[Grem] Károlyi irtózatos bűne

[Rita Kunsay-Sipos]

Erről az időszakról egy szemtanú naplóját javaslom elolvasásra:
Tormay Cecile: Bújdosó könyv
ajánló: https://www.youtube.com/watch?v=fnsIG4ZuGA8

http://mek.oszk.hu/17400/17435/


Emoke Greschik <greschem at gmail.com> ezt írta (időpont: 2018. nov. 3., Szo,
16:51):

> Károlyiék ősbűnéről
> <http://mandiner.hu/cikk/20181031_trombitas_kristof_karolyiek_osbunerol>
> 2018. október 31. 20:11
>
> Trombitás Kristóf
> Mandiner
> <http://mandiner.hu/cikk/20181031_trombitas_kristof_karolyiek_osbunerol?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201811>
> http://mandiner.hu/cikk/20181031_trombitas_kristof_karolyiek_osbunerol
>
> Nem, Magyarország nem volt összeomolva 1918 őszére. Károlyiék
> bomlasztották szét az ezer éves régi Magyarország rendszerét.
>
> Ahhoz, hogy felidézzük, mitől is volt iszonyatos bűn, amit Károlyiék
> elkövettek az ország ellen, mely tragédiának a nemzeti emlékezetben Mohács
> mellett kéne szerepelnie, fel kell idéznünk, hogy mi is volt a helyzet 1918
> őszén. A közvélekedéssel ellentétben ugyanis semmiféle jele nem mutatkozott
> annak, hogy összeomlana a magyar front, idegen katona sok száz kilométerre
> volt legközelebb a magyar határtól. Egy pillanatig sem tagadható, hogy az
> ellátási nehézségek egyre nagyobbak lettek, de nem volt ez másként az
> antant oldalán sem. A magyarok Doberdo környékén ugyanúgy harcoltak, mint
> azt megelőzően, és a németek sem szorultak vissza.
>
> Mindössze három héttel a szégyenteljes, úgynevezett őszirózsás forradalom
> előtt, Wekerle Sándor miniszterelnök jelentést kér és kap a Monarchia
> hadseregeinek állapotáról, amely azt tartalmazza, hogy
> az összes egység harcképes állapotban van és mindenütt az ellenség
> területén küzdenek.
>
> Ma sokan úgy képzelik el a helyzetet, hogy az hasonlatos volt 1944
> végéhez, de erről szó sincs. Egy olyan szituációban bizonyos logika alapján
> még érthető is lett volna, hogy a Károlyi-féle betegség miért tudta
> leküzdeni az országot, de erről szó sem volt 1918-ban. Mellesleg az a
> vezérkari tiszt – és zágrábi katonai attasé –, aki Wekerle részére
> összeállította a jegyzéket, azt is javasolta, hogy a tartalékosok
> behívásával, valamint a hazai ellenzék főhőbörgőinek, értsd, az árulók
> letartóztatásával nemcsak a morál növelhető a hátországban, de a háború is
> megnyerhető.
>
> Ez a vezérkari tiszt később egész komoly politikai karriert is befutott.
> Gömbös Gyulának hívták.
>
> Egészen hökkenetes, ahogy az akkori hazai sajtó, mintha csak egy sajátos
> jelszóra cselekedett volna, egyszeriben elkezdte támadni szövetségeseinket,
> a németeket; és mindenáron amellett kardoskodott, hogy ebből a háborúból ki
> kell szállni, lehetőleg a németek elárulásával. Ez ugyanaz a sajtó volt,
> amely a mai napig hasonló jelszavakkal bombázza az embereket, de a lényeg
> soha nem változik: küzdeni minden ellen, ami a nemzeti érdek.
>
> Egyebekben – és erre példaként – érdemes felidézni egy mondatot, amit az
> Est ír le a Károlyi-párt egyik októberi gyűléséről:„Demokraták nem
> tárgyalnak oligarchákkal”. Ha ezt a mondatot ma beillesztenénk bármelyik
> ellenzéki sajtótermék egy baloldali párt összejöveteléről írt
> beszámolójába, fel sem tűnne. Sőt, gyakorlatilag jelmondataik egyike.
>
> Október közepén járunk, amikor
> Károlyi, ez a politikai analfabéta, akit bármelyik komcsi annyira dobott
> át a palánkon, ahogy nem szégyellt,
>
> és jóval később Rákosiéknak is vidáman gazsulált, úgy szólal fel az
> Országgyűlésben, hogy teljes pacifizmust kell hirdetni és egyedül a wilsoni
> politikában bízni. Minden harctéri katonánk messze-messze az
> országhatároktól küzd, de dobjuk be a törülközőt! A csehek már nyíltan
> közlik, hogy minden szlovák többségű vármegyére igényt tartanak, de mi csak
> mosolyogjunk és helyeseljünk ehhez.
>
> Két héttel a hazaárulás intézményesítése előtt a Károlyi-párt nem tagadja
> valódi céljait, és a Parlamentben is elhangzik, hogy antant-barátok.
>
> El tudják ezt képzelni? Amikor minden lelkierőre szükség van a
> hátországban, amikor katonáinknak a lehető legtöbb buzdítást kéne megadni,
> amikor teljesen nyilvánvaló, hogy a háború elvesztése katasztrofális
> következményekkel fog járni, akkor egy politikai párt vezetősége nyíltan
> megvallja, hogy ők az ellenséggel kollaborálnak. Egy normális országban,
> hadiállapot közepette ennek egyetlen kimenetele lehetett volna.
>
> A teljes zavart tetézi, hogy
> Tisza István meggyilkolásáról a legnagyobb természetességgel lehetett
> beszélni és írni,
>
> ahogy ezt egy héttel a merénylet előtt Kéri Pál is megtette, a legdurvább,
> legnyilvánvalóbb szavakkal. Kérit ezért később – mint felbujtót – halálra
> is ítélték, és életét csak az mentette meg, hogy a fogolycsere-akció révén
> – hova máshova – Moszkvába került.
>
> Október 26-án, megszegve a cenzúrát, a pesti lapok többsége közli a
> semmilyen felhatalmazással sem bíró Nemzeti Tanács proklamációját, amely
> felhívja a nyugati kormányok figyelmét, hogy a békét illetően velük és csak
> velük tárgyaljanak. És itt megint csak a döbbenet játszhat szerepet az
> események felsorolása közepette. Hogy volt ez megengedhető? Hát nem az első
> ilyen áruló cselekedet után kellett volna a bilincsnek kattannia? Az ember
> nem hiszi el, hogy ilyen körülmények között ezt elnézték és
> cselekvőképtelenségükkel még bátorították is a felforgatókat.
>
> Persze, közben Budapest forrong, de átlátszó az egész. Hasonlatos a
> manapság szervezett ellenzéki tüntetésekhez. Igen, fel tudnak mutatni pár
> ezer embert, akiket instruálni és megszervezni azért nem a világ csodája,
> de a sajtón, illetve aztán a történelmen múlik, hogy később ez hogyan
> rögzül az emlékezetben. Mert ma úgy hisszük, hogy óriási felfordulások
> kísérték 1918 októberét, csakhogy
> az határozza meg az emlékezetet, akinél az írott szó hatalma van.
>
> Október 31-án a megvezetett, Budapesten tartózkodó katonák közül már sokan
> viselték ezt az utálatos jelképet, az őszirózsát. És amíg a bolsevizmus is
> kezdi felütni lassanként a fejét, az mindenki figyelmét elkerüli, hogy
> megalakult a szlovák és a jugoszláv nemzeti tanács is, súlyos területi
> követelésekkel. De kit érdekel ez Budapesten? Hiszen forradalmat kell
> csinálni!
>
> Károlyi már polgártársakhoz beszél, és népkormányt emleget. A cél
> világos: mindent elsöpörni, ami Magyarországot jelentette ezer éven át,
> különös tekintettel a királyságra. Ez azonban még működő hadsereggel nem
> valósítható meg. Hiába Tisza István meggyilkolása, a hatalom megszerzése és
> Budapest meghódítása, a hadsereg még áll a vártán.
>
> És ha valamit, ezt nem lehetett tűrni.
>
> November elsején a hadügyminiszter, Linder Béla bejelenti, hogy a
> harctereken zajló csatákat azonnal be kell szüntetni. Azon harctereken,
> amelyek mindegyike távol helyezkedik el Magyarországtól. Ugyanő mondja
> november harmadikán, hogy ebben a háborúban nem az antant győzött –
> miközben még senki sem győzött, sehol –, hanem az emberiség közös ügye.
> Mintha egy balliberális tótumfaktumot hallanánk napjaink híradásából.
>
> És hozzáteszi a legszégyenteljesebb mondatokat is, miszerint a
> béketárgyalásokon is ez az eszmeiség fog bennünket vezetni, ugyanis nem
> kell többé hadsereg és soha többé katonát nem akar látni.
>                         .
>
> Mintha csak tetézni akarná a hazaárulást, a pontot az i-re az teszi fel,
> hogy hirtelen felhangzik egy ellenséges ország himnusza, a Marseillase.
>
> Miközben itthon tort ült a veszettség, az ország határait átlépték a
> románok, a szerbek és a csehek, és akadálytalanul haladtak előre. Linder és
> elvtársai bizonnyal koruk trudeau-i mentalitásával gondolkoztak, ami az
> ellenséget illeti, mely szerint ha megölöd ellenfeleidet, valójában ők
> győznek.
>
> A Monarchia ezen események közben november 2-án megköti Diaz olasz
> főparancsnokkal a fegyverszüneti megállapodást, amelyben szó sincs
> Magyarország megszállásáról. A feltételek kemények, de összevethetetlenek
> mindazzal, ami végül hazánkra várt. A Károlyi-kormánynak viszont nem kell a
> Diaz-féle megoldás. Ők saját maguk szeretnének tárgyalni, hiszen mindenhez
> is értenek. Hadd ne hozzam elő az újabb és nyilvánvaló párhuzamot. És mivel
> Diazzal nem tud összeköttetést találni a vicckormány, ezért Franchet
> D’Espérey-től, a francia főparancsnoktól kérnek kihallgatást.
>
> Ha léteznek igazán szégyenletes pontjai az október 31-től datálható
> eseményeknek, akkor ez a belgrádi találkozó mindenképpen azok közé tartozik.
>
> Franchet D’Espérey, aki ellenség ugyan, de talpig katona, Szalonikiből
> érkezett, díszegyenruháját felöltve. Így találkozik azzal a szedett-vedett
> társasággal, akik elmondásuk szerint Magyarországot képviselik. D'Espérey
> az ezeréves birodalom méltó követeivel igyekezett tárgyalni, erre megkapta
> Károlyiékat. Csalódottsága és megvetése nem is lehetne nagyobb. Ahogy
> későbbi emlékiratokból kiderül, a beszélgetés egy pontján keserűen
> megjegyezte, hogy azért azt nem hitte, hogy a magyarok idáig süllyedtek.
>
> Ebből jól már nem lehetett kijönni, ráadásul az a 18 pontból álló
> memorandum, amit felolvastak D"Espérey-nek, pontosan az a behódoló
> mentalitás volt, ami az elmúlt száz évben is jellemezte a magyar baloldalt.
> Mindenért mi vagyunk a hibásak, mindenért nekünk kell felelni; ennyi a
> zanzája.
>
> Katasztrofális módon végződik a tárgyalás, a francia főparancsnok, látva
> tárgyalópartnerei inkompetenciáját, a végén már az elemi udvariasság
> szabályait sem tartja be.
>
> Ahelyett, hogy zokszó nélkül elfogadta volna a kormány a Diaz-féle
> megállapodást, most sokkal súlyosabb következményekkel kell szembenéznie.
> Magyarországnak ki kell ürítenie minden területet a Szamostól a Maros-Tisza
> vonaláig, és a Duna folyásától a horvát határig.
>
> Ez mind semmi ahhoz képest, hogy északról továbbra is özönlenek a csehek,
> keletről a románok, Újvidék pedig már szerb kézen van.
>
> Rosszul értelmezett hazafisággal IV. Károly november 13-án lemond a magyar
> trónról, és ezzel lényegében minden ellenhatást megszűnik, ami a
> felfordulást akár csak névleg akadályozhatná. Amikor három napra rá
> összehívják az országgyűlést, hogy feloszlassák, akkor helyükre olyanok
> nyomulnak be, akiket senki sem választott, csak éppen a történések emeltek
> a felszínre, mint a víz a szemetet. A köztársaság kikiáltására pont
> megfelelnek.
>
> És közben csak jönnek és jönnek a kisantant katonái. Károlyi, a
> meggyőződéses pacifista a Nemzeti Tanács ülésén felhívja a figyelmet, hogy
> természetesen felemelik óvó szavukat és
> a világ művelt közvéleményének segítségét kérik, de fegyvert nem emelnek.
>
> Mackensen
>
> De a szégyen tovább üli hosszas torát. Mackensen tábornagy, aki csapatai
> élén pár évvel korábban felszabadította Erdélyt a román betörés után és
> védte az ezeréves határokat, legyűri hányingerét, és az akkor már
> köztársasági elnök Károlyival tárgyalásba kezd a német csapatok
> áthaladásáról. Mackensen várna valami szövetségesi megnyilvánulását, még
> ebben a helyzetben is, mire Károlyi közli vele, hogy internálják Fóton. Egy
> anekdota szerint erre Mackensen az egész magyarság ítéletét mondta ki,
> amikor az asztaltól felállva, Károlyi kéznyújtására a zsebébe tette kezeit: *„Sok
> emberrel volt már dolgom az életben, de olyan férfival, akiből ennyire
> hiányzott volna a becsület, még nem találkoztam”.*
>
> A többi csak epilógus. Igaz ugyan, hogy Kun Béláék alatt tombolt a
> vörösterror, de – bár teljesen más elméleti hátteret adva az egésznek – a
> Vörös Hadsereg elkezdett harcolni a területi épségért és el is ért
> részsikereket. Kunék felelősségét cseppet sem csökkenti az, ha
> megjegyezzük, hogy az ősbűn Károlyit és bandáját terheli, akiknél többet
> senki sem dolgozott azon, hogy
> egy bármelyik irányba eldönthető, de legalábbis ésszerű vereségből
> borzalmas országégés legyen,
>
> az ezer éves állam széttördelésével.
>
> Károlyi bűne olyan irtózatos, amivel szinte egyedül áll a magyar
> történelem gonosztevőinek nem kis lélekszámú szégyentáblájának elején.
>
> Közös szégyenünk, hogy annyi ideig állhatott szobra az Országház mellett.
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20181105/97b2a515/attachment.html>