[Grem] Nevelés a magyarlapádi erdélyi szórványkollégiumban

[Emoke Greschik]

Megmaradás
Magyarlapád: így nevelnek emberré az erdélyi szórványkollégiumban
<http://mandiner.hu/cikk/20180512_szalma_gyorgy_magyarlapad_riport>
2018. május 12. 08:20
http://mandiner.hu/cikk/20180512_szalma_gyorgy_magyarlapad_riport

*Írta: Szalma György*

*A „mély szórványban” figyelemreméltó munkát végeznek jó szándékú emberek,
és a szándék mellé minőség is társul. A dél-erdélyi Magyarlapád
szórványkollégiumában jártunk: így próbálják a végvidéken megmenteni a
magyarnak született gyermekek eredeti identitását. * Riportunk.

A Magyarlapádi Szórványkollégium tevékenységének hírét nem tudtam volna még
akarattal sem elkerülni. Szenvedélyes kritikusoktól is javarészt csak jókat
hallottam arról, hogy a „mély szórványban” figyelemreméltó munkát végeznek
jó szándékú emberek, és a szándék mellé minőség is társul. Egy alkalmas
időszakot kihasználva elbicikliztem Magyarlapádra, hogy a saját szememmel
lássam *a legkisebb* *magyar közösségek harcát a megmaradásért.*

Kolozsvárról Nagyenyedig vonaton utazva az erdélyi és romániai viszonyoknak
megfelelően végighallgatom a kalauzok szidalmait azt illetően, hogy nem
szabályos kerékpárt szállítani azokon a vonatokon, amelyek nem rendelkeznek
a biciklik szállítására rendeltetett helységgel. Ezt a tiszteletkört minden
esetben illik eljátszani, én pedig a hiányos román nyelvtudásom
okán illedelmesen bólogatok mindenre, majd készségesen közlöm, hogy
hajlandó vagyok megfizetni a bicikli szállításának a költségét is, ami
aztán megolajozza a dolgok menetét.

Nagyenyedről biciklivel jutok Magyarlapádra, ahol már magyarul kérhetem
útbaigazítást a kollégium irányába.* Az intézmény udvari csűrjében éppen
vallásórát tart a tiszteletes úr felesége, ebből kifolyólag keresztyén
énekszó kíséretében léphetek be a kapun. Fél órányi barátkozás után a
kollégiumot működtető alapítvány elnökéhez irányítanak,* aki éppen Tordáról
érkezik vissza.

*Egy helyi* diák kísér el az elnök úr tartózkodási helyére: a* 13 éves
forma diák azt is elárulja, hogy méhészkedéssel akar foglalkozni, folytatva
a családi hagyományt.*

Egy tejfeldolgozó üzem iroda helységében* találkozom Sipos Ferenccel, a
magyarlapádi Ethnika Kulturális Egyesület elnökével, hogy a faluban működő
szórványkollégium alapításáról és működéséről meséljen.* Sipos
úr elöljáróban elmondja azt is, hogy *a** tejüzem, ahol találkozunk, fele
részben a sajátja, családi vállalkozásként működtetik ketten a testvérével.
A saját farmjukon megtermelt tejet, illetve a környékbeli farmerek
teheneinek a tejét dolgozzák fel, a kapacitásunk 15 ezer liter naponta.*

*„Ahogy a tejet begyűjtjük a környékbeli falvakból, éppen úgy gyűjtöttük be
az elején a gyerekeket is” –* kezdi a kollégium megalakulásának történetét
Sipos Ferenc.

A környékbeli falvakat járva* szembesültek a magyar nyelvű oktatás **
hiányának problémájával*: *a gazdákkal rendszeresen megbeszélik,
megvitatják az ügyes-bajos dolgokat, ezekből az élményekből indult a
késztetés, hogy jó volna segíteni. *Elbeszélgetve a szülőkkel vagy a
nagyszülőkkel
– sok esetben a nagyszülők nevelik a gyerekeket, mivel a szülők külföldön
dolgoznak –,

az derült ki: szeretnék ugyan, hogy a gyerekek magyar oktatásban
részesüljenek, azonban a magyar iskola megszűnése miatt erre sokszor nincs
helyben lehetőség.* Nagyon sok falu rohamléptekkel halad az elnéptelenedés
irányába, és ez a tendencia nem csak a magyar, de a román falvakra is
jellemző.* *A fiatalok túlnyomó része beköltözik valamelyik közeli városba,
ott nevelik a gyermekeiket, ez a folyamat pedig a vidéki iskolák és óvodák
megszűnését vonja maga után* – meséli.

Sipos Ferenc elmondása szerint *ötven évvel ezelőtt még más volt a helyzet.
Fehér megye több településén, Torockószentgyörgyön, Magyarpéterfalván,
Balázsfalván, a Kis-Küküllő mentén Bethlenszentmiklóson,
Boldogasszonyfalván, Nagymedvésen, Szentbenedeken, Magyarsülyén,
Magyarbecén még erős magyar iskolahálózat működött, akkoriban a gyermekszám
is megvolt a működtetésükhöz.*

A magyarlapádi szórványkollégium megalapításának története oda nyúlik
vissza, amikor a református egyházközösség a számára visszaszolgáltatott
ingatlanokat valamilyen közösségi cél szolgálatának szerette volna
szentelni, olyan célnak, amely a környék magyarságának megmaradását
segíti. *Magyarlapád,
egy nagyjából 1000 főt számláló, színtiszta református és magyar falu,
tökéletes ahhoz, hogy a szórványfalvak helyi központja legyen.*

Sipos Ferenc emlékei szerint a visszaszolgáltatás után *abban egyhangúlag
egyetértettek az egyházközösség presbitériumi testületének tagjai, hogy a
visszakapott iskola és óvoda épületeiben – amelyek igen leromlott
állapotban kerültek vissza a jogos tulajdonos birtokába – jó volna, ha
tovább folyna az oktatás.* Erre az elhatározásra erősítettek rá Sipos
Ferenc már említett ismeretei, amelyeket a helyi gazdákkal történt
beszélgetései közben gyűjtött.

*A faluban 1998 óta működik az Ethnika Kulturális Alapítvány, melynek
munkájában Bánffy Farkas is aktívan közreműködött: rengeteg táncházat,
ifjúsági találkozót, néptánc találkozót, tábort szervezett a faluba. *Az ő
tevékenysége nyomán is *fogant meg az a gondolat, hogy itt egy központ
létesüljön a magyar oktatás és kultúra számára. Így elhatározták a
szórványkollégium megalapítását.*

A presbiteri gyűlés, amely az egyházközségi ügyekben határoz , illetve az
Ethnika Kulturális Alapítvány vezető testülete közösen úgy döntöttek, hogy
a kollégium hivatalos ügyeit teljes egészében az alapítvány intézi. *Az
egyház hozzájárult a kezdeményezés sikeréhez azzal, hogy az ingatlanokat az
alapítvány rendelkezésére bocsátja, illetve minden lehetséges eszközzel
segíti a kollégium működését.*

*Végül 2016-ban adták át a kollégium épületét.* Sipos Ferenc elmondta, hogy
a megvalósuláshoz szükség volt a helyiek támogató magatartására, arra a
szellemiségre, ami a faluban uralkodik.

*„Ez egy Hunor-Magyar testvérsegítség: tudatosítottuk magunkban, hogy
rajtunk nem fog segíteni a román kormány, sem a helyi politikum, saját
magunkon kell, hogy segítsünk. Az itt élő magyarság egymást felkarolva
kell, hogy boldoguljon” –* írja le az egyház és az alapítvány, illetve a
helyi közösség viszonyát Sipos Ferenc.

Ez parancsszó nélkül működik Magyarlapádon: *sok helyi önkéntese van a
kollégiumnak, nem pusztán a tenyeres munkát elvégzők közül, hanem a
környékbeli pedagógusok is segítenek, amikor tehetik. *Ezzel a hátországgal
és támogatással tud működni a kollégium, e nélkül sokkal nehezebb lenne –
mondja.

Arra a kérdésemre, hogy Magyarországról érkeznek-e önkéntesek, Sipos úr
elmondja, hogy* a Tatáról érkező Anikó kivételével* *nincs más **anyaországi
önkéntesük*. *Anikó viszont nagyon gyakran látogat hozzájuk, lelkes
támogatója a kollégiumnak a kezdetektől. A gyerekekkel foglalkozik,
ajándékot hoz, részt vesz a nevelésben, a kertben ültet.*

A segítséget illetően Sipos Ferenc elmondta, hogy *alkalmanként
vállalkozók, illetve Magyarlapádról elszármazottak is támogatják a
kollégiumot, ezek jórészt Sipos úr üzletfelei, barátai, akiket a munkája
során ismert meg. Az adományozók között román vállalkozók is vannak, akik
átérezve az alapítvány nehéz helyzetét, szívesen adakoznak.*

*„Én remélem, hogy egyre több ilyen adakozó szellemű vállalkozó lesz, mivel
Erdélyben még sok olyan hely van, ahol az oktatás támogatást igényelne,
ahol a magyar gyerekek szinte semmilyen oktatásban nem részesülnek, ennek
hiányában pedig hanyatlik az erdélyi magyar társadalom.”*

Az alapítás nehézségeihez visszatérve Sipos Ferenc elmondja, hogy *meg
kellett időnként küzdeni a közösségen belüli **negatív viszonyulásokkal,
véleményekkel is*. *A munka legelejénnvoltak olyan hangok, amelyek attól
féltették a falut, hogy a kollégiumba érkezők majd lehúzzák a magyarlapádi
iskola színvonalát,*

nem lesz jó vége annak, ha szegényebb falvak diákjai ide jönnek
tanulni. *„Szerintünk
viszont minden azon múlik, hogy magában az intézményben milyen színvonalú
oktatás folyik, amennyiben az megfelelő, úgy a gyermekek képesek lesznek
együtt haladni” *– teszi hozzá Sipos úr.

A magyar közösségen belüli vitához tartozik az is, hogy *felmerült
egyesekben: az új kollégium rossz értelemben vett konkurenciát jelent majd
a nagy hagyományokkal rendelkező nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium
számára.* *A helyi viszonyokat ismerők számára azonban egyértelmű volt,
hogy ennek a félelemnek nincs semmi alapja. „A visszajelzések alapján már
az elején egyértelmű volt, hogy a kicsi gyerekeket szívesebben íratják
hozzánk, mert félnek, hogy az elemi iskolát kezdő kicsik felszívódnak egy
nagy intézményben”* – meséli Sipos Ferenc.

*A negatív jóslatokból* *semmi nem valósult meg, a kollégium
megalakulásával mindenki jól járt. Jól járt a teljes magyar közösség, a
helyi iskola is, a magyarlapádi kollégium munkája nyomán pedig nyereséget
számolhat el a nagyenyedi református gimnázium is. A 8. osztály elvégzése
után a szórványkollégiumból a legtöbben a Bethlen Gábor Kollégiumba mennek
tovább tanulni, gyakorlatilag az utánpótlást biztosítják. Persze van példa
arra is, hogy itt végzett diákok Kolozsvárra mennek valamelyik
szakiskolába.*

*„Munkánkkal garantáljuk, hogy a környék diáksága magyarul tanuljon, majd
az általános iskola elvégzése után magyar középiskolába menjen. A bentlakó
diákjaink mellett bejárnak a helyi diákok is, együtt ebédelnek, együtt
tanulnak. Sok szülőnek nincs ideje a munka miatt arra, hogy kikérdezze a
gyerektől a leckét, ez megtörténik a kollégiumban” *– meséli Sipos úr.

*„Nem volt könnyű a kollégium létrehozása, azonban annál sokkal nehezebb a
fenntartása.”** Most négy pedagógussal, két szakácsnővel, egy
karbantartóval és egy takarítónővel működik a kollégium, a magyar
oktatásért tett erőfeszítései mellett az alapítvány tisztességes
munkahelyeket is létrehozott a faluban.*

Jelenleg huszonkét bentlakó gyerek van Magyarlapádon, mellettük 35-40 fő a
bejáró gyermek, akik az intézményben ebédelnek, illetve tanulnak délután.
Több a környékről bejáró, mint a bentlakó, jövőre azonban valószínűleg
megnyitják a plébánia udvarán levő 18 férőhelyes épületet is, mert van rá
elegendő ígéretes jelentkező.

Sipos Ferenc elmondja azt is, hogy *sok a fiatal lelkész a környéken, akik
sokat adnak a gyermekeik nevelésére*,* de ők inkább beviszik a gyerekeiket
a Nagyenyedre, mintsem a vidéki kollégiumba járassák őket.* *„Persze
mindenki azt csinál a gyermekével, amit akar, de jobb lenne, ha a gyermeket
a közösségben tartanánk vidéken, nem szakítanák ki a megszokott
környezetéből, és nem szokná meg, hogy autóval szállítják az iskolába őket”
*– mondja.* Kifejezetten aggasztónak tartja, hogy a lelkészek azokat a
szülőket sem szólják meg, akik magyar iskola hiányában román tannyelvű
iskolába íratják a gyermekeiket. *„*A legtöbb ilyen szülő azt mondja, hogy
»most ez a kicsi gyerek vegye magát és menjen idegenségbe, jobb itt neki,
tanul, amilyen nyelven tanul, de legalább itthon van«. Ezeket a szülőket a
lelkész kellene, hogy meggyőzze arról, hogy biztosítsák a gyermekeiknek azt
a lehetőséget, hogy anyanyelven tanulhassanak. Nem mindegy, hogy milyen
nyelven tanul: a gyerek, ha hazamegy a román iskolából, szívesebben beszél
románul a szüleivel, ez beindít egy láncreakciót.”*

Sok esetben már késő, amikor a gyerek már önmaga kéri számon a szülein,
hogy miért nem íratták magyar iskolába. Jellemző eset: egy sülyei kislány
kérdezte nemrég a nagymamáját a fülem hallatán, hogy
„nagymama, te engem mikor tanítasz meg magyarul?”

– meséli Sipos Ferenc.

Elmondása szerint *a kollégiumba vegyes házasságokból származó gyerekek is
bekerülnek, sok van belőlük ezen a vidéken. Bekerül egy-egy cigány
származású gyermek is: őket sem utasítják el, ha a szülei szeretnék őket
ide íratni, *mert akkor hova lenne a keresztyéni szeretet.* Azt azonban
világosan elmondják a beiratkozáskor, hogy gondolják meg jól, mert itt
magyar oktatás folyik, ennek az intézménynek éppen ez, a magyar nyelvű
oktatás a lényege, ezért lett létrehozva, ezért támogatja a magyar kormány.*

*„A legfontosabb célunk, hogy az oktatás, nevelés színvonalát egyre
javítsuk, hogy a tőlünk gimnáziumba menő diákok megállják a helyüket.
Általában oktatásról és tanításról beszélünk a kollégium kapcsán, mivel az
jelenti az alapot; azonban kiemelt célunk a nevelés, ami kicsit több is,
mint a tanítás. Itt nem csak tanulunk a gyerekekkel, hanem emberré nevelés,
keresztyén nevelés folyik, hogy igaz emberré váljanak.” **Kézműves
tevékenység, cserkészfoglalkozás, vallásóra, néptánc, népzeneoktatás – a
kollégium lakói ezekben mind részt vesznek, minden napra jut egy-egy
foglalkozá*s. Jelenleg a kollégium ad szállást egy magyarországi
házaspárnak is, akik a Petőfi program keretében vannak Erdélyben: ők vették
kézbe a néptánc oktatást a kollégiumban.

Sárközi Eszterrel, a Magyarlapádi Szórványkollégium egyik nevelőjével
elbeszélgetve megtudhattam az is, hogy milyen beosztással telik egy átlagos
kollégiumi nap. Minden reggel hétkor van az ébresztő, ezután alapos
mosakodás következik, öltözködés, majd pedig reggeli. A gyerekek saját
maguk készítik el a tízóraijukat, utána elindulnak a szomszédban levő
iskolába. Amikor onnan hazajönnek, ebédelnek, majd szabad program
következik, lehet játszani, pihenni, felkészülni a délutáni tanulásra.
Vannak óvodások is, akikért el kell menni, ők délután alszanak egy kicsit.*
Háromtól öt óráig tart a szilencium, a tanulási idő, erre az időpontra
gyakran bejönnek önkéntesek, tanítók, tanárok segíteni. A szilencium
mellett *
*minden napra be van osztva valamilyen foglalkozás a kézművességtől
a cserkészfoglalkozásig,*

ezeken a gyerekeknek módjuk van részt venni. *Héttől nyolcig vacsora,
vacsora után a gyerekek megkapják kicsit a telefonjukat,* *hogy tudjanak a
szülőkkel beszélni*, *de estére nem lehet náluk készülék*. *Fél tízkor a
telefonokat visszaadják, tízkor villanyoltás. Villanyoltás előtt időnként
együtt filmeznek a gyerekek, de erre nem mindig van igény, a jó idő
beálltával különösen nincs.*

A napi program mellett Sárközi Eszter elmondta azt is, hogy *a
nevelő-gyerek viszony majdnem olyan, mint az igazi szülő-gyerek
viszony. **„Pótanyák
vagyunk. Minden bajukkal hozzánk fordulnak, mi pedig igyekszünk azokban
segíteni, mint az igazi szüleik. Ez teljes mértékben hivatás. Esténként
hazamegyünk, de mindig van ügyeletes nevelő a kollégiumban, igazából sosem
szakadunk el teljesen a kollégiumi élettől.”*

A nevelőnő elmondja azt is, hogy a kollégium alkalmazásában van *egy
védőnő is, akire szintén bármikor lehet számítani, bármikor lehet hívni.*
Tényleg olyan a légkör, mint egy családban, ez egy valódi közösség – mondja
Eszter*. „Képzett pedagógusok vagyunk, de ez picit többről szól, mint a
hagyományos nevelői munka. Egy kollégiumi felügyelő teendőinél jóval többet
igényel az itt végzett munkánk, de ezt szívesen is tesszük. Mondhatni,
benne élünk a feladatunkban.”*
*A kollégium elsősorban nem szociális problémák kezelésére jött létre.*

*Sok esetben jómódú családok gyerekei is bekerülnek, mivel bejárható
távolságban nincs magyar iskola.*

Ezzel kapcsolatban Sipos Ferenc kiegészítésként hozzáteszi:* „Nagyon sok
jelentkezőt vissza kell utasítanunk a helyszűke miatt, azonban ezek zöme
szociális okok miatt jönne a kollégiumba, nem azért, mert az
értékrendünkkel, a céljainkkal azonosulni tudnak. Nem szeretnénk a ló túlsó
oldalára esni, ezt a kollégiumot bizonyos célok érdekében hoztuk létre, ezt
szeretnénk szem előtt tartani. Ez nem azt jelenti, hogy egy
falanszterszerűséget hozunk létre, hogy csak kiválóságokat nevelünk, de
szeretnénk az eszméinket, a vonalainkat tartani".*

*Közösségépítő jellege is van a kollégiumnak: barátságok, szerelmek, komoly
emberi kapcsolatok kialakulásának a helyszínéül szolgál,* meséli Sipos
úr: *„Elnéztem,
hogy miként viselkedtek egymással a gyerekek első éven a táncoktatás alatt,
mintha nem is ismernék egymást, másodévben már kiválasztotta mindenki a
táncos párját, harmadéven már szeretője is lesz egyben, így alakulnak ki az
emberi kapcsolatok”.*

Sipos Ferenc azt *szeretné, ha a jövőben a helyi önkormányzat részben
átvállalná a kollégium működésének költségeit. **A hét faluból álló község
52 százalék magyar, 48 százalék román, az RMDSZ képviselői ennek ellenére
kisebbségben vannak, a polgármester is román*. *A költségek átruházása az
önkormányzatra azonban vitathatatlanul jogos igény, mivel az itt tanuló,
foglalkozásokon részt vevő gyerekek szülei itt adófizető polgárok.*

***

*Fotók: Szalma György, Magyarlapádi Szórványkollégium FB
<https://www.facebook.com/pg/szorvanykollegium/photos/?ref=page_internal&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201805>.*
Erdély <http://mandiner.hu/tag/erdely/> | Magyarország
<http://mandiner.hu/tag/Magyarorszag/> | magyarság
<http://mandiner.hu/tag/magyarsag/> | öss
<http://mandiner.hu/tag/osszetartozas/>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20180513/93d509ff/attachment.html>