[Grem] Régi rítus, fiatal papok .... - trendi tradícionalizmus / Szilvay G.

[Emoke Greschik]

Nem szociális munkások
Trendi tradicionalizmus: régi rítus, fiatal papok?
<http://mandiner.hu/cikk/20181028_tradicionalista_papsag_regi_ritus_fiatal_papok>
2018. október 28. 08:11


*Írta: Szilvay Gergely <http://mandiner.hu/szerzo/szilvay_gergely>*
*http://mandiner.hu/cikk/20181028_tradicionalista_papsag_regi_ritus_fiatal_papok
<http://mandiner.hu/cikk/20181028_tradicionalista_papsag_regi_ritus_fiatal_papok>*

*A frissen szentelt francia papok 20 százaléka tradicionalista, virágoznak
a régi dolgokhoz ragaszkodó papi közösségek, **miközben az
egyházmegyékbe*n *alig
van* *új pap*; s* Amerikában is **hagyományosabb egyházmegyékben van több
papi hivatás.* Vajon mi lehet ennek az oka? Paphiányról szóló
riportsorozatunk új részében ennek járunk utána.

*2018-ban a 114 frissen szentelt francia pap 20 százaléka úgynevezett
„tradicionalista” papi társulatokból érkezett,** azaz olyan közösségekből,
amelyek az 1970-es liturgikus reformig használt „régi rítust”, avagy „vetus
ordo-t”, más szóhasználattal a „tridenti rítust”, mai egyházjogi
szakkifejezéssel pedig „a római rítus rendkívüli formáját” őrzik –* derül ki
<https://liturgyguy.com/2018/07/04/france-traditional-priests-account-for-20-of-2018-ordinations/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201810>
a friss adatokból. *Mindezt úgy**, hogy a 96 francia egyházmegyéből 58-ban
egy papot sem szenteltek.*

*Az Egyesült Államokban is* *szembetűnően több a papi hivatás
<https://liturgyguy.com/2017/07/14/increasing-vocations-isnt-rocket-science/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201810>
a hagyományosabb hitéletet ápoló, és ennek egyik elemeként a liturgia „ars
celebrandi”-ját komolyabban vevő,* esetleg a rendkívüli formát, mint a
lincolni, a nebraskai, a charlotte-i és az észak-karolinai. Eközben a Rhode
Island-i Providence egyházmegyéjének püspöke, Thomas J. Tobin arról írt
<http://www.thericatholic.com/stories/without-a-doubt-tidbits-random-thoughts,9041?&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201810>:
az évtized eleje óta 58 papot vesztettek el, főleg nyugdíjazás miatt, és
csak 18-at szenteltek. A papi átlagéletkor 67 év, az aktív papok
átlagéletkora 59, és csak 21 pap van 40 év alatt.

Minthogy épp a paphiány kérdésköréről cikkezünk
<http://mandiner.hu/cikk/20180918_paphiany_riport?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201810?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201810>,
elsősorban ugyan hazánkra koncentrálva, de külföldi (és más felekezetekre
vonatkozó) kitekintéssel is, mikor rátaláltunk ezekre az adatokra, úgy
gondoltuk, érdemes utánajárni a kérdésnek. Már csak azért is, mert *úgy
tűnik, világszerte egyre több fiatalt vonzz
<http://catholicherald.co.uk/issues/september-1st-2017/the-kids-are-old-rite/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201810>
a liturgia rendkívüli formája, s* *még az Economist is rácsodálkozott
<https://www.economist.com/international/2012/12/15/a-traditionalist-avant-garde?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201810>,*
*hogy
trendi lett tradicionalistának lenni az egyházban.*

Olvassa el a témában megjelent korábbi cikkeinket is:



*Van-e Magyarországon paphiány?
<http://mandiner.hu/cikk/20180918_paphiany_riport?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201810?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201810>
Szent maradék: így lát el 28 falut egy fiatal pap Baranyában
<http://mandiner.hu/cikk/20180921_szent_maradek_igy_lat_el_28_falut_egy_fiatal_pap_baranyaban_paphiany?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201810>
Családos papok és lelkészek: van-e hiány a protestánsoknál és a
görögkatolikusoknál?
<http://mandiner.hu/cikk/20180928_paphiany_reformatusok_es_gorogkatolikusok?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201810>*


Tridenti rítusban szentelnek papokat Franciaországban

*A tridenti rítusról*

*A „tridenti rítus” a 16. századi trienti zsinattól kezdve volt kötelező a
teljes világkatolicizmuson belül minden olyan egyházmegyében és
szerzetesrendnél, *amely nem rendelkezett 200 évnél öregebb saját
liturgikus hagyománnyal, *egészen 1970-ig,* *amikor a gyakorlatban
felváltotta azt VI. Pál pápa misekönyve, a „novus ordo missae”, azaz a
„római rítus rendes formája”,* ahogy ma ismerjük.

A közkeletű tévedéssel ellentétben *nem a II. Vatikáni Zsinat (1962-65)
ideje alatt bevezetett újításról van tehát szó,* hiszen a zsinat teljes
időtartama alatt a liturgia régi formájában ünnepelték, *hanem azutáni,
ugyanakkor a szándék szerint annak szellemében végbevitt liturgikus
reformról.* Az persze mai napig vita tárgya, hogy a zsinat mennyire
szándékozta megreformálni a liturgiát, és a megvalósult reform ezt a
szándékot mennyire tükrözi. Mindenesetre a ma már rendkívüli formaként
ismert rítus utolsó hivatalos misekönyvét épp 1962-ben adta ki a Ferenc
pápa által szentté avatott XXIII. János pápa, tehát* ma a régi rítusban
szentmisét bemutató papok az 1962-es misekönyvből miséznek, ** azzal
együtt, hogy a rítus eredete Nagy Szent Gergely pápáig, a 6-7. századig
vezet vissza. Amikor a trienti zsinat kötelezővé tette, akkor
tulajdonképpen a Rómában használt liturgikus szokást terjesztette el.*

*Ugyancsak közkeletű tévedés,** miszerint VI. Pál misekönyve kötelezővé
tette volna a szentmise szövegeinek 100%-át népnyelven*. *A valóságban a
misekönyv általános rendelkezései engedélyezik ugyan a nemzeti nyelv
használatát, a rendes formájú liturgia hivatalos nyelve továbbra is a latin*.
*A „novus ordo missae” pusztán engedélyezi, mint a normától eltérő
gyakorlat, hogy a pap a „nép felé fordulva”, „szemben” misézzen*, *
emellett viszont a szentmise rubrikái „alapesetként” a „kelet” felé való
misézést tekinti.** A rendkívüli forma persze sok más ponton is eltér **a
novus ordotól, **két legjelentősebb területe ennek a celebráns papra
vonatkozó csendes imádságok, a naptár és az olvasmányrend*. 1970 után több
papi társulat őrizte vatikáni engedéllyel a vetus ordót, például a Rómával
az egységet mindig megtartó Szent Péter Papi Testvérület és sokan mások is.

A vetus ordót ugyanakkor 2007-ig csak püspöki engedéllyel lehetett bemutatni*,
ekkor azonban maga XVI. Benedek pápa törölte el ezt a kritériumot, és
bátorított minden papot a régi rítus, a „római rítus rendkívüli formája”
elsajátítására. Benedek pápa szerint a rítus két formája gazdagítani tudja
egymást *– liturgikus törekvéseit „a reform reformjának” nevezik. A
rendkívüli formához kötődik a Foederatio Internationalis Juventutem
nemzetközi ifjúsági egyesület is, amelynek elnöke magyar, Kiss Bertalan
személyében. *A régi rítusnak a Vatikánban is vannak pártolói, például
Robert Sarah afrikai bíboros a Szentségi Fegyelmi és Istentiszteleti
Kongregáció prefektusa *vagy a Szuverén Máltai Lovagrend bíboros patrónusa,
az amerikai Raymond Leo Burke, illetve a Benedek pápa alatt a Vatikánban
dolgozó Sri Lanka-i prímás, Malcolm Ranjith.* Az igényes liturgia
fontosságát a 2018-as szinódus Instrumentum Laborisa is hangsúlyozza,
amikor megjegyzi: ahol a liturgia ars celebrandi-ját komolyan veszik és
ápolják, sokkal több aktív fiatal jelenik meg.*

*Fontos a szépség*

*„Nagyon fontos eszköz a fiatalok megszólításában a szépség, hiszen abban a
jó és az igaz ragyog fel. Ugyanakkor ez mit sem ér, ha mindeközben a helyes
egyházias gondolkodás, és a sziklaszilárd, biztos alapokon álló hit nincs
meg, vagy nem alakul ki a közösségi élet keretében* – mondta kérdésünkre
Kiss Bertalan. *„Nem minden arany, ami fénylik: bár sokan érdeklődnek a
rendkívüli forma iránt, gyakran megragad a külsőségek és formalizmus
szintjén, ami alapvetően az egészséges közösségi élet hiánya, a
rendszertelenség és a gazdátlanság  miatt alakul ki. Nem csodaszer a régi
rítus, hiszen a liturgikus ünneplés körül kialakult feszültségek mind egy
sokkal mélyebb problémának tünetei: a nyugati világban a hit eltűnéséé.”*
*Olvassa el ezt is: Juventutem: Nem „szent maradék” a katolikus
tradicionalizmus
<http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20150824_kiss_ignac_bertalan_juventutem_katolikus_tradicionalizmus?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201810>*

Kiss Bertalan nemzetközi tapasztalatai szerint *csak akkor lehet életképes
egy közösség, ha az egyetemes hitben szilárd és áldozatkész, a liturgia
szépségének pedig az örök igazságokon túl ezt a hitet kell tükröznie*: *„előbb
a hit, aztán a forma: a rendkívüli formában ünneplő közösségeknek is részt
kell venniük a plébániájuk, egyházmegyéik életében a plébános és a püspök
vezetése alatt minden hívő üdvösségére”*.

Véleménye szerint* a problémák akkor kezdődnek, ha gazdátlanná válik a
közösség vagy nem tud integrálódni az egyházmegye életébe*: *„ebben
ugyanakkor csak főpásztoraink segítségére számíthatunk”.*


*Kiss Bertalan, a Juventutem nemzetközi ifjúsági szövetség elnöke (fotó:
Földházi Árpád)*



*Régimódi fénylő pontok Franciaországban?*

2014-ben azt írta blogján
<http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20141111_ray_blake_haboru?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201810>
egy bizonyos Ray Blake atya: *„Franciaországban pusztán 14 ezer
egyházmegyés pap van. Kábé a felük 75 évesnél idősebb. Ez annyit tesz, hogy
a helyzet drámai. Már egy plébániát vezetni is nagy munka. De
Franciaországban »normálissá« vált, hogy egy lelkipásztornak plébániák
tucatjait kell ellátnia. A szentmise áldozatának rendszeres bemutatása
lehetetlenné vált. A legtöbb plébánián csak alkalmanként van szentmise.
Langres egyházmegyéjében minden papnak átlag ötven plébániát kell ellátnia.
Röviden, spirituális katasztrófa elé nézünk. A papszentelések száma sem
biztató. 2009-ben csak 89 egyházmegyés papot szenteltek Franciaországban.
Ez messze kevesebb, mint amennyi kompenzálhatná a halál okozta csökkenést.
Ezek a számok úgy hangzanak, mintha egy hadsereg veszteségeit taglalná egy
frontról érkező jelentés. Sírhatnékunk lesz tőle”.*

Hozzátette: *„Van azért néhány fénylő pont Franciaországban”, *mint
a liturgia mindkét formáját a papképzésben és a pasztorális gyakorlatban
első helyre helyező *Frejus-Toulon egyházmegyéje, aminek annyi hivatása
van, mint az összes többi egyházmegyének együttvéve, * Párizst nem számítva.

Papszentelő szentmise 2015-ben Lincolnban

*Mi történt Amerikában?*

Amerikában, a Nebraskában található lincolni egyházmegye két év alatt 17
papot szentelt fel
<https://liturgyguy.com/2016/04/30/why-arent-other-dioceses-looking-to-lincoln/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201810>,
s 1993-2012 között az egyedüli amerikai egyházmegye, amely a top20-as
papszentelői listán végig rajta volt. A százezres egyházmegye már 2010-12
közt is 22 papot szentelt magának, szemben például az egyházon belül akkor
még hiperújítónak számító Los Angeles-ivel, ami 4,3 milliós mérete ellenére
34 papot szentelt ugyanezen években. 2012-ben Lincoln 134 plébániáját 150
pap szolgálta ki. *Az észak-karolinai Charlotte egyházmegyéje
<https://liturgyguy.com/2016/09/16/charlottes-boom-in-seminarians/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201810>
nemrég nyitott új szemináriumot a papi hivatás iránt érdeklődőknek, s
rögtön akadt is nyolc jelentkező. Ugyanekkor felszenteltek öt papot, és a
következő újabb kilencen jelentkeztek a szemináriumba. *

A LiturgyGuy szakértője, Brian Williams szerint* mindkét egyházmegye erősen
hangsúlyozza hitéletében a hagyományt és a liturgikusan igényes
szertartásokat. A régi rítust ápoló Szent Péter Papi Testvérületet még
Fabian Bruskewitz püspök hívta meg Lincolnba a kilencvenes években, a
mostani püspök, James Conley pedig minden adventben misézik
székesegyházában ad orientem*, tehát nem „szemben” a hívekkel, hanem *az
oltár felé fordulva *– de az 1970-es misekönyv szerint. Lincoln
egyházmegyéjében* lányok nem ministrálhatnak*, *amivel több a
fiúministráns, s így a potenciális papi hivatások száma –* ugyanez igaz
Charlotte számos plébániájára is. Mindkét egyházmegyében egyre több
plébánián mutatnak be szentmisét a rendkívüli forma szerint, 2016-17-ben
pedig Charlotte szeminaristáinak a 48 százaléka érkezett olyan plébániáról,
amelyektől nem idegen a „reform reformjának” szellemisége. *Lincoln pedig
„tudatosan elkerülte a világiak klerikalizálásának modern tendenciáját”,
azaz nem adnak át liturgikus szerepeket a világiaknak.*

Brian Williams azt is hangsúlyozza ugyanakkor, hogy *a megfelelő, ortodox
katolikus iskolák is jelentősen hozzájárulnak a papi hivatások
megjelenéséhez. *


Charlotte-i szeminaristák

*Mit gondolnak minderről az általunk megkérdezett papok? *

A paphiányról és a sokfalus papok életéről szóló riportunkban megszólaló,*
28 falut ellátó, dél-baranyai Porpáczy Attila azt válaszolta: ez
ellenmozgás, azt mutatja, hogy amit túl könnyen megkapsz, az nem olyan
vonzó.*

*Hasonlóan vélekedett az öt falut ellátó, nógrádmegyeri Balogh László is,
aki ké**rdésünkre megjegyezte: volt „tradicionalista” évfolyamtársa
Ausztriában, a heiligenkreuzi szemináriumban, aki a stabilitást említette,
ha László atya megkérdezte, miért ezt az utat választotta. *

*A szintén megszólaló budapest-belvárosi plébános, Osztie Zoltán, aki egy
régi rítust ápoló közösséget is befogadott, s maga is liturgikus szakember,
azt válaszolta: a liberális szélsőség ellenhatást vált ki, és az emberek
keresik az igényes liturgiát, az igényes életet, ami kihívás és amiért
érdemes élni. Mint mondta: a tanulság, hogy fontosak az igényes
lelkipásztori mozgalmak.*

*Komorowski: A pap elsősorban nem szociális munkás*

*Andrzej Komorowski, a Szent Péter Papi Testvérület (FSSP) generálisa, *aki
2006-ban, tehát XVI. Benedek Summorum Pontificum motu proprioja
<http://juventutem.hu/dokumentumok/summorum-pontificum/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201810>
előtt Erdő Péter bíboros engedélyével havonta misézett Budapesten a
rendkívüli forma szerint az akkortájt alakulú nemzetközi Juventutem
szövetség magyar közösségének, a Mandiner kérdéseire* azt válaszolta*:
*szerinte
igenis van paphiány, sok nyugati országban elöregedett a papság, és az új
hivatásokból nincs annyi, mint amennyien nyugdíjba mennek. A plébániákat
nem csak azért vonják össze, mert kevesebb bennük a hívő, hanem mert nincs
elég pap sem hozzájuk. Sok vidéken ha ma még van is pap, rövid időn belül
nem lesz, mert nincsenek hivatások. *

Komorowski atya szerint *a római liturgia rendkívüli formájához kötődő
közösségek sikere a a biztos alapokon nyugvó, szilárd képzés, mind
emberileg, mind spirituálisan és persze intellektuálisan:** „A fiatalok,
akik valóban keresik az ideálokat, nem elégednek meg valamivel, ami nem
meggyőző”*.* Sokfelé ugyanakkor a papképzés **„inkább a szociális munkások
képzéséhez hasonlít, és a természetfeletti dimenzió nincs mindig az első
helyen. A fegyelem és rend úgyszintén olyasmi, ami segít. A liturgia nagyon
fontos a papok képzésében, ami nem csak a spirituális érést és növekedést
segíti, hanem a pap szerepére is emlékeztet minket, hogy a pap eszköz Isten
kezében arra, hogy népét megszentelje.”*


Andrzej Komorowski atya, az FSSP generálisa

*Komorowski rámutat: más, nem a Vetus Ordót ápoló közösségek is jól tudnak
teljesíteni a papi hivatások terén, ha „világos elképzeléssel rendelkeznek
a katolikus papságról”. *

Az FSSP generálisa a tridenti rítus celebrálásának lehetőségét liberalizáló
pápai dokumentum*, a XVI. Benedek-féle Summorum *Pontificum kapcsán azt
mondja: *ez a pápai döntés elérhetővé tette a másfél évezreden át, 1970-ig
az egyház latin rítusának legelterjedtebb es legősibb gyökerűnek számító
liturgiát a nem kifejezetten tradicionalista közösségek számára is*. Több
pap megismerkedett a régi rítussal, és a Vetus Ordo szélesebbkörű
bemutatási lehetősége* a liturgiához való hozzáállást általában is
pozitívan befolyásolta. *


Régi rítusban misézik Edward Slattery, az oklahomai Tulsa püspöke
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20181031/db81f2e0/attachment.html>