[Grem] Virágvasárnapi szentmise igéi

2018. Már. 25., V, 07:17:03 CEST

 *2018-03-25*

*Virágvasárnap - ünnepi mise*

Kezdőének:
*Hat nappal Húsvét ünnepe előtt fölment Jézus Jeruzsálembe. Kivonultak
eléje a gyermekek, kezükben pálmaágakkal. És kiáltozták hangos szóval:
Hozsanna a magasságban! Áldott vagy, aki nagy irgalommal hozzánk jöttél. *

Könyörgés:
*Mindenható, örök Isten, Üdvözítőnk példát adott nekünk az alázatosságra,
amikor szent akaratodból emberi testet öltött és vállalta a
kereszthalált. **Segíts
jóságosan, hogy kínszenvedésének tanítását megértsük, és társai lehessünk
feltámadásában.* Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten
mindörökkön örökké.

OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből
* Izajás így jövendölt a Megváltóról: Ezt mondja az Úr Szolgája: „Isten, az
Úr tanította nyelvemet, hogy az igével támasza lehessek a
megfáradtaknak. *Reggelenként
ő teszi figyelmessé fülemet, hogy rá hallgassak, mint a tanítványok.*
Isten, az Úr nyitotta meg fülemet. S én nem álltam ellen és nem hátráltam
meg. Hátamat odaadtam azoknak, akik vertek, arcomat meg azoknak, akik
tépáztak. Nem rejtettem el arcomat azok elől, akik gyaláztak és
leköpdöstek. Isten, az Úr megsegít, ezért nem vallok szégyent. Arcomat
megkeményítem, mint a kőszikla, s tudom, hogy nem kell szégyenkeznem.”*
Ez az Isten igéje.
*Iz 50,4-7*

VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: *Istenem, Istenem, * miért hagytál el engem?* 2. tónus.
Előénekes:
* Aki csak rám néz, mind kinevet, * elhúzza száját, fejét csóválja. Az
Úrban remélt, hát mentse meg, * ha szereti őt, szabadítsa meg.*
Hívek: *Istenem, Istenem, * miért hagytál el engem?*
E:* Kutyák falkája vett körül, * gonosztevők serege szorongat engem.*
*Átlyuggatták kezemet és lábamat, * megszámlálhatom minden csontomat*.
H: *Istenem, Istenem, * miért hagytál el engem?*
E:* Elosztják maguk közt ruhámat, * és köntösömre sorsot vetnek.*

* Te azonban, Uram, ne maradj távol, * erősségem siess és segíts. H:
Istenem, Istenem, * miért hagytál el engem?*
E:

* Hirdetni fogom nevedet testvéreim előtt, * a gyülekezetben dicsőítelek
téged. Ti, akik félitek az Urat, áldjátok, † magasztaljátok őt, Jákob fiai,
* Izrael minden gyermeke félje őt. H: Istenem, Istenem, * miért hagytál el
engem?*
*Zsolt 21,8-9.17-18a.19-20.23-24*

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a filippiekhez írt leveléből

* Testvéreim! Krisztus Jézus, mint Isten, az Istennel való egyenlőséget nem
tartotta olyan dolognak, amelyhez feltétlenül ragaszkodnia kell, hanem
szolgai alakot öltött, kiüresítette önmagát, és hasonló lett az emberekhez.
Megalázta önmagát, és engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig.
Ezért Isten felmagasztalta őt, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van
minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a
földön, és az alvilágban, és minden nyelv hirdesse az Atyaisten
dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.*
Ez az Isten igéje.
* Fil 2,6-11*

EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS

* Krisztus engedelmes lett értünk mindhalálig, * mégpedig a kereszthalálig.
Ezért Isten felmagasztalta, † és olyan nevet adott neki, * amely fölötte
áll minden névnek.*
Fil 2,8-9 – 7b. tónus.

† A MI URUNK JÉZUS KRISZTUS KÍNSZENVEDÉSE Szent Márk szerint

*Két nappal a húsvét és a kovásztalan kenyerek ünnepe előtt** a főpapok és
írástudók arról tanácskoztak, hogyan foghatnák el Jézust csellel, hogy
azután megöljék. Így szóltak: „Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a
nép között!” *

*Amikor Jézust Betániában a leprás Simon házában vendégül látták, odalépett
hozzá egy asszony. Alabástrom edényben valódi és igen drága nárdusolajat
hozott. Széttörte az alabástrom edényt, és (az olajat Jézus) fejére öntötte*.
*Egyesek bosszankodtak magukban: „Miért kell a kenetet így pazarolni?
Hiszen több mint háromszáz dénárért el lehetett volna adni, és szétosztani
a szegények között.” És megharagudtak* *az asszonyra. Jézus azonban ezt
mondta: „Hagyjátok őt! Miért bántjátok, hiszen jót tett velem! Szegények
mindig lesznek veletek, és amikor csak akarjátok, jót tehettek velük. Én
azonban nem leszek mindig veletek. Ő megtette azt, ami tőle telt: Előre
megkente testemet a temetésre. Bizony mondom nektek, bárhol hirdetik majd
az evangéliumot az egész világon, ezt is hirdetni fogják az ő
emlékezetére.” *

* Iskarióti Júdás, egy a tizenkettő közül, elment a főpapokhoz, hogy
elárulja nekik* *Jézust*. *Amikor azok meghallották, megörültek, és
megígérték, hogy pénzt adnak neki. Ő tehát kereste a kedvező alkalmat, hogy
elárulhassa. *

*A kovásztalan kenyerek ünnepének első napján, amikor a húsvéti bárányt
feláldozzák, tanítványai megkérdezték (Jézust): „Mit akarsz, hová menjünk,
hogy elkészítsük számodra a húsvéti vacsorát?” Erre elküldte két
tanítványát ezekkel a szavakkal: „Menjetek a városba. Találkoztok ott egy
emberrel, aki vizeskorsót visz. Kövessétek őt, aztán ahová bemegy, ott
mondjátok meg a házigazdának: »A Mester kérdezi, hogy hol van az a szállás,
ahol a húsvéti vacsorát tanítványaimmal elfogyaszthatom?« Ő mutat majd
nektek egy étkezésre berendezett, tágas, emeleti termet. Ott készítsétek el
nekünk.” A tanítványok elmentek, és a városba érve mindent úgy találtak,
ahogy megmondta; és elkészítették a húsvéti vacsorát. *

*Amikor beesteledett, odament a tizenkettővel. Miközben letelepedtek és
ettek, Jézus ezt mondta: „Bizony mondom nektek,* *egy közületek, aki velem
eszik, elárul **engem*.”* Azok elszomorodtak és egyenként megkérdezték:
„Talán én?”** Ő azt felelte: „Egy a tizenkettő közül, aki velem együtt nyúl
a tálba. **Az Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla*, *de jaj annak az
embernek, aki elárulja* *az Emberfiát*. *Jobb lett volna neki, ha meg sem
születik.”*

*Vacsora közben kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, és ezekkel a
szavakkal adta nekik: „Vegyétek, ez az én testem.” Majd fogta a kelyhet,
hálát adott, odanyújtotta nekik, és mindnyájan ittak belőle. Ő pedig így
szólt: „Ez az én vérem, a szövetségé, amely sokakért kiontatik. Bizony
mondom nektek: nem iszom többé a szőlő terméséből addig a napig, amíg az
újat nem iszom az Isten országában.” *

*Ezután zsoltárt énekelve kimentek az Olajfák hegyére. Ott Jézus így szólt:
„Mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert írva van: Megverem a pásztort és
szétszélednek a juhok. De feltámadásom után majd előttetek megyek
Galileába.” Péter kijelentette: „Ha mindnyájan megbotránkoznak is benned,
én bizony nem!” Jézus azt felelte: „Bizony, mondom neked, hogy még ma, ezen
az éjszakán, mielőtt a kakas másodszor szólna, háromszor is megtagadsz
engem.” Erre még jobban fogadkozott: „Ha veled együtt meg is kell halnom,
én nem tagadlak meg.” Ugyanígy fogadkoztak a többiek is. *

*Közben odaértek a Getszemáni nevű kertbe. Itt (Jézus) így szólt
tanítványaihoz: „Üljetek le, amíg imádkozom.” Pétert, Jakabot és Jánost
magával vitte. Remegni és gyötrődni kezdett, majd így szólt hozzájuk:
„Halálosan szomorú a lelkem. Maradjatok itt és virrasszatok!” Valamivel
előbbre ment, leborult a földre és imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék
el tőle ez az óra. Ezt mondta: „Abba, Atyám! Neked minden lehetséges. Vedd
el tőlem ezt a kelyhet! De ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd.”
Aztán visszament hozzájuk, de alva találta őket. Megszólította Pétert:
„Simon, alszol? Egy órát sem tudtál virrasztani velem? Virrasszatok és
imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A lélek ugyan kész, de a test
erőtlen.” Majd ismét elment, és ugyanazon szavakkal imádkozott. Amikor
visszatért, újra alva találta őket, mert szemük igen elnehezedett. Nem is
tudták, mit feleljenek neki. Harmadszor is visszament hozzájuk, és azt
mondta nekik: „Aludjatok csak, és nyugodjatok! – Elég volt! Itt az óra, az
Emberfiát a bűnösök kezére adják. Keljetek fel, menjünk! Íme, ott jön az
áruló!” *

* Még beszélt, amikor megérkezett Júdás, egy a tizenkettő közül, s vele egy
kardokkal és botokkal fölszerelt csapat, amelyet a főpapok, írástudók és
vének küldtek. Az áruló ebben a jelben egyezett meg velük: „Akit
megcsókolok, ő az. Fogjátok el, és vigyétek szigorú őrizet alatt!” Amikor
odaért, mindjárt odalépett Jézushoz, és így szólt: „Mester!” – és
megcsókolta. Erre rátették kezüket és elfogták. Azok közül, akik ott
álltak, valaki kirántotta a kardját, a főpap szolgájára sújtott vele, és
levágta a fülét. Jézus így szólt hozzájuk: „Kardokkal és dorongokkal
jöttetek elfogni, mint egy rablót. Naponta veletek voltam a templomban és
tanítottam, de nem fogtatok el. Az Írásoknak azonban be kell teljesedniük.”
Erre valamennyien elhagyták őt és elfutottak. Egy ifjú mégis követte.
Mezítelen testét csak egy gyolcslepel fedte. Amikor meg akarták fogni,
otthagyta a gyolcsleplet, és mezítelenül elfutott. *

*Jézust a főpaphoz vezették. Itt gyűltek össze a főpapok, a vének és az
írástudók. Péter messziről követte, egészen a főpap udvarába. Ott leült a
szolgákkal együtt, és melegedett a tűznél. A főpapok és az egész főtanács
bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, de nem
találtak. Sokan tanúskodtak ugyan hamisan ellene, de vallomásuk nem
egyezett. Ekkor néhányan felálltak, és ezt a hamis vallomást tették ellene:
„Hallottuk, amikor ez azt mondta: Lebontom ezt a kézzel épített templomot,
és három nap alatt másikat építek, amelyet nem emberi kéz alkotott.” De
vallomásuk így sem volt megegyező. Ekkor a főpap középre állt, és
megkérdezte Jézustól: „Semmit sem válaszolsz arra, amit ezek felhoznak
ellened?” De ő hallgatott, és nem felelt semmit. A főpap újra megkérdezte:
„Te vagy a Messiás, az Áldott (Isten ) Fia.” Jézus így válaszolt: „Én
vagyok. Látni fogjátok, hogy az Emberfia ott ül a Mindenható fölségének
jobbján, és eljön az ég felhőin.” A főpap erre megszaggatta ruháját, és
felkiáltott: „Mi szükségünk van még tanúkra? Hallottátok a káromlást. Mit
gondoltok?” Azok mindnyájan méltónak ítélték őt a halálra. Ekkor némelyek
leköpdösték, azután arcát letakarva ököllel verték, és közben ezt mondták
neki: „Rajta, most prófétálj!” Még a szolgák is arcul verték őt. *

*Péter kint ült az udvaron. Közben kiment a főpap egyik szolgálója.
Meglátta Pétert, amint melegedett, és megszólította: „Te is a názáreti
Jézussal voltál!” De ő tagadta: „Nem ismerem, nem is értem, mit beszélsz.”
Ezzel kiment az előcsarnokba; s akkor megszólalt a kakas. De a szolgáló
figyelte őt, és megint mondta az ott állóknak, hogy ez is közülük való. Ő
újra letagadta. Nem sokkal ezután ismét megszólaltak az ott állók:
„Biztosan közéjük tartozol, hiszen te is galileai vagy.” Erre Péter
átkozódni és esküdözni kezdett: „Nem ismerem azt az embert, akiről
beszéltek.” Ekkor mindjárt megszólalt a kakas másodszor is. Péternek eszébe
jutottak Jézus szavai: „Mielőtt a kakas másodszor megszólal, háromszor is
megtagadsz engem.” És sírásra fakadt. *
* A főpapok korán reggel tanácsot tartottak a vénekkel, az írástudókkal és
az egész főtanáccsal, majd Jézust megkötözve elvezették, és átadták
Pilátusnak.** Pilátus megkérdezte* *őt:* *„Te vagy a zsidók királya?” *Jézus
ezt válaszolta: „Te mondod.” – *A főpapok sok vádat hoztak fel ellene.
Pilátus újra megkérdezte: „Nem felelsz semmit sem? Nézd, mi mindennel
vádolnak téged!”** De Jézus nem válaszolt többé semmit,* *és Pilátus
csodálkozott ezen*. *Az ünnep alkalmával Pilátus mindig elbocsátott nekik
egyet a rabok közül, akit kértek. Volt a börtönben** egy Barabás nevű rab.
A lázadókkal együtt tartóztatták le, akik egy zendüléskor gyilkosságot
követtek el.* *A tömeg felvonult tehát, és kérte Pilátustól azt, amit
mindig megtett nekik. Pilátus megkérdezte: „Akarjátok-e, hogy a zsidók
királyát engedjem szabadon nektek?” Tudta ugyanis, hogy a főpapok csak
irigységből adták őt a kezére. **Ám a főpapok felbujtották a tömeget, hogy
inkább Barabás szabadon bocsátását kérjék*. *Pilátus ismét megkérdezte: „És
mit tegyek azzal az emberrel, akit ti a zsidók királyának neveztek?”* *Azok
ezt kiáltották: „Feszítsd őt keresztre!”** Pilátus folytatta: „De hát mi
rosszat tett?*” *Erre azok még hangosabban kiáltozták: „Feszítsd őt
keresztre”* *Ekkor Pilátus, aki eleget akart tenni a tömeg kérésének,
szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, azután átadta
nekik, hogy keresztre feszítsék. *

*A katonák bevezették őt a helytartóság udvarába, és összehívták az egész
csapatot. Bíborruhába öltöztették, tövisből font koszorút tettek a fejére,
és így köszöntötték: „Üdvöz légy, zsidók királya!” A fejét nádszállal
verték, leköpdösték, és térdet hajtva hódoltak előtte. Miután így gúnyt
űztek belőle, levették róla a bíborruhát, és ráadták saját ruháját. Ezután
kivezették, hogy keresztre feszítsék. *

*Egy arra járó embert, cirenei Simont, Alexander és Rúfusz apját, aki éppen
a mezőről jött, kényszerítették, hogy vigye a keresztjét. Így vezették ki
arra a helyre, amelynek Golgota, vagyis Koponyahely a neve. Mirhával kevert
bort adtak inni neki, de ő nem fogadta el. Felfeszítették a keresztre,
azután megosztoztak a ruháin, sorsot vetve, hogy kinek mi jusson. Három óra
volt, amikor keresztre feszítették. Felirat is volt a kereszten, amelyre
elítélésének okát írták: A zsidók királya. Vele együtt két rablót is
fölfeszítettek, az egyiket jobb felől, a másikat balról. Így beteljesedett
az Írás: A gonoszok közé sorolták. *

* Akik arra jártak, káromolták, a fejüket csóválták, és mondogatták: „Te,
aki lerontod a templomot, és három nap alatt felépíted, szabadítsd meg
magadat, szállj le a keresztről!” Hasonlóképpen gúnyolták őt a főpapok is
az írástudókkal együtt: „Másokat megmentett, de önmagát nem tudja
megmenteni? A Messiás, Izrael királya szálljon most le a keresztről, hogy
lássuk és higgyünk!” Azok is gyalázták őt, akiket vele együtt
fölfeszítettek. *
*Amikor hat óra lett, nagy sötétség borult az egész földre, egészen a
kilencedik óráig. Kilenc órakor Jézus hangosan felkiáltott: „Élói, Élói,
lámmá szábaktáni?” Ez azt jelenti: „Istenem, Istenem, miért hagytál el
engem?” Amikor néhányan az ott állók közül meghallották ezt, így szóltak:
„Íme, Illést hívja.” Valaki odafutott, ecetbe mártott egy szivacsot,
nádszálra tűzte, inni adott neki, és ezt mondta: „Hadd lássuk, eljön-e
Illés, hogy levegye őt?!” Jézus pedig hangosan felkiáltott és kilehelte
lelkét. * (Most térdre borulunk, és egy keveset csendben időzünk.) * Ekkor
a templom függönye kettéhasadt, fölülről egészen az aljáig. A százados, aki
ott állt Jézus előtt, és látta, hogyan lehelte ki a lelkét, így szólt: „Ez
az ember valóban az Isten Fia volt.” Asszonyok is álltak ott: távolról
figyelték, hogy mi történik. Köztük volt Mária Magdolna, Mária, az ifjabb
Jakab és József anyja, és Szalóme. Rajtuk kívül voltak ott még többen is,
akik vele együtt jöttek fel Jeruzsálembe. *

*A készület napja volt, azaz a szombat előtti nap. Amikor beesteledett,
jött egy előkelő tanácsos, az Arimateából való József, aki maga is várta
Isten országát. Bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus holttestét.
Pilátus elcsodálkozott, hogy már meghalt. Magához rendelte a századost, és
megkérdezte, hogy valóban meghalt-e. Amikor a századostól megtudta ezt,
Józsefnek adta a holttestet. Az pedig gyolcsot vásárolt, azután levette
Jézust a keresztről, begöngyölte a gyolcsba, és egy sziklába vájt sírboltba
temette. A sír bejárata elé követ hengerített. Mária Magdolna és Mária,
József anyja pedig megfigyelték, hogy hova temette. Ezek az evangélium
igéi. *
*Mk 14,1-15,47*
EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
Pap: Imádkozzunk, testvéreim, hogy Megváltó királyunkhoz mindenkor
hűségesek maradjunk!
Lektor:
1. *Urunk, ismerje fel minden ember, hogy önfeláldozó szenvedésed árán
váltottál meg bennünket!*
Hívek: Kérünk téged, hallgass meg minket!
2. *Tedd készségessé Egyházad tagjait a kereszt hordozására és a kegyelem
közvetítésére!*
Hívek: Kérünk téged . . .
3. *Keresztedből fakadjon béke és egyetértés minden nép számára!*
Hívek: Kérünk téged . . .
4. *Egyesítsd szenvedéseinket megváltó szenvedéseddel, hogy egyek lehessünk
veled a mennyei boldogságban is!*
Hívek: Kérünk téged . . .
5. *Megváltó kereszthalálod által adj örök életet az elhunyt híveknek!*
Hívek: Kérünk téged . . .
Pap: *Urunk Jézus, te vonakodás nélkül vállaltad a kereszthalál gyötrelmét
néped üdvösségéért. Taníts meg minket az áldozatos szeretetre, hogy részünk
legyen az örök dicsőségben! Aki élsz és uralkodol mindörökkön-örökké.*
Hívek: Ámen.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20180325/25ca3ce4/attachment.html>