[Grem] ismét Boldog Brenner János

[Emoke Greschik]

Blog <https://777blog.hu/blog/> Boldognak lenni a nehéz időkben is

*Februárban, amikor olvastam, hogy boldoggá fogják avatni Brenner Jánost,
nagyon fellelkesültem, és minden lehetséges ismerősömet próbáltam
rábeszélni az oda-vissza közel 1200 km-es útra. Ahogyan én mondtam,
Szombathely nincs messze… Rómához képest. Meg aztán nem avatnak minden nap
boldoggá valakit. Azonban én sem nagyon hittem benne, hogy akár egy
kisbuszra való ember jelentkezni fog erre a hosszú zarándoklatra.*

Április elején mégis újult erővel, hajthatatlanul megkezdtem a toborzást,
mert ugye a kis csapatunkat regisztrálni kellett. A létszám viszont az
utolsó napokig bizonytalan maradt, de azt mindenesetre tudtuk, hogy május
elsején irányba vesszük Szombathelyet!

Mint már írtam ez *a Nyugat-magyarországi város nincs közel a
lakóhelyemhez, így a zarándoklat korán keléssel és éjszakai hazautazással
járt. *De nem bántam meg, és a hét, mindenre elszánt társam nevében is
kinyilváníthatom, hogy újra nekivágnánk.

*Mit is éltem át a boldoggá avatás alatt? * Erre a választ még egészen kis
koromban kell keresni. Apró gyermekként mindig úgy gondoltam, hogy ahhoz,
hogy valaki boldog vagy szent legyen, mindenképpen nagy embernek kellett
lennie, például ő volt a pápa, vagy egy rendfőnök.* Nem hittem, hogy egy
faluban szolgáló egyszerű káplánból is lehet valaha boldog, és lám, itt a
kivétel: Brenner János. Hallgatva a tanúságtételeket, valamint a róla szóló
beszédeket, rádöbbentem, hogy ő valóban különleges volt.* Egyedi, akkor is,
ha valójában semmi kiemelkedőt nem tett,* csupán a dolgát végezte
rendületlenül. Bízott Istenben, és neki szentelte az életét. Szerette az
Urat, és így minden a javára vált.*

Egy másik kép alakult ki bennem ezt felismerve a szentekről és boldogokról.
Most kezdtem rájuk emberként tekinteni, olyanoknak láttam őket, mint
amilyen te vagy, vagy én. Emberközeliek lettek, hibákkal. Nem éreztem őket
többé földönkívüli lényeknek, akik mindig ellen tudtak állni a
kísértéseknek.

Ezekbe a gondolataimba merülve,* az Emlékmű-dombon megtapasztaltam Isten
jelenlétét. Ott a tömegben. Az emberi mosolyokban. Úgy tűnt, hogy mindenki
telve van szeretettel az Úr és egymás iránt. Az öröm teljességét éltem át,
amiről **a zsoltáros így ír: „Színed előtt az öröm teljessége” *(Zsolt
16,11). Gyakran* egyszerre nyeltem a könnyeimet a meghatottságtól, és
egyszerre éreztem kirobbanó boldogságot. Meghatva hallgattam Brenner József
nagyprépost szavait, akinek hatalmas kegyelmet adott a Gondviselés, ugyanis
saját testvére boldoggá avatási szertartását élhette át.*

Álmélkodva figyeltem az immáron Boldog Brenner János pozitív
életszemléletéről szóló elbeszéléseket.* Leginkább utolsó reggelén
elmondott szavai markoltak a szívembe:* *„Olyan gyönyörű a reggel.
Átölelném a világot.” Mondta ezt ő a plébánia termében, ** miközben valahol
valakik már meggyilkolásának körülményeit tervezgették. **Mondta ezt ő,
akinek** annyiszor életére törtek a rendszer kiszolgálói. * Mondta ezt
abban a korban, amikor annyiszor keserítették meg az életét. *Talán ez a
gondolat is kellett ahhoz, hogy ő ma boldog lehessen, hiszen pont ez az
életfelfogás* *nem tetszett a kommunistáknak.* *Brenner János azonban mégis
az örömöt sugározta napról napra, és mindenkit szeretett. * Ez nem könnyű.
Valljuk be őszintén, hogy sokkal könnyebb haragot táplálni az iránt, aki
valamivel megbántott, mint megbocsátani neki.

Azonban ez a mi feladatunk, csak így van rá esélyünk, hogy valaha
BOLDOG-nak mondjanak bennünket.

*Jeso Eszter*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20180522/492f7433/attachment.html>