[Grem] Édes, ékes anya- és apanyelvünk

[KEA]

Töltelékszavak

Magyar Hírlap, 2018.11.17. -- Kő András
http://magyarhirlap.hu/cikk/133743/Toltelekszavak


Így kezdte a mondatot a politikus (az egyetemi tanár, a gazdasági
szakember, a művész, az edző stb.), hogy: „Tulajdonképpen…”

A szó napjaink divatszavainak egyike, fölösleges magyarázkodás, helyette
ott van a valójában, az eredetileg, az alapjában véve, a lényegében,
amelyeket azonban sokkal kevésbé választanak közszereplőink. Helyettük
használják a tulajdonképpen töltelékszót. De hát a divat a beszédben is
úgy terjed, mint régen a pestis. „Klasszikussá” vált töltelékelem még az
ugyebár; az ugye; a na, ugye; a na már most (a katedrákon); pongyolának
tekinthető az egyszóval; a szólnék még; az úgymond és a nagy karriert
befutott fantasztikus. Már Kosztolányi Dezső hosszú életet kívánt a
Pesti Hírlap pályázatán született fantasztikus pótlására, amit mindenre
alkalmazunk, ami a képzeletet csigázza. De a pótlásként ajánlott
fellegjáró és elképesztő szavak csak részben váltak be.

Aztán itt van egy újabb töltelékelem, a nem igazán; a beszélő azt hiszi,
hogy milyen árnyaltan fejezte ki magát. Új keletű, értelmetlen az egy
dolog. Szerénységem tiltja – halljuk, de hát éppenséggel nem szerény a
megjegyzés. Az ésről; az és akkorról; a perszéről nem is beszélve. De
töltelékszó lett az egyik edző rádiós interjújában a névelő is. („A
Grosics, a Buzánszky, a Lóránt, a Lantos” stb.) De ne feledkezzünk meg
mindennapjaink elburjánzott kifejezéséről, az én úgy gondolomról, amely
az I think so és az Ich meine fordulat szolgai utánzását jelenti.
Kiirthatatlan!

A töltelékszavak bizonytalanságra, határozatlanságra, találgatásra
utalnak. Implom József hatvan töltelékszót gyűjtött, amelyek piszkítják
a nyelvet. Igazat kell adni neki, hogy zavarossá, érthetetlenné teszik a
beszédet, továbbá meg is nyújtják. „Mik azok a töltelékszavak? – teszi
fel a kérdést Pestessy József a Magyar Orvosi Nyelv című időszaki
folyóiratban és így válaszol: – A spontán beszédben előforduló
megakadásjelenségek egyike. Megtörik a beszéd harmóniáját, beszédszünet
keletkezik, nem kapcsol azonnal a mentális lexikon – magyarán késik a
szókincsből kiválasztandó odaillő kifejezés –, és helyette beugrik a
töltelékszó.” Külön tárgyalható lenne a hosszadalmas véleményem szerint
töltelékelem, amelyről Határ Győző azt mondja: „a gondolkodás
érelmeszesedése”.

A polihisztor Benedek István egy alkalommal két többdiplomás mérnökkel
beszélgetett a televízióban. Az egyik mérnök megjegyezte: „A műszer
ennek következtében [a töltelékelem értelmetlenül szolgálja a
megakadást] meghibásodott.” A professzor a mérnök vállára tette a kezét,
azt javasolta: „Ne mondjuk azt, hogy ennek következtében, és azt sem,
hogy meghibásodott. Mondjuk inkább azt, hogy: elromlott.” Ettől a
pillanattól kezdve az interjúalany alig tudott megszólalni. Nota bene a
„meghibásodott” szó annyira megerősödött, hogy véletlenül sem halljuk
adott összefüggésben, hogy valami elromlott.

Péchy Blanka könyvcímét idézem: „Beszélni nehéz!” Persze csak akkor, ha
igényesek vagyunk.

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.