[Grem] Viharos változások az esztergomi ferences gimnáziumban: felzárkózás v. önfeladás?

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2018. Okt. 12., P, 18:56:35 CEST


Franka
Viharos változások az esztergomi ferences gimnáziumban: felzárkózás vagy
önfeladás? <http://mandiner.hu/cikk/20181010_esztergomi_ferences_gimnazium>
2018. október 10. 11:46
http://mandiner.hu/cikk/20181010_esztergomi_ferences_gimnazium

*Írta: Szilvay Gergely <http://mandiner.hu/szerzo/szilvay_gergely>*

*Viharos módon **alakult át a nyáron a magyarországi egyházi oktatás egyik
zászlóshajója, az esztergomi ferences gimnázium, a Franka*. Több szerzetest
elhelyeztek, majd másokat küldtek a helyükre, átalakították a világi
tanárok és a szerzetesek együttműködésének rendszerét. Többen kivették
gyermeküket a fiúiskolából, az átalakulás a renden belül is ellentéteket
okozott.* Az idők jeleinek való engedelmeskedés vagy önfeladás?* Utána
jártunk, ki hogyan vélekedik az ügyről, hiszen az ügy sűrítve tartalmazza
az oktatással foglalkozó szerzetesrendek dilemmáit.

Kétségbeesve keresték meg szülők a Mandinert a Franka, azaz az esztergomi
Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium nyári átalakulása miatt. Arról
panaszkodtak, hogy valószínűleg meg fog szűnni az iskola szerzetesi
jellege, mivel Szánthó Gellért testnevelő tanár személyében világi igazgató
veszi át az eddigi szerzetesigazgató, Lukovits Milán atya helyét,
elküldenek négy szerzetes tanárt, és egyáltalán, az iskola egész működése
átalakul. Szánthó Gellért sem homo novus ugyanakkor: frankás öregdiákról
van szó.
A tiltakozók az iskola rendi jellegét féltik, igénylik a szerzetesek aktív
jelenlétét gyermekeik életében. Utánajártunk a történetnek, megkeresve az
átalakulás élharcosait és ellenzőit is.

Az előző évtizedben több hasonló profilmódosulásnak lehetett tanúja az
egyházi iskolák közegének ismerője, ezért megkerestünk pár szakembert, hogy
értelmezze számunkra a folyamatokat. *Vajon mennyire kényszer az
átalakulás, amelyet a szerzeteshiány magyaráz, és elvesztik-e így az ilyen
iskolák a jellegüket?*

A tartományfőnökség szerint a tanév kezdetére az indulatok lecsillapodtak,
és újra béke honol a Frankában. A négy elhelyezett szerzetes helyett, akik
prefektusok voltak, tehát iskolaidőn kívül ők felügyelték a gyermekek
napjait, másik négyet helyeztek oda, ugyanakkor csak hárman álltak
szolgálatba. Viszont éppen nem prefektusként, tehát az aggodalmaskodók
szerint nem lesznek jelen úgy a gyermekeik életében, ahogy addig.

Egy illetékes elmondása szerint a Franka eddig a következőképpen működött:
az osztályoknak a világi osztályfőnökök mellett voltak szerzetes
prefektusaik, s ezek gyakran igen összeszokott tanár-duók voltak. Az
elhelyezett szerzetesek mind a négyen prefektusként is dolgoztak. Eddig 15
szerzetes volt Esztergomban, de az iskolában igazából csak tízen voltak
jelen. A most odahelyezettek közül pedig igazából csak egy fog az iskolában
dolgozni.

Mint az illető elmondta: a prefektus feladata, hogy úgymond nézi a
gyereket, hiszen a gazda szeme hizlalja a jószágot; a prefektusnak az az
élete, hogy velük van reggel, délben, este. Nem börtönőr, de elviszi
például a sürgősségi osztályra is a gyereket, ha arra van szükség. Reggel
hétkor ébreszt, délben elviszi őket ebédelni, délután négytől este tízig
pedig folyamatosan velük van. Na most, ez nem épp családbarát meló. Nem
hiába csinálták eddig szerzetesek.

Őket ezentúl nagyrészt világ pedagógusok fogják helyettesíteni, akik
azonban mind csak egy-két napot lesznek velük, mintha egy gyerekre kicsit
az anyja, aztán az apja, majd a nagymama, meg a nagynéni vigyázna.

Az átalakulás ellenzői azonban nem győződtek meg a tartományvezetés új
irányvonalának helyességéről, többen elvitték gyermeküket az iskolából és a
renden belül sem lett hirtelen mindenről egyetértés.  A vita igen jól
mutatja, milyen dilemmák előtt állnak ma az oktatással foglalkozó
szerzetesek.


*A Franka udvara (Fotó: Médiaklikk)*

A Mandiner számára kiszivárogtatott, nyári levelezések valóban mutatnak
némi bizonytalanságot. A Franka öregdiák egyesülete (Pax et Bonum
Esztergomi Ferences Diákegyesület) élesen ellenezte az átalakulást, féltve
az iskola szellemiségét. A ferences rendtartomány közoktatási referense,
Dobszay Ambrus, aki egyben Dobszay Benedek tartományfőnök testvére is, s
aki korábban az Országos Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetnél dolgozott,
tavaly tanév végi, tantestülethez írt levelében pedig gyakorlatilag a lovak
közé dobja a gyeplőt: ha akarjuk, értelmezhetjük ezt úgy, hogy az
iskolaközösségre bízza az új profil kialakítását; de értelmezhetjük úgy is,
mint a minket megkereső szülők: hogy ő sem tudja, merre van az előre, de
csinálni kell, majd lesz valami.

Kedves Kollégák!

A rendkívüli értekezleten való találkozáson sokan megfogalmazták
kétségeiket arra nézve, hogy képes lesz az iskola kijönni abból a nehéz
helyzetből, amelyet a nagy hatású ferences testvérek kényszerű távozása
feltehetően okozni fog. Ebben a helyzetben kívánom megismételni és
megerősíteni, amit mondtunk: Bence atya és a tartományfőnökség teljes
támogatását adja ahhoz, hogy a nevelőtestület (beleértve a prefektusi kart)
Szánthó Gellért vezetésével olyan utat válasszon, amelyben hisz, hogy az az
iskola megújhodását fogja hozni. Semmit nem akarunk kitalálni a pedagógusok
helyett. Három (már említett) szűrője van csupán a megvalósítási
javaslatoknak: a választott megoldás legyen törvényes, legyen
finanszírozható és legyen hűséges a ferences küldetéshez. De ettől
eltekintve minden segítséget megadunk ahhoz, hogy terveiket végig tudják
vinni, illetve már ahhoz is, hogy a tervezés folyamatában el ne akadjanak.
Ezért – ha kérik - szakértőt is biztosítani fogunk.

Biztatom a kollégákat, hogy minden lehetőséget tegyenek mérlegre. Semmi ne
legyen tabu, eleve elvetett ötlet a közös gondolkodás során. Mérjék fel,
hogy vajon a felvetés megvalósítása által megőrizhető-e, illetve
megújítható-e az iskola vonzereje mind a reménybeli jelentkezők, mind a
bennlevők számára, megújítható-e az iskola optimizmusa és dinamizmusa. Az
iskolának (ismét) olyanná kell válnia, hogy elmondhassuk róla, hogy
küldetésének betöltésében mással nem helyettesíthető, és azt, amire
hivatott, semmilyen más intézmény nem lenne képes jobban betölteni.

Az elhatározott változások révén az iskola nyilvánvalóan már sohasem lesz
olyan, mint amilyen annak előtte volt. Van, aki ezt pusztulásként
fogalmazza meg. A keserűség érthető, hiszen az, ami a Franka volt, az
vitathatatlan értéket jelentett. Ennek az elmúlásnak a bekövetkezte azonban
véleményünk szerint elkerülhetetlen volt. Igen, a mostani döntés
felgyorsítja a régi Franka eltűnését és egy újnak a kialakulását. De azt
gondoljuk, hogy méltatlan lett volna a vergődés állapotába kerülni, és a
feltápászkodás is nehezebb lett volna, ha hagyjuk gyengülni, sorvadni az
intézményt. Most (még) megvan az az erő, az elhivatott gárda, amely végre
tudja hajtani a megújulást. Ha valamiféle búcsúszimfónia közepén kell
lendületet venni, az kevés sikerrel kecsegtet. Mi hisszük, hogy most még
van erő elrugaszkodni.

De csak akkor, ha ebben mindenki elkötelezett. A gyászidő letöltével
győzzük le a veszteségérzetet. Augusztustól mindenkinek a munkájára szükség
lesz a megújuláshoz. Ha valaki azt fontolgatta, hogy jobb állás után néz,
az gondoljon arra, hogy azzal kimaradna abból, hogy a siker részese legyen.
Inkább arra biztatnék, hogy még másokat is hívjunk a csapatba. A prefektusi
és tanári karban a jövő tanévre nézve hiány mutatkozik megfelelő
képzettségű és rátermett, elkötelezett emberekben. Segítsetek abban, hogy
ilyenekkel pótoljuk a távozókat! Szólítsuk meg az öregdiákokat, a máshol
dolgozó ismerőseinket, a közösségeinkbe, plébániánkba tartozókat! Ki tudja,
mikor lesz újra alkalom erre!
Végezetül: Hiába minden emberi igyekezet, ha nincs a kegyelem. Kérjük tehát
imáinkban a Jóistent, legyen az ő áldása a munkánkon, melyet végső soron az
Isten országának építésén fáradozva teszünk!

Dobszay Ambrus



*Dobszay Benedek és Dobszay Ambrus (fotó: Magyar Kurír)*

Utunk nyár elején a budapesti Margit körútra, a tartományfőnökségre
vezetett, hogy meghallgassuk a tartományfőnök Dobszay Márton Benedek atya
és segítője, Dobszay Ambrus, közoktatási referens indoklását az
átalakítással kapcsolatban.

Elmondásuk szerint az utóbbi években radikálisan esett az iskolába
jelentkezők száma.

A Franka egyike volt a kommunista diktatúra idején is működő, nyolc egyházi
gimnáziumnak.
Ezeket meglehetősen zárt élet jellemezte, kívülről sokak számára misztikus,
megközelíthetetlen váraknak tűnhettek. Ebben az időben a Frankában az
osztályok, osztályfőnökök jelentős autonómiával rendelkeztek, ilyesfajta
zártság azonban a tartományfőnök és segítője szerint a mai
iskolarendszerben már aligha lehetséges.

Elmondásuk szerint a döntés mellett szólt az is, hogy ennek révén javítani,
fokozni kívánták a szerzetesek és a világi tanárok közti együttműködést is,
amely szerintük eddig hagyott maga után kívánni valót. A rendtartománynál
tudnak arról, hogy vannak olyanok, akik mindezt a „világi lobbi”
térnyeréseként értelmezik. Mégis úgy gondolják, a világi tanároknak a
korábbinál nagyobb szerepet kell kapniuk az iskola világának alakításában.

Azt is tudni kell, hogy míg a szocializmus idején az állam csak azok
felvételét engedélyezte a rendbe, akik a tanári hivatást is vállalták, ez a
helyzet már a múlté. A tartományfőnök hangsúlyozza, hogy a rend alapvető
hivatása nem az oktatás, és ez azt is eredményezi, hogy ma már sok
szerzetesnek jelentkező fiatal nem is kíván pedagógus lenni. Más
tevékenységi területeken eközben Dobszay szerint a világiakkal nem
pótolható szükség van ferences lelkipásztorokra. Ez az oka – más rendeknél
is – annak, hogy a világiak egyre nagyobb szerepet kapnak a rendi
intézmények működésében, s ennek megfelelően a felelősségük is egyre
nagyobb, ily módon pedig valamiképpen ők is a rendi karizma hordózójává
válnak – fejtette ki Dobszay Benedek.


*Dobszay Benedek*

Nyár eleji beszélgetésünk után augusztusban ismét felvettem a kapcsolatot
Bence atyával és Dobszay Ambrussal, hogy megtudjam tőlük, történtek-e azóta
olyan fejlemények, amelyek a négy ferences atya elhelyezése révén kialakult
helyzetet megváltoztatták.

Elmondták: a négy máshova helyezett testvér helyére másik négyet sikerült
odarendelni – bár ez sajnálatosan végül is csak három testvér esetében
valósult meg. Varga Kapisztrán ferences atya személyében pedig a világi
igazgató mellett kineveztek egy olyan lelki igazgatót, aki mind a fiúkkal
való bánásmódban nagy affinitással és gazdag tapasztalattal bír, mind pedig
arra is képes, hogy a helyi rendi közösség, valamint a nevelők nagyobb
közösségének harmóniáját megteremtse. És valóban: mindjárt a tanév
megkezdése előtt határozott változások történtek ennek jegyében.
A tartományi vezetés tudomása szerint Esztergomban ma újra béke van,

a tanárok és dolgozók túlnyomó része optimista, ami az iskola szellemi
holdudvarára, a tanulói és szülői környezetére is kisugárzik. Szerintük
bizonyára ennek is köszönhető, hogy a nyár folyamán jó pár fiatalembert
írattak be a gimnáziumban megüresedett helyekre.

Lapunk megkereste a négy elhelyezett szerzetes egyikét, Árpád atyát, aki
azonban nem kívánt nyilatkozni; úgyszintén nem kívánt a témához hozzászólni
az eddigi igazgató, Lukovits Milán atya, sem az új iskolavezető, Szánthó
Gellért.

*Volt igazgató: Nem volt probléma a szerzetesi hegemónia*

Szívesen összefoglalta viszont álláspontját a Mandinernek Tokár
János ferences atya, aki korábban 17 évig igazgatta a Frankát, és azt
megelőzően három évig annak kollégiumát, tehát összesen húsz évig volt
vezető pozícióban az iskolában, ahonnan négy évvel ezelőtt távozott; majd a
2017-ig a Katolikus Pedagógiai Intézet vezetője volt.

Tokár atya tisztában van azzal, hogy a ferencesek nem tanítórend, de mint
mondja, „lelkipásztori rend” sem – ezt azért hangsúlyozza, mert az
elhelyezett szerzeteseket plébániai feladatokkal bízták meg. Szerinte a
jelenlegi helyzetben a bizalomvesztés nagyobb, mint a probléma, ugyanakkor
elsősorban a spirituális gyökerek megerősítésére, a hiteles szerzetesi
életminőségre lenne szüksége az iskolának.


*Tokár János*

A nyáron lezajlott vitában gyakran emlegetett régi, „patriarchális”
struktúrával és „ferences hegemóniával” kapcsolatban Tokár atya azt mondja:
abban mindenki jól érezte magát, hiszen a szerzetes „hegemón” helyzete
igazából egy olyan modellt hordozott, amelyben a világi tanárok jelentették
a növendékek számára az iskolát, és mellettük a szerzetesek jelenléte a
távolban maradt családot.

Magyarán a munka nagy részét ők végezték el, ami az ide járó fiatalok
számára felejthetetlen kötődést hozott és a teher levételét a világi
tanárok válláról. Szerinte struktúraváltással nem lehet megújulni.
Hozzátette: az sem szül jó vért, ha a pénz motivációja válik erősebbé – a
civilek ebben kiszolgáltatottabbak –, és a szerzetesek szavának kritikus
élét elveszi.

*Számszerűleg minden oké, de mégis baj van?*

A cikkünk elején már idézett forrásunk elmondta: a szerzetes prefektusoknak
a szerzetesi hivatások pótlásában is fontos szerepe volt, hiszen a
szerzetesrendek egyik fő „humánerőforrása” a rendi középiskolák voltak
mindig is: egy-egy fiatal tanáregyéniség az, aki vonzóvá teszi a szerzetesi
hivatást a kamaszok közt. Volt olyan szerzetes, aki csak egy osztályt vitt
végig a Frankában, azóta is ő esketi a diákjait, kapcsolatban van velük.

A Frankában szombaton is tanítás van, azaz nem hétvégenként mennek haza a
diákok, hanem így 25 napot folyamatosan a suliban vannak, ami azt jelenti,
hogy érzelmileg egymásra és a nevelőkre kell támaszkodniuk, ezért
elképesztő összetartású osztályok jönnek létre.

Ezt feladva látszólag nem történik semmi, de mégis odavan ez az összetartás.

*Ez az önfeladás útja?*

Mint forrásunk mondja: a győri bencések megszüntették a szombati tanítást,
ami azt jelenti, hogy hétvégenként hazamennek a kollégisták; így viszont
messziről nem iratkoznak be az iskolába a diákok, mert minden hétvégén
messzire hazamenni macera. Győr viszont nem tart el egy fiúiskolát, ebből
következik a koedukáció, s mindez önmagában nem probléma, de mégis
elveszíti az iskola a karakterét. Márpedig összesen van hat bentlakásos
fiú- vagy lányiskola az országban, ami nem sok, ennyire pont szükség van.


*Diákok a Frankában (fotó: ferencesosztondij.hu
<http://ferencesosztondij.hu>)*

Forrásunk kifejti: a Frankában az első civil igazgató még nyilván szorosan
tud kapcsolódni a ferences lelkiséghez, de a sokadikkal majd már várhatóan
megkopik az iskola éle. Lehet, hogy minden egyes lépés önmagában
indokolható, de mégis oda vezet, hogy a Franka egy iskola lesz a sok közül.

Márpedig katolikus iskola van Szobon, Nyergesújfalun vagy épp Piliscsabán
is, Esztergomba valószínűleg a szerzetesi jelenlét és a fenti összetartás
miatt adják be a szülők a gyerekeket akár az ország másik feléből is.

Ezzel egy nevelési forma és annak a lényege elveszett vagy átalakult, s
amivé alakult, olyan bőven van az országban, tehát elveszett egy unikum,
egy sajátosság.

Forrásunk még tágabb kontextusba is behelyezi mindezt: Nyugat-Európában
rengeteg iskolája volt a ferenceseknek, amely ugyan nem tanítórend, de
mindig is foglalkozott tanítással. Ezeket a rend önként feladta. S ha az
emberek nem járnak templomba, s már katolikus iskolába sem tudják adni a
gyerekeket, nem csak a rendnek szűnik meg az egyik fő utánpótlási bázisa,
hanem a társadalmi valóságtól is jobban elszakad. Nyugat-Európában
pedigszámos olyan szerzetes közösség van, amelyekre nem nyitják rá az ajtót
a fiatalok,

kis túlzással az utolsó le fogja kapcsolni a villanyt; látjuk ezt
Belgiumban, Hollandiában, s sok máshol is. Az iskolák karakterének feladása
tehát önfeladás is.


*Szentmise a Frankában*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20181012/2b24ec29/attachment.html>


További információk a(z) Grem levelezőlistáról