[Grem] interjú Kásler Miklóssal

[Emoke Greschik]

 Szétválik a magán- és az állami egészségügy
Kásler Miklós: Létrehozzuk a Magyarságkutató Intézetet

https://magyaridok.hu/belfold/szetvalik-a-magan-es-az-allami-egeszsegugy-3564611/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201810

Haiman Éva–Kis Ferenc

*Kidolgozta a magán- és az állami ellátás szétválasztását célzó első
javaslatokat az Emberi Erőforrások Minisztériuma* – erről a tárca első
embere beszélt a Magyar Időknek adott interjúban. Kásler Miklós elmondta
azt is: rövid időn belül a kormány asztalára kerül* a javaslat, amelynek
célja, hogy a betegeknek az ország egyetlen sürgősségi osztályán se kelljen
órákat várakozniuk.* *A kabinet hamarosan megtárgyalhatja a Magyarságkutató
Intézet létrehozásáról szóló javaslatot is*.

*– A legutóbbi kötcsei találkozón az egészségügyre és a kulturális
területre utalva a miniszterelnök úgy fogalmazott, hogy ön két igen kemény
fába vágta a fejszéjét, ami könnyen beszorulhat. Érzi-e már, hogy szorul az
a bizonyos fejsze?*
– Ez a két terület mindig mindenhol komoly kihívást jelent az aktuális
vezetőknek, mivel az emberek életét alapvetően befolyásolja. A kulturális
életben ahány ember, annyi vágy, ízlés, a spektrum rendkívül széles, nagyon
nehéz mindenkinek megfelelni.* Az egészségügy pedig azért számít nehéz
terepnek, mert elképesztően gyors a technológiai, tudományos fejlődés. A
magyar egészségügy ugyanakkor követi a trendeket, fejlettebb a környékbeli
országokhoz képest, sőt egyes ágazatok a kontinens élmezőnyébe tartoznak,
még akkor is, ha összességében a felső harmad alsó felében vagyunk.*

„A magyar betegellátás követi a trendeket, fejlettebb a környékbeli
országokhoz képest”
Fotó: Mirkó István

*– Az egészségügy és a kultúra politikailag is rendkívül érzékeny terület,
ráadásul az emberek véleménye nem tükrözi az elért eredményeket.*
– *A kép csalóka, hiszen a közvélemény nem feltétlenül úgy látja a magyar
egészségügy helyzetét, ahogy azt a média egy része közvetíti. *Az Országos
Onkológiai Intézetben negyedévente készítettünk betegelégedettségi
vizsgálatokat, és azok mindig 90 százalék körüli pozitív eredményt
mutattak. Nyilvánvalóan ez nem reprezentatív mérés, de az ott
megkérdezettek közvetlen tapasztalatot szereztek. Ugyanakkor, ha fél
évszázadra visszatekintünk, hogy mit írnak a hazai daganatosellátás
egészéről, *azt látjuk, hogy nem vagy csak elvétve jelenik meg a kedvező
megítélés. Ugyanez jellemzi a magyar egészségügy egészét.*

*– A rossz hírek azonban sajnos mindig megelőzik a jókat. Most a
kardio­lógiai intézet vezető szívsebészének elbocsátása és egy beteg halála
kapcsán már konkrétan önt kérik számon. Igaz, hogy ön utasította a
Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet főigazgatóját, hogy küldje
el Székely Lászlót?*
– Ez tételesen nem igaz. Nem avatkoztam az ügybe, és amikor értesültem a
történtekről, akkor is az országos tiszti főorvost kértem fel a vizsgálat
lefolytatására. Számomra minden egyes ember élete a legnagyobb érték, ami
létezik, ezért semmiféle olyan tévedést, ténykedést nem tudok elfogadni,
ami akár egyetlen páciens életét is veszélyezteti vagy főleg kioltja.
Ugyanakkor minden esetben, amikor beteghalálról van szó, így az ominózus
szívsebészügyben is, nagyon alaposan meg kell vizsgálni, mi történt. Itt
pedig kizárólag objektív értékelésnek van helye, ahol két etikai alapelvtől
nem lehet elvonatkoztatni. Az egyik, hogy mindent ­megtettek-e a betegért,
a másik pedig a Nil nocere!, vagyis a Ne árts! Mindkettő ­Hippokratész óta
érvényes.

*– Az országos tiszti főorvos által elrendelt hivatalos vizsgálat, amely
még nem zárult le, már megállapította, hogy a szívsebész elbocsátása és a
pásztói beteg halála között nincs összefüggés.*
– Így igaz. Az üggyel kapcsolatban *fontos kérdés az: lehet-e olyan orvos,
aki többet engedhet meg magának, mint mások, esetleg mindent. **Mert ha
lehet, akkor megszűnik **az orvos és a beteg közötti bizalmi viszony, ami
pedig a gyógyítás alapja.*

*– Egy képviselő fel is vetette a parlamentben, hogy majd átadja önnek a
hippokratészi esküt.*
– Fejből elmondom neki bármikor. Aszerint éltem és dolgoztam eddig is.

*– Mi történt ön és az egészségügyi államtitkára között, hogy alig négy
hónap után kenyértörésre került sor?*
– Ami megjelent a nyilvánosságban. Nagy Anikó lemondott, mert a
gyermekekkel szeretne foglalkozni.

*– Kiválasztotta már Nagy Anikó utódját? Igaz, hogy a posztra Horváth
Ildikó, a Korányi-intézet orvos igazgatója a legesélyesebb?*
– Van jelöltem, és tekintettel arra, hogy nagy a kihívás, az új
egészségügyért felelős államtitkár vezetésével a területnek egy rendkívül
erős, stabil, hatékony csapata lesz.


*– Úgy hírlik, hogy a minisztérium egészére is igaz a markáns vezetői
felfogás, ami időnként súrlódásokhoz vezet az államtitkárságok és ön
között. – Nem érzékelem az ön által említett súrlódásokat, teljesen nyílt
légkörben vezetem a minisztériumot, hozzám mindenki bármikor bejöhet,
felhívhat, minden problémás ügyet megbeszélünk.* Tény azonban, hogy – a
többi tárcához hasonlóan – ez egy intézmény. Ezért *közös, egységes
kommunikációra van szükség.* Lehet, hogy ez nem nyerte el mindenki
tetszését, de ez nem ízlés, hanem célszerűség kérdése.

*– Tehát ön az erős, központosított vezetés híve?*
– *A minisztériumban a parlamenti és a közigazgatási államtitkárságokon
kívül különböző területeken nyolc államtitkárság működik, de ezek
összhangban vannak egymással, hiszen mindegyik terület az emberről szól.
Például nagyon nehéz úgy beszélni akár az óvodai egészségügyről, hogy külön
kommunikációt folytat az oktatási, a családügyi, az egészségügyi és a
sportért felelős államtitkárság.*

*– Ezért kommunikál inkább ön a nagyobb horderejű kérdésekben? Azt
tapasztaljuk, hogy egyes államtitkárok ritkán szerepelnek nyilvánosság
előtt.*
– Ezt másként látom, hiszen mind a külföldi, mind pedig a hazai
megjelenések tekintetében jellemző, hogy az államtitkárok naponta, sőt
naponta akár többször is megjelennek, köszöntőt mondanak, díjakat adnak és
így tovább nyilvános eseményeken, rendezvényeken, és jelennek meg a
sajtóban.

*– Talán azért érzékeli mégis így a sajtó, mert a fajsúlyosabb ügyekben
gyakran nem a szakállamtitkár nyilvánul meg, hanem ön. Ilyen volt például
az új Nemzeti alaptanterv tervezete.*
– A NAT tervezetét valóban én jelentettem be. Ezt megelőzően kértem Csépe
Valéria professzor asszonyt, júliusban egyeztessünk arról, hogy *mikorra
lehet kész az új alaptanterv, mert szeretnénk 2019. szeptember elsején
bevezetni*. Természetesen nem mindenáron ragaszkodunk a dátumhoz,* a
kormány megfontoltan kíván dönteni, inkább később vezessük be az új NAT-ot,
de koherens, kimunkált legyen. *A tervezetet társadalmi vitára bocsátottuk,
rengeteg észrevétel, javaslat érkezett, köztük markánsabbak is. A
korrekciókkal módosult az eredeti elképzelés, de a módosításokban a NAT
tervezet készítői is jelentős szerepet kaptak.

*– A NAT legfőbb kritikája az volt, hogy hiányzik belőle a nemzeti
karakter, vagyis azok a részletek, amelyeket egy magyar iskolásnak
mindenképpen meg kellene tanítani.*
– Ezen a téren* sikerült a leglényegesebb módosításokat megtenni, mert a
nemzeti értékeink hangsúlyozása, megjelenítése már az óvodától kezdve
nagyon fontos.*


*– A kulturális térben is mozgalmas időszakot élünk, nemrég távozott a
Petőfi Irodalmi Múzeum éléről Prőhle Gergely, akit sok kritika ért lapunk
hasábjain is, elsősorban a támogatási politikája ­miatt. Ki lesz az utódja?
– Pályázatot írtunk ki, és az lesz a nyertes, akinek a munkáját a szakmai
bírálóbizottság a legjobbnak ítéli.*

*– A Nemzeti Kulturális Alap most ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját,
de ön már jelezte, hogy ez egyúttal fordulópontot is jelent majd az
intézmény életében. Lehet már tudni, miben?*
– Az NKA mögött nagyon szép negyedszázad van, Antall Józsefet is
elégedettséggel töltené el, hogy betöltötte a feladatát ez az intézmény.
Egyelőre nincs döntés arról, hogy a jelenlegi formájában folytatódjon a
működés vagy egy más finanszírozási modellben. Keressük a legjobb megoldást.


*– A kulturális életben, az intézményrendszerben zajló változásoknál
mennyire dominálnak az értékrendbeli szempontok? – Az értékek állandók, de
természetesen koronként változik, hogy milyen értékeket helyeznek előtérbe.*
A civilizációnkra a görögök óta jellemző a sokszínűség, ugyanakkor *fontos
szerepe van a keresztény magyar kulturális hagyományoknak*. Magam
kultúrharcot nem érzékelek, de az biztos, hogy* mindenfajta túlzott
befolyást* *meg kell szüntetni.*

*– Mire gondol pontosan?*
– *Az elmúlt évtizedekben gyakorlattá vált, hogy egyesek megmondták, ki a
tehetséges és ki nem az.* Ezek a minősítések jó néhányszor nem egyeztek a
személyes véleményemmel, ízlésemmel. *A kultúra területén dolgozóknak és
döntéshozóknak feladatuk, hogy a kulturális értékeket juttassák el az
emberekhez.*

*– Az utóbbi időszakban ismét felélénkült a vita a magyarság eredetéről
zajló évszázados polémia. Ebben a témában hogyan lehetne előrelépni?*
– Reményeink szerint ebben segít majd minket a Magyarságkutató Intézet,
amelynek a létrehozásáról szóló javaslat hamarosan a kormány elé kerül. A
történészek, régészek, nyelvészek, néprajzkutatók, antropológusok és más
tudományágak képviselői ma elbeszélnek egymás mellett. Amit az egyik
tudományág bizonyít, azt a másik nem veszi figyelembe. Egy intézményben,
meghatározott célok mentén kellene folytatni a kutatásokat, és a
legmagasabb szintű tudományos igényességgel szintetizálni az eredményeket.
Ezzel véget vethetnénk a régi türk-finnugor hipotetikus eredet- vagy
nyelveredetvitának, és fény derülhet a tudományosan megalapozott valóságra.

*– Ha már kormány-előterjesztést említett, a miniszterelnök régóta
szorgalmazza az egészségügyben a magán- és az állami ellátás
szétválasztását. Erről mikor születhet konkrét javaslat?*
– Jó hírrel szolgálhatok, mert* kidolgoztuk a magán- és az állami ellátás
szétválasztását célzó első javaslatokat.** Ez nagyon hosszú folyamat lesz,
amit egy lépésben nem lehet megvalósítani.*

*– Igazak a hírek, amelyek szerint államosítani kívánják a labor- és
képalkotó diagnosztikai szolgáltatásokat?*
– Nincs arról szó, hogy a magánszektort bármilyen értelemben vissza kellene
szorítani, de a fordítottjáról sem. Az alapelvárás, hogy legyenek teljesen
világos jogi, működési és finanszírozási viszonyok. Ezt sajnálatos módon a
­Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetben történtek is bizonyítják.


*– A kórházakat érintő ominózus ÁSZ-vizsgálatok kapcsán ön korábban
jelezte, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériumának stábja is vizsgálja a
legkritikusabb helyzetben lévő kórházak működését. Hány helyen vizsgálódnak
jelenleg? – Hat kórházban. És a tanulságokat lehetőleg januárban, de
legkésőbb a jövő év első negyedévében szeretnénk összegezni a kórházak
gazdasági és pénzügyi tevékenységére vonatkozóan.*

*– Azt is mondta, hogy a vizsgálatokkal komplex képet szeretnének kapni
arról, milyen körülmények között is működnek ma az intézmények.*
– A célunk továbbra is ez, mert ezzel, valamint a konkrét felelősségi körök
meghatározásával *megalapozhatunk egy korszerű pénzügyi-gazdálkodási
rendszert. Azt tervezzük, hogy mindezt hozzáillesztjük az öt legsúlyosabb
betegségcsoportra vonatkozó nemzeti egészségprogramhoz, illetve a köréjük
épülő népegészségügyi programhoz. Így látni fogjuk, hogy a keringési, a
daganatos, a mozgásszervi megbetegedések, a gyermekkori betegségek,
valamint a mentális zavarok esetében a betegek korszerű és biztonságos
ellátásához milyen ellátási struktúra, mennyi orvos és nővér, milyen gépek
és eszközök kellenek.*

*– Beiktatásakor a sürgősségi ellátást is a fókuszterületek között
említette. Itt van már előrelépés?*
– Heteken belül a kormány elé kerülhet a sürgősségi ellátásról szóló
javaslatunk, amelynek lényege, hogy a betegellátás célirányosan és
szabályozottan történjen, hogy az országban egyetlen sürgősségi osztályon
se kelljen a betegnek feleslegesen órákat várnia.

*– Adottak ehhez a személyi és tárgyi feltételek? Van elég orvos,
asszisztens, CT, MR, labor?*
– Meggyőződésem, hogy* a sürgősségi ellátás elsősorban szervezési kérdés.
Nem állítom, hogy ez egyszerű, mert össze kell hangolni a háziorvosok, a
szakrendelők, a kórházak munkáját, és természetesen egyéb módon is fel kell
készülni egy a mostaninál biztonságosabb, hatékonyabb sürgősségi ellátásra*.
Ehhez – hasonlóan az új NAT bevezetéséhez – *időre van szükség*. Már ezen a
héten volt egy találkozó ez ügyben a helyettes államtitkár és a
kórházigazgatók között.

Fotó: Mirkó István

*– Hetek óta tart a vita az ápolási díjról. Miért van szükség ezzel
kapcsolatban átfogó javaslatra, miért nem lehet egyszerűen a minimálbér
összegére emelni ezt az ellátást?*
– Mert ez sajnos nem ilyen ­egyszerű. Magam *a legmesszebb menőkig
elismerem és támogatom az otthoni ápolást végzőket. Lelki szempontok miatt
és a praktikusság okán is, hiszen odaadó munkájukkal a legmagasabb emberi
szolidaritást fejezik ki fáradságos és önzetlen munkájukkal, ugyanakkor
tehermentesítik az egészségügyi és a szociális ellátórendszert. A kormány
ezért is tett már határozott lépéseket az otthonápolási díj emelésére, és
nagyon rövid időn belül megszületik az újabb döntés.*

*– Miben?*
– *Amikor otthonápolásról beszélünk, nem egy homogén tevékenységről
beszélünk. Vannak olyan emberek, akik el tudják látni magukat és csak
bizonyos dolgokban szorulnak segítségre. Vannak, akiknek otthoni
körülmények között még biztosítani lehet az emberhez méltó életet, de ehhez
állandó segítségre van szükségük. Vannak azután olyanok, amikor
egészségügyi támogatás is kell, szondán kell táplálni őket vagy kezelni a
felfekvéseiket. S végül vannak például, akik olyan súlyos állapotban
vannak, hogy a születésüktől fogva életük végéig gondozni kell, mert
egyáltalán nem tudnak önállóan létezni, ők egészen külön csoportot
képeznek.*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20181011/496ceba9/attachment.html>