[Grem] Az iskolakezdésről, tanulásról / Uzsalyné Pécsi R. neveléskutató

[Emoke Greschik]

 Pécsi Rita: Hurrá, szeptember!? – Milyen tanévnek nézünk elébe?
2018. szeptember 1. szombat 11:01
http://www.magyarkurir.hu/hirek/pecsi-rita-hurra-szeptember-milyen-tanevnek-nezunk-elebe
Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutatónak, pedagógiai szakértőnek az Új Ember
katolikus hetilapban augusztus 26-án megjelent írását adjuk közre.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=89810&v=1&img=o_40.jpg>

Ha július óta emlegetjük, hogy nemsokára lesz nemulass!… majd, ha kezdődik
az iskola!… ennek aztán vége!… – akkor ilyennek. Ha kihívásnak,
lehetőségnek tekintjük, akkor élvezhetőbb lesz.

Minden híreszteléssel szemben *tanulni jó, társakkal együtt lenni jó,
mindebben biztonságos vezetést kapni jó, otthon mindezt megosztani jó,
dolgozni, alkotni igenis jó.*

*Mégis, a gyanúsnál is gyakoribb a panasz, hogy az első lelkesedés után
hamar jelentkezik a hasfájás, a szorongás, a félelem.* Minden
korosztályban. Nemcsak a kisiskolások aggódnak, és nem csak a főmumustól,
az érettségitől félnek már körülbelül tízéves kortól. *Mi lesz, ha nem
tudom, ha hibát ejtek, nem lesz elég, hülye vagyok, nem jutok be stb.*

*Mit tegyünk?* Kemény az élet, bele kell jönni – tehát hajtsuk, feszítsük,
hadd tanulja meg? Semmiképpen! Ezzel ugyanis éppen az ellenkezőjét érjük el.

*A szabadság lelke mindenkor a mértéktartásban mutatkozik meg **(J.
Kentenich).** Az iskola – hál’ Istennek – nem* *maga az élet.* *Az
egyensúly megtalálása lesz a kulcs még a kiváló teljesítményhez is. Ez* *a
szorongást **is oldja*.* A tanulás akkor hatékony, ha az ismereteknek van
ideje érlelődni.* A készségek lassan fejlődnek. *Mindehhez napi kiadós
szünet – játék, mozgás, (nem képernyős) lazítás és alvás szükséges.* Nem
ördögtől való a jól ismert sláger refrénje: Nyolc óra munka, nyolc óra
pihenés, nyolc óra szórakozás… *Oldott, lassan járó időre, egymásra
figyelésre, sok természetes élettel való kapcsolódásra van szükség ilyen
mértékű intellektuális munka és megterhelés mellett.*

*A mozgás* is valószínűleg kevés, tehát ha nem tud valahol biciklizni, fára
mászni, bújócskázni – akkor ezt is valahogy pótolni kell. Biztosan jó
döntés, ha ezért akár néhány különórát is feláldozunk! *A jó iskola
egyébként időt hagy a kíváncsiságra, a felfedezésre, a játékra, mert ez a
leghatékonyabb fejlesztő erő,* nem a különóra. (A NASA kutatóinak
felvételijében amúgy az a kérdés is szerepel, hogy mit játszott
gyerekkorában. Képzeljék el, milyen kár lenne, ha azért nem tudna
tudományos pályát befutni, mert játék helyett korrepetálásra,
kompetenciafelkészítőre kellett járnia!)

Feltétlenül fontos, hogy mi, szülők figyeljünk arra, hogy *maradjanak meg
azok a tennivalók, amelyekhez nagy kedve van gyermekünknek*, *amiben
sikeres lehet, *még akkor is, ha közben két hármasa is lett. Most kell
erősnek lennünk. Ne programozzuk túl az idejét, a nagyobbaknak sem. A
tizenéveseknek nagyon fontos a közösség is, és ránk is szükségük van. Ha az
egész délután úgy tele van zsúfolva, mint egy jól kirakott puzzle, az
hosszú távon kifejezetten ártalmas lesz. És *minden terület egy kicsit
növekedni akar.* Nem marad *idő a feldolgozásra, a pihenésre pláne, a
kapcsolatokra* még kevésbé. *Amit szeptemberben pedig még jól bírunk, az
nem ugyanúgy megy a ködös novemberben, vagy a decemberi „nagy közös
hajszában”.*

A mintán nagyon sok múlik. A gyerekek a szülők hátát nézve nevelkednek –
tartja a mondás. Nekünk *mit jelent a hétvége, a vasárnap? Valóban ünnep?
Igazi megpihenés*? *Jut idő egy kicsit több beszélgetésre? Viccelődésre?
Kirándulásra? Olvasásra? Közösségre? Csendre?* Gyermekünk is most
tanulhatja meg azt az igényességet, hogy nem a „józan robot” az életünk
értelme. *Fontosak a barátok, a társak, a család. **A nagyszülő* sem
kötelesség, hanem ajándék, és *minden kapcsolatnak törődésre van szüksége.*

Mással aligha helyettesíthető* a közös tevékenység élménye*. Egy kis
kertészkedés, teregetés, egy nagy közös gyors körletrend, főzés-sütés,
fűnyírás stb. Ezt persze nem serdülőkorban vezetném be, bár még akkor sem
késő, csak lassabban és viharosabban fog menni… Ne azzal teljék tehát el a
hétvége is, hogy házi feladatokat írunk, vagy azon vitázunk, hogy mikor is
készül majd hétfőre.

*A folyton hangsúlyozott elvárások **helyett a biztatás és a követhető
tempó többet ér. Reményre van szükség*. Meg tudod csinálni! Ne eredményt
várjunk el, hanem a tőle telhető erőfeszítést. *Ha *azonban úgy látjuk, hogy*
irreálisak* *a követelmények*, akkor el kell gondolkoznunk azon, *hogyan
lehet ezt vállalhatóvá tenni*. Ha eseti torlódásról van szó, segítünk. (Én
is írtam házi feladatot, még puskát is.) De ha ez állandósulni látszik,
érdemes elbeszélgetni a pedagógussal, de még azt is át lehet gondolni,* jó
helyen van-e a gyermekünk*. Nem mindenkinek való a háromtagozatos, négy
tannyelvű iskola… Körülményeket teremtünk, tehát vigyázunk arra is, hogy
eleget mozogjon, beszélgessen, játsszon, aludjon, és támaszt nyújtunk a
továbbhaladáshoz, de a felelősséget nála hagyjuk – ez lehet az irány.

*Mesére, beszélgetésre, történetekre minden életkorban szükségünk van.* Nem
a nézett, hanem *az élőszóban történő mesélésre*. *Eközben ugyanis
úgynevezett belső képeket készítünk, és így rengeteg feszültséget
dolgozhatunk fel*. Esténként vagy hétvégén nagyobb gyerekeknek is
felolvashatunk. Egy hosszabb hétvégébe *egy jól kiválasztott film *is
belefér –* közösen átélve, és utána a beszélgetésekben fel-felidézve.*

*Erősítsük a biztonságérzetet! Kiszámítható napirend, átlátható, nem túl
sok feladat, beszélgetés*. *Az otthoni légkör nagyon sokat számít. Jó, ha
van valaki, aki várja őt, amikor hazaér, akivel lehet beszélgetni *– nem
csak a jegyekről.

*Kifejezetten frusztráló az a magatartás, amelyik állandóan arra
figyelmeztet, hogy „csak hiba ne csússzon bele”!** A hatékony tanulás három
alapfeltétele: kíváncsiság – csinálás – hibázás. Csakis ezen az úton van
fejlődés.* Érdekes volt? Megérthette? Kipróbálhatta elégszer úgy, hogy nem
százalékolták rögtön?* Sokszori próbálgatás, újrakezdés – és bizony hibázás
is.* *Ez hozhat csak jó eredményt! *Meg kellene ezt tanulni. Ha tévedtünk,
újra próbáljuk.

Egy kis történet jól példázza ezt a helyzetet:

A Mester a tanítványaival a hídon üldögélt. A tanítvány megkérdezte:

– Mester! Ha beleesünk a folyóba, akkor megfulladunk?

Mire a Mester így válaszolt:

– Nem, fiam. Csak akkor, ha nem jössz ki!

Talán erre is való egy tanév – hogy megtanuljunk jól kijönni belőle.


Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír

*Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2018. augusztus 26-i számában
jelent meg.*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20180904/99e0057d/attachment.html>