<div dir="ltr">
<div class="gmail-wrapper"><h1 class="gmail-article-page-main-title">Nem kell folyton nyafogni – Böjte Csaba: Szükség van a kerítésre, de egy hatalmas ajtót kell rajta nyitni</h1><div class="gmail-column-main">
<div id="gmail-article-holder" class="gmail-article-holder">
<div class="gmail-article-header">
<div class="gmail-top-bar">
2018. október 20. 12:00 - <span>szerző:</span> Cseri Péter </div>
</div>
<p class="gmail-lead gmail-no_lead_image"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A szeretet nem jutalom, hanem
orvosság</b></span>: nem <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>annak kell belőle többet adni,</b></span> aki megérdemli, hanem
annak,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> aki rászorul</b></span> – <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>mondja a 168 Órának Böjte Csaba ferences</b></span> rendi
szerzetes, katolikus pap. Annak apropóján beszélgettünk, hogy idén lett
25 éves az általa létrehozott Dévai Szent Ferenc Alapítvány, amely eddig
hatezer árva gyereket nevelt fel Erdélyben. Csaba testvér – mindenki
így szólítja – saját magáról leginkább úgy szeret beszélni, hogy közben
történeteket mesél másokról. Rákérdeztünk, mit gondol a határkerítésről,
elmondta, miért tartja ministránsoknak a magyar politikusokat, hogy áll
a pacallevessel, és miként hozta őt kellemetlen helyzetbe Mr. Bean.</p>
<div class="gmail-adv-holder">
<div id="gmail-bmone2n-24172.3.5.2">
<div id="gmail-bmone2t-24172.3.5.2" style="display:block"><div id="ebDiv04222933285490982" dir="ltr" style="display:inline;width:468px;height:120px;margin:0px auto"></div>
</div></div> </div>
<div id="gmail-article-content">
<p class="gmail-interju_kerdeskeskeny"><strong>– Látom, két iPhone-ja van.</strong></p><p class="gmail-interju_valasz">– Az egyiket itt használom, a másikat Erdélyben. Mindkettőt ajándékba kaptam egy támogatónktól.</p><p class="gmail-interju_kerdeskeskeny"><strong>– Szereti a kütyüket?</strong></p><p class="gmail-interju_valasz">– Jól elboldogulok velük. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Netezek, e-mailezek, facebookozom, mindkettőt használom rendesen</b></span>.</p><p class="gmail-interju_kerdeskeskeny"><strong>– Mi a kezdőlapja, ha felmegy a netre?</strong></p><p class="gmail-interju_valasz">–
Hirtelen nem is tudom, gondolkodnom kell. Szerintem az, ami gyárilag be
volt állítva a laptopon, én nem is nyúltam hozzá. Sok kicsi lyuk jön
föl.</p><div class="gmail-article-image gmail-center"><div class="gmail-article-image-inner gmail-with-title"><img src="https://168ora.hu/data/cikkek/157/1578/cikk-157836/Bojte_Csaba_Csobanka_59_hg_fit_800x10000.jpg?key=9c9a8afa06660ad5af46c249a873efcb" alt="" style="margin-right: 0px;" width="188" height="136"><div class="gmail-source">Fotó: Hernád Géza</div></div></div><p class="gmail-interju_kerdeskeskeny"><strong>– Akkor <span style="background-color:rgb(208,224,227)">melyik az az oldal, amelyikre mindennap ránéz?</span></strong></p><p class="gmail-interju_valasz"><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>– Az alapítvány saját oldalát, a Magnificat.ro-t mindig megnyitom.</b></span></p><p class="gmail-interju_kerdeskeskeny"><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><strong>– Közéleti tartalmakat is olvas?</strong></span></p><p class="gmail-interju_valasz"><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>– Persze, a magyar hírportálokat, a kormánypártiakat és az ellenzékieket is rendszeresen olvasom.</b></span></p><p class="gmail-interju_kerdesszeles"><strong>– Mindkét oldal véleménye érdekli?</strong></p><p class="gmail-interju_valasz">–
Hogyne érdekelne. Meg aztán<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> így tudom kivédeni, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">megetessenek.</span> </b></span><span style="background-color:rgb(207,226,243)"><b>
Szeretem továbbgondolni a dolgokat. Úgy látom, minden politikai erőnek
van valami igazsága, én mindegyik megnyilatkozásban ezt keresem. Nem
tetszik</b></span>,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> ha kirugdossák a labdákat a jobb- vagy a baloldalon</b></span>,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> közösen
kéne megpróbálni gólt szerezni.</b></span></p><p class="gmail-interju_kerdesszeles"><strong>– Csakhogy ez nem működik.</strong></p><p class="gmail-interju_valasz">–
Ha történelmi léptékkel nézzük a dolgokat, akkor működik.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Az elmúlt
évezredben még sosem élt olyan békében a magyar ember, mint most – és ez
közös siker. A rendszerváltás óta hitéért, politikai meggyőződéséért,
bármilyen vállalt identitásáért senkit nem<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> börtönöztek be</span>, senkit nem
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">végeztek ki</span>.</b></span></p><p class="gmail-interju_kerdesszeles"><strong>– Ez már siker?</strong></p><p class="gmail-interju_valasz">–
De hát ez <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>korábban nem így volt! </b></span>Tud mondani a magyar történelemből
harminc ilyen évet?<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Bethlen Gábor, aki Erdély aranykorának megteremtője
volt, azt mondta magáról: bár békeszerető ember vagyok, negyven csatában
mintegy ötezer ember vérét ontottam ki. Ötezer emberét, érti? Hát hol
vannak ettől a mi folyton perlekedő politikusaink? Templomi
ministránsok! De mondok mást. Árva gyerekekkel foglalkozom több mint 25
éve. Ma is rengeteg gondunk-bajunk van, de azért a tőlünk kikerülő
fiatalok előtt ma sokkal több lehetőség áll, mint negyedszázaddal
ezelőtt. Igenis van értelme bátorítani magunkat, hogy hozzuk felszínre a
bennünk rejlő értékeket.</b></span></p><p class="gmail-interju_kerdesszeles"><strong>–
Lenyűgöz az optimizmusa, de <span style="background-color:rgb(208,224,227)">tényleg úgy érzi, hogy minden fiatal előtt
ugyanazok a lehetőségek állnak a tehetségük kibontakoztatására?</span></strong></p><p class="gmail-interju_valasz">–
Ez filozófiai kérdés<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><u><b>. Szerintem minden ember arra született, hogy
feladatokat oldjon meg. Minden egyes elvégzett feladat többé, jobbá,
erősebbé tesz minket. </b></u><b>A gyerekeknek is ezért adunk feladatokat az
iskolában. Azt szoktam kérni a tanároktól, hogy ha az elkényeztetett
egykéknek három versszakot adnak fel megtanulni, akkor a mi árva
gyerekeinknek <span style="background-color:rgb(255,242,204)">öt versszakot </span>adjanak.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A mi gyerekeinknek fontos
hozzászokni a küzdéshez, ahhoz, hogy nekik többet kell teljesíteniük
másoknál.</b><b> Akit az edzésen komolyabban megdolgoztatnak, abból hamarabb
lesz bajnok.</b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> A felnőttekről is azt gondolom: nem folyton <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nyafogniuk
</span>kellene egy-egy új feladat láttán, hanem<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> örülniük, hogy van mit
megoldani</span>. </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A kihívások adják az élet sava-borsát.</b></span></p><p class="gmail-interju_kerdesszeles"><strong>–<span style="background-color:rgb(208,224,227)">
Ön szerzetesként, papként is engedelmességet fogadott, ugyanakkor
kifejezetten erős, impulzív alkat. Soha nem volt gondja az<u><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> alázat</span></u>tal?</span></strong></p><p class="gmail-interju_valasz"><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>–
Amikor felszenteltek, rögtön kihelyeztek egy kis széki faluba, lakott
ott vagy hatvan hívő. Elhatároztam, nagyon emlékezetes szentbeszéddel
fogom köszönteni a templomba járókat. Napokig írtam a szöveget, tele
volt filozófiai eszmefuttatásokkal. Vasárnap kitolattam a templomba, ott
ült hat néni meg egy bácsi. Ők elővették a rózsafüzérüket, én meg az
Arisztotelész-idézetekkel megtűzdelt elmélkedésemet. Ahogy felnézek a
papírból, látom, a nénikék üveges szemmel néznek maguk elé, egy szót sem
értenek a prédikációmból. Na, ez a kudarc például az alázatról szól:
<span style="background-color:rgb(255,242,204)">megtanultam egy életre, hogy ne</span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">magamnak</span> prédikáljak, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">hanem azoknak,
akik hallgatják.</span></b></span></p><p class="gmail-interju_kerdesszeles"><strong>– Ha valaki annyira hisz a szeretet erejében, mint ön, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span style=""></span></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)">érzékeli egyáltalán a szeretet bonyolultságát?</span></strong></p><p class="gmail-interju_valasz"><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>–
Nagyon sokféle fajtáját láttam már a szeretetnek. Egyszer bejött hozzám
egy fiatalasszony két gyerekkel, mert megverte őt a férje. Szidja az
urát rendesen. Felhív a férje, hogy küldjem haza az asszonyt, a
feleségnek otthon van a helye. Mondom neki, nem akar hazamenni. Erre ő:
akkor feljelent engem. Hát szép, én etetem a maga gyerekeit, erre
megfenyeget? Mondom neki, hozzon három szál virágot, mosolyogjon rá az
asszonyra, és akkor haza fog menni. Ő ilyen hülyeségekkel nem
foglalkozik, inkább felakasztja magát. Gondolja meg, mondom én, a virág
jóval olcsóbb, mint a kötél. Na, többet nem is viccelek ilyesmivel, mert
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> ez a hülye tényleg felakasztotta </span>magát, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">még szerencse, hogy a
szomszédok időben levágtá</span>k. Egy hétre rá fölhív, mondom neki, mikor jön
már a virággal, azt mondja, értsem meg, a magyar ember olyan, mint a
fenyő, inkább eltörik, de nem hajlik. Na, akkor vettem három szál
virágot az asszonynak, odaadom neki, mondom, a férje küldi. De nem hitte
el, szerinte a férje nem olyan virágküldős fajta. Akkor leültem vele,
és azt mondtam, hiszen magát szereti a férje. Én itt vagyok lassan
hatvanévesen, értem például még senki nem akart meghalni. A férje
naponta hazamegy az üres házba, hiányzik neki maga is meg a gyerekek is.
Szereti magát, higgye el. Rám néz az asszony: de hát akkor miért nem
mondja soha? Hát igen, ez a baj. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Sokan valójában azt szeretnék mondani a
párjuknak, hogy „nélküled semmi értelme az életemnek”, ehelyett</span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> azt
mondják, „te milyen hülye vagy”. </span>Ha mindenki képes lenne kifejezni az
érzéseit,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> úgy tűnne el</span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a sötétség</span> a családból, mint a harmat hajnalban a
mezőn.</b></span></p><p class="gmail-interju_kerdesszeles"><strong>– Ez a hasonlat igazán illik egy ferences szerzeteshez. De <span style="background-color:rgb(208,224,227)">mi lett az asszonnyal?</span></strong></p><p class="gmail-interju_valasz"><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>– Végül kibékült az urával, és hazament a gyerekekkel.</b></span></p><p class="gmail-interju_kerdesszeles"><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><strong>– És többé nem bántotta a férje?</strong></span></p><p class="gmail-interju_valasz"><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>– Remélem.</b></span></p><p class="gmail-interju_kerdesszeles"><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><strong>– Megint azt érzem, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)">túl optimista.</span></strong></span></p><p class="gmail-interju_valasz"><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>–
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> Én ilyen vagyok.</span> Az egyik ismerősöm egyszer azt mondta nekem: atya, te
mindig olyan szépeket mondasz, de élnél csak egy hónapot a feleségemmel,
mindjárt másképp látnád a dolgokat. Szerintem pedig ő látná másképp a
feleségét, ha képes lenne kimutatni felé az érzéseit. Aki el mer indulni
ezen az úton, annak tényleg megváltozhat az élete</b></span>.</p><p class="gmail-interju_kerdesszeles"><strong>– Mindenkinél működik a szeretetgyógyszer? <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Még tényleg nem érte önt kudarc?</span></strong></p><p class="gmail-interju_valasz"><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>–
Azért ha Ronaldo tízszer lefutja a védőjét, nem mindegyik lövéséből
lesz gól. Százkilós disznóból sose lesz száz kiló kolbász. Nem állítom,
hogy mindenki meggyógyítható, de azt igen, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a szeretet minden ember
lelkiállapotán sokat javít.</span> </b><b>Ha Jézus azon a nagypénteken, ott a
keresztfán tudott volna valamilyen más gyógyszert is a bajainkra, mint a
szeretet, nyilván megmutatta volna. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">A szeretet nem jutalom, hanem
orvosság: nem annak kell belőle többet adni, aki</span> megérdemli, hanem
annak, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">aki rászorul.</span></b></span></p><p class="gmail-interju_kerdeskeskeny"><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>– Rendben, ismeri a szeretetet. És <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a gyűlöletet? Találkozott vele</span> egyáltalán?</b></span></p><p class="gmail-interju_valasz">–<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
Megéltem magam is</b></span>.<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Ötvenhat után a kommunisták bezárták az apámat, mert
verset írt a forradalomról. A szekusok bevitték, a román bíróság hét
évre ítélte. Négy és felet leült belőle, nem sokkal az után, hogy
kiszabadult, meghalt. Ötéves voltam, nem csoda, hogy az apám <span style="background-color:rgb(234,209,220)">elvesztése
gyűlöletet szült </span>bennem. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Sokáig azt éreztem, bosszút kellene állnom</span>.
Aztán ahogy nőttem föl, elgondolkoztam, <span style="background-color:rgb(208,224,227)">kire is haragszom én</span>.
A börtönparancsnokra, a verőlegényekre, a bíróra vagy magára a
kommunista rendszerre? Rájöttem, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">valójában az emberi butaságra, a
fejekben lévő sötétségre</span> haragszom. Az emberek nem <span style="background-color:rgb(234,209,220)">rosszak</span>. A sötétben
nekimennek a széknek, az asztalnak, megütik magukat, de ha csak egy szál
gyertyát meggyújtunk, annyi fény már elég, hogy ne botorkáljanak vakon.
Nem vagyok benne biztos, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a gyűlölet</span> önmagában létező dolog. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Talán
csak a félelmeinket, a megalázottságunkat éljük meg ebben a formában.</span> Az
ember<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> eredendően jó.</span></b></span></p><p class="gmail-interju_kerdeskeskeny"><strong>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)">A menekült is?</span></strong></p><p class="gmail-interju_valasz"><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>– Ő is.</b></span></p><p class="gmail-interju_kerdeskeskeny"><strong>– Azért kérdezem, <span style="background-color:rgb(208,224,227)">mert ön híve a határkerítésnek.</span></strong></p><p class="gmail-interju_valasz">–<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
Amikor az árva gyerekeket beengedjük a házainkba, egyúttal be is
fogadjuk őket. Menekülteket is csak akkor engedhetünk be Európába, ha
képesek vagyunk befogadni, azaz integrálni őket. És csak annyit,
ahánnyal tényleg képesek vagyunk törődni-foglalkozni. </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Különben nagy baj
lesz.</b></span> <span style="background-color:rgb(249,203,156)"><b>Én hiszem, hogy mindenkit lehet integrálni, de azt is tudom, ez
borzasztó nehéz és lassú folyamat.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A kunokat is sikerült integrálnunk,</b></span>
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>de csak véres és hosszú küzdelem után</b></span>.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Ezért azt mondom, szükség van a
kerítésre, de egy hatalmas ajtót kell rajta nyitni, hogy mindenki
kopogtathasson és bejöhessen rajta, aki tényleg <span style="background-color:rgb(234,209,220)">szükséget szenved</span>.</b></span></p><div class="gmail-article-image gmail-left"><div class="gmail-article-image-inner gmail-with-title"><img src="https://168ora.hu/data/cikkek/157/1578/cikk-157836/Bojte_Csaba_Csobanka_11_fit_380x10000.jpg?key=c3a3f9ab3a33e8b73f14f0036638cf4d" alt=""><div class="gmail-source">Fotó: Henád Géza</div></div></div><p class="gmail-interju_kerdeskeskeny"><strong>– Visszatérve az eredendő jóra: <span style="background-color:rgb(208,224,227)">hogyan kezeli, amikor egy gyerek rossz fát tesz a tűzre</span>?</strong></p><p class="gmail-interju_valasz">–<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
Senkit nem lehet felpofozni, kiabálni is fölösleges dolog, de <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a
rosszaságnak </span>muszáj, hogy következménye legyen</b></span>. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Azért, hogy a gyerekben
rögzüljön, ilyen <span style="background-color:rgb(234,209,220)">disznóságot</span> többé nem csinálhat. Igyekszem mindenkivel
elbeszélgetni, megpróbálni rávezetni, hogy ő mondja ki, miben és hogyan
hibázott.</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> A legtöbbször valamilyen sportteljesítménnyel kell vezekelni:
</b><b>fekvőtámasszal, guggolással, de előfordult, hogy valakit arra kértem,
szedje ki</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a gazt</b></span> <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>a kolostor körül. Tisztában vagyok vele, hogy nincs
olyan pedagógiai eszköz, ami a szabad akaratot felfüggesztené, de ez nem
is baj, a személyes felelősséget nem kell levenni senkinek a nyakáról.
Mindenkinek elsősorban önmagát kell legyőznie.</b></span></p><p class="gmail-interju_kerdeskeskeny"><strong>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Mennyi időt tölt az erdélyi otthonokban a gyerekekkel?</span></strong></p><p class="gmail-interju_valasz"><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>–
Jóval kevesebbet, mint szeretném. Épp most szembesültem vele, hogy az
elmúlt évben egyszerre négy napnál többet egyetlen helyen sem töltöttem
el. Százezer kilométert tettem a kocsimba.</b></span></p><p class="gmail-interju_kerdeskeskeny"><strong>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Akadnak világi vágyai?</span></strong></p><p class="gmail-interju_valasz"><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>–
Mindenkinek akadnak. Isten nem fakírnak teremtette az embert, mindent,
amit adott, azért adta, hogy örvendjünk neki. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Ha több időm lenne, többet
kirándulnék,</span> azt szeretem a leginkább.<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> </span></b><b>Nagyon <span style="background-color:rgb(255,242,204)">szeretek élővízben
fürdeni. </span>Bárhol járok a világban, igyekszem megmártózni. Sydney-ben
például álltam a tengerparton, és imádkoztam egyet: „Uram, azt mondtad
nekem, hogy menjek el a világ végire, hát itt vagyok.” És
belegyalogoltam az óceánba. Egyébként <span style="background-color:rgb(255,242,204)">enni is szeretek</span>, csak rám kell
nézni. Régebben, amikor kevesebb kollégám volt, vasárnaponként gyakran
én főztem a gyerekeknek. Főleg olyan egyszerűbb ételeket, amelyeket
kondérban is meg lehet csinálni, de jó vagyok konzervbontogatásban is.</b></span></p><p class="gmail-interju_kerdeskeskeny"><strong>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Mi a kedvence?</span></strong></p><p class="gmail-interju_valasz"><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>–
Fiatalon<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> válogatós voltam,</span> de most már mindent megeszek, amit elém
raknak. Muszáj jó példát mutatni a gyerekeknek. Egyszer meghívtak egy
olyan faluba ebédre, ahol szerettünk volna felépíteni egy házat az
árváknak. A román polgármester felesége maga készített nekünk
pacallevest. Na, ha valamire nem vágytam, az a pacal. Szükségünk volt a
faluvezető jóindulatára, úgyhogy megettem. Még meg is dicsértem, de soha
többé sehol nem kértem pacalt.</b></span></p><p class="gmail-interju_kerdeskeskeny"><strong>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Milyen műsorokat néz a tévében?</span></strong></p><p class="gmail-interju_valasz"><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A
szobámban nincs tévé. Csak véletlenül szoktam nézni, ha valahol be van
kapcsolva. Az otthonban nem lehet elkerülni, a gyerekek sokat néznek
focimeccset meg filmeket. A múltkor alaposan megjártam: meglátogattam
egy családot, ahol a gyerekek-unokák nézték a tévében a Mr. Beant, a
nagymama pedig közben arról panaszkodott nekem, hogy milyen nehezen
dolgozza fel a férje halálát. Az asszony háttal állt a tévének, én pont
szemben vele. Az a mafla Mr. Bean csinálta a <span style="background-color:rgb(208,224,227)">hülyeségeket</span>, állandóan
odavonzotta a tekintetemet, alig bírtam megállni nevetés nélkül.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> Kínos
egy helyzet volt. </span></b></span></p>
<div id="gmail-article-socials">
</div>
<div style="margin-bottom:10px" class="gmail-fb-share-button gmail-fb_iframe_widget"><span style="vertical-align:bottom;width:120px;height:28px"></span></div>
</div>
</div></div></div><br></div>