[Grem] Barsi B. atya az "Övék a mennyek országa"c. film és a polg-lag újraházasodott kat. "elváltak" áldoztatásának vitája kapcsán

[Emoke Greschik]

 Barsi Balázs OFM: A vértanúk exegézise
<http://katolikusvalasz.blog.hu/2018/05/28/barsi_balazs_ofm_a_vertanuk_exegezise>
Balázs
atya gondolatai az "Övék a mennyek országa" dokumentumfilm, és az
újraházasodott elváltak áldoztatásának vitája kapcsán.
http://katolikusvalasz.blog.hu/2018/05/28/barsi_balazs_ofm_a_vertanuk_exegezise

*Az alábbiakban Barsi Balázs OFM
<http://katolikusvalasz.blog.hu/tags/Barsi_Bal%C3%A1zs> atya gondolatait
tesszük közzé, amelyekkel az "Övék a mennyek országa" című új
dokumentumfilmre, valamint az újraházasodott elvált hívek áldoztatásának
vitájára reflektál. A filmet Siklósi Beatrix és Marossy Géza készítették,
Böjte Csaba ferences testvér, Hölvényi György európai parlamenti képviselő,
és Sajgó Szabolcs jezsuita atya közreműködésével. A film első
<https://youtu.be/ogcozTJ2fcI> része, második
<https://youtu.be/G00Z3-tyTl8> része, és harmadik
<https://youtu.be/ZmjZrpd_1nc> része is az interneten megtekinthető.*
*[image: barsi_mise_1.png]A vértanúk exegézise*


A filmet nézve látom a szír keresztény asszonyt, akinek három fiát
kivezetik a muszlim terroristák az udvarra. Mindegyiktől megkérdezik:
*"Keresztény
vagy-e?"* A felelet: *"Az vagyok, és mindhalálig az is maradok."*
Mindhármat megölik.

Ugyanakkor Krisztus Egyházán belül a csűr-csavar teológusok azt állítják,
hogy a nemi gyönyörhöz az embernek olyan abszolút joga van a szentségileg
érvényes házasságon kívül (elvált és másik partnert találtak esetében),
hogy ez a jog egyes esetekben együtt maradhat a Krisztushoz való
tartozással annyira, hogy az így élők meg is áldozhatnak.

Hol van itt a hit belső logikája? Egyrészt az Isten Fiához, Jézus
Krisztushoz való tartozás megköveteli a vértanújelölttől az élet odaadását,
a földi életről való lemondást az örök élet (a Jézussal való kapcsolat)
érdekében. Ezek a fiatalemberek ezzel az odaadással lemondtak mindenféle
törvényes és törvénytelen módon szerezhető nemi gyönyörről, amikor
vállalták a vértanúságot. Másrészt a nemi gyönyörhöz annyira joga lenne a
Krisztushoz tartozó embernek, hogy azt fölébe helyezhetné a Krisztussal
való kapcsolatának, és ezt bizonyos esetekben még a szentáldozással is
szentesíthetné?

Erre azt mondhatná valaki, hogy a vértanúság előtt megtorpanó hittagadó is
áldozhat, ha megbánja a tagadását, és feloldozást kap. Igen ám, de a
megbánás lényege az ő esetében éppen az, hogy egyszer és mindenkorra
elítéli a hittagadását, és hasonló helyzetben vállalja a vértanúságot.

Az érvényes szentségi házasságon kívüli nemi kapcsolat (férfi és nő között)
– amely házasságtörés Krisztus kifejezett szava szerint – szintén
megbánható, feloldozható, ha erről a nemi kapcsolatról lemond a keresztény.
Akkor áldozhat is.

Melyik lemondás a nagyobb? Nyilván a földi életről való lemondás. Az Úrhoz
való tartozás lényege követeli meg a kereszténytől bizonyos helyzetben a
földi életről való lemondást. Az életről való lemondás viszont magába
foglalja a nemi gyönyörről való lemondást is.

Egyetlen egyházban hogyan lehet két totálisan ellentétes magatartást
fenntartani? Sehogy! Ez rést ütne a Krisztussal való kapcsolaton, és
lerombolná a szentségeket (gyónást, áldozást, a papságot, hiszen a pap hite
és lelkiismerete kényszerítve lesz arra, hogy ezeket megáldoztassa). Ezzel
az Egyház egységén ütnénk rést. Sőt magán az emberiség lehetséges egységén,
mert a házasság isteni intézménye eleve az emberiség forrása és
egybetartója.

Ritkán említik ezekben a kérdésekben az elváltak és új kapcsolatban élők
elhagyott gyermekeit. A vértanúk gyermekei árvák (félárvák) maradnak, de a
vértanú szülő példája által mélységesen oda lesznek kapcsolva Krisztushoz,
aki a mi életünk (ld. Origenészt és vértanú édesapját!).

Az elváltak gyermekei, ha a szüleik önmegtartóztató életet élnek, ugyancsak
mélységesen oda lesznek kapcsolva Krisztushoz, és ekkor bennük nem csorbul
a házasság fölbonthatatlanságának Istentől adott valósága sem.

Nem arról van-e szó, hogy korunk bálványistene lett a nemi gyönyör,
amelyhez való görcsös ragaszkodás mindent felülír, még a Krisztushoz való
tartozást is?

A vértanúk vére azért ma is a jövő kereszténységének a magvetése, mert a
vértanúságuk az egyetlen hiteles, egzisztenciális exegézise
(szövegmagyarázata) Isten Fia Evangéliumának.

A vértanúk egyházában megszűnnek a viták az elváltak és új kapcsolatban
élők megáldoztatásának lehetőségéről.

A vértanúk egyházában újra megjelennek a szüzek mindkét nemből – és egy új,
életerős teológia jelenik meg, amely maga alá temeti a békeidők csűr-csavar
teológiáit. A vértanúk személy szerint felszólítanak mindegyikünket, hogy
egy polgári és kényelmes kereszténységből az életszentség útjára lépjünk.

Akik azt hiszik, hogy a törvénytelen kapcsolatban élők áldozásának kérdése
el van döntve, azok megáldoztatásának javára (bizonyos esetekben), fontolja
meg, hogy a következő három idézet kitörölhetetlenül a Szentírás része,
tehát Isten kinyilatkoztatásának írásban rögzült üzenete:

*„Mindaz, aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságot tör; és aki
férjétől elbocsátott asszonyt vesz el, az is házasságot tör.”* (Lk 16,18)

*„... a házasságtörőket megítéli Isten.”* (Zsid 13,4)

*„Aki tehát méltatlanul eszi a kenyeret, vagy issza az Úr kelyhét, vétkezik
az Úr teste és vére ellen. Vizsgálja meg tehát az ember önmagát, és úgy
egyék e kenyérből és igyék a kehelyből, mert aki úgy eszik és iszik, hogy
nem különbözteti meg a testet, saját ítéletét eszi és issza.”* (1 Kor
11,27-29)


*Fr. Barsi Balázs OFM*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20180528/3fac3072/attachment.html>