<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-title"><a href="http://katolikusvalasz.blog.hu/2018/06/11/fr_barsi_balazs_ofm_hogyan_szuletett_meg_egy_igen_lenyeges_katolikus_valasz">Fr. Barsi Balázs OFM: Hogyan született meg egy igen lényeges KATOLIKUS VÁLASZ?</a></h1><div><a href="http://katolikusvalasz.blog.hu/2018/06/11/fr_barsi_balazs_ofm_hogyan_szuletett_meg_egy_igen_lenyeges_katolikus_valasz">http://katolikusvalasz.blog.hu/2018/06/11/fr_barsi_balazs_ofm_hogyan_szuletett_meg_egy_igen_lenyeges_katolikus_valasz</a><br></div>
<h2 class="gmail-subtitle"></h2>
<div class="entry">
<p style="text-align:justify"><span><img src="http://m.blog.hu/ka/katolikusvalasz/image/barsib_1.jpg" alt="barsib_1.jpg" style="margin-left: 5px;" class="gmail-imgright"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Beatrix
van den Borre FSO nővér, a magyarországi Newman-Központ őre megkérdezte
tőlem, mit adjunk ki magyarul Newmantől. Két dolgot ajánlottam: a
Callista című regényét (igen, regényét), amelynek cselekménye az
ókeresztény<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> üldözések korában</span> játszódik, és amely a Fabiola (túl sok
archeológia anyagot tartalmazó) és a Quo Vadis (nagyon-regény, de
remek!) között van.</b></span> <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Newman egy éleslátású pogány nő ítélete alá helyezi a
néha szünetelő <span style="background-color:rgb(234,209,220)">üldözések idején ellangyosult</span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)">kereszténységet.</span></b></span> Ennek <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a
nemes pogány hölgy</b></span>nek volt egy valóban krisztusi lelkületű
rabszolganője, akinek élete egyértelműen felragyogtatta előtte a
kereszténység értékét. Ugyanakkor <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>látta <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a megalkuvó keresztény
ingadozását egy fiatalember életében</span>.</b></span> Azt hiszem, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a mai Európa
elpogányosodott</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>de jobb-érzésű tagjait</b></span> <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>szimbolizálja ez a pogány hölg</b></span>y,
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>aki megveti</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> a megalkuvó, politikai korrektséget követő kereszténységet.</b></span></span></p>
<p style="text-align:justify"><span>Ennek a regénynek új magyar
fordítója csak Somogyi György tanár úr lehet, aki eddigi munkáival
remek bizonyságát adta Newman angolsága ismeretének és teológiai
érzékenységének.</span></p>
<p style="text-align:justify"><span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A másik, ami sokkal sürgetőbb
írás: Boldog John Henry Newman bíboros „Konzultáció a hívekkel hittani
kérdésekben”. </b></span>Már a kézirat kezemben van. Olvasva ezt a nem könnyű
okfejtést valóban újra csak megerősödik bennem, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a nyugati egyház
<span style="background-color:rgb(217,234,211)">történelmének</span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> talán a második legnagyobb szellemi csatáját</b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> vívja
napjainkban</b></span>.</span></p>
<p style="text-align:justify"><span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Az első a IV. században zajlott
le: az arianizmus által keltett kegyetlen nagy zűrzavar. </b></span>Azóta ilyen
mélységű válság nem volt. Talán még a reformáció sem (hacsak ott is nem
az arianizmus,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Krisztus istenségének és a Szentháromság</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>nak a tagadása)</b></span>.
Tudnivaló, hogy a Ramber nevezetű folyóirat elindítására és
szerkesztésére az angol katolikus püspökök kérték fel Newmant. Ennek
egyik számában egy bizonyos szerző cikkében ez a kitétel szerepel:
„egy-egy hittétel előkészítésekor a hívekkel konzultálnak, ahogy az
nemrég a Szeplőtelen Fogantatás esetében történt.”</span></p>
<p style="text-align:justify"><span>Ezt a püspökök félreértették és
felszólították Newmant, hogy mondjon le a Ramber szerkesztéséről és
szüntesse be a folyóiratot. Utolsó számában ezzel a tanulmánnyal mint
főszerkesztő azt tisztázta, hogy ő mit ért „konzultáción”. Ám ez a<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
tisztázás messze túlhaladja egy szó pontosítását: a katolikus hit olyan
mélységeit érinti, amelynek szemlélése napjainkban fontosabb mint
bármikor</b></span></span></p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
</b></span><p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><span>XIII. Leó Newmant bíborossá kinevezve többek között tanításának katolikus voltát ismerte el. XVI. Benedek pedig boldoggá avatta.</span></b></span></p>
<p style="text-align:justify"><span>Newman ezen dolgozata először is
nyelvészeti jellegű kérdéseket vet föl. A latinul megfogalmazott
keresztény hit viszonyát a nép nyelvéhez. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ma is súlyos probléma</b></span>, amely
egy még tágabb problémára utal:<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> a szavak zavaros használatá</b></span>ra. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Anélkül
használunk kulcsszavakat, hogy próbálnánk meghatározni azok tartalmát.</b></span></span></p>
<p style="text-align:justify"><span>Ám itt mutatkozik <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ma az
arianizmusnál is nagyobb (mert egyetemesebb, antropologiai) veszély. </b></span>
Nyugat Európa irtózik a definícióktól (legalábbis, ami az emberi élet
alaphelyzeteit illeti).<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Úgy élik meg sokan, hogy a meghatározás
kirekesztés.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ha próbálom meghatározni mi is a férfi vagy a nő, az</b></span>t
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>kirekesztésnek minősítik</b></span>. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Mi a magyar, mi a francia … mindez </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
kirekesztés.</b></span></span></p>
<p style="text-align:justify"><span>Érdekes módon, ezt a tudományban senki sem meri kirekesztésnek minősíteni. Ott a definíció ment meg minket.</span></p>
<p style="text-align:justify"><span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Newman azonban ebben a dolgozatban
azt tisztázza, mit jelent a hívek konzultációja hittani kérdésekben. Az
ő korában a Szeplőtelen Fogantatás dogmájával kapcsolatban meg történt
egyfajta „konzultáció”. Ez nem</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>megszavazás</b></span>,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> nem</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>demokratikus döntés</b></span>,
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>hanem a hívek összességének tévedhetetlenségéhez való folyamodás a hit
lényeges kérdésit illetően.</b></span></span></p>
<p style="text-align:justify"><span>Newman igen árnyaltan fogalmaz! Ma minden teológusnak és egyházi vezetőnek igen nagy segítségére lesz ez a tanulmány.</span></p>
<p style="text-align:justify"><span>Ugyanakkor Newmannek ez a filológiai-filozófiai-teológiai remekműve az ő egzisztenciális útját tükrözi.</span></p>
<p style="text-align:justify"><span>Ahogy az „<em>Apologia pro vita sua</em>”-ban
írta a „papírízű logika” sohasem tetszett neki, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az igazság keresésében
„az egész személyiség mozog”.</b></span> Abban reménykedem, hogy olvasva majd a
megjelenő tanulmányt a mi egész személyiségünk is mozogni fog, vagyis
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>megtérésünk sodrása fog vinni bennünket ahhoz az igazsághoz, aki egyszer
így szólt: „én vagyok az igazság” (Jn 14,6).</b></span></span></p>
<p style="text-align:justify"><span>Ízelítőül az alábbi idézeteket adom közre ebből a tanulmányból:</span><span> </span><span></span></p>
<p style="text-align:justify"><em><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>"Azt állítom, hogy az "Ecclesia
docens" (a tanító egyház) működésében <span style="background-color:rgb(234,209,220)">ideiglenes szünet</span> állt be.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A
püspökök testülete elmulasztotta</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>megvallani hitét</b></span>. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ellentmondtak
egymásnak,</b></span> és a níceai zsinatot követően <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>csaknem hatvan éven át nem volt
<span style="background-color:rgb(255,242,204)">szilárd, egyértelmű és következetes tanúságtétel</span>.</b></span> M<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>egbízhatatlan
zsinatok, hitetlen püspökök, minden reményt elvesztett gyengeség, a
következményektől való félelem, félrevezetés, kiábrándultság, érzéki
csalódás vált általánossá csaknem mindenütt </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a katolikus egyházban.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Akik
még hűségesek maradtak, azokat</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>megrágalmazták és száműzetésbe
kényszerítették, a többiek pedig vagy megtévesztők vagy megtévesztettek
voltak.</b></span></em></p>
<p style="text-align:justify"><em> Természetesen tisztáznom kell:
amikor ezt állítom, semmiesetre sem tagadom azt, hogy a püspökök
testülete egészében igazhitű volt, azt sem, hogy a papság jelentős része
állt a hívek mellett, és a világiakat központilag irányította, azt sem,
hogy a hívek egy része tudatlan volt, más részét pedig megrontották
azok az ariánus tévtanítók, akik az egyházmegyék élére kerülve
eretnekeket szenteltek pappá, de mégis fenntartom azt, hogy azokban a
rendkívül zavaros időkben a mi Urunk istenségének isteni hittételét
sokkal inkább az "Ecclesia docta" (a tanításban részesült egyház)
hirdette, érvényesítette, képviselte és (emberileg szólva) őrizte,
semmint az "Ecclesia docens" (a tanító egyház); hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a püspökök
testülete hűtlen lett</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>küldetéséhez</b></span>, miközben a világiak megtartották
keresztségi fogadalmukat, hogy egy ízben a pápa, máskor a pátriarkák,
metropoliták és más főpapok, megint <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>máskor az egyetemes zsinatok
olyasmit állítottak, amit nem kellett volna, vagy olyat cselekedtek, ami</b></span>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> a kinyilatkoztatott igazság</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ot elhomályosította és veszélyeztette, </b></span>
miközben másrészről a keresztény hívek voltak azok, akik a Gondviselés
irányítása alatt Atanáz, Hilarius, Vercellaei Euszebiosz és más nagy,
magányos hitvallók egyházi támaszai lettek, mert nélkülük azok kudarcot
vallottak volna.</em></p>
<p style="text-align:justify"><em> Az arianizmus történetében tehát
kirívó példáját látom az Egyház olyan állapotának, amelyben az apostoli
hagyományt keresve a hívekhez kell fordulnunk, mert őszintén szólva,
valahányszor az ókeresztény írókhoz folyamodom, hogy Jusztinusz, Kelemen
és Hippolütosz betűit a níceai doktorokéhoz igazítsam, zavarba jövök,
és ami magamhoz térít és eligazít a történelem menetében, az a nép hite.
Mert állítom, hogy ha nem részesültek volna hitoktatásban, ahogy Szt.
Hilarius mondja, az igaz hitben keresztségüktől fogva, akkor soha nem
kerítette volna őket hatalmába az a rémület, amelyet <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az ariánus
tévtanítás</b></span> belőlük kiváltott. Hangjuk tehát a hagyomány hangja, és a
példa még nagyobb hangsúllyal esik latba, ha meggondoljuk: 1. hogy
mindez az "Ecclesia docens" történetének kezdetén fordul elő, mert
aligha beszélhetünk az Egyház tanításának történetéről addig, amíg a
vértanúk kora véget nem ért; 2. hogy a vitatott tantétel döntő
jelentőséggel bírt, mert az egész keresztény tanítás alapját érintette;
3. hogy a vita és zűrzavar nem kevesebb, mint hatvan évig tartott, és
hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>súlyos üldöztetéssel, fővesztéssel és vagyonelkobzással fenyegette </b></span>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>azokat a híveket, akik állhatatosak maradtak.</b></span></em></p>
<p style="text-align:justify"><em> Ez tehát elég megdöbbentő példának
látszik annak alátámasztására, amit Perrone atya állít, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a hagyomány
hangját </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>bizonyos esetekben nem zsinatok, nem papok és nem püspökök </b></span>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>szólaltatják meg, hanem a "communis fidelium sensus" (a hívek közös
hitérzéke).</b></span></em></p>
<p style="text-align:justify"><em> Néhány tekintélyt fogok
felsorakoztatni amellett, amit hangoztatok, tudniillik, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a niceai
hittételt a 4. század folyamán 1. nagyrészt</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>nem a Szentszék, nem is a
zsinatok vagy a püspökök rendíthetetlensége</b></span>, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>2. hanem a "consensus
fidelium" őrizte meg.”</b></span></em><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><span></span><span> </span></b></span></p>
<p style="text-align:justify"><span>Newman mesterien felvázolja az Isten terveinek érvényesülését Egyháza belső hitbeli összezavarodásán keresztül.</span></p>
<p style="text-align:justify"><span>Nagy vigasztalás ez nekünk
napjainkban, amikor katolikusok által fölvetett (de alapjaiban, mint az
arianizmus korában is a civil politikai és erkölcsi élet befolyásolta)
kérdésekre mindannyian keressük a katolikus választ.</span></p>
<p style="text-align:justify"><span>Itt a „katolikus”-szónak tágabb
értelmezésére is gondolok, mert <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a keresztény dogmák és a 2000 év
szentjeinek példájával és tanításával hitelesített keresztény erkölcs,
magának az embernek (minden hit nélkül élő embernek) is segít megtalálni
napjainkban az igazi választ emberi, értelmi és erkölcsi</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>tévelygéseire.</b></span></span></p>
<p style="text-align:justify"><span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ha figyelmesen olvassuk majd a
Newman által írt tanulmányt, akkor látva, hogyan született meg a
katolikus válasz a IV. században: eligazítást kapunk arra, hogyan
születhet meg a XXI. század katolikus válasza az égető kérdésekre</b></span>.</span></p>
<p style="text-align:justify"><span>Mint minden művében ebben az
írásában is alig észrevehetően, de bizonyossággal bele van helyezve az
ember Istennel való kapcsolatának és erkölcsi életének (megtérésének) a
kérdésébe. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A megtérő ember keresi hitelesen az igazságot, vagyis az aki
képes még arra is, hogy változtasson erkölcsi magatartásán a felismert
Igazság (Jézus) miatt.</b></span></span></p>
<p style="text-align:justify"> </p>
<p style="text-align:justify"><em>Fr. Barsi Balázs OFM</em></p>
<p style="text-align:justify"> </p>
<p style="text-align:justify"><a href="http://katolikusvalasz.blog.hu/?s=barsi&sentence=OR&submit=Keres%C3%A9s&opensearch=1" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Barsi Balázs atya további írás</a></p></div>
<br></div>