[Grem] a 168 óra interjúja BÖJTE CSABÁVAL

[Emoke Greschik]

 Nem kell folyton nyafogni – Böjte Csaba: Szükség van a kerítésre, de egy
hatalmas ajtót kell rajta nyitni
2018. október 20. 12:00 - szerző: Cseri Péter

*A szeretet nem jutalom, hanem orvosság*: nem *annak kell belőle többet
adni,* aki megérdemli, hanem annak,* aki rászorul* – *mondja a 168 Órának
Böjte Csaba ferences* rendi szerzetes, katolikus pap. Annak apropóján
beszélgettünk, hogy idén lett 25 éves az általa létrehozott Dévai Szent
Ferenc Alapítvány, amely eddig hatezer árva gyereket nevelt fel Erdélyben.
Csaba testvér – mindenki így szólítja – saját magáról leginkább úgy szeret
beszélni, hogy közben történeteket mesél másokról. Rákérdeztünk, mit gondol
a határkerítésről, elmondta, miért tartja ministránsoknak a magyar
politikusokat, hogy áll a pacallevessel, és miként hozta őt kellemetlen
helyzetbe Mr. Bean.

*– Látom, két iPhone-ja van.*

– Az egyiket itt használom, a másikat Erdélyben. Mindkettőt ajándékba
kaptam egy támogatónktól.

*– Szereti a kütyüket?*

– Jól elboldogulok velük. *Netezek, e-mailezek, facebookozom, mindkettőt
használom rendesen*.

*– Mi a kezdőlapja, ha felmegy a netre?*

– Hirtelen nem is tudom, gondolkodnom kell. Szerintem az, ami gyárilag be
volt állítva a laptopon, én nem is nyúltam hozzá. Sok kicsi lyuk jön föl.
Fotó: Hernád Géza

*– Akkor melyik az az oldal, amelyikre mindennap ránéz?*

*– Az alapítvány saját oldalát, a Magnificat.ro-t mindig megnyitom.*

*– Közéleti tartalmakat is olvas?*

*– Persze, a magyar hírportálokat, a kormánypártiakat és az ellenzékieket
is rendszeresen olvasom.*

*– Mindkét oldal véleménye érdekli?*

– Hogyne érdekelne. Meg aztán* így tudom kivédeni, hogy megetessenek. **
Szeretem továbbgondolni a dolgokat. Úgy látom, minden politikai erőnek van
valami igazsága, én mindegyik megnyilatkozásban ezt keresem. Nem tetszik*,*
ha kirugdossák a labdákat a jobb- vagy a baloldalon*,* közösen kéne
megpróbálni gólt szerezni.*

*– Csakhogy ez nem működik.*

– Ha történelmi léptékkel nézzük a dolgokat, akkor működik.* Az elmúlt
évezredben még sosem élt olyan békében a magyar ember, mint most – és ez
közös siker. A rendszerváltás óta hitéért, politikai meggyőződéséért,
bármilyen vállalt identitásáért senkit nem börtönöztek be, senkit nem
végeztek ki.*

*– Ez már siker?*

– De hát ez *korábban nem így volt! *Tud mondani a magyar történelemből
harminc ilyen évet?* Bethlen Gábor, aki Erdély aranykorának megteremtője
volt, azt mondta magáról: bár békeszerető ember vagyok, negyven csatában
mintegy ötezer ember vérét ontottam ki. Ötezer emberét, érti? Hát hol
vannak ettől a mi folyton perlekedő politikusaink? Templomi ministránsok!
De mondok mást. Árva gyerekekkel foglalkozom több mint 25 éve. Ma is
rengeteg gondunk-bajunk van, de azért a tőlünk kikerülő fiatalok előtt ma
sokkal több lehetőség áll, mint negyedszázaddal ezelőtt. Igenis van értelme
bátorítani magunkat, hogy hozzuk felszínre a bennünk rejlő értékeket.*

*– Lenyűgöz az optimizmusa, de tényleg úgy érzi, hogy minden fiatal előtt
ugyanazok a lehetőségek állnak a tehetségük kibontakoztatására?*

– Ez filozófiai kérdés*. Szerintem minden ember arra született, hogy
feladatokat oldjon meg. Minden egyes elvégzett feladat többé, jobbá,
erősebbé tesz minket. **A gyerekeknek is ezért adunk feladatokat az
iskolában. Azt szoktam kérni a tanároktól, hogy ha az elkényeztetett
egykéknek három versszakot adnak fel megtanulni, akkor a mi árva
gyerekeinknek öt versszakot adjanak.* *A mi gyerekeinknek fontos
hozzászokni a küzdéshez, ahhoz, hogy nekik többet kell teljesíteniük
másoknál.** Akit az edzésen komolyabban megdolgoztatnak, abból hamarabb
lesz bajnok.** A felnőttekről is azt gondolom: nem folyton nyafogniuk
kellene egy-egy új feladat láttán, hanem örülniük, hogy van mit megoldani. **A
kihívások adják az élet sava-borsát.*

*– Ön szerzetesként, papként is engedelmességet fogadott, ugyanakkor
kifejezetten erős, impulzív alkat. Soha nem volt gondja az alázattal?*

*– Amikor felszenteltek, rögtön kihelyeztek egy kis széki faluba, lakott
ott vagy hatvan hívő. Elhatároztam, nagyon emlékezetes szentbeszéddel fogom
köszönteni a templomba járókat. Napokig írtam a szöveget, tele volt
filozófiai eszmefuttatásokkal. Vasárnap kitolattam a templomba, ott ült hat
néni meg egy bácsi. Ők elővették a rózsafüzérüket, én meg az
Arisztotelész-idézetekkel megtűzdelt elmélkedésemet. Ahogy felnézek a
papírból, látom, a nénikék üveges szemmel néznek maguk elé, egy szót sem
értenek a prédikációmból. Na, ez a kudarc például az alázatról szól:
megtanultam egy életre, hogy ne magamnak prédikáljak, hanem azoknak, akik
hallgatják.*

*– Ha valaki annyira hisz a szeretet erejében, mint ön, érzékeli egyáltalán
a szeretet bonyolultságát?*

*– Nagyon sokféle fajtáját láttam már a szeretetnek. Egyszer bejött hozzám
egy fiatalasszony két gyerekkel, mert megverte őt a férje. Szidja az urát
rendesen. Felhív a férje, hogy küldjem haza az asszonyt, a feleségnek
otthon van a helye. Mondom neki, nem akar hazamenni. Erre ő: akkor
feljelent engem. Hát szép, én etetem a maga gyerekeit, erre megfenyeget?
Mondom neki, hozzon három szál virágot, mosolyogjon rá az asszonyra, és
akkor haza fog menni. Ő ilyen hülyeségekkel nem foglalkozik, inkább
felakasztja magát. Gondolja meg, mondom én, a virág jóval olcsóbb, mint a
kötél. Na, többet nem is viccelek ilyesmivel, mert ez a hülye tényleg
felakasztotta magát, még szerencse, hogy a szomszédok időben levágták. Egy
hétre rá fölhív, mondom neki, mikor jön már a virággal, azt mondja, értsem
meg, a magyar ember olyan, mint a fenyő, inkább eltörik, de nem hajlik. Na,
akkor vettem három szál virágot az asszonynak, odaadom neki, mondom, a
férje küldi. De nem hitte el, szerinte a férje nem olyan virágküldős fajta.
Akkor leültem vele, és azt mondtam, hiszen magát szereti a férje. Én itt
vagyok lassan hatvanévesen, értem például még senki nem akart meghalni. A
férje naponta hazamegy az üres házba, hiányzik neki maga is meg a gyerekek
is. Szereti magát, higgye el. Rám néz az asszony: de hát akkor miért nem
mondja soha? Hát igen, ez a baj. Sokan valójában azt szeretnék mondani a
párjuknak, hogy „nélküled semmi értelme az életemnek”, ehelyett azt
mondják, „te milyen hülye vagy”. Ha mindenki képes lenne kifejezni az
érzéseit, úgy tűnne el a sötétség a családból, mint a harmat hajnalban a
mezőn.*

*– Ez a hasonlat igazán illik egy ferences szerzeteshez. De mi lett az
asszonnyal?*

*– Végül kibékült az urával, és hazament a gyerekekkel.*

*– És többé nem bántotta a férje?*

*– Remélem.*

*– Megint azt érzem, hogy túl optimista.*

*– Én ilyen vagyok. Az egyik ismerősöm egyszer azt mondta nekem: atya, te
mindig olyan szépeket mondasz, de élnél csak egy hónapot a feleségemmel,
mindjárt másképp látnád a dolgokat. Szerintem pedig ő látná másképp a
feleségét, ha képes lenne kimutatni felé az érzéseit. Aki el mer indulni
ezen az úton, annak tényleg megváltozhat az élete*.

*– Mindenkinél működik a szeretetgyógyszer? Még tényleg nem érte önt
kudarc?*

*– Azért ha Ronaldo tízszer lefutja a védőjét, nem mindegyik lövéséből lesz
gól. Százkilós disznóból sose lesz száz kiló kolbász. Nem állítom, hogy
mindenki meggyógyítható, de azt igen, hogy a szeretet minden ember
lelkiállapotán sokat javít. **Ha Jézus azon a nagypénteken, ott a
keresztfán tudott volna valamilyen más gyógyszert is a bajainkra, mint a
szeretet, nyilván megmutatta volna. A szeretet nem jutalom, hanem orvosság:
nem annak kell belőle többet adni, aki megérdemli, hanem annak, aki
rászorul.*

*– Rendben, ismeri a szeretetet. És a gyűlöletet? Találkozott vele
egyáltalán?*

–* Megéltem magam is*.* Ötvenhat után a kommunisták bezárták az apámat,
mert verset írt a forradalomról. A szekusok bevitték, a román bíróság hét
évre ítélte. Négy és felet leült belőle, nem sokkal az után, hogy
kiszabadult, meghalt. Ötéves voltam, nem csoda, hogy az apám elvesztése
gyűlöletet szült bennem. Sokáig azt éreztem, bosszút kellene állnom. Aztán
ahogy nőttem föl, elgondolkoztam, kire is haragszom én.
A börtönparancsnokra, a verőlegényekre, a bíróra vagy magára a kommunista
rendszerre? Rájöttem, hogy valójában az emberi butaságra, a fejekben lévő
sötétségre haragszom. Az emberek nem rosszak. A sötétben nekimennek a
széknek, az asztalnak, megütik magukat, de ha csak egy szál gyertyát
meggyújtunk, annyi fény már elég, hogy ne botorkáljanak vakon. Nem vagyok
benne biztos, hogy a gyűlölet önmagában létező dolog. Talán csak a
félelmeinket, a megalázottságunkat éljük meg ebben a formában. Az ember
eredendően jó.*

*– A menekült is?*

*– Ő is.*

*– Azért kérdezem, mert ön híve a határkerítésnek.*

–* Amikor az árva gyerekeket beengedjük a házainkba, egyúttal be is
fogadjuk őket. Menekülteket is csak akkor engedhetünk be Európába, ha
képesek vagyunk befogadni, azaz integrálni őket. És csak annyit, ahánnyal
tényleg képesek vagyunk törődni-foglalkozni. **Különben nagy baj lesz.* *Én
hiszem, hogy mindenkit lehet integrálni, de azt is tudom, ez borzasztó
nehéz és lassú folyamat.* *A kunokat is sikerült integrálnunk,* *de csak
véres és hosszú küzdelem után*.* Ezért azt mondom, szükség van a kerítésre,
de egy hatalmas ajtót kell rajta nyitni, hogy mindenki kopogtathasson és
bejöhessen rajta, aki tényleg szükséget szenved.*
Fotó: Henád Géza

*– Visszatérve az eredendő jóra: hogyan kezeli, amikor egy gyerek rossz fát
tesz a tűzre?*

–* Senkit nem lehet felpofozni, kiabálni is fölösleges dolog, de a
rosszaságnak muszáj, hogy következménye legyen*. *Azért, hogy a gyerekben
rögzüljön, ilyen disznóságot többé nem csinálhat. Igyekszem mindenkivel
elbeszélgetni, megpróbálni rávezetni, hogy ő mondja ki, miben és hogyan
hibázott.** A legtöbbször valamilyen sportteljesítménnyel kell
vezekelni: **fekvőtámasszal,
guggolással, de előfordult, hogy valakit arra kértem, szedje ki* *a gazt* *a
kolostor körül. Tisztában vagyok vele, hogy nincs olyan pedagógiai eszköz,
ami a szabad akaratot felfüggesztené, de ez nem is baj, a személyes
felelősséget nem kell levenni senkinek a nyakáról. Mindenkinek elsősorban
önmagát kell legyőznie.*

*– Mennyi időt tölt az erdélyi otthonokban a gyerekekkel?*

*– Jóval kevesebbet, mint szeretném. Épp most szembesültem vele, hogy az
elmúlt évben egyszerre négy napnál többet egyetlen helyen sem töltöttem el.
Százezer kilométert tettem a kocsimba.*

*– Akadnak világi vágyai?*

*– Mindenkinek akadnak. Isten nem fakírnak teremtette az embert, mindent,
amit adott, azért adta, hogy örvendjünk neki. Ha több időm lenne, többet
kirándulnék, azt szeretem a leginkább. **Nagyon szeretek élővízben fürdeni.
Bárhol járok a világban, igyekszem megmártózni. Sydney-ben például álltam a
tengerparton, és imádkoztam egyet: „Uram, azt mondtad nekem, hogy menjek el
a világ végire, hát itt vagyok.” És belegyalogoltam az óceánba. Egyébként
enni is szeretek, csak rám kell nézni. Régebben, amikor kevesebb kollégám
volt, vasárnaponként gyakran én főztem a gyerekeknek. Főleg olyan
egyszerűbb ételeket, amelyeket kondérban is meg lehet csinálni, de jó
vagyok konzervbontogatásban is.*

*– Mi a kedvence?*

*– Fiatalon válogatós voltam, de most már mindent megeszek, amit elém
raknak. Muszáj jó példát mutatni a gyerekeknek. Egyszer meghívtak egy olyan
faluba ebédre, ahol szerettünk volna felépíteni egy házat az árváknak. A
román polgármester felesége maga készített nekünk pacallevest. Na, ha
valamire nem vágytam, az a pacal. Szükségünk volt a faluvezető
jóindulatára, úgyhogy megettem. Még meg is dicsértem, de soha többé sehol
nem kértem pacalt.*

*– Milyen műsorokat néz a tévében?*

*A szobámban nincs tévé. Csak véletlenül szoktam nézni, ha valahol be van
kapcsolva. Az otthonban nem lehet elkerülni, a gyerekek sokat néznek
focimeccset meg filmeket. A múltkor alaposan megjártam: meglátogattam egy
családot, ahol a gyerekek-unokák nézték a tévében a Mr. Beant, a nagymama
pedig közben arról panaszkodott nekem, hogy milyen nehezen dolgozza fel a
férje halálát. Az asszony háttal állt a tévének, én pont szemben vele. Az a
mafla Mr. Bean csinálta a hülyeségeket, állandóan odavonzotta a
tekintetemet, alig bírtam megállni nevetés nélkül. Kínos egy helyzet volt. *
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20181020/89eaab21/attachment.html>