<div dir="ltr"><div dir="ltr">
<div id="gmail-head2">
<div id="gmail-headerBanner" style="background:rgba(0,0,0,0) none repeat scroll 0% 0%">
<div id="gmail-article_header" class="gmail-nbanner">
</div> </div>
</div>
<div id="gmail-main">
<div id="gmail-contents">
<div class="gmail-leftcolumn gmail-col-md-8">
<div id="gmail-article">
<div class="gmail-top">
<div class="gmail-img"><img src="http://mandiner.hu/attachment/0275/274871_kriszten_rafael.jpg" alt="" title="" class="gmail-imgw" style="margin: 0px 0px 0px auto;" width="188" height="94"><div class="gmail-subtitle">Magyar Hősök</div></div> <div class="gmail-articletext">
<h1><a href="http://mandiner.hu/cikk/20181001_a_szeretet_virtuoza_kriszten_rafael_emlekezete">A szeretet virtuóza – Kriszten Rafael emlékezete</a></h1>
<div class="gmail-info" style="margin-top:20px;margin-bottom:0px">2018. október 1. 09:41</div><div class="gmail-info" style="margin-top:20px;margin-bottom:0px"><a href="http://mandiner.hu/cikk/20181001_a_szeretet_virtuoza_kriszten_rafael_emlekezete">http://mandiner.hu/cikk/20181001_a_szeretet_virtuoza_kriszten_rafael_emlekezete</a><br></div>
<div class="gmail-info">
<div>
</div>
<div>
</div>
</div>
<p class="gmail-lead">
A vészkorszakban <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>zsidókat mentett,</b></span> a háború utáni ínségben
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>szegénykonyhát üzemeltetett, majd Hatvanban szervezte a népek kulturális
életét. Kriszten Rafael ferences atya</b></span> v<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>égül mégis az ÁVH börtönébe
került, ahol megkínozták és később a börtönben halt meg. </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A páter bátor
volt, magyar hős.
</b></span></p>
<div id="gmail-article_billboard1" class="gmail-nbanner">
<div><div id="gmail-dtkphejullqsosqmdqorxkkn"><div style="overflow:hidden;margin:auto;width:100%;height:auto;max-width:640px"><div class="gmail-_ado-videoPlayer gmail-_ado-desktop gmail-_ado-custom-ratio gmail-_ado-transparent" style="width:100%;max-width:none;display:block"> <div class="gmail-_ado-overlay"> </div> <div class="gmail-_ado-controls"> <div class="gmail-_ado-button gmail-_ado-button-play gmail-_ado-replay"> </div> <div class="gmail-_ado-progressbar gmail-_ado-bar"> <div> <div class="gmail-_ado-loading-progress"> </div> </div> </div> </div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div><div id="gmail-article_billboard1" class="gmail-nbanner"><div><div id="gmail-dtkphejullqsosqmdqorxkkn"><div style="overflow:hidden;margin:auto;width:100%;height:auto;max-width:640px"><div class="gmail-_ado-videoPlayer gmail-_ado-desktop gmail-_ado-custom-ratio gmail-_ado-transparent" style="width:100%;max-width:none;display:block"><div class="gmail-_ado-controls"><div class="gmail-_ado-sound-controls"> <div class="gmail-_ado-volume gmail-_ado-bar"> <div> </div> </div> <div class="gmail-_ado-button gmail-_ado-button-sound gmail-_ado-off"> </div> </div> <div class="gmail-_ado-button gmail-_ado-button-fullscreen"> </div> </div></div></div></div></div></div>
<div class="gmail-text">
<p><strong>Írta: Csornai Emil</strong><img src="http://mandiner.hu/images/ga1.gif" id="gmail-ga1" class="gmail-ga_img"></p>
<p> <img src="http://mandiner.hu/images/ga1.gif" id="gmail-ga2" class="gmail-ga_img"></p>
<p><em>A Magyar Hősök-sorozatunk <a target="_blank" href="http://mandiner.hu/tag/magyar_hosok/?utm_source=mandiner&&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201810;utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201810">eddigi írásait itt olvashatják</a>. A sorozat a Nemzeti Emlékezet Bizottságával együttműködésben készül.</em></p>
<p> </p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b><em>„Te pucér Krisztus, hol hagytad az ingedet?”</em> – kérdezte az
egyik őr </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Kriszten Ferenc Rafael atyától, az újhatvani ferences kolostor </b></span>
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>1950 nyarán letartóztatott házfőnökétől,</b><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> miután</span><b> </b></span>a pátert és rendtársait
az ügyükben hozott elsőfokú ítélet meghozatalát követően átszállították a
váci börtönbe.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Rafael atya</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a hideg idő ellenére felül ugyanis mindössze
egy kabátot viselt. Vélhetően a hiányos öltözet is hozzájárult ahhoz</b></span>,
hogy a hívei körében nagy népszerűségnek örvendő, a szegények és az
elesettek felkarolását lelkipásztori szolgálata sarokpontjává emelő
ferences szerzetes <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>élete</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span>néhány hónappal később egy rabkórházban ért
véget.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az 1899-ben az erdélyi Körösbányán született Kriszten Ferenc, akinek
egyik őse a norvég katolikusüldözés mártírja volt, 1915-ben került a
pécsi ferencesekhez, majd Gyöngyösön folytatott teológia tanulmányait
kveötően 1922-ben szentelték pappá. A Rafael szerzetesi nevet felvett
páter szolgált az erdélyi Máriaradnán, Szatmárnémetiben, majd Pécsen és
Kecskeméten. 1937-ben Budapestre került, ahol előbb a Pasaréti úti, majd
1941 és 1946 között a Margit körúti ferences kolostor házfőnöke volt.</b></span></p>
<p>A páter <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>tevékeny részt vállalt az embermentésben</b></span>.</p>
<p>Az anyakönyvek szerint 1944–45-ben a Margit körúti plébánián 2700
zsidó származású személy tért át a katolikus hitre, ám Rafael atya nem
csak ily módon segítette az üldözötteket.<em> „A zsidóügyek szörnyű
munkát jelentenek. […] A nunciatúra menleveleket bocsátott ki, amiket
néha figyelembe vesznek. Akiket közben deportáltak, ilyen menlevél
felmutatása ellenében vissza lehetett hozni. Ilyen expedícióra felkért
engem is Angelo Rotta apostoli nuncius” </em>– olvasható a kolostor Historia Domusának egyik 1944. novemberi bejegyzésében.</p>
<p>Az atya jobb keze megsérült, amikor a Margit híd november 4-i
felrobbantását követően <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>egy rendtársával részt vett a sebesültek
ellátásában, a vízből kiemelt halottakat pedig ellátták az utolsó kenet
szentségével, ám felkötött karral is vállalkozott az útra. Bár a
mentőcsapat kocsiját <span style="background-color:rgb(234,209,220)">több baleset is érte</span>, a páternek pedig az expedíció
egy pontján az eső ellenére több kilométeren keresztül gyalogolnia
kellett, napokkal később utolérte a menlevelek tulajdonosait.</b></span> <em>„Siralmas
állapotban érkeztek a kelenföldi pályaudvarra, ahonnan vánszorogva
tették meg az utat a rendőrlaktanyába. Csak ott bocsátották őket
szabadon”</em> – jegyezte fel a házfőnök.</p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Az ostrom <span style="background-color:rgb(255,242,204)">végeztével, </span>mivel gyakorlatilag megszűnt a közellátás</b></span>,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> a
barátok népkonyhát nyitottak, amely sokaknak az életben maradást
jelentette. A szegénykonyha működtetése komoly erőfeszítésbe került,</b></span> ám a
házfőnökben fel sem merült a bezárása. Egy alkalommal megkérdezte egyik
rendtársától, Hilár testvértől, hogy mennyi élelmük van még.<em> „Ha tartjuk a népkonyhát, egy napra, ha csak a rendháznak főzünk, akkor egy hétre” </em>– hangzott a válasz, mire Rafael atya azonnal rávágta:<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> „Addig eszünk, amíg a híveink!”</b></span></p>
<p>A pátert 1946-ban ismét Pécsre, majd 1949 augusztusában Hatvannak a
Zagyva bal partján felépített, főként vasutasok által lakott
városrészébe, Újhatvanba helyezték. A helyi ferencesek amellett, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
minden eszközzel igyekeztek támogatni a rászorulókat, a kolostort
egyfajta kulturális központként működtették, és a közösségi életnek
további lökést adott, amikor páter Kriszten lett a házfőnök. Rafael
atyát az újhatvaniak halk szavú, derűs, szelíd és barátságos embernek
tartottak, aki gondot fordított rá, hogy hívei <span style="background-color:rgb(217,234,211)">életkörülményeit és
problémáit </span>behatóan megismerje, </b></span>és aki egy fiatal híve „pogány”
játékbabájának megkeresztelésében sem talált kivetnivalót.</p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>1950 nyara döntő változást </b></span>hozott a barátok és a hívek életében.
Ekkor már az ország több pontján folyt a szerzetesek kényszerlakhelyre
hurcolása, amely a kommunista párt által az egyházak ellen évek óta
folytatott hadjárat egy újabb állomását jelentette. A szerzetesrendekkel
való<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> leszámolás jegyében indított hajsza Révai József népművelési
miniszternek a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége (MDP KV)
ülésén elhangzott, majd június 6-án a párt központi lapjában, a <em>Szabad Nép</em>ben is lehozott beszámolójával vette kezdetét, amelyben</b> </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a szerzetesrendek</b></span> <em>„<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a klerikális reakció tömegagitációjának legfontosabb szervezeteiként” </b></span></em><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>jelentek meg.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>1950. június 19-én a hajnali órákban két teherautó állt meg </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az
újhatvani ferences kolostor</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> <b>előtt, rajta </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Tatáról és Mosonmagyaróvárról
új (kényszer)lakhelyükre szállított piaristákkal, szolgáló
szerzetesekkel és apácákkal.</b></span> A templom és a kolostor köré sereglő
híveknek meggyőződésükké vált, hogy a ferencesek helyére hozták őket, és
elhatározták, hogy megakadályozzák a barátok elhurcolását.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Kezdetét
vette a tüntetés, </b></span>amelyen a hatvani rendőrkapitány jelentése szerint
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>délelőtt tíz óra körül 600-700, az esti órákban pedig 600-1000 tüntető
vett részt. A magas létszámhoz hozzájárult, hogy a nem messze található
iskolában a szülők aznap íratták be a gyerekeiket, ráadásul az ekkor
kezdődött aratásra igyekvők, valamint a cukorgyári munkások közül is
sokan kapcsolódtak be az eseményekbe</b></span>. Rafael atya – a fővárosból a
helyszínre küldték Lombos Lajos államvédelmi őrnagy utasítására – hiába
szólította fel többször is a tüntetőket a hazatérésre,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> nem tágítottak.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A tüntetést</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>végül a helyszínre rendelt ÁVH-s különítmények verték
szét, akik a késő esti órákban átkutatták a környék lakásait és a
kolostorba is berontottak. Miután agyonlőtték a kutyát, mert az
megtámadta őket, összetörték a berendezési tárgyakat, és</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> ütlegelni kezdték<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> a rendházban tartózkodókat,</span></b></span></p>
<p>akik közül<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> többen elájultak.</b></span> Egy visszaemlékező piarista szerzetes szerint <em><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>„Rafael atyát</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>annyira megverték, hogy orrán-száján át csorgott a vére”.</b></span></em></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A rendházban szolgáló négy ferences pátert, valamint két laikus
testvért</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>betuszkolták egy teherautóba, ahol letérdeltették őket. Egyikük
rosszul lett, mire az egyik ávós rászólt: <em>„Ha elájulsz, a szádba hugyozok, majd magadhoz térsz! Bitang népnyúzó grófi származékok, majd most megtanítunk benneteket!”</em>
</b></span>– emlékezett vissza Veres János Géza atya.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Miután azonban az őrök
megtudták, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)">egyik fogoly</span>nak sincsenek <span style="background-color:rgb(255,242,204)">grófi felmenői</span>, engedélyezték
számukra</b></span>,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> hogy leüljenek.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Az első állomás az ÁVH rettegett központja, az Andrássy út 60. vol</b></span>t. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A
Rafael atyá</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>val szembeni bánásmódr</b></span>ól Géza atya visszaemlékezéséből
következtethetünk. A lelki megfélemlítés része volt, hogy<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> mielőtt
kihallgatásra vitték, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a pátert</span> teljesen meztelenre vetkőztették és
mindenét átvizsgálták, még a legintimebb testnyílásait is. Az igazi
kegyetlenkedés azonban azt követően vette kezdetét, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a rabokat </span>
átszállították a Markó utcai börtönbe. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Géza atya</span> talpát gumibottal
verték, és több körmét is letépték.<em> „A »kezelők« lábán gumiharisnya
volt, hogy ne ficamodjon ki a lábuk, amikor rúgnak. Felváltva rugdaltak.
Egyik a fejemet, másik a tomporomat meg a heréimet […] Amikor
összeestem […] elkezdték tépni a hajamat. Már alig volt hajam” </em></b></span>– emlékezett vissza.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Kriszten Rafael és társai </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>kihallgatási jegyzőkönyvei alapján
nyilvánvaló, hogy vallomásaik nem saját gondolataikat tükrözik</b></span>. Az 1950.
július 27-én keletkezett ÁVH-s összefoglaló jelentésben már megjelent a
szerzetesek elleni eljárásban végig megfigyelhető legfőbb <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>koncepciós
mozzanat:</b></span> eszerint a tüntetést előkészítő barátok laikus támogatóik
segítségével <em>„helyi jellegű fegyveres lázadássá” </em>szerették volna kiterjeszteni a demonstrációt, majd <em>„az országot behálózó megmozdulásokat akartak, […] amelyek […] döntően gyengítik, vagy megdöntik a demokratikus államrendet”.</em>
Hogy az eljárást egy előre kidolgozott koncepció mentén folytatták le,
legvilágosabban egy, a politikai rendőrségen szintén júliusban kelt
belső feljegyzésből derül ki, amelynek szerzői kifejtették,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> <em>„nehézséget jelent, hogy a szerzetesek és a tüntetés hangadói között nem mutatható ki kapcsolat”.</em></b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Miután a vádirat szerint az újhatvani események egy láncszemét jelentették<em>
„annak a sorozatos támadásnak, melyet az angolszász imperialisták és a
[…] a Vatikán irányítása alatt álló fekete reakció dolgozó népünk és
népi demokráciánk ellen indított”</em>, aligha meglepő, hogy az
elsőrendű vádlott <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Kriszten Rafael</span>t a Budapesti Megyei Bíróság az
évtizedekkel később, 2005-ben a halálos ágyán megtért Olti Vilmos által
vezetett büntetőtanácsa 1951. január 31-én a népi demokratikus államrend
megdöntésére irányuló mozgalom kezdeményesében és vezetésében</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> bűnösnek találta és életfogytig tartó börtönre ítélte.</b></span></p>
<p>Ezt 1951. május 26-án<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta.</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> A többi
páter és a három, a tüntetésen részt vett világi elítélt</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>enyhébb <span style="background-color:rgb(234,209,220)">
</span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>büntetéseket kaptak</b></span>.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> A két laikus testvért, Beluczky Sándor Cirjéket és
Kálvin József Kallisztot</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Kistarcsára internálták</b></span>, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>34 hatvani férfi </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>pedig
Recskre került</b>.</span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az elítélt és internált hatvaniak családtagjait<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a
Hortobágyon létrehozott zárt táborokba telepítették ki.</b></span></p>
<p>A börtönbüntetésre ítélt<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> ferencesek 1956-ban</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>elnöki tanácsi
kegyelemmel</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>szabadultak, Rafael atya ezt</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>azonban már nem érte meg</b></span>. A
korábban is gyakran betegeskedő páter egészsége a börtönkörülmények
között végképp megrendült. T<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>üdőproblémái kiújultak, és végül ez vezetett
korai, 1952-ben a börtönkórházban bekövetkezett halálához</b></span>.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Édesanyja
még évekkel az atya halálát követően is több levelet írt</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a hatóságoknak,</b></span>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>mivel szeretett volna találkozni a fiával,</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>választ azonban egyszer sem
kapott.</b></span></p>
<p>A ferencesek ellen hozott ítéletet a Fővárosi Bíróság 2000
februárjában semmisnek nyilvánította. Kriszten Rafael – ahogy a Magyar
Katolikus Rádió egyik munkatársa, E. Román Kata nevezte, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>„a szeretet
virtuóza” – egyike azon hét ferences vértanúnak, akiknek boldoggá
avatási ügye az egyházmegyei szakaszt követően, 2013 szeptemberében a
vatikáni Szenttéavatási Ügyek Kongregációja elé került. Az eljárás
jelenleg is folyamatban van.</b></span></p>
<p style="text-align:center">***</p>
<p style="text-align:center"><img alt="" src="http://mandiner.hu/gallery/2018/10/neb.jpg" style="float: right; height: 184px; width: 300px;"></p>
<p><span style="font-size:10px"><strong>Irodalom</strong></span></p>
<p><span style="font-size:10px">A Budapest Margit-körúti Kolostor Historia Domusa, 1944. augusztus 12., Magyar Ferences Könvvtár és Levéltár.</span></p>
<p><span style="font-size:10px">A pápa is sürgeti a 8 magyar boldoggá avatását. <em>Magyar Nemzet</em>, 2014. március 6. <a target="_blank" href="https://mno.hu/belfold/a-papa-is-surgeti-a-8-magyar-boldogga-avatasat-1214194?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201810">https://mno.hu/belfold/a-papa-is-surgeti-a-8-magyar-boldogga-avatasat-1214194</a>, 2018. július 16.</span></p>
<p><span style="font-size:10px">Bank Barbara: „Vallásos érzülete
jogalapot képez internálására” – avagy a hatvani ferencesek és lakosok
megpróbáltatásai. In Őze Sándor–Medgyesy-Schmikli Norbert (szerk.): <em>A ferences lelkiség hatása az újkori Közép-Európa történetére és kultúrájára.</em> Piliscsaba–Budapest, PPKE BTK–Metem, 2005. 469–478.</span></p>
<p><span style="font-size:10px">Czene-Polgár Viktória: Egyházpolitika az 1950-es években. Kriszten Ferenc Rafael és az újhatvani tüntetés<em>.</em> In Őze Sándor–Medgyesy-Schmikli Norbert (szerk.): <em>A ferences lelkiség hatása az újkori Közép-Európa történetére és kultúrájára.</em> Piliscsaba–Budapest, PPKE BTK–Metem, 2005. 460–468.<em> </em></span></p>
<p><span style="font-size:10px">Harc a klerikális reakció ellen. Révai József elvtárs beszámolója az MDP Központi Vezetőségének ülésén. <em>Szabad Nép</em>, 1950. június 6. 3.</span></p>
<p><span style="font-size:10px">Hetényi Varga Károly: Ferences rendház Hatvanban. <em>Vigilia</em>, 2000/6. </span></p>
<p><span style="font-size:10px"><em>Imakilenced. A hét ferences szerzetes boldoggá avatásáért.</em> Budapest, Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány, 2016. 119. <a target="_blank" href="http://www.ferencesek.hu/wp-content/uploads/wordpress/Imafuzet_kilenced.pdf?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201810">http://www.ferencesek.hu/wp-content/uploads/wordpress/Imafuzet_kilenced.pdf</a>, 2018. július 16.</span></p>
<p><span style="font-size:10px">Isten tiszteletreméltó magyar szolgái. <em>Magyar Kurír</em>, 2018. május 13. <a target="_blank" href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/isten-tiszteletremelto-magyar-szolgai?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201810">https://www.magyarkurir.hu/hirek/isten-tiszteletremelto-magyar-szolgai</a>, 2018. július 16.</span></p>
<p><span style="font-size:10px">Kahler Frigyes: <em>A nagy „tűzvörös sárkány” torkában. Koncepciós eljárások ferences szerzetesek ellen, 1945–1956.</em> Budapest, Kairosz, 2009. </span></p>
<p><span style="font-size:10px">Kálmán Peregrin (összeáll.): <em>„Te meztelen Krisztus, hol hagytad az ingedet?” Ferencesek a feloszlatás idején. </em>Fontes
historici Ordinis Fratum minorum in Hungaria. Magyar ferences források
4. Budapest, Kapisztrán Jánosról nevezett Ferences
Rendtartomány–Vigilia, 2000.</span></p>
<p><span style="font-size:10px">Király Kelemen: <em>Naplóm</em>. Cleveland, Kárpát, 1974.</span></p>
<p> </p>
</div>
</div></div>