzal a sok széppel és jóval,</b></span> amiben részesültünk az elmúlt
huszonöt évben. Sokáig gondolkoztunk, hol tudnánk összegyűlni,
kultúrházban vagy templomban, de végül többen is azt tanácsolták, hogy a
budapesti Aréna a legmegfelelőbb hely. Olyan sokan segítettek bennünket
az elmúlt negyedszázadban, hogy<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> ha csak minden harmadik segítőnk eljön,
akkor is kicsi lesz a sportcsarnok. Hálaadásnak szánjuk tehát a
találkozót.</b></span></p>
<p><b>– A hálaadó koncertet beharangozó előzetesben olvashatjuk,
hogy a<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> két szervezet együttműködésének célja, hogy a <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nem</span> klasszikus
családban felnövekvők, a fogyatékossággal élők vagy a megváltozott
munkaképességű személyek is a társadalom egyenrangú tagjai legyenek.</span> Ön
hogyan tapasztalta az elmúlt huszonöt évben, hogy a társadalom mennyire
érez együtt a társadalom perifériáján élőkkel szemben?</b></p>
<p>– Ezt meg tudom fogalmazni pozitívan és negatívan is. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Az, hogy ki
mennyire hülye, az nem attól függ, hogy hova született. Ez fordítva is
igaz: az, hogy ki mennyire ügyes, tehetséges, az sem attól függ, hogy
valaki milyen családban nőtt fel.</b></span> A közelmúltban hunyt el a magyar
költészet egyik legnagyobb alakja, <span style="background-color:rgb(249,203,156)"><b>Kányádi Sanyi bácsi. 1929-ben
született, egészen fiatalon elvesztette az édesanyját, 1938-ban elvitték
az édesapját katonának, hosszú évek múlva hadirokkantként jött haza.
Sanyi bácsi Mózestől tanult egyenesen olvasni, és ez igaz is, mert 1918
után államosították a magyar iskolákat, és ezt követően csak románul
lehetett tanulni Erdélyben. Az ő szülőfalujában, Galambfalván az Egyház
indított egy kis iskolát, de Sanyi bácsiék olyan szegények voltak, hogy
eleinte nem tudott iskolába járni, és a szomszéd Mózsi bácsi tanította
meg írni-olvasni. És ebből a nagy szegénységből, nyomorból, árvaságból <span style="background-color:rgb(255,242,204)">
<u>milyen kiváló ember</u> </span>nőtt ki. </b></span>Az, hogy valaki szegénynek, rossz
körülmények közé születik, vagy akár fogyatékosnak, az nem jelenti sem
azt, hogy Isten szentje lesz belőle, de azt sem, hogy a kárhozatra van
rendelve. Mindkét út nyitva áll előtte.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Ha mi jó Mózsi bácsiként oda
állunk <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a bajban levő</span> ember mellé, akkor biztos, hogy gyönyörű
eredményeket fogunk elérni.</b></span></p><span style="background-color:rgb(255,242,204)">
</span><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>– Ön arra biztatja a gyerekeket, hogy legyenek önállóak,
vállalkozó kedvűek, közben pedig bízzanak az isteni Gondviselésben.
Hogyan lehet ezt megvalósítani a mindennapokban?</b></span></p>
<p>– Elmondok <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>egy történet</b></span>et. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Utazok egy buszon, és az ember ilyenkor
kihasználja az alkalmat, hogy megvalósítsa a pedagógiai céljait. Velem
van egy hetedikes kislány, aki az utóbbi időben bizony sok borsot tört a
nevelők, tanárok orra alá. Ölembe vettem a táskáját, és elkezdtünk
beszélgetni. A kislány részéről közömbös volt a fogadtatás, de bennem
ott forrongott egy fejmosásnyi szappanos víz. Mielőtt azonban komolyra
fordult volna a társalgás, észrevettem, hogy a táskájában van egy üres
Milka csokis papír. Kérdezem tőle, hogy ezt miért hurcolod magaddal? A
leányka rám nézett, nagy kerek szemekkel, és megkérdezte: Nem emlékszik a
pap bácsi? Éreztem, hogy valami baj van, mire kellett volna emlékeznem?
Azt mondja a kislány, ezt a csokit nyolc éve kaptam a pap bácsitól,
amikor az óvodában örökbe fogadtam őt. </b><b>Pillanatok alatt elpárolgott az
én nevelői szándékom</b></span>,<u><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> melegség költözött a szívembe. Ember és ember
között hidat leghamarabb a hála, a köszönet, a szeretet tud verni.
</b></span></u>Ugyanez érvényesül az Ég és a Föld közötti hídverésben is. A
gyerekeinket is meg kell tanítanunk arra, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>nagy dolog az, ha kapsz
egy almát, de talán<u> még nagyobb dolog, ha tiszta szívvel meg tudod
köszönni.</u> </b></span>Igazából <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a Sportarénába is ezért megyünk.</b></span></p>
<p><b>– Ennek a jótékonysági koncertnek a szeretet és a család lesz
a két központi témája. Miért járatódtak le ezek a fogalmak az utóbbi
időben?</b></p>
<p>– Nem érzem, hogy lejáratódtak volna. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><u><b>Minden ember arra vágyik, hogy
tartozzon valahová, és arra is, hogy szeressenek bennünket, a másik
ember pedig fogadja el a mi szeretetünket.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Aki nem tudja<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> ezt
megvalósítani</span>, az kínlódik, szenved</b></span>. Nem hiszem, hogy a szeretet vagy a
család idejétmúlt dolgok lennének. A gyerekeknek azt szoktam mondani,
hogy ha egy sípályán az ember hatalmasakat esik, akkor ez nem azt
jelenti, hogy milyen buta dolog a sízés, hanem az, hogy egy kicsit
hamar, felkészületlenül kötött sítalpat a lábára, és merészkedett rá a
pályára. Meg kellett volna előbb tanulni sízni. A sízés önmagában
csodálatos dolog, repülés Ég és Föld között.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> A családalapítás és a
szeretet is hihetetlenül szép dolog,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> csak sokszor hűbelebalázs módjára
beleugrunk, és aztán persze, hogy nagyot esünk.</span></b></span></p>
<p><b>–<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> A Dévai Szent Ferenc Alapítvány az elmúlt huszonöt évben
közel hatezer gyermeket fogadott be, gyermekgondozási központjaiban
jelenleg is 83 helyiségben 2135 gyereket nevelnek, tanítanak,
gondoskodnak róluk</span>. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Többségüket eldobták a szüleik, vagy pedig borzasztó
körülmények között éltek</span>. A családról csak rossz tapasztalataik vannak.</b> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Vannak-e módszerek arra, hogy mégis kedvet kapjanak a családalapításhoz?</b></span></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Eddig csaknem négyezer gyerek repült ki tőlünk. <u>Ezen a nyáron
szinte minden héten eskettem valakit közülük.</u></b></span><u> </u>Sokan férjhez mentek,
megnősültek, családot alapítottak,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> vannak közöttük három-négygyermekes
anyukák, apukák is. Hűségesek, szép családi életet élnek. </b></span>Nagyon büszke
vagyok arra, hogy egyetlen unokát sem nevelek<span style="background-color:rgb(255,242,204)">. <b>Az én fiaim és lányaim
olyan apukák és anyukák lettek, akik törődnek a saját gyermekeikkel,
szeretettel gondozzák, nevelik őket</b>, </span>és nem vonják be a nagytatát. Szó
sincs arról, hogy a gyerekkorukban átélt rossz élmények riasztaná őket a
családalapítástól. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az ember olyan, mint a krumpli: tavasszal belerakják
a jó meleg földbe, és amikor az eső megöntözi, akkor szépen elkezd
növekedni. Az Isten nem pókhálóból szőtt bennünket, hanem jó anyagból
teremtett mindnyájunkat. Mernünk kell magunk mögött hagyni<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> a
problémákat,</span> előre néznünk, és hittel, reménnyel a vágyainkat követni.</b></span></p>
<p><b>– Ön szerint Isten nem teremt selejtet. Ha viszont valaki
huzamosabb ideig szenved, az élete csupa gyötrelem, szenvedés, akkor
mivel tudja megvigasztalni?</b></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az, hogy létezünk, már önmagában hihetetlenül nagy ajándék. A
legkisebb jónak is örülnünk kell. </b></span>Ez nagyon szubjektív. A közelmúltban <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
láttam egy karikatúrát, egy nő ül rengeteg rózsa között, rosszkedvű,
szomorú. A másiknak egyetlen szál rózsája van, mégis, körbetáncolja,
énekel örömében.</b></span><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> Az öröm az, ami megkülönböztet bennünket az állatoktól.
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> </b></span></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Mindenkinek van valami, aminek örülhet.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Persze a gonosz lélek arra
törekszik, hogy higgyük azt: milyen rossz nekünk. A gonosz egyetlen
stratégiája, hogy mindenáron el akarja hitetni</b></span><b> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">velünk: a mennyei Atyánk,
rossz világot teremtett, ami semmire sem jó, előbb-utóbb úgyis
összedől. A gonosz lélek vágya, hogy átvegyük az ő stílusát, hangját,
legyünk rosszkedvűek, reménytelenek, káromoljuk, szidjuk mi is ezt a
világot</span></b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">. </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ha viszont megnézzük a Mi Urunk Jézus Krisztust, azt látjuk: Ő
mindig és mindenhol arról beszél tanítványainak és követőinek, hogy ne
féljetek, bízzatok bennem, én legyőztem a világot, veletek vagyok
mindenkor! Bármit kértek az Atyától, megkapjátok. Ő pozitív,
nagycsütörtökön, nagypénteken is, a kereszten,</b></span> azt kéri mennyei
Atyjától, bocsáss meg nekik, nem tudják, mit cselekszenek. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Nem <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a
kétségbeesés,</span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">reménytelen szomorúság hangján</span><u> szól hozzánk, hanem a
bizalomén, a szeretetén.</u></b></span></p>
<p><b>– Ezek szerint még földi életünkben is nagypéntek után mindig
eljön a vasárnap, csak a nagyszombat látszólagos reménytelenségét kell
legyőznünk?</b></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A gyerekek, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">bármilyen nehéz körülmények közül is jöttek</span>, itt,
nálunk, átalakulnak. Felöltöznek a szép ruháikba, közben elmesélek nekik
egy-két viccet, megcsavarom az orrukat, érzik, hogy szeretet veszi
körül őket, és máris más lesz a hangulatuk. <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Nem tudom </span>megoldani<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> a
problémáikat</span>, de jobb kedvvel tovább tudunk menni.</b></span></p>
<p><b>– Egyszer azt nyilatkozta, hogy diakónussá <span style="background-color:rgb(255,242,204)">szentelésekor
ismerte fel, hogy arra született: Isten áldását közvetítse. </span>Hogyan
lehetséges ezt megvalósítanunk a mindennapokban, ha nem születtünk
papnak?</b></p>
<p>– Meggyőződésem, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>ez mindenkire érvényes. </b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Csíkszeredában történt,
még kispapkoromban, hogy mentem haza egy szentmiséről, és találkoztam
egy utcaseprővel, amint éppen söpörte az utcát. Gondoltam, adok neki egy
üveg sörre való pénzt. Így is tettem. Megköszönte, de azt mondta, most ő
nem tud elmenni, mert nincs, akire hagyja a szekerét. Mondom neki,
menjen el nyugodtan, majd én vigyázok a szekérre, meg söprögetek is
kicsit. Figyelmeztetett, hogy vegyem fel a mellényt is, nehogy elüssön
egy autó. Kézbe vettem a söprűt, elkezdtem söpörni. Életemben nem
gondoltam volna, hogy annyi régi ismerősöm van, akiknek éppen arra
kellett elmenniük. Kedvesen köszöntöttek, sokan csodálkoztak, nem is
tudtam, hogy itt dolgozol. Mondom, igen. Igyekeztem lelkiismeretesen
söprögetni, nem is gondoltam volna, hogy ilyen hosszú ideig tart, míg
megiszik egy üveg sört egy ilyen egyszerű ember. </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Akkor döbbentem rá: ha
én ezt a munkát becsületesen, szépen elvégzem, ez is Isten áldásának a
közvetítése mások felé, hiszen szebbé teszem a világot magam körül. </b></span>
Emlékszem, több ötlet is felvetődött bennem, így például az, hogyan
lehetne virágokat ültetni az út szélére?<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Legyen szó bármilyen
foglalkozásról, hivatásról – orvos, pap, tanár, kétkezi munkás –, ha
annak művelője jól végzi a munkáját, akkor ő Isten áldását közvetíti
mások felé. Mindenki lehet Isten áldása, </b></span>és <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>sajnos,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> Isten</span> átka is.</b></span></p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)">A Szent Ferenc Alapítványnak rendkívül szoros a kapcsolata a
Nem Adom Fel Alapítvánnyal. Hogyan jött létre Önök között ez a
különlegesen jó viszony?</span></b></p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>– A peremen élő emberek könnyebben megnyílnak egymás felé. A
társadalom perifériáján vannak az árvák, az elhagyott gyerekek, a
fogyatékosok is. Nemcsak könnyebben értjük, hanem könnyebben szeretjük
is egymást. Nagyon érdekes egyébként, hogy a gyerekeink mindig a
motorosoknak örvendenek a legjobban. Eleinte csodálkoztam is, hiszen ők
az erőt képviselik, bőrruhában, szakállasan. magabiztosan. Talán azért
van így, mert a mi gyerekeink szüleire sem jellemző a kosztümös,
nyakkendős megjelenés. Hasonló a hasonlónak örül legjobban.</b></span></p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)">A jótékonysági koncerten fellépők között van többek között
Ákos, az Edda, a Republic, Szikora Robi, Presser Gábor, Oláh Ibolya –
különböző zenei stílusú és világnézetű zenészek, hogyan sikerült őket
egy színpadra összehoznia?</span></b></p>
<p>– Az eredeti terv az volt, hogy a gyerekek énekelni fognak a
koncerten. A jó focicsapatok azonban mindig vesznek játékosokat. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Mondtam
a gyerekeknek, hogy keressenek olyan előadókat, a nagy művészek között,
akiket nagyon szeretnek. A kovásznai házban a gyerekeknek van egy
rockzenekaruk, ők rögtön az Edda nevét említették, hogy milyen szívesen
elmennének egy koncertjükre. Megkérdeztem az Edda frontemberét, nem
vállalnák-e a fellépést az arénabeli rendezvényünkön. Egyből igent
mondott. Ugyanez történt Ákossal, a Republickal, a többiekkel is.</b></span> Azt is
elmondtam, szeretném, ha a gyerekek nemcsak tapsolnának a zenészeknek a
koncerten, hanem együtt énekelnének velük, mert Jobb velünk a világ!
Erre is igent mondtak, így <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>együtt fog énekelni az ötszáz gyerek a nagy
művészekkel.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><u><b>Szeretném, ha az est végén mindazok, akik jelen lesznek az
arénában, azt mondanák: ezekkel a sérültekkel, fogyatékosokkal, árvákkal
jobb a világ, mint <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nélkülük.</span></b></u></span></p>
<p><b>– Reményei szerint tehát mindazok, akik szeptember 13-án ott
lesznek az arénában, a koncert után legalább öt percig jobb emberek
lesznek, s így remény van rá, hogy úgy is maradnak?</b></p>
<p>– Nem ötpercnyi jobbá válásban bízom, hanem sokkal hosszabb ideig
tartóra. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Jézus Krisztus hosszútávfutó. Nem rövid távon akar célba
juttatni bennünket. Kétezer év óta építi az ő országát, és nagyon
remélem, hogy ezzel a jótékonysági koncerttel is beleilleszthetünk
néhány téglát ennek az országnak a falába.</b></span></p>
<p>Fotó: Merényi Zita</p>
<p>Bodnár Dániel/Magyar Kurír</p>
</div></div>