<div dir="ltr"><div dir="ltr">
<div id="gmail-sp-message-area" class="gmail-span7"><div class="gmail-row-fluid" id="gmail-component-area"><div id="gmail-sp-component-area" class="gmail-span12"><div id="gmail-sp-component">
<h1 class="entry-title gmail-page-header">
<a href="http://www.magnificat.ro/portal/index.php/hu/csaba-testvmainmenu-42/napi-evangelium/17953-2018-oktober-18-csutortok-szent-lukacs-evangelista">
2018. október 18. – Csütörtök, Szent Lukács evangélista</a>
</h1>
<div class="entry-meta gmail-muted gmail-clearfix">
<span class="gmail-category-name"><a href="http://www.magnificat.ro/portal/index.php/hu/csaba-testvmainmenu-42/napi-evangelium/17953-2018-oktober-18-csutortok-szent-lukacs-evangelista">http://www.magnificat.ro/portal/index.php/hu/csaba-testvmainmenu-42/napi-evangelium/17953-2018-oktober-18-csutortok-szent-lukacs-evangelista</a></span></div>
<h5><a target="_blank" href="http://www.magnificat.ro/portal/images/stories/Csaba_levelek/Vegyes/IMG_E5650.JPG" rel="iLoad" title=""><img src="http://www.magnificat.ro/portal/cache/multithumb_thumbs/b_300_300_16777215_00_images_stories_Csaba_levelek_Vegyes_IMG_E5650.JPG" alt="b_300_300_16777215_00_images_stories_Csaba_levelek_Vegyes_IMG_E5650.JPG" class="gmail-pull-left gmail-multithumb" width="300" height="253"></a><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="2">Krisztus
nem csak maga jár a szolgáló szeretet útján, hanem szét akarja törni az
önzőségünk ketrecét, felszabadítva bennünket is rá akar vezetni erre a
keskeny, sokszor meredek, de semmi máshoz nem hasonlítható, tiszta
boldogságokon keresztül vezető, az örök életbe torkolló útra! </font></span></h5><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="2">
</font></span><h5><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="2">1982. nyarán elmentem meglátogatni a csíksomlyói árvaházban lakó
gyerekeket! Akkoriban elég gyakran járogattam a kegytemplom mögött lévő
állami árvaházba. Szép, nyári vasárnap délután volt, megkérdeztem a
gyerekeket, hogy jönnek-e moziba?! Kórusban mondták IGEN, majd
bevallották, hogy ők soha nem jártak még ott! Elindultam, hogy
elkéreztessék három - négy gyereket, de mire az engedély meglett, már
heten voltak! Sebaj, a bányában dolgoztam, volt pénzem, és így
elindultunk Csíkszeredába, a Székútján lefelé! Volt nagy mondás,
csacsogás, egymást érték a kérdések, mindenki a kezemet akarta fogni! A
filmjegyek megvásárlása után még volt egy órácskánk, így beültünk a
"Toszkába", akkoriban az volt Csíkszereda menő cukrászdája! Több
ismerősöm is ott ücsörgött egy - egy csinos lánnyal, mindenki
csodálkozott rajtunk. Meg is jegyezték, hogy a gyerekek jók törpének, de
én a 10 centis szakállammal, Hófehérkének rém ronda vagyok! Engem
különösen nem zavart az emberek megjegyzése, mert a gyerekek pillanatnyi
nyugtot sem hagytak, mindenre rácsodálkozva csacsogtak, beszéltek
egyszerre, de mindenik legfőképpen azt szerette volna, hogy én is
kóstoljam meg az ő rétes tésztáját, mert az a legfinomabb! Végül
elfogyott a sütemény, mi meg egy tasak cukorkával elindultunk a főtéren a
mozi felé. Az én jókedvű törpéim minden szembejövő gyereket lármás
örömmel leszólítottak, kínálgatták a filmnézés mellé vásárolt
édességgel. Hihetetlen volt látni ezt a hatalmas életkedvet, jóságot,
szeretetet, mi ezekből az árvaházi gyerekekből áradt! </font></span></h5><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="2">
</font></span><h5><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="2">Aztán kacagva, örömmel kivárva a sorunkat mi is beültünk a moziba.
Lett nagy gond, mert mindenki mellém szeretett volna ülni! Én voltam a
felnőtt, így salamoni döntéssel a két legkisebb ült hozzám a
legközelebb, a többiek kicsit duzzogva leültek melléjük! A gyerekek
láttak már televíziót, szini előadást, de filmet nem. Sehogy sem
értették, hogy egy vásznon, hogy lesz mozi, én meg a magam 25 évével
nagy okosan, persze csendben, hogy másokat ne zavarjunk, próbáltam
elmondani a filmiparral kapcsolatos minden tudásomat. Sokáig beszéltem,
mert rájöttem, hogy itt csak akkor lesz csend, ha én valami okosat
mondok a gyermekeknek, különben ők kezdenek el beszélni szokás szerint
egyszerre, amitől a hangerő fokozatosan felerősödik, és ezt a
körülöttünk ülök arckifejezéséből világosan láttam, hogy nem helyeslik! </font></span></h5><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="2">
</font></span><h5><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="2">Elkezdődött a film! Belovagolt a vásznon Zorró egy csodálatos fekete
lovon, egy még csodálatosabb naplementében! Akkoriban Erdélyben a film
még nem volt színes, a műveket fehér feketében, az eredeti nyelven
csodálhattuk és a kép alatt szakadozva jött a román fordítás, felénk a
szinkrontolmács még nem volt divatban. Mit mondott? Mit válaszolt? Én
pillanatok alatt elkezdtem szinkronizálni a kor legfőbb férfiideálját,
aki mivel forradalmár volt, jól bele is fért a kor kommunista
ideológiájába, de az én rögtönzött fordításom már nem fért bele a nézők
filmnézéssel kapcsolatos elképzeléseikbe. Hátulról jött ismételt
"vállveregetések" meggyőztek engem, hogy jobb csendben csodálni ahogyan
minden gaz porul jár Zorró kardjának hegyétől! Ki akar balhét?
Elcsendesedtem, de az én kis hangyabolyom megelevenedett, nem elég,
hogy mindenki félt a sötétben, ezért a kezemet akarta fogni, de a
gyerekek egytől egyig öntudatosan, akár a focimeccs rádiós bemondói
elkezdték kommentálni a látottakat! Ez azért sokkal nagyobb galibát
okozott a nézőkben, mint az én szinkrontolmácsolásom, így az előbbi
vállveregető nagydarab ember elég hamar békülékeny hangnemben újból
vállon veregetett és így szólt: fordítsa a gyerekeknek a filmet csak
legyenek már csendben, mert kivezettetem a teremből! Átszerveztük az
ülésrendet egy szenvedélyes párbaj végén, a két kicsi az ölembe ült, a
többiek meg egész közel bújtak hozzám és én elkezdtem csendben fordítani
a látottakat! Bevallom, igyekeztem betartani a nagydarab széplelkű
filmnéző kérését, de ennek ellenére elmondhatom, hogy bár sokfelé,
sokaknak tartottam előadást, de beszédeim közben egész életem során
annyi pisszegést, nyomdafestéket nehezen vagy egyáltalán nem tűrő
beszólást nem kaptam, mint abban a röpke egy órában! </font></span></h5><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="2">
</font></span><h5><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="2">Véget ért a film, sűrű bocsánatkérések közepette, irulva - pirulva
felálltunk és elkezdtem terelgetni hazafelé a "gyerekeimet"! A hosszú út
egyáltalán nem volt hosszú, mert akárcsak egy jó hokimeccs végén, újból
és újból megbeszéltük a jó jeleneteket, hogy annak az aljas, pimasz
alaknak mennyi esélye volt a forradalom zászlaját a jenkikkel szemben
magasba emelő főhőssel szemben!? Semennyi! Na ugye én megmondtam, de én
még hamarább megmondtam! Na ki mondta meg hamarább? Körülbelül ilyen
stílusban folyt a filmkritika! Mondanom sem kell, hogy nem értünk a mű
elemzésének a közepéig sem, amikor a napot lezárva, nyikorogva megnyílt
előttünk az árvaház nehéz ajtaja! Viharos búcsúzkodás kezdődött, én a
gyerekek könnyes szemeibe nézve ezerszer megígértem, hogy újból elfogok
jönni értük, majd a kapus bácsi gondjaira bíztam az "árváimat" és
elindultam hazafelé! </font></span></h5><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="2">
</font></span><h5><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="2">A csíksomlyói kegytemplom még nyitva volt, így betértem a
Szűzanyához! Térdeltem az oltár előtt, szívem csordultig volt örömmel,
potyogtak a könnyeim. Talán akkor éreztem meg úgy igazából, hogy milyen
jó jónak lenni, milyen jó a Jézus Krisztus által mutatott szolgáló
szeretet útján járni! Világosan láttam, hogy a gyerekekre figyelni, őket
felelősen szolgáló szeretettel kísérni nem egyszerű, nem olcsó
mulatság, nem is számíthatok az emberek szimpátiájára, sőt sokszor az
őket érő ítélet engem is sújtani fog, mégis az elmúlt 25 évben a legtöbb
igazi örömet hozta az életembe! Jézus nem vásári lim - lomot kínál fel
számunkra a kisebbeket szolgáló szeretet parancsában, hanem magát az
életet! Biztos, hogy semmi mással nem hasonlítható össze az az egyszerű,
tiszta, evangéliumi öröm amit a gyermekek között megízleltem azon a
szép nyári délutánon, és az is biztos, hogy ezekből az egyszerű
örömökből hajtott ki az én egész papi életem! </font></span></h5><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="2">
</font></span><h5><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="2">Szeretettel, </font></span></h5><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="2">
</font></span><h6><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="2">Csaba t. </font></span></h6><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="2">
</font></span><h6><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="2">Kép: Fiaimmal, lányaimmal Gyergyószárhegyen Tatárdombi Tanévkezdőn</font></span></h6><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="2">
</font></span><h5><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="2">Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét
tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és
helységbe, ahová menni szándékozott. Így szólt hozzájuk: „Az aratni való
sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat
aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok
közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az
úton senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt
mondjátok: Békesség e háznak! Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti
békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban,
és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga
bérére. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen
látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a
betegeket, és hirdessétek: Elérkezett hozzátok az Isten országa!” </font></span></h5><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="2">
</font></span><h6><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="2">Lk 10,1-9</font></span></h6><span style="color:rgb(0,0,255)"><font size="2"></font></span><br></div></div></div></div></div></div>