<div dir="ltr"><div dir="ltr">
<span class="m_7873033850068224959m_-5005431066307850326gmail-gI"><span class="m_7873033850068224959m_-5005431066307850326gmail-go">
</span></span><h1 class="m_7873033850068224959m_-5005431066307850326gmail-cim">Pécsi Rita: Hurrá, szeptember!? – Milyen tanévnek nézünk elébe? </h1>
<div class="m_7873033850068224959m_-5005431066307850326gmail-datum">2018. szeptember 1. szombat 11:01</div><div class="m_7873033850068224959m_-5005431066307850326gmail-datum"><a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/pecsi-rita-hurra-szeptember-milyen-tanevnek-nezunk-elebe" target="_blank">http://www.magyarkurir.hu/hirek/pecsi-rita-hurra-szeptember-milyen-tanevnek-nezunk-elebe</a><br></div>
<h3 class="m_7873033850068224959m_-5005431066307850326gmail-lead"><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutatónak, pedagógiai
szakértő</span>nek az Új Ember katolikus hetilapban augusztus 26-án megjelent
írását adjuk közre.</h3><p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=89810&v=1&img=o_40.jpg" rel="lightbox['g89810']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto 0px auto auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=89810&v=1&p=1&img=c_40.jpg" alt="" width="188" height="125" border="0"></a></p>
<p>Ha július óta emlegetjük, hogy nemsokára lesz nemulass!… majd, ha
kezdődik az iskola!… ennek aztán vége!… – akkor ilyennek. Ha kihívásnak,
lehetőségnek tekintjük, akkor élvezhetőbb lesz.</p>
<p>Minden híreszteléssel szemben <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>tanulni jó, társakkal együtt lenni jó,
mindebben biztonságos vezetést kapni jó, otthon mindezt megosztani jó,
dolgozni, alkotni igenis jó.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Mégis, a gyanúsnál is gyakoribb a panasz, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az első lelkesedés </span>
után hamar jelentkezik a hasfájás, a szorongás, a félelem.</b></span> Minden
korosztályban. Nemcsak a kisiskolások aggódnak, és nem csak a
főmumustól, az érettségitől félnek már körülbelül tízéves kortól. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Mi
lesz, ha nem tudom, ha hibát ejtek, nem lesz elég, hülye vagyok, nem
jutok be stb.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Mit tegyünk?</b></span> Kemény az élet, bele kell jönni – tehát hajtsuk,
feszítsük, hadd tanulja meg? Semmiképpen! Ezzel ugyanis éppen az
ellenkezőjét érjük el.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A szabadság lelke mindenkor a mértéktartásban mutatkozik meg </b></span><i>(J. Kentenich).</i><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
Az iskola – hál’ Istennek – nem</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>maga az élet.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az egyensúly megtalálása
lesz a kulcs még a kiváló teljesítményhez is. Ez</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a szorongást </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>is oldja</b></span>.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> A
tanulás akkor hatékony, ha az ismereteknek van ideje érlelődni.</b></span> A
készségek lassan fejlődnek. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Mindehhez napi kiadós szünet – játék,
mozgás, (nem képernyős) lazítás és alvás szükséges.</b></span> Nem ördögtől való a
jól ismert sláger refrénje: Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc
óra szórakozás… <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Oldott, lassan járó időre, egymásra figyelésre, sok
természetes élettel való kapcsolódásra van szükség <span style="background-color:rgb(217,234,211)">ilyen mértékű
intellektuális munka és megterhelés</span> mellett.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><u><b>A mozgás</b></u></span> is valószínűleg kevés, tehát ha nem tud valahol biciklizni,
fára mászni, bújócskázni – akkor ezt is valahogy pótolni kell. Biztosan
jó döntés, ha ezért akár néhány különórát is feláldozunk! <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><u>A jó iskola
egyébként időt hagy a kíváncsiságra, a felfedezésre, a játékra, mert ez a
leghatékonyabb fejlesztő erő</u>,</b></span> nem a különóra. (A NASA kutatóinak
felvételijében amúgy az a kérdés is szerepel, hogy mit játszott
gyerekkorában. Képzeljék el, milyen kár lenne, ha azért nem tudna
tudományos pályát befutni, mert játék helyett korrepetálásra,
kompetenciafelkészítőre kellett járnia!)</p>
<p>Feltétlenül fontos, hogy mi, szülők figyeljünk arra, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>maradjanak
meg azok a tennivalók, amelyekhez nagy kedve van gyermekünknek</b></span>, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>amiben
sikeres lehet, </b></span>még akkor is, ha közben két hármasa is lett. Most kell
erősnek lennünk. Ne programozzuk túl az idejét, a nagyobbaknak sem. A
tizenéveseknek nagyon fontos a közösség is, és ránk is szükségük van. Ha
az egész délután úgy tele van zsúfolva, mint egy jól kirakott puzzle,
az hosszú távon kifejezetten ártalmas lesz. És <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>minden terület egy kicsit
növekedni akar.</b></span> Nem marad <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>idő a feldolgozásra, a pihenésre pláne, a
kapcsolatokra</b></span> még kevésbé. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Amit <span style="background-color:rgb(255,242,204)">szeptemberben pedig még jól bírunk,</span> az
nem ugyanúgy megy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a ködös novemberben, vagy a decemberi „nagy közös
hajszá</span>ban”.</b></span></p>
<p>A mintán nagyon sok múlik. A gyerekek a szülők hátát nézve
nevelkednek – tartja a mondás. Nekünk <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>mit jelent a hétvége, a vasárnap?
Valóban ünnep? Igazi megpihenés</b></span>? <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Jut idő egy kicsit több beszélgetésre?
Viccelődésre? Kirándulásra? Olvasásra? Közösségre? Csendre?</b></span> Gyermekünk
is most tanulhatja meg azt az igényességet, hogy nem a „józan robot” az
életünk értelme. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Fontosak a barátok, a társak, a család. </b><b>A nagyszülő</b></span> sem
kötelesség, hanem ajándék, és <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>minden kapcsolatnak törődésre van
szüksége.</b></span></p>
<p>Mással aligha helyettesíthető<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> a közös tevékenység élménye</b></span>. Egy kis
kertészkedés, teregetés, egy nagy közös gyors körletrend, főzés-sütés,
fűnyírás stb. Ezt persze nem serdülőkorban vezetném be, bár még akkor
sem késő, csak lassabban és viharosabban fog menni… Ne azzal teljék
tehát el a hétvége is, hogy házi feladatokat írunk, vagy azon vitázunk,
hogy mikor is készül majd hétfőre.</p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A folyton hangsúlyozott elvárások </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>helyett a biztatás és a követhető
tempó többet ér. Reményre van szükség</b></span>. Meg tudod csinálni! Ne eredményt
várjunk el, hanem a tőle telhető erőfeszítést. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ha </b></span>azonban úgy látjuk,
hogy<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> irreálisak</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a követelmények</b></span>, akkor el kell gondolkoznunk azon,
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>hogyan lehet <span style="background-color:rgb(234,209,220)">ezt</span> vállalhatóvá tenni</b></span>. Ha eseti torlódásról van szó,
segítünk. (Én is írtam házi feladatot, még puskát is.) De ha ez
állandósulni látszik, érdemes elbeszélgetni a pedagógussal, de még azt
is át lehet gondolni,<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> jó helyen van-e a <span style="background-color:rgb(255,242,204)">gyermekünk</span></b></span>. Nem mindenkinek való
a háromtagozatos, négy tannyelvű iskola… Körülményeket teremtünk, tehát
vigyázunk arra is, hogy eleget mozogjon, beszélgessen, játsszon,
aludjon, és támaszt nyújtunk a továbbhaladáshoz, de a felelősséget nála
hagyjuk – ez lehet az irány.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Mesére, beszélgetésre, történetekre minden életkorban szükségünk van.</b></span>
Nem a nézett, hanem <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az élőszóban történő mesélésre</b></span>. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Eközben ugyanis
úgynevezett belső képeket készítünk, és így rengeteg feszültséget
dolgozhatunk fel</b></span>. Esténként vagy hétvégén nagyobb gyerekeknek is
felolvashatunk. Egy hosszabb hétvégébe <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>egy jól kiválasztott film </b></span>is
belefér –<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> közösen átélve, és utána a beszélgetésekben fel-felidézve.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Erősítsük a biztonságérzetet! Kiszámítható napirend, átlátható, nem <span style="background-color:rgb(234,209,220)">
túl sok</span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)">feladat</span>, beszélgetés</b></span>. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az otthoni légkör nagyon sokat számít. Jó,
ha van valaki, aki várja őt, amikor hazaér, akivel lehet beszélgetni </b></span>–
nem csak a jegyekről.</p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Kifejezetten frusztráló az a magatartás, amelyik állandóan arra
figyelmeztet, hogy „csak hiba ne csússzon bele”!</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> A hatékony tanulás
három alapfeltétele: <i>kíváncsiság – csinálás – hibázás. </i>Csakis
ezen az úton van fejlődés.</b></span> Érdekes volt? Megérthette? Kipróbálhatta
elégszer úgy, hogy nem százalékolták rögtön?<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Sokszori próbálgatás,
újrakezdés – és bizony hibázás is.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ez hozhat csak jó eredményt! </b></span>Meg
kellene ezt tanulni. Ha tévedtünk, újra próbáljuk.</p>
<p>Egy kis történet jól példázza ezt a helyzetet:</p>
<p>A Mester a tanítványaival a hídon üldögélt. A tanítvány megkérdezte:</p>
<p>– Mester! Ha beleesünk a folyóba, akkor megfulladunk?</p>
<p>Mire a Mester így válaszolt:</p>
<p>– Nem, fiam. Csak akkor, ha nem jössz ki!</p>
<p>Talán erre is való egy tanév – hogy megtanuljunk jól kijönni belőle.</p>
<p><br>Fotó: Lambert Attila</p>
<p>Magyar Kurír</p>
<p><i>Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2018. augusztus 26-i számában jelent meg.</i></p>
</div></div>