<div dir="ltr">
<div id="gmail-main">
<article id="gmail-post-19243" class="gmail-post-19243 gmail-post gmail-type-post gmail-status-publish gmail-format-standard gmail-has-post-thumbnail gmail-hentry gmail-category-blog gmail-tag-boldoggaavatas gmail-tag-boldogsag gmail-tag-brenner-janos gmail-tag-peldakep gmail-tag-szentek gmail-tag-szombathely">
<div class="gmail-post-img">
<img src="https://777blog.hu/wp-content/uploads/2018/05/645672_boldogga_avattak_brenner_janost-1080x720.jpg" class="gmail-attachment-full-thumb gmail-size-full-thumb gmail-wp-post-image" alt="" style="margin-right: 0px;" width="589" height="393">
</div>
<div class="gmail-post-header">
<span class="gmail-cat"><a href="https://777blog.hu/blog/" rel="category tag">Blog</a></span>
<h1 class="gmail-cim entry-title">Boldognak lenni a nehéz időkben is</h1>
</div>
<div class="gmail-post-entry">
<p style="text-align:center"><em><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Februárban, amikor olvastam, hogy
boldoggá fogják avatni Brenner Jánost, nagyon fellelkesültem,</b></span> és minden
lehetséges ismerősömet próbáltam rábeszélni az oda-vissza közel 1200
km-es útra. Ahogyan én mondtam, Szombathely nincs messze… Rómához
képest. Meg aztán nem avatnak minden nap boldoggá valakit. Azonban én
sem nagyon hittem benne, hogy akár egy kisbuszra való ember jelentkezni
fog erre a hosszú zarándoklatra.</em><span id="gmail-more-19243"></span></p>
<p style="text-align:justify">Április elején mégis újult erővel,
hajthatatlanul megkezdtem a toborzást, mert ugye a kis csapatunkat
regisztrálni kellett. A létszám viszont az utolsó napokig bizonytalan
maradt, de azt mindenesetre tudtuk, hogy május elsején irányba vesszük
Szombathelyet!</p>
<p style="text-align:justify">Mint már írtam ez <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a Nyugat-magyarországi
város nincs közel a lakóhelyemhez, így a zarándoklat korán keléssel és
éjszakai hazautazással járt. </b></span>De nem bántam meg, és a hét, mindenre
elszánt társam nevében is kinyilváníthatom, hogy újra nekivágnánk.</p>
<p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Mit is éltem át a boldoggá avatás alatt?
</b></span> Erre a választ még egészen kis koromban kell keresni. Apró gyermekként
mindig úgy gondoltam, hogy ahhoz, hogy valaki boldog vagy szent legyen,
mindenképpen nagy embernek kellett lennie, például ő volt a pápa, vagy
egy rendfőnök.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Nem hittem, hogy egy faluban szolgáló egyszerű káplánból
is lehet valaha boldog, és lám, itt a kivétel: Brenner János. Hallgatva a
tanúságtételeket, valamint a róla szóló beszédeket, rádöbbentem, hogy ő
valóban különleges volt.</b></span> Egyedi, akkor is, ha valójában semmi
kiemelkedőt nem tett,<u> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>csupán a dolgát végezte rendületlenül. Bízott
Istenben, és neki szentelte az életét. Szerette az Urat, és így minden a
javára vált.</b></span></u></p>
<blockquote>
<p style="text-align:justify">Egy másik kép alakult ki bennem ezt
felismerve a szentekről és boldogokról. Most kezdtem rájuk emberként
tekinteni, olyanoknak láttam őket, mint amilyen te vagy, vagy én.
Emberközeliek lettek, hibákkal. Nem éreztem őket többé földönkívüli
lényeknek, akik mindig ellen tudtak állni a kísértéseknek.</p>
</blockquote>
<p style="text-align:justify">Ezekbe a gondolataimba merülve,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> az
Emlékmű-dombon megtapasztaltam Isten jelenlétét. Ott a tömegben. Az
emberi mosolyokban. Úgy tűnt, hogy mindenki telve van szeretettel az Úr
és egymás iránt. Az öröm teljességét éltem át, amiről </b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>a zsoltáros így
ír: „Színed előtt az öröm teljessége” </b></span>(Zsolt 16,11). Gyakran<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> egyszerre
nyeltem a könnyeimet a meghatottságtól, és egyszerre éreztem kirobbanó
boldogságot. Meghatva hallgattam Brenner József nagyprépost szavait,
akinek hatalmas kegyelmet adott a Gondviselés, ugyanis saját testvére
boldoggá avatási szertartását élhette át.</b></span></p>
<p style="text-align:justify">Álmélkodva figyeltem az immáron Boldog
Brenner János pozitív életszemléletéről szóló elbeszéléseket.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Leginkább
utolsó reggelén elmondott szavai markoltak a szívembe:</b></span> <span style="background-color:rgb(207,226,243)"><b>„Olyan gyönyörű a
reggel. Átölelném a világot.” Mondta ezt ő a plébánia termében<span style="background-color:rgb(234,209,220)">, </span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
miközben valahol valakik már meggyilkolásának körülményeit tervezgették.<span style="background-color:rgb(255,242,204)">
</span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Mondta ezt ő, akinek</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> annyiszor életére törtek a rendszer kiszolgálói. </b></span>
Mondta ezt abban a korban, amikor annyiszor keserítették meg az életét.
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Talán ez a gondolat is kellett ahhoz, hogy ő ma boldog lehessen, hiszen
pont ez az életfelfogás</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>nem tetszett a kommunistáknak.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Brenner János
azonban mégis az örömöt sugározta napról napra, és mindenkit szeretett. </b></span>
Ez nem könnyű. Valljuk be őszintén, hogy sokkal könnyebb haragot
táplálni az iránt, aki valamivel megbántott, mint megbocsátani neki.</p>
<p style="text-align:justify">Azonban ez a mi feladatunk, csak így van rá esélyünk, hogy valaha BOLDOG-nak mondjanak bennünket.</p>
<p style="text-align:right"><em><strong>Jeso Eszter</strong></em></p></div></article></div>
<br></div>