[Grem] Barsi B. atya: a 4.sz-i arianizmus és a mai katol. egyházon belüli káosz között vont párhuzam

2018. Jún. 11., H, 19:58:42 CEST

 Fr. Barsi Balázs OFM: Hogyan született meg egy igen lényeges KATOLIKUS
VÁLASZ?
<http://katolikusvalasz.blog.hu/2018/06/11/fr_barsi_balazs_ofm_hogyan_szuletett_meg_egy_igen_lenyeges_katolikus_valasz>
http://katolikusvalasz.blog.hu/2018/06/11/fr_barsi_balazs_ofm_hogyan_szuletett_meg_egy_igen_lenyeges_katolikus_valasz

[image: barsib_1.jpg]*Beatrix van den Borre FSO nővér, a magyarországi
Newman-Központ őre megkérdezte tőlem, mit adjunk ki magyarul Newmantől. Két
dolgot ajánlottam: a Callista című regényét (igen, regényét), amelynek
cselekménye az ókeresztény üldözések korában játszódik, és amely a Fabiola
(túl sok archeológia anyagot tartalmazó) és a Quo Vadis (nagyon-regény, de
remek!) között van.* *Newman egy éleslátású pogány nő ítélete alá helyezi a
néha szünetelő üldözések idején ellangyosult kereszténységet.* Ennek *a
nemes pogány hölgy*nek volt egy valóban krisztusi lelkületű rabszolganője,
akinek élete egyértelműen felragyogtatta előtte a kereszténység értékét.
Ugyanakkor *látta a megalkuvó keresztény ingadozását egy fiatalember
életében.* Azt hiszem, *a mai Európa elpogányosodott* *de jobb-érzésű
tagjait* *szimbolizálja ez a pogány hölg*y, *aki megveti** a megalkuvó,
politikai korrektséget követő kereszténységet.*

Ennek a regénynek új magyar fordítója csak Somogyi György tanár úr lehet,
aki eddigi  munkáival remek bizonyságát adta Newman angolsága ismeretének
és teológiai érzékenységének.

*A másik, ami sokkal sürgetőbb írás: Boldog John Henry Newman bíboros
„Konzultáció a hívekkel hittani kérdésekben”. *Már a kézirat kezemben van.
Olvasva ezt a nem könnyű okfejtést valóban újra csak megerősödik bennem,
hogy *a nyugati egyház történelmének** talán a második legnagyobb szellemi
csatáját** vívja napjainkban*.

*Az első a IV. században zajlott le: az arianizmus által keltett kegyetlen
nagy zűrzavar. *Azóta ilyen mélységű válság nem volt. Talán még a
reformáció sem (hacsak ott is nem az arianizmus,* Krisztus istenségének és
a Szentháromság**nak a tagadása)*. Tudnivaló, hogy a Ramber nevezetű
folyóirat elindítására és szerkesztésére az angol katolikus püspökök kérték
fel Newmant. Ennek egyik számában egy bizonyos szerző cikkében ez a kitétel
szerepel: „egy-egy hittétel előkészítésekor a hívekkel konzultálnak, ahogy
az nemrég a Szeplőtelen Fogantatás esetében történt.”

Ezt a püspökök félreértették és felszólították Newmant, hogy mondjon le a
Ramber szerkesztéséről és szüntesse be a folyóiratot. Utolsó számában ezzel
a tanulmánnyal mint főszerkesztő azt tisztázta, hogy ő mit ért
„konzultáción”. Ám ez a* tisztázás messze túlhaladja egy szó pontosítását:
a katolikus hit olyan mélységeit érinti, amelynek szemlélése napjainkban
fontosabb mint bármikor*

*XIII. Leó Newmant bíborossá kinevezve többek között tanításának katolikus
voltát ismerte el. XVI. Benedek pedig boldoggá avatta.*

Newman ezen dolgozata először is nyelvészeti jellegű kérdéseket vet föl. A
latinul megfogalmazott keresztény hit viszonyát a nép nyelvéhez. *Ma is
súlyos probléma*, amely egy még tágabb problémára utal:* a szavak zavaros
használatá*ra. *Anélkül használunk kulcsszavakat, hogy próbálnánk
meghatározni azok tartalmát.*

Ám itt mutatkozik *ma az arianizmusnál is nagyobb (mert egyetemesebb,
antropologiai) veszély. * Nyugat Európa irtózik a definícióktól
(legalábbis, ami az emberi élet alaphelyzeteit illeti).* Úgy élik meg
sokan, hogy a meghatározás kirekesztés.* *Ha próbálom meghatározni mi is a
férfi vagy a nő, az*t *kirekesztésnek minősítik*. *Mi a magyar, mi a
francia … mindez ** kirekesztés.*

Érdekes módon, ezt a tudományban senki sem meri kirekesztésnek minősíteni.
Ott a definíció ment meg minket.

*Newman azonban ebben a dolgozatban azt tisztázza, mit jelent a hívek
konzultációja hittani kérdésekben. Az ő korában a Szeplőtelen Fogantatás
dogmájával kapcsolatban meg történt egyfajta „konzultáció”. Ez nem*
*megszavazás*,* nem* *demokratikus döntés*, *hanem a hívek összességének
tévedhetetlenségéhez való folyamodás a hit lényeges kérdésit illetően.*

Newman igen árnyaltan fogalmaz! Ma minden teológusnak és egyházi vezetőnek
igen nagy segítségére lesz ez a tanulmány.

Ugyanakkor Newmannek ez a filológiai-filozófiai-teológiai remekműve az ő
egzisztenciális útját tükrözi.

Ahogy az „*Apologia pro vita sua*”-ban írta a „papírízű logika” sohasem
tetszett neki, *az igazság keresésében „az egész személyiség mozog”.* Abban
reménykedem, hogy olvasva majd a megjelenő tanulmányt a mi egész
személyiségünk is mozogni fog, vagyis *megtérésünk sodrása fog vinni
bennünket ahhoz az igazsághoz, aki egyszer így szólt: „én vagyok az
igazság” (Jn 14,6).*

Ízelítőül az alábbi idézeteket adom közre ebből a tanulmányból:

*"Azt állítom, hogy az "Ecclesia docens" (a tanító egyház) működésében
ideiglenes szünet állt be. A püspökök testülete elmulasztotta megvallani
hitét. Ellentmondtak egymásnak, és a níceai zsinatot követően csaknem
hatvan éven át nem volt szilárd, egyértelmű és következetes tanúságtétel.
Megbízhatatlan zsinatok, hitetlen püspökök, minden reményt elvesztett
gyengeség, a következményektől való félelem, félrevezetés, kiábrándultság,
érzéki csalódás vált általánossá csaknem mindenütt a katolikus egyházban.
Akik még hűségesek maradtak, azokat megrágalmazták és száműzetésbe
kényszerítették, a többiek pedig vagy megtévesztők vagy megtévesztettek
voltak.*

* Természetesen tisztáznom kell: amikor ezt állítom, semmiesetre sem
tagadom azt, hogy a püspökök testülete egészében igazhitű volt, azt sem,
hogy a papság jelentős része állt a hívek mellett, és a világiakat
központilag irányította, azt sem, hogy a hívek egy része tudatlan volt, más
részét pedig megrontották azok az ariánus tévtanítók, akik az egyházmegyék
élére kerülve eretnekeket szenteltek pappá, de mégis fenntartom azt, hogy
azokban a rendkívül zavaros időkben a mi Urunk istenségének isteni
hittételét sokkal inkább az "Ecclesia docta" (a tanításban részesült
egyház) hirdette, érvényesítette, képviselte és (emberileg szólva) őrizte,
semmint az "Ecclesia docens" (a tanító egyház); hogy a püspökök testülete
hűtlen lett küldetéséhez, miközben a világiak megtartották keresztségi
fogadalmukat, hogy egy ízben a pápa, máskor a pátriarkák, metropoliták és
más főpapok, megint máskor az egyetemes zsinatok olyasmit állítottak, amit
nem kellett volna, vagy olyat cselekedtek, ami a kinyilatkoztatott
igazságot elhomályosította és veszélyeztette, miközben másrészről a
keresztény hívek voltak azok, akik a Gondviselés irányítása alatt Atanáz,
Hilarius, Vercellaei Euszebiosz és más nagy, magányos hitvallók egyházi
támaszai lettek, mert nélkülük azok kudarcot vallottak volna.*

* Az arianizmus történetében tehát kirívó példáját látom az Egyház olyan
állapotának, amelyben az apostoli hagyományt keresve a hívekhez kell
fordulnunk, mert őszintén szólva, valahányszor az ókeresztény írókhoz
folyamodom, hogy Jusztinusz, Kelemen és Hippolütosz betűit a níceai
doktorokéhoz igazítsam, zavarba jövök, és ami magamhoz térít és eligazít a
történelem menetében, az a nép hite. Mert állítom, hogy ha nem részesültek
volna hitoktatásban, ahogy Szt. Hilarius mondja, az igaz hitben
keresztségüktől fogva, akkor soha nem kerítette volna őket hatalmába az a
rémület, amelyet az ariánus tévtanítás belőlük kiváltott. Hangjuk tehát a
hagyomány hangja, és a példa még nagyobb hangsúllyal esik latba, ha
meggondoljuk: 1. hogy mindez az "Ecclesia docens" történetének kezdetén
fordul elő, mert aligha beszélhetünk az Egyház tanításának történetéről
addig, amíg a vértanúk kora véget nem ért; 2. hogy a vitatott tantétel
döntő jelentőséggel bírt, mert az egész keresztény tanítás alapját
érintette; 3. hogy a vita és zűrzavar nem kevesebb, mint hatvan évig
tartott, és hogy súlyos üldöztetéssel, fővesztéssel és vagyonelkobzással
fenyegette azokat a híveket, akik állhatatosak maradtak.*

* Ez tehát elég megdöbbentő példának látszik annak alátámasztására, amit
Perrone atya állít, hogy a hagyomány hangját bizonyos esetekben nem
zsinatok, nem papok és nem püspökök szólaltatják meg, hanem a "communis
fidelium sensus" (a hívek közös hitérzéke).*

* Néhány tekintélyt fogok felsorakoztatni amellett, amit hangoztatok,
tudniillik, hogy a niceai hittételt a 4. század folyamán 1. nagyrészt nem a
Szentszék, nem is a zsinatok vagy a püspökök rendíthetetlensége, 2. hanem a
"consensus fidelium" őrizte meg.”*

Newman mesterien felvázolja az Isten terveinek érvényesülését Egyháza belső
hitbeli összezavarodásán keresztül.

Nagy vigasztalás ez nekünk napjainkban, amikor katolikusok által fölvetett
(de alapjaiban, mint az arianizmus korában is a civil politikai és erkölcsi
élet befolyásolta) kérdésekre mindannyian keressük a katolikus választ.

Itt a „katolikus”-szónak tágabb értelmezésére is gondolok, mert *a
keresztény dogmák és a 2000 év szentjeinek példájával és tanításával
hitelesített keresztény erkölcs, magának az embernek (minden hit nélkül élő
embernek) is segít megtalálni napjainkban az igazi választ emberi, értelmi
és erkölcsi* *tévelygéseire.*

*Ha figyelmesen olvassuk majd a Newman által írt tanulmányt, akkor látva,
hogyan született meg a katolikus válasz a IV. században: eligazítást kapunk
arra, hogyan születhet meg a XXI. század katolikus válasza az égető
kérdésekre*.

Mint minden művében ebben az írásában is alig észrevehetően, de
bizonyossággal bele van helyezve az ember Istennel való kapcsolatának és
erkölcsi életének (megtérésének) a kérdésébe. *A megtérő ember keresi
hitelesen az igazságot, vagyis az aki képes még arra is, hogy változtasson
erkölcsi magatartásán a felismert Igazság (Jézus) miatt.*

*Fr. Barsi Balázs OFM*

Barsi Balázs atya további írás
<http://katolikusvalasz.blog.hu/?s=barsi&sentence=OR&submit=Keres%C3%A9s&opensearch=1>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20180611/6c20d597/attachment.html>