[Grem] Ágoston atya mai homíliája:

[Rita Kunsay-Sipos]

http://pestiferences.ferences.eu/2018/10/31/oktober-31-evkozi-30-het-szerda/

* <http://pestiferences.ferences.eu/category/agoston-atya/>Ágoston atya
napi homíliái*

Október 31. Évközi 30. hét, szerda

Posted on2018-10-31
<http://pestiferences.ferences.eu/2018/10/31/oktober-31-evkozi-30-het-szerda/>
AuthorKázmér <http://pestiferences.ferences.eu/author/kazmer/>

30. hét, szerda – Lk 13,22-30 – Igyekszünk-e bensőséges kapcsolatot
kialakítani Krisztussal?

Arra a kérdésre, hogy hányan üdvözülnek, Jézus azt válaszolta, hogy
„Igyekezzetek a szűk kapun bemenni!”. Bármilyen adatszerű válasz alapot
jelenthetne a restség igazolására, a csüggedésre vagy az elbizakodottságra.
Mert ha azt mondta volna, hogy kevesen üdvözülnek, akkor azt gondolhatná
valaki, hogy „minek igyekezzek, én úgysem reménykedhetem”. Ha viszont azt
mondta volna, hogy sokan, akkor szintén megindulhatna a hamis számítgatás:
„a sok közé majd csak becsúszok valahogy, erőfeszítés nélkül is”. Az a
fontos, hogy minden erőnket latba vetve úgy igyekezzünk az üdvösségre
jutni, ahogyan a szűk kapun igyekeznek átjutni az emberek.

<http://pestiferences.ferences.eu/wp-content/uploads/2018/10/Lk_13_22-30.jpeg>Tehát
(1) ne afölött töprengjünk, hogy hányan üdvözülnek, hanem (2) tegyünk meg
mindent saját üdvösségünkért, vagyis jól használjuk fel a rövid és
bizonytalan életünk lehetőségeit, és (3) kerüljük a vakmerő bizakodást. Ne
halogassuk megtérésünk idejét, mert Isten irgalmas, de nem tudhatjuk, hogy
mikor szólít számadásra minket.

Az életre mindig szűk kapu vezet. A földi életre való születéskor is, aztán
a felnőtté válásra, a szabadságra, a több és gazdagabb életre, az erkölcsi
tisztaságra, a teljes mélységükben felvállalt emberi kapcsolatokra is. Már
a földi életünkben is folyamatos újjászületéseken átmenve kell végül
megszületni az Isten számára. A testi halál teszi véglegessé
újjászületéseinket, amíg megszületünk az üdvösségre.

Vannak, akik úgy gondolják, hogy jogosultak az üdvösségre és követelődznek:
„Uram! Nyisd ki nekünk!” De az ajtó zárva marad. Ezzel Jézus arra utal,
hogy egyesek ismerőseinek tekintik magukat, de a valóságban ellenségei.
Hányan esznek-isznak Jézussal a szentmiséken (= szentáldozáshoz járulnak),
hallgatják az Ő szavát (az evangéliumot és a homíliákat), mindennap
imádkoznak, miközben életvitelük távol áll az evangélium által megkövetelt
gyakorlattól. Jézus az ilyeneket „nem ismeri” övéinek, sőt, a „gonosztevő”
kifejezést alkalmazza rájuk. Az elbizakodás veszedelme, a beérkezettség
gőgje mindnyájunkat fenyeget. Senki nem üdvözülhet pusztán azért, mert
„keresztény”, mert Jézust „Urának” emlegeti. Személyes igyekezet nélkül,
elszánt és számítgatást nem tűrő és mindent latba vető törekvés nélkül
senki, még a „keresztény” ember sem üdvözülhet.

*Életünk legfontosabb feladata: a végső célunk, az üdvösségünk elérése.* Ez
adjon ösztönzést a szeretetre, a becsületességre, a helytállásra,
keresztjeink türelmes hordozására!

A földi élet bajait, betegségeit és szenvedéseit sokan Isten büntetésének
tekintik, és emiatt elkeserednek. Mi azonban hisszük, hogy Isten a mi jó
Atyánk, aki ezek által is nevel minket: figyelmeztet a jóra, visszatart a
rossztól, próbára teszi hűségünket, lehetőséget ad az érdemszerzésre,
segíti bejutásunkat a szűk kapun keresztül. Természetesen nem szabad
lökdösődnünk, hanem segítenünk kell másokat is bejutni! És legfőképpen:
Jézus tanításának életre váltásával kell bensőséges kapcsolatot kialakítani
Krisztussal.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20181031/0a1a7e5a/attachment.html>