[Grem] Ferences szeretetvirtuóz és más ferences vértanúk a vészkorszakban és a kommunista időkben

[Emoke Greschik]

Magyar Hősök
A szeretet virtuóza – Kriszten Rafael emlékezete
<http://mandiner.hu/cikk/20181001_a_szeretet_virtuoza_kriszten_rafael_emlekezete>
2018. október 1. 09:41
http://mandiner.hu/cikk/20181001_a_szeretet_virtuoza_kriszten_rafael_emlekezete

A vészkorszakban *zsidókat mentett,* a háború utáni ínségben *szegénykonyhát
üzemeltetett, majd Hatvanban szervezte a népek kulturális életét. Kriszten
Rafael ferences atya* v*égül mégis az ÁVH börtönébe került, ahol
megkínozták és később a börtönben halt meg. **A páter bátor volt, magyar
hős. *

*Írta: Csornai Emil*



*A Magyar Hősök-sorozatunk eddigi írásait itt olvashatják
<http://mandiner.hu/tag/magyar_hosok/?utm_source=mandiner&&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201810;utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201810>.
A sorozat a Nemzeti Emlékezet Bizottságával együttműködésben készül.*



*„Te pucér Krisztus, hol hagytad az ingedet?” – kérdezte az egyik őr **Kriszten
Ferenc Rafael atyától, az újhatvani ferences kolostor * *1950 nyarán
letartóztatott házfőnökétől,* miután a pátert és rendtársait az ügyükben
hozott elsőfokú ítélet meghozatalát követően átszállították a váci börtönbe.*
Rafael atya* *a hideg idő ellenére felül ugyanis mindössze egy kabátot
viselt. Vélhetően a hiányos öltözet is hozzájárult ahhoz*, hogy a hívei
körében nagy népszerűségnek örvendő, a szegények és az elesettek
felkarolását lelkipásztori szolgálata sarokpontjává emelő ferences
szerzetes *élete** néhány hónappal később egy rabkórházban ért véget.*

*Az 1899-ben az erdélyi Körösbányán született Kriszten Ferenc, akinek egyik
őse a norvég katolikusüldözés mártírja volt, 1915-ben került a pécsi
ferencesekhez, majd Gyöngyösön folytatott teológia tanulmányait kveötően
1922-ben szentelték pappá. A Rafael szerzetesi nevet felvett páter szolgált
az erdélyi Máriaradnán, Szatmárnémetiben, majd Pécsen és Kecskeméten.
1937-ben Budapestre került, ahol előbb a Pasaréti úti, majd 1941 és 1946
között a Margit körúti ferences kolostor házfőnöke volt.*

A páter *tevékeny részt vállalt az embermentésben*.

Az anyakönyvek szerint 1944–45-ben a Margit körúti plébánián 2700 zsidó
származású személy tért át a katolikus hitre, ám Rafael atya nem csak ily
módon segítette az üldözötteket.* „A zsidóügyek szörnyű munkát jelentenek.
[…] A nunciatúra menleveleket bocsátott ki, amiket néha figyelembe vesznek.
Akiket közben deportáltak, ilyen menlevél felmutatása ellenében vissza
lehetett hozni. Ilyen expedícióra felkért engem is Angelo Rotta apostoli
nuncius” *– olvasható a kolostor Historia Domusának egyik 1944. novemberi
bejegyzésében.

Az atya jobb keze megsérült, amikor a Margit híd november 4-i
felrobbantását követően *egy rendtársával részt vett a sebesültek
ellátásában, a vízből kiemelt halottakat pedig ellátták az utolsó kenet
szentségével, ám felkötött karral is vállalkozott az útra. Bár a
mentőcsapat kocsiját több baleset is érte, a páternek pedig az expedíció
egy pontján az eső ellenére több kilométeren keresztül gyalogolnia kellett,
napokkal később utolérte a menlevelek tulajdonosait.* *„Siralmas állapotban
érkeztek a kelenföldi pályaudvarra, ahonnan vánszorogva tették meg az utat
a rendőrlaktanyába. Csak ott bocsátották őket szabadon”* – jegyezte fel a
házfőnök.

*Az ostrom végeztével, mivel gyakorlatilag megszűnt a közellátás*,* a
barátok népkonyhát nyitottak, amely sokaknak az életben maradást
jelentette. A szegénykonyha működtetése komoly erőfeszítésbe került,* ám a
házfőnökben fel sem merült a bezárása. Egy alkalommal megkérdezte egyik
rendtársától, Hilár testvértől, hogy mennyi élelmük van még.* „Ha tartjuk a
népkonyhát, egy napra, ha csak a rendháznak főzünk, akkor egy hétre” *–
hangzott a válasz, mire Rafael atya azonnal rávágta:* „Addig eszünk, amíg a
híveink!”*

A pátert 1946-ban ismét Pécsre, majd 1949 augusztusában Hatvannak a Zagyva
bal partján felépített, főként vasutasok által lakott városrészébe,
Újhatvanba helyezték. A helyi ferencesek amellett, hogy * minden eszközzel
igyekeztek támogatni a rászorulókat, a kolostort egyfajta kulturális
központként működtették, és a közösségi életnek további lökést adott,
amikor páter Kriszten lett a házfőnök. Rafael atyát az újhatvaniak halk
szavú, derűs, szelíd és barátságos embernek tartottak, aki gondot fordított
rá, hogy hívei életkörülményeit és problémáit behatóan megismerje, *és aki
egy fiatal híve „pogány” játékbabájának megkeresztelésében sem talált
kivetnivalót.

*1950 nyara döntő változást *hozott a barátok és a hívek életében. Ekkor
már az ország több pontján folyt a szerzetesek kényszerlakhelyre hurcolása,
amely a kommunista párt által az egyházak ellen évek óta folytatott
hadjárat egy újabb állomását jelentette. A szerzetesrendekkel való*
leszámolás jegyében indított hajsza Révai József népművelési miniszternek a
Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége (MDP KV) ülésén elhangzott, majd
június 6-án a párt központi lapjában, a Szabad Népben is lehozott
beszámolójával vette kezdetét, amelyben* *a szerzetesrendek* *„a klerikális
reakció tömegagitációjának legfontosabb szervezeteiként” **jelentek meg.*

*1950. június 19-én a hajnali órákban két teherautó állt meg **az újhatvani
ferences kolostor* *előtt, rajta **Tatáról és Mosonmagyaróvárról új
(kényszer)lakhelyükre szállított piaristákkal, szolgáló szerzetesekkel és
apácákkal.* A templom és a kolostor köré sereglő híveknek meggyőződésükké
vált, hogy a ferencesek helyére hozták őket, és elhatározták, hogy
megakadályozzák a barátok elhurcolását.* Kezdetét vette a tüntetés, *amelyen
a hatvani rendőrkapitány jelentése szerint *délelőtt tíz óra körül 600-700,
az esti órákban pedig 600-1000 tüntető vett részt. A magas létszámhoz
hozzájárult, hogy a nem messze található iskolában a szülők aznap íratták
be a gyerekeiket, ráadásul az ekkor kezdődött aratásra igyekvők, valamint a
cukorgyári munkások közül is sokan kapcsolódtak be az eseményekbe*. Rafael
atya – a fővárosból a helyszínre küldték Lombos Lajos államvédelmi őrnagy
utasítására – hiába szólította fel többször is a tüntetőket a hazatérésre,*
nem tágítottak.*

*A tüntetést* *végül a helyszínre rendelt ÁVH-s különítmények verték szét,
akik a késő esti órákban átkutatták a környék lakásait és a kolostorba is
berontottak. Miután agyonlőtték a kutyát, mert az megtámadta őket,
összetörték a berendezési tárgyakat, és** ütlegelni kezdték a rendházban
tartózkodókat,*

akik közül* többen elájultak.* Egy visszaemlékező piarista szerzetes
szerint *„Rafael atyát annyira megverték, hogy orrán-száján át csorgott a
vére”.*

*A rendházban szolgáló négy ferences pátert, valamint két laikus
testvért* *betuszkolták
egy teherautóba, ahol letérdeltették őket. Egyikük rosszul lett, mire az
egyik ávós rászólt: „Ha elájulsz, a szádba hugyozok, majd magadhoz térsz!
Bitang népnyúzó grófi származékok, majd most megtanítunk benneteket!” *–
emlékezett vissza Veres János Géza atya.* Miután azonban az őrök megtudták,
hogy egyik fogolynak sincsenek grófi felmenői, engedélyezték számukra*,*
hogy leüljenek.*

*Az első állomás az ÁVH rettegett központja, az Andrássy út 60. vol*t. *A
Rafael atyá**val szembeni bánásmódr*ól Géza atya visszaemlékezéséből
következtethetünk. A lelki megfélemlítés része volt, hogy* mielőtt
kihallgatásra vitték, a pátert teljesen meztelenre vetkőztették és mindenét
átvizsgálták, még a legintimebb testnyílásait is. Az igazi kegyetlenkedés
azonban azt követően vette kezdetét, hogy a rabokat átszállították a Markó
utcai börtönbe. Géza atya talpát gumibottal verték, és több körmét is
letépték. „A »kezelők« lábán gumiharisnya volt, hogy ne ficamodjon ki a
lábuk, amikor rúgnak. Felváltva rugdaltak. Egyik a fejemet, másik a
tomporomat meg a heréimet […] Amikor összeestem […] elkezdték tépni a
hajamat. Már alig volt hajam” *– emlékezett vissza.

*Kriszten Rafael és társai **kihallgatási jegyzőkönyvei alapján
nyilvánvaló, hogy vallomásaik nem saját gondolataikat tükrözik*. Az 1950.
július 27-én keletkezett ÁVH-s összefoglaló jelentésben már megjelent a
szerzetesek elleni eljárásban végig megfigyelhető legfőbb *koncepciós
mozzanat:* eszerint a tüntetést előkészítő barátok laikus támogatóik
segítségével *„helyi jellegű fegyveres lázadássá” *szerették volna
kiterjeszteni a demonstrációt, majd *„az országot behálózó megmozdulásokat
akartak, […] amelyek […] döntően gyengítik, vagy megdöntik a demokratikus
államrendet”.* Hogy az eljárást egy előre kidolgozott koncepció mentén
folytatták le, legvilágosabban egy, a politikai rendőrségen szintén
júliusban kelt belső feljegyzésből derül ki, amelynek szerzői kifejtették,*
„nehézséget jelent, hogy a szerzetesek és a tüntetés hangadói között nem
mutatható ki kapcsolat”.*

*Miután a vádirat szerint az újhatvani események egy láncszemét jelentették
„annak a sorozatos támadásnak, melyet az angolszász imperialisták és a […]
a Vatikán irányítása alatt álló fekete reakció dolgozó népünk és népi
demokráciánk ellen indított”, aligha meglepő, hogy az elsőrendű vádlott
Kriszten Rafaelt a Budapesti Megyei Bíróság az évtizedekkel később,
2005-ben a halálos ágyán megtért Olti Vilmos által vezetett büntetőtanácsa
1951. január 31-én a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló
mozgalom kezdeményesében és vezetésében** bűnösnek találta és életfogytig
tartó börtönre ítélte.*

Ezt 1951. május 26-án* a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta.** A többi páter
és a három, a tüntetésen részt vett világi elítélt* *enyhébb **büntetéseket
kaptak*.* A két laikus testvért, Beluczky Sándor Cirjéket és Kálvin József
Kallisztot** Kistarcsára internálták*, *34 hatvani férfi **pedig Recskre
került*. *Az elítélt és internált hatvaniak családtagjait **a Hortobágyon
létrehozott zárt táborokba telepítették ki.*

A börtönbüntetésre ítélt* ferencesek 1956-ban* *elnöki tanácsi
kegyelemmel* *szabadultak,
Rafael atya ezt* *azonban már nem érte meg*. A korábban is gyakran
betegeskedő páter egészsége a börtönkörülmények között végképp
megrendült. T*üdőproblémái
kiújultak, és végül ez vezetett korai, 1952-ben a börtönkórházban
bekövetkezett halálához*.* Édesanyja még évekkel az atya halálát követően
is több levelet írt* *a hatóságoknak,* *mivel szeretett volna találkozni a
fiával,* *választ azonban egyszer sem kapott.*

A ferencesek ellen hozott ítéletet a Fővárosi Bíróság 2000 februárjában
semmisnek nyilvánította. Kriszten Rafael – ahogy a Magyar Katolikus Rádió
egyik munkatársa, E. Román Kata nevezte, *„a szeretet virtuóza” – egyike
azon hét ferences vértanúnak, akiknek boldoggá avatási ügye az egyházmegyei
szakaszt követően, 2013 szeptemberében a vatikáni Szenttéavatási Ügyek
Kongregációja elé került. Az eljárás jelenleg is folyamatban van.*

***

*Irodalom*

A Budapest Margit-körúti Kolostor Historia Domusa, 1944. augusztus 12.,
Magyar Ferences Könvvtár és Levéltár.

A pápa is sürgeti a 8 magyar boldoggá avatását. *Magyar Nemzet*, 2014.
március 6.
https://mno.hu/belfold/a-papa-is-surgeti-a-8-magyar-boldogga-avatasat-1214194
<https://mno.hu/belfold/a-papa-is-surgeti-a-8-magyar-boldogga-avatasat-1214194?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201810>,
2018. július 16.

Bank Barbara: „Vallásos érzülete jogalapot képez internálására” – avagy a
hatvani ferencesek és lakosok megpróbáltatásai. In Őze
Sándor–Medgyesy-Schmikli Norbert (szerk.): *A ferences lelkiség hatása az
újkori Közép-Európa történetére és kultúrájára.* Piliscsaba–Budapest, PPKE
BTK–Metem, 2005. 469–478.

Czene-Polgár Viktória: Egyházpolitika az 1950-es években. Kriszten Ferenc
Rafael és az újhatvani tüntetés*.* In Őze Sándor–Medgyesy-Schmikli Norbert
(szerk.): *A ferences lelkiség hatása az újkori Közép-Európa történetére és
kultúrájára.* Piliscsaba–Budapest, PPKE BTK–Metem, 2005. 460–468.

Harc a klerikális reakció ellen. Révai József elvtárs beszámolója az MDP
Központi Vezetőségének ülésén. *Szabad Nép*, 1950. június 6. 3.

Hetényi Varga Károly: Ferences rendház Hatvanban. *Vigilia*, 2000/6.

*Imakilenced. A hét ferences szerzetes boldoggá avatásáért.* Budapest,
Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány, 2016. 119.
http://www.ferencesek.hu/wp-content/uploads/wordpress/Imafuzet_kilenced.pdf
<http://www.ferencesek.hu/wp-content/uploads/wordpress/Imafuzet_kilenced.pdf?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201810>,
2018. július 16.

Isten tiszteletreméltó magyar szolgái. *Magyar Kurír*, 2018. május 13.
https://www.magyarkurir.hu/hirek/isten-tiszteletremelto-magyar-szolgai
<https://www.magyarkurir.hu/hirek/isten-tiszteletremelto-magyar-szolgai?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201810>,
2018. július 16.

Kahler Frigyes: *A nagy „tűzvörös sárkány” torkában. Koncepciós eljárások
ferences szerzetesek ellen, 1945–1956.* Budapest, Kairosz, 2009.

Kálmán Peregrin (összeáll.): *„Te meztelen Krisztus, hol hagytad az
ingedet?” Ferencesek a feloszlatás idején. *Fontes historici Ordinis Fratum
minorum in Hungaria. Magyar ferences források 4. Budapest, Kapisztrán
Jánosról nevezett Ferences Rendtartomány–Vigilia, 2000.

Király Kelemen: *Naplóm*. Cleveland, Kárpát, 1974.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20181001/95aae864/attachment.html>