[Grem] Családügyek / Bíró L. püspök a Mandinernek

2018. Már. 28., Sze, 17:38:48 CEST

Családügyek
Az önzetlenség a család alapja – Bíró László püspök a Mandinernek
<http://nemzedek.mandiner.hu/cikk/20180328_biro_laszlo_puspok_csalad_interju>
2018. március 28. 13:16
http://nemzedek.mandiner.hu/cikk/20180328_biro_laszlo_puspok_csalad_interju

*Írta: Csekő Imre*

*Egyre több félelmet, önzőséget, széteset*t *családot* *lát** a bizalom és
önzetlenség példái* *helyett* *Bíró László püspök.* A családok ügyével
foglalkozó katolikus vezető* fontosnak tartja* *a pozitív családi példák
hangsúlyozását,* *és leszögezi:* *a boldog családi élet és a
gyermekvállalás nem* *pénz és idő kérdése elsősorban.* Interjúnk.

*Ön a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családreferens püspöke. Mit
jelent ez a szerepkör pontosan?*

Ez a szerepkör a kilencvenes évek eleje óta létezik hazánkban. Mindössze
egyetlen elődöm volt. *Annak idején Seregély érsek úr kért meg, hogy**
vállaljam el a családpasztoráció koordinálást*. A feladatom egyrészt a
nemzetközi kapcsolattartás és a családtalálkozókon való részvétel.
Ezenkívül minden egyházmegyében van családpasztorációs bizottság. Az ő
munkájukat segítjük. Sokan nem tudják, de *a katolikus egyházban minden
egyházmegye független, én tehát senkit nem utasíthatok, hanem segíteni
igyekezzük a helyiek munkáját*. Közös családos tábort szervezünk, olyan
alkalmakat biztosítunk, ahol a családokkal foglalkozók egymástól is
ötleteket kaphatnak.

*A mai világban a tanulás és a nők munkavállalása miatt a családalapítás
ideje kitolódott. Akik hozzászoktak, hogy hosszabb ideig elsősorban csak
magukkal foglalkozzanak, úgy tűnik, nehezebben alapítanak családot, ami
nagy alkalmazkodással jár. Hogyan lehet segíteni az embereknek, hogy
alkalmassá váljanak a családi élet terheinek vállalására?*

A kérdése felveti bennem a gondolatot, mi van előbb: a tyúk vagy a
tojás? *Sokszor
nem inkább egy nagy adag individualizmus van már eleve a mögött, hogy az
emberek nem alapítanak családot? **A másik gond, hogy a döntés felelőssége
nem alakul ki ma *a fiatalokban. *A túlhajszolt élet miatt, ha egy gyerek
kérdez valamit, a szülő sokszor inkább gyorsan dönt is helyette, így a
gyerekben nem alakul ki a döntés képessége, a felelősségérzet, hogy neki
döntenie kell. **A nem házasodás a döntésképtelenséggel függ össze.* Egyre
gyakrabban találkozom *a félelemmel. Sok ember fél** a házasságtól*. Fél,
szorong a döntés miatt. * A harmadik nehézség, hogy** rengetegen nem is
látnak egészséges házasságot a környezetükben.*

*Milyen helyzetekkel találkozott?*

Nemrég egy kerekasztal-beszélgetésen vettem részt, ahol a beszélgetőtársam
elmesélte, hogy elvitték a gyereküket az állomásra egy osztálykirándulás
előtt. A gyerek osztálytársai látták a szülőket együtt a kocsiban, és
csodálkozva kérdezgették, hogy a férfi az autóban tényleg az apukája
volt-e. *Alig jellemző, hogy valaki az igazi szüleivel közösen él.**
Elképesztő már a világunk.* Ha belegondolok, a félelmekben benne van, hogy
annyi házasság nem sikerül az emberek körül, hogy kétkedni kezdenek, miért
pont az övék sikerülne. Nagyon nagy felelősségünk, hogy olyan nemzedéket
neveljünk, ami döntésképes. Ha egy gyereknek nincsenek álmai, akkor
koravén. Feladatunk, hogy gyermekeink álmait konfrontáljuk a saját
gyökereinkkel, hagyományainkkal, hogy a gyerek dönteni tudjon. A szülőnek
arra legyen ideje, hogy megbeszélje a gyerekkel: *„Te mit döntenél, miért
úgy döntenél?”* – és kiértékeljék közösen a döntés lehetséges
következményeit, hogy a gyermek tudja, lássa, milyen következménye van a
döntésének.

*Egy családban, ahol két szülő teljes állásban dolgozik, juthat elég idő a
gyermekekre? Nincs objektív ellentmondás a jelenlegi társadalmi
berendezkedés és a harmonikus családi élet között? Leküzdhetők ezek a
nehézségek ténylegesen egy családban?*

Egyrészt úgy gondolom, *a prioritásokat tudni kell *kezelni az ember
életében. *Az első a házastársam, a második a gyermekeim*,* utána
következik csak a munkám, a társadalmi felelősségem. *Fontos lenne továbbá
egyre inkább megoldani, hogy *a nőknek legyen egyre több lehetőségük
részmunkaidőben vagy távmunkában dolgozni.* Van egy történet, amiben *a
kicsi gyerek este otthon imádkozik: **„Add Istenem, hogy televízió
lehessek, mert akkor apunak, anyunak rám is lesz ideje odafigyelni”.* Ez
nyílván nem egy mai példa, de látni kell, hogy mi magunk teszünk sok
olyasmit, ami miatt nem marad időnk a családi életre.
Az embernek arra van ideje, amire szeretné, hogy legyen.

*Említette, hogy a rengeteg szétesett házasság példája bénító hatással van
a fiatalokra. Milyen érvekkel lehet ezt ellensúlyozni?*

Onnan szeretek elindulni, hogy *az ember léte ajándékba kapott lét. Ami
akkor tud kiteljesedni, ha maga is tovább ajándékozza.* Van egy olyan
gondolat, hogy *ha valaki azért akar házasságot kötni, hogy boldog legyen,
ne kösse azt meg, mert biztosan nem lesz boldog a házassága. *Ez a felvetés
nyílván nem az embereket akarja lebeszélni a családalapításról, hanem arra
hívja fel a figyelmet, hogy *a boldogság nem abból fakad, hogy magadnak
akarsz boldogságot harácsolni, hanem, hogy a másikat szeretnéd boldoggá
tenni.* Nagyon sajnálom azt, hogy elfelejtettük *a jézusi mondást: **„Nagyobb
szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért”.* *Abban a
családban, ahol „te-központú” gondolkodás van az „én-központú” helyett, ott
boldogan élnek*.* A valódi boldogság *nem az önmagunknak való létből, hanem *a
másikért élésből fakad.*

*Tóth Tihamér írta, hogy van három fából készült tárgy, ami nem hiányozhat
a családok lakásából. A kereszt, a bölcső és a családi asztal. Püspök úr
mit gondol erről a képről? Hogyan állunk ezekkel?*

Egy pedagógus mesélte, hogy az osztályban megkérdezte a kisdiákokat, hogyan
szoktak vacsorázni. Voltak, akik azt válaszolták, náluk otthon nincs is
családi asztal. A televíziónál ülve eszik mindenki, ott költik el a
vacsorát. Nagyon hiányolom *az asztal hangsúlyá*t. Elfelejtettük,* az
asztal *nem pusztán a hely, ahol eszünk, hanem *a közösségnek a központja*. *
Ahogy a liturgiában az oltár a központja a hívek közösségének, úgy otthon a
családi asztal.* *Én paraszti családból származom, és a vasárnapi ebéd
szertartása fontos volt nekünk. Mindenki együtt volt ilyenkor. Mama, papa,
anya, apa, gyerekek.* Édesanya merte az ételt, apám töltött mindenkinek.*
Volt szertartása az étkezésnek. És nem szaladtunk el az ebédtől. Még mi,
fiatalok sem akartunk hamar játszani menni.* Az ünnepi együttlét, amire
törekedni kell, nem az étkezés, hanem több annál. A bölcső mint az élet
szimbóluma, is fontos persze.* Az individualizmusból való kilépéshez pedig
nagyon fontos a kereszt. A kereszt az önzetlenség nagy példája.* *Az
önzetlenség pedig a családi élet alapja is kell legyen. Krisztus egész
életét adta oda a kereszten. Ez rendkívül fontos példa.*

*„Ennek sem volt gyerekszobája” – szokták mondani az olyan neveletlen,
kiállhatatlan emberekre, akik képtelenek az együttműködésre. Ezzel a család
nevelő szerepének a  fontosságára utalnak. Lehet jól működő társadalmat
szervezni olyan egyénekből, akiknek „nem volt gyerekszobájuk”?*

A társadalomtudósok állásfoglalása világos: *a társadalom humán tőkéjé a
családból származik.* *A társadalom a családból nyeri az értékes embereket.*
Ha a testben van egy egészségtelen sejt, akkor bizonyos értelemben beteg az
egész test. *Ha sok sejt beteg, akkor már nagy gond van. Ha a család beteg,
akkor az egész társadalom válságba kerül.* Azok az elméletek, amelyek a
család sírfeliratát írják, nem a jövőbe mutatnak. Badarságok. Az olyan
társadalom, amelyik nem segíti a családokat, felszámolja önmagát. *Szükségünk
van a másik emberre, kell a közösség*. *Ha nincs közösség, nincs társadalom
sem*.
A legalapvetőbb közösség a család.

*Ha egészséges társadalmat akarunk, akkor mind egyénileg, mind
társadalmilag a családot kell pártfogolni.*

*A legutóbbi családszinódus hangsúlyozta a házasságra való felkészítés
fontosságát. Püspök úr mit gondol, mennyire működik ez hatékonyan a magyar
egyházban?*

*A házasok, házasságra készülők segítése kiemelten nagy feladat. A
felkészítésnek tanácsokat kell adnia a konfliktusok kezelésére.* A
házasságok válsága többnyire ott kezdődik,* az a veszély a kiindulópont,
hogy jó emberek a családjukért élnek, de közben a házasságuk erodálódik. * *A
jegyesoktatásnak, a házasságra felkészítésnek mindig katekumenátus
jellegűnek kell lennie, ami azt jelenti, hogy a tanítás mellett
tanúságtétel, közösségépítés és liturgia is kell legyen.* A liturgia alatt
nem csak a templomi szent cselekményt értem, hanem *az egész életet, a
rituálékat.* Exupéry regényében mondja a Kis Herceg, hogy elhagytuk a
szertartásainkat. *A közösségi szokásoknak rendkívül nagy a jelentőségük.*
Az életnek nagyon nagy sodrása van ma.  Az I. világháborúban Piavénál az
olaszokat legyőzte a Monarchia serege. Amikor a menekülő olasz sereg
átvágta a Piave gátját, a Monarchia seregének parancsnoka elordította
magát: *„Fogjátok meg egymás kezét!”.* A borzasztó hirtelen sodrás így nem
ragadta magával a katonákat, hamar átfolyt, a sereg túlélte a veszélyt. Ez
a szimbólum sokat jelent a számomra. *Ha az emberek megszokják a
közösséget, ahol tükröt tartanak egymás elé, könnyebben boldogulnak.*
*A társadalomban nagyon polarizált a házasságok helyzete.*

*Sok rossz és sok nagyon jó házasság van. *A példaértékű házasságokat
erősebben előtérbe kell állítani.

*Nem kellene az egyháznak jobban segítenie ezt a munkát? Vannak ilyen
irányú lépések? Központilag milyen iránymutatások vannak?*

*A házasságra való alkalmasság lassan formálódik. A felkészítést valójában
az óvodás kortól el kéne kezdeni. Nem esküvőre való felkészítést, hanem a
házaséletre való felkészítést kellene folytatni. Lassan kristályosodnak ki
az anyagok, amik ebben segíthetnek. Sokféle jó szokás, segédanyag van a
plébániákon.* Talán nem is kell ezt központilag szabályozni. Az nem mindig
vezet eredményre.

*Az állam, az egyház, a közösség mintha még jószándékkal sem merne
behatolni a családi élet területére. Magánügy lenne a családi élet?*

Roppantul bosszant az a megfogalmazás, hogy a házasság, a család magánügy.
A fogalmak folyamatos torzulásának vagyunk tanúi.
*A házasság nem magánügy. Személyes, de nem magánügy.*

*A vallásosság sem az. Személyes, de nem magánügy a család. Ez nagyon
fontos.*

*Az állam sokat tehet a családokért, de ezek az intézkedések értelemszerűen
elsősorban anyagi természetűek. Hogyan, mivel lehet ezt kiegészíteni?*

*Az egyháznak alapvető feladata, hogy segítsen kidomborítani a családi
életnek a fontosságát. Ebben ki kell egészítenünk az állam munkáját, ami
kevésbé közvetlenül tud csak kommunikálni. Itt van lehetőségünk,
kötelességünk segíteni.*

*Miként tud egyházi személy, mint ön is, azokhoz szólni, akik nem
vallásosak? Hogyan lehet a család fontosságát vallási érvek nélkül
bemutatni. Mivel kell érvelni a nem hívők felé?*

*A család, a szeretet fogalma az emberi lét alapigazságaihoz tartozik.*
Az emberből kell kiindulni.

Nézzünk körül magunk körül. Mit látunk? Férfiakat és nőket. Ez a
nyilvánvaló tény legyen a kiindulási alap. Az is *fontos, hogyan érvelünk.
Nemcsak a felkészültség számít, kell tudni kommunikálni is. Az egyházat
kell képviselni, de az emberekhez kell beszélni.*

*Sokszor úgy tűnik – legalábbis sok más országhoz képest –, hogy
Magyarországon az egyházak kivonulnak bizonyos területekről, nem vesznek
részt aktívan a társadalmi vitákban. Itt elsősorban az életvédelem
kérdéseire gondolok. Ön hogy látja?*

Magam is minden hónapban vezetek egy életvédő fórumot. Szerveztünk
eseményeket az életvédőkkel. Pár százan vonultunk együtt. Máshol sokezren
kimennek az ilyen felvonulásokra. *Súlyos passzivitást érzek a magyar
emberek részéről ezekben a kérdésekben.* Azt hiszem, *sok az érintett
ember. Elég a poszt-abortusz szindrómára gondolnunk. Nehéz terhet jelent.*
Talán valóban nincs elég hangos megszólalás ezekben a kérdésekben, de
sokszor azt érzem, ha szólok, nem értik vagy nem akarják érteni. Egy csomó
valós problémával nem foglalkozunk. *Van, hogy nem is akarnak meghallani,
odafigyelni az emberek.*

*Pusztán a józan ész alapján érvelve nem lehet meggyőzni az embereket?*

*A józan ész alapján kell érvelni. **Én is elsősorban antropológiai
tényekből szoktam kiindulni ezekben a kérdésekben*,* de *mint mondtam, *sajnos
nagy passzivitással, elutasítással szoktam találkozni. Az a mintegy
hétmillió abortusz, ami hazánkban volt, nyomot hagy egy társadalomban. *
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20180328/1a9f6adb/attachment.html>