[Grem] Böjte Cs. mai evangéliumi elmélkedése a magnificat.ro-ról

[Emoke Greschik]

 2018. október 18. – Csütörtök, Szent Lukács evangélista
<http://www.magnificat.ro/portal/index.php/hu/csaba-testvmainmenu-42/napi-evangelium/17953-2018-oktober-18-csutortok-szent-lukacs-evangelista>
http://www.magnificat.ro/portal/index.php/hu/csaba-testvmainmenu-42/napi-evangelium/17953-2018-oktober-18-csutortok-szent-lukacs-evangelista
[image:
b_300_300_16777215_00_images_stories_Csaba_levelek_Vegyes_IMG_E5650.JPG]
<http://www.magnificat.ro/portal/images/stories/Csaba_levelek/Vegyes/IMG_E5650.JPG>Krisztus
nem csak maga jár a szolgáló szeretet útján, hanem szét akarja törni az
önzőségünk ketrecét, felszabadítva bennünket is rá akar vezetni erre a
keskeny, sokszor meredek, de semmi máshoz nem hasonlítható, tiszta
boldogságokon keresztül vezető, az örök életbe torkolló útra!  1982. nyarán
elmentem meglátogatni a csíksomlyói árvaházban lakó gyerekeket! Akkoriban
elég gyakran járogattam a kegytemplom mögött lévő állami árvaházba. Szép,
nyári vasárnap délután volt, megkérdeztem a gyerekeket, hogy jönnek-e
moziba?! Kórusban mondták IGEN, majd bevallották, hogy ők soha nem jártak
még ott! Elindultam, hogy elkéreztessék három - négy gyereket, de mire az
engedély meglett, már heten voltak! Sebaj, a bányában dolgoztam, volt
pénzem, és így elindultunk Csíkszeredába, a Székútján lefelé! Volt nagy
mondás, csacsogás, egymást érték a kérdések, mindenki a kezemet akarta
fogni! A filmjegyek megvásárlása után még volt egy órácskánk, így beültünk
a "Toszkába", akkoriban az volt Csíkszereda menő cukrászdája! Több
ismerősöm is ott ücsörgött egy - egy csinos lánnyal, mindenki csodálkozott
rajtunk. Meg is jegyezték, hogy a gyerekek jók törpének, de én a 10 centis
szakállammal, Hófehérkének rém ronda vagyok! Engem különösen nem zavart az
emberek megjegyzése, mert a gyerekek pillanatnyi nyugtot sem hagytak,
mindenre rácsodálkozva csacsogtak, beszéltek egyszerre, de mindenik
legfőképpen azt szerette volna, hogy én is kóstoljam meg az ő rétes
tésztáját, mert az a legfinomabb! Végül elfogyott a sütemény, mi meg egy
tasak cukorkával elindultunk a főtéren a mozi felé. Az én jókedvű törpéim
minden szembejövő gyereket lármás örömmel leszólítottak, kínálgatták a
filmnézés mellé vásárolt édességgel. Hihetetlen volt látni ezt a hatalmas
életkedvet, jóságot, szeretetet, mi ezekből az árvaházi gyerekekből
áradt!  Aztán
kacagva, örömmel kivárva a sorunkat mi is beültünk a moziba. Lett nagy
gond, mert mindenki mellém szeretett volna ülni! Én voltam a felnőtt, így
salamoni döntéssel a két legkisebb ült hozzám a legközelebb, a többiek
kicsit duzzogva leültek melléjük! A gyerekek láttak már televíziót, szini
előadást, de filmet nem. Sehogy sem értették, hogy egy vásznon, hogy lesz
mozi, én meg a magam 25 évével nagy okosan, persze csendben, hogy másokat
ne zavarjunk, próbáltam elmondani a filmiparral kapcsolatos minden
tudásomat. Sokáig beszéltem, mert rájöttem, hogy itt csak akkor lesz csend,
ha én valami okosat mondok a gyermekeknek, különben ők kezdenek el beszélni
szokás szerint egyszerre, amitől a hangerő fokozatosan felerősödik, és ezt
a körülöttünk ülök arckifejezéséből világosan láttam, hogy nem
helyeslik!  Elkezdődött
a film! Belovagolt a vásznon Zorró egy csodálatos fekete lovon, egy még
csodálatosabb naplementében! Akkoriban Erdélyben a film még nem volt
színes, a műveket fehér feketében, az eredeti nyelven csodálhattuk és a kép
alatt szakadozva jött a román fordítás, felénk a szinkrontolmács még nem
volt divatban. Mit mondott? Mit válaszolt? Én pillanatok alatt elkezdtem
szinkronizálni a kor legfőbb férfiideálját, aki mivel forradalmár volt, jól
bele is fért a kor  kommunista ideológiájába, de az én rögtönzött
fordításom már nem fért bele a nézők filmnézéssel kapcsolatos
elképzeléseikbe. Hátulról jött ismételt "vállveregetések" meggyőztek engem,
hogy jobb csendben csodálni ahogyan minden gaz porul jár Zorró kardjának
hegyétől! Ki akar balhét? Elcsendesedtem, de az  én kis hangyabolyom
megelevenedett, nem elég, hogy mindenki félt a sötétben, ezért a kezemet
akarta fogni, de a gyerekek egytől egyig öntudatosan, akár a focimeccs
rádiós bemondói elkezdték kommentálni a látottakat!  Ez azért sokkal
nagyobb galibát okozott a nézőkben, mint az én szinkrontolmácsolásom, így
az előbbi vállveregető nagydarab ember elég hamar békülékeny hangnemben
újból vállon veregetett és így szólt: fordítsa a gyerekeknek a filmet csak
legyenek már csendben, mert kivezettetem a teremből! Átszerveztük az
ülésrendet egy szenvedélyes párbaj végén, a két kicsi az ölembe ült, a
többiek meg egész közel bújtak hozzám és én elkezdtem csendben fordítani a
látottakat! Bevallom, igyekeztem betartani a nagydarab széplelkű filmnéző
kérését, de ennek ellenére elmondhatom, hogy bár sokfelé, sokaknak
tartottam előadást, de beszédeim közben egész életem során annyi
pisszegést, nyomdafestéket nehezen vagy egyáltalán nem tűrő beszólást nem
kaptam, mint abban a röpke egy órában!   Véget ért a film, sűrű
bocsánatkérések közepette, irulva - pirulva felálltunk és elkezdtem
terelgetni hazafelé a "gyerekeimet"! A hosszú út egyáltalán nem volt
hosszú, mert akárcsak egy jó hokimeccs végén, újból és újból megbeszéltük a
jó jeleneteket, hogy annak az aljas, pimasz alaknak mennyi esélye volt a
forradalom zászlaját a jenkikkel szemben magasba emelő főhőssel szemben!?
Semennyi! Na ugye én megmondtam, de én még hamarább megmondtam! Na ki
mondta meg hamarább? Körülbelül ilyen stílusban folyt a filmkritika!
Mondanom sem kell, hogy nem értünk a mű elemzésének a közepéig sem, amikor
a napot lezárva, nyikorogva megnyílt előttünk az árvaház nehéz ajtaja!
Viharos búcsúzkodás kezdődött, én a gyerekek könnyes szemeibe nézve
ezerszer megígértem, hogy újból elfogok jönni értük,  majd a kapus bácsi
gondjaira bíztam az  "árváimat" és elindultam hazafelé!  A csíksomlyói
kegytemplom még nyitva volt, így betértem a Szűzanyához! Térdeltem az oltár
előtt, szívem csordultig volt örömmel, potyogtak a könnyeim. Talán akkor
éreztem meg úgy igazából, hogy milyen jó jónak lenni, milyen jó a Jézus
Krisztus által mutatott szolgáló szeretet útján járni! Világosan láttam,
hogy a gyerekekre figyelni, őket felelősen szolgáló szeretettel kísérni nem
egyszerű, nem olcsó mulatság, nem is számíthatok az emberek szimpátiájára,
sőt sokszor az őket érő ítélet engem is sújtani fog, mégis az elmúlt 25
évben a legtöbb igazi örömet hozta az életembe! Jézus nem vásári lim -
lomot kínál fel számunkra a kisebbeket szolgáló szeretet parancsában, hanem
magát az életet! Biztos, hogy semmi mással nem hasonlítható össze az az
egyszerű, tiszta, evangéliumi öröm amit a gyermekek között megízleltem azon
a szép nyári délutánon, és az is biztos, hogy ezekből az egyszerű örömökből
hajtott ki az én egész papi életem!  Szeretettel,  Csaba t.  Kép: Fiaimmal,
lányaimmal Gyergyószárhegyen Tatárdombi Tanévkezdőn Az apostolok
kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte
őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni
szándékozott. Így szólt hozzájuk: „Az aratni való sok, de a munkás kevés.
Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy
küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal
se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek. Ha
betértek egy házba, először is ezt mondjátok: Békesség e háznak! Ha
békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll
rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük
van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. Ha egy
városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak.
Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett hozzátok az
Isten országa!”  Lk 10,1-9
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20181018/ef4e296b/attachment.html>