[Grem] Szt.Ágoston a róm.-kereszt. eur. civilizáció alkotója / Frenyó Z. filozófus, k.Lttag

[Emoke Greschik]

Civilizációs alapok
Frenyó Zoltán: Szent Ágoston a római keresztény európai civilizáció alkotója
<http://mandiner.hu/cikk/20180730_frenyo_zoltan_szent_agoston>
2018. július 30. 12:50
http://mandiner.hu/cikk/20180730_frenyo_zoltan_szent_agoston

*Írta: Szilvay Gergely <http://mandiner.hu/szerzo/szilvay_gergely>*

*Szent Ágoston egyáltalán nem volt *az* az ember- és világgyűlölő,
aszketikus alak, akinek beállítják* – *mondja Frenyó Zoltán, az MTA BTK
Filozófiai Intézetének főmunkatársa* a Mandinernek annak kapcsán, hogy*
nemrég jelent meg a hippói püspökről szóló kötete.* Frenyó szerint *Szent
Ágoston a római keresztény európai civilizáció alkotója, azé az európai
civilizációé, ami** most veszélyben van.* Interjúnk az augustinusi
örökségről.

*Miért fontos ma könyvet írni egy 1600 évvel ezelőtt élt püspökről, akit
már – mondhatni - agyonelemeztek a filozófusok és a teológusok?*

Röviden szólva: *a filozófia az igazság karbantartója, korról korra* – *más
kérdés, hogy ez kinek hogy sikerül.* Bővebben: a filozófiai hagyományt,* a
nagy gondolkodók életművét időről időre át kell gondolni. *A róluk
kialakult képet vagy fönntartjuk, vagy újraértelmezzük, hogy a bennük rejlő
érvényes elveket és értékeket megőrizhessük, korábbi téves nézeteket
elvethessünk, s eddig nem tárgyalt dimenziókat feltárhassunk. A nyugati
Ágoston-irodalom hatalmas vonulat, persze szintén korról korra megvan a
sajátossága, mind magában a keresztény tudományban, mind pedig az általános
filozófiai gondolkodásban.* Míg Ágoston munkásságának jellegzetessége, hogy
egyrészt egy sor irányzatot egyben tart vagy egybevon, másrészt sok olyan
kérdésfelvetést rejt magában, amely azóta külön irányzatként vagy
diszciplínaként fejlődött ki.* Ezért az utóbbi évtizedek során a filozófiai
áramlatokban a legkülönfélébb területeken nagyon sok visszakapcsolás
történt Augustinushoz, akit a régi etikai, történetfilozófiai, politikai
filozófiai, vallásfilozófiai, pszichológiai és irodalmi diszciplínákon túl
mára már felfedezett a hermeneutika, a fenomenológia, a nyelvfilozófia, s
szemiotika, a tudatfilozófia, az egzisztencializmus, a perszonalizmus és
több más irányzat. A teológia szempontjából *Wilhelm Geerlings azt mondta,
hogy* *a nyugati teológia története lábjegyzetek sora Augustinushoz,
*természetesen
éppen olyan értelemben, mint ahogy ezt Whitehead mondta Platónról.


Frenyó Zoltán az Ünnepi Könyvhéten, a Vörösmarty téren

*Ezek közül ön a könyvében leginkább mire helyezi a hangsúlyt? S mennyiben
lehet Szent Ágoston aktualitásáról beszélni?*

A könyvem, amely egyes tanulmányaimból állt össze, végül szisztematikus
felépítésű lett, benne szó esik Szent Ágoston hermeneutikájáról,
természetfilozófiájáról, történetfilozófiájáról, etikai és vallásfilozófiai
tanairól, továbbá az augusztinizmus egyes fejezeteiről. Azt mondanám, a
legnagyobb hangsúly a könyvben talán leginkább történetfilozófiai,
vallásfilozófiai és kultúrfilozófiai tanaira esik. E három téma jelentősége
röviden a következőkben áll: A*ugustinus civitas-tana szerint a
történelemnek van egy külső, isteni és egy belső, emberi elve.*

*Előbbi a gondviselés, utóbbi **az önzés **és** az önzetlenség, **vagy
másképpen **a helytelen* *é*s* a helyes szeretet **két emberi végső
tulajdonsága.** E két elv két közösséget, civitast alkot, amelyek szüntelen
harca adja a történelem tartalmát.* *A történelem középpontjában Jézus
Krisztus áll, aki megadja a történelem értelmét. A történelemnek így van
lényege, egyszersmind Jézus Krisztuson keresztül megismerhető.* Ezért
Ágoston történetfilozófiája egyszerre szubsztanciális – tartalmi – és
episztemológiai – ismeretelméleti – történetfilozófia. Ez pedig vele
először és utoljára fordul elő a gondolkodásban. Én *úgy látom*, *Szent
Ágoston felfogása a keresztény szemlélet adekvát mintája, egyben pedig a
történelemelmélet egyetlen helyes nézőpontja. *

*Mit emelne ki Szent Ágoston vallásfilozófiai eszmevilágából?*

Ami ezt a második témát illeti, visszanyúltam az antik görög-római
vallásfilozófiához, amely a költői teológia – mítosz –, a politikai
teológia – kultusz –, és a természetes teológia – filozófiai istentan –
három kategóriájában gondolkodott. Bemutattam, hogy *Szent Ágoston *
Varro-kritikáján keresztül mindhármat meghaladta, és *kialakította a
keresztény filozófia eszméjét mint igaz vallás és igaz filozófia egységes
tanát. A hármas „teológia” a középkorban koherens civilizáció tényezői
lesznek.*

E gondolatot továbbkísérve fontos felismeréseket* lehet tenni. Amikor az
újkor szembefordul a kereszténységgel, ezt az előbb említett három
lehetséges irányból teszi.* *Az újkor* *a költői teológia síkján **
„felvilágosodottként” **a kereszténység**et babonának kiáltja ki. **A
politikai teológia síkján** antiklerikalizmus jellemzi, a szekularizáció
híve,* az államot és az egyházat elválasztja,* az egyházat **üldözi. **A
természetes teológia síkján* valláskritikát gyakorol,* a „tudomány” **nevében
ateizmust hirdet.*

*A modern korban az említett támadásokkal szemben **az egyház kénytelen
külön-külön kialakítani a diszciplínáit. Így jön létre módosulásokkal a
természetes teológia – filozófiai istentan –, a politikai doktrína – a
kereszténység társadalmi tanítása, az egyház szociális doktrínája – és
folyik a népi vallásosság kultúrája.* Csakhogy ez strukturális problémát
jelent, mert eredetileg a három antik „teológia” logikailag kizárja
egymást, s versengett is egymással. Következésképpen az újkorban máig,
amikor meghaladásukra szerves keresztény civilizáció híján nincs mód,
egységben tartásuk csak fékezett érvényesítésükkel lehetséges, önmagában
pedig *egyik sem a kereszténység alapja avagy magva.* Röviden szólva,* a
modern korban* *az egyház *a* lehető legnagyobb nehézségekkel találja magát
szemben.*

*Ezek az ellentmondások csak a modern kor **elmúltával fognak feloldódni.*

*S vajon mit jelent az előbb említett harmadik téma, Szent Ágoston
életművének kultúrfilozófiai jelentősége?*

Ezt röviden egy konkrét témán keresztül tudnám legjobban megvilágítani.
Felfedeztem Giambattista Vicónak, a jeles olasz filozófusnak egy
szonettjét, amelyet Szent Ágoston tiszteletére írt 1735-ben. Ebben Vico
Hannibálról és Augustinusról ír. A vers nagy látomás, amely érzékelteti a
civilizációk közti viszony, az áthidalás és átalakítás problémáját. A
kérdést a pogány Karthágó – pogány Róma – romanizálás, római Afrika)–
keresztény Róma – keresztény Afrika és Szent Ágoston – keresztény Európa
fázisaiban jelezhetjük. Vico verse tehát felvillantja a nagy történelmi
távlatokat: Karthágó és Róma, Afrika és Európa viszonyát, a romanizálás
majd a krisztianizálás menetét. A kontinensek pozicionálásában, a szellem
térbeli elhelyezésében mármost a Hannibál által jelzett veszedelemmel
szemben
*Szent Ágoston alakja, a római keresztény európai civilizáció alkotója*
tűnik föl,

akinek ebben a hatalmas folyamatban *meghatározó szerepe van*. Ez Vico
Ágoston-dicséretének lényege, egyben pedig az egyik legfőbb alapja annak,
amiért becsüljük őt.

*Ezen a szembeszökő időszerűségen túl megragadható-e olyan ágostoni eszme,
amelynek hatása lett az európai szellemre? *

Szent Ágoston életműve számos ilyen tanítást tartalmaz, amelyek közül most
egyet feltétlenül szeretnék kiemelni. *A történelmet végigkíséri az állam
és az egyház versengése, a világi és a lelki hatalom harca**. Az európai
keresztény civilizáció, több évszázados küzdelem nyomán alapvető értékként
kialakította a világi és a lelki hatalom autonómiájának, egyensúlyának és
kölcsönösségének elvét, szemben **minden más civilizációval és kultúrával,
amelyek a teokrácia vagy a szekuláris állam végleteit képviselik*.* Ez az
eszme pedig végső soron Szent Ágoston civitas-tanában gyökerezik, mivel ő a
mennyei és a földi civitast külön elvként kezeli, és nem kívánja
megfeleltetni az egyház és az állam elvének. A világi és a lelki hatalom
kettőssége és kölcsönössége az európai civilizációnak a kereszténységből
jövő nagy eredménye. *

*Úgy látszik, ezt az elvet a modern kor rombolta szét. Ugyanakkor Szent
Ágostont szokták modern gondolkodónak is nevezni. Hogyan lehetne feloldani
ezt az ellentmondást?*

*A modern polgári világ, a liberális politika, a kapitalista szisztéma
ismert és fájdalmas módon valóban véget vetett **ennek a társadalomépítő
elvnek.* Szent Ágoston „modernségével” kapcsolatban viszont a kifejezésnek
több értelmét kell szem előtt tartanunk. A modernitás a most tárgyaltak
szempontjából individualizmust jelent. Innen nézve az újkor embere közel
érezheti magát Augustinushoz, aki bensőjének feltárásával tulajdonképpen
megteremtette a személyes irodalmat. Csakhogy *Szent Ágoston** és a **modern
kor **között van egy óriási különbség.*

*Az ágostoni és egyáltalán, az autentikus keresztény emberfelfogás a
perszonalizmus*, *a modern kor emberfelfogása pedig az említett
individualizmus. Az individualizmus az elszigetelt egyén liberális tana*,*
a perszonalizmus viszont az embert személyként, tehát egyén és közösség
egységében látja, ráadásul az istenszeretet kereteiben*. Ezért határa van
annak, hogy Szent Ágostont modernnek lehessen nevezni.

*Másfelől viszont Szent Ágostont időnként az a vád is éri, hogy megvetette
a világot, a testet, a szexualitást, s a bűnös ember elvét hirdette. Vajon
helytálló-e ez az Ágoston-kép?*

*Semmiképpen.* *A kérdésnek pedig több rétege van. Először is itt van a
„bűnös Ágoston” képzete. Ennek kialakulásához már ő maga is hozzájárult
azzal, hogy gyermekkori csínjeit felnagyította, ifjúkori szerelmi
viszonyait pedig elítélte.* *Valójában Augustinus mintegy másfél évtizeden
át hűséges és szeretetteljes élettársi viszonyban élt gyermeke anyjával.
Kapcsolatuknak, amely minden bizonnyal eltérő társadalmi státuszuk miatt a
római jog szerint nem ölthetett házassági formát, * *édesanyja kívánságára
lett fájdalmas vége. Szent Ágoston élete hamarosan átalakult, Istenre
függesztette tekintetét, benne kereste s találta meg a nyugalmát. Szent
Ágoston mint gondolkodó a világra úgy tekintett, mint Isten teremtésére,*
*amely mulandósága ellenére a jót és a szépet tartalmazza.*

*Számos művében szól a teremtés dicséretéről, a természet szépségéről, a
társadalom vívmányairól, az emberi munka méltatásáról, az alkotó erő
érdemszerző voltáról. *Látnunk kell, hogy *a világmegvető mentalitás**
nem * *autentikus
keresztény elv, **hanem egyfajta túlhajtott újplatonizmusnak és
manicheizmusnak kétségkívül máig meglévő maradványa*. Ezért is *volt nagy
jelentősége annak, hogy Szent II. János Pál pápa a test teológiájáról
kezdett beszélni.*


*Hippói Szent Ágoston, latinul Aurelius Augustinus az észak-afrikai
Thagastéban született 354-ben és Hippóban halt meg 430-ban. Egyháztanító, a
legjelentősebb nyugati egyházatya, Hippo Regius püspöke. Tanulmányait
Madaurában folytatta. 371-ben Karthágóba utazott, majd magához vett egy
karthágói lányt, akinek neve örökre titokban maradt, és vele élt együtt
egészen 385-ig, amikor anyja, Szent Mónika rávette, hogy hagyja el. 372-ben
fia született, Adeodatus, aki később, 387-ben atyjával együtt vette fel a
keresztséget Szent Ambrus kezéből. Először azonban a manicheizmus vonzásába
került Ágoston, amely teljesen leértékelte az anyagi világot, s keresztény
édesanyját is meg akarta győzni a manicheista tanoknak. 382-ban Rómába, rá
egy évre Milánóba ment, ahol Szent Ambrus püspök beszédeit hallgatta.
Milánóban tért meg, majd visszatért Karthagóba. 390-ben pappá, 396-ban
püspökké szentelték. Majdnem száz önálló munkája van, hatása a filozófiára
és a teológiára felmérhetetlen. Két legismertebb munkája az Isten városáról
és a Vallomások. Vele kezdődik a filozófia antropológiai fordulata. XVI.
Benedek pápa kedvenc szerzője. *



*Szent Ágostonnak van egy külön könyve a házasság jóságáról. Egy másik
művében azt taglalja, hogy a férfi és a nő szexuális élete a teremtés
nagyszerű adománya volt. Ez a bűnbeeséssel jelzett léthelyzetben
megromlott, de a szexualitás, ha rendezett, eredendően örömforrás és a
kiteljesedés terrénuma. Szenvedélyelméletében Szent Ágoston szembeszáll a
sztoikus etikával, amely a szenvedélymentesség eszményét hirdette.*
*Ágoston szerint a szenvedélyek az emberi természethez tartoznak,**
csakhogy vannak jó, és* *vannak rossz szenvedélyek*. Azt írja, hogy *a
helyes élet szenvedélyei helyesek*,* a helytelen élet szenvedélyei
helytelenek*.* A jó szenvedélyek tehát az erényeket erősítik, az értékeket
gazdagítják*. Mindehhez egy megjegyzést tennék még. Az antik kultúrában ott
találjuk Philemon és Baucis kedves alakját, a hitvesi szeretet és a boldog
házasság példaképeit. Én a keresztény hagyományban sajnos nem ismerek olyan
szenteket, akik ugyanezt jelképeznék a számunkra. Az más kérdés, hogy
mindezek mellett *Szent Ágoston* *a bűnös ember** tanát is hirdette, ezt
főleg eszmei harcaiban hangsúlyozva,* ellenfeleivel szemben kiélezett
formában. *Szent Ágoston tisztában volt az ember természetével, jóra és
rosszra hajló jellemével egyaránt.* Amikor azt olvassuk nála, hogy az
emberi faj egésze ítéletre méltó tömeg, s arra gondolunk, hogy az idős
Ágoston naponta könnyei között bánkódott, eszünkbe kell, hogy jusson mindaz
a temérdek szenvedés, amelyet az ember a történelem során produkált és
amelynek ő érzékeny tanúja volt. S *ha szemünk elé képzeljük **azt a
mérhetetlen és kiapadhatatlan emberi gonoszságot, amely mindmáig és az idők
végezetéig érthetetlen módon oly hathatósan működik **a világunkban*,*
hajlani fogunk arra, hogy megértsük őt és nagyrészt igazat adjunk neki,
anélkül, hogy véső elvi optimizmusunkat föl kellene adnunk.*

*Ezzel az antropológiával kapcsolatban vetném föl, hogy az angolszász
konzervativizmus történelemszemléletét és az emberi természetről vallott
felfogását időnként összekapcsolják Szent Ágoston gondolkodásával. Jogosnak
tartja ez a szempontot?*

Úgy vélem, ennek lehet bizonyos alapja. *Augustinusnál a történelemnek van
menete és értelme, de lényegét tekintve nincs előrehaladása és fejlődése, a
konzervativizmus pedig hasonlóképpen szemben áll **a voluntarista
progresszió elvé**vel, *s mindkét felfogás kifejezetten utópia-ellenes. Úgy
tűnik, antropológiájuk is sokban hasonlít. Szent Ágoston emberképét részben
már bemutattam; ehhez még annyit tennék hozzá, hogy élesen szembeszáll
azzal a felfogással, mintha az emberi közösségben lennének egyfelől
tiszták, másfelől bűnösök és romlottak.

*A konzervativizmus pedig az emberi természet tökéletlenségéből és
esendőségéből, s a vallás és az erkölcs megtartó szerepéből indul ki.
Mindkét szemléletből a normális emberi élet lehetősége körvonalazódik. *


Frenyó Zoltán Roger Scrutonnal

*Vannak kedvezőbb és vannak kedvezőtlenebb korszakok a Szent
Ágoston-kutatás számára? *

Feltétlenül. Ezzel részben visszakanyarodtunk a beszélgetésünk elején
felvetettekhez is. Itt egy különös kettősségre szeretnék rámutatni. A 20.
század Ágoston-kutatása Nyugat- és Dél-Európában, továbbá Latin-Amerikában
és az Egyesült Államokban kutatóintézetek, egyetemi tanszékek, kiadók,
folyóiratok és más műhelyek hatalmas hálózatát hozta létre. Ez a komoly
szakmai munka évente több tucat alapvető tudományos könyvet és releváns
tanulmányok százait mutatja föl. Tudományunk és kultúránk tehát hallatlan
gazdagságot jelent. Eközben *Európa a saját civilizációját teszi
tönkre,  **annak
következtében, hogy a kereszténységgel ellentétes erők egy hosszú
folyamatban átalakították a közgondolkodást, a politikai élet szerkezetét,
és magukhoz ragadták az államhatalmakat.* Az európai civilizáció
főszereplőinek működése és ideológiájuk hatása láttán *sürgetően vetődik
föl kontinensünk politikai és kulturális megújulásának szükségessége, s az
antik és a keresztény európai hagyományok felelevenítésének igénye.*

*Milyen képet mutat ebből a szempontból a magyar szellemi élet, Szent
Ágoston magyar értékelése?*

A magyar nyelvű Ágoston-irodalomnak megvan a maga szép, gazdag, de hullámos
története, s Szent Ágoston megértésének és bemutatásának feltételei is
történelmileg változtak. A kommunizmus időszakában Szent Ágostonnal –
röviden szólva – korlátozott mértékben lehetett foglalkozni. Ekkor külön
jelentőségre tett szert az, hogy valaki filológiai, teológiai vagy
filozófiai szempontból kívánta-e feldolgozni az ágostoni, és egyáltalán a
keresztény hagyományt. Én magam az MTA Filozófiai Intézetében 1980 óta
foglalkozom Szent Ágostonnal. Az MTA egyfelől egy nagyszerű, hatalmas
értéket jelentő világ, másfelől mint a történelemben működő intézmény
részben a múlt tehertételeit hordozza. Én az ideát magamnak platóni
szellemben fönntartva erre az intézményre mindig mint Széchenyi István
Akadémiájára tekintettem, de hozzá kell tennem, hogy már az új rendszerben
történt, hogy 2004-ben, majd 2011-ben felmentettek kutatói állásomból;
szerencsére mindkét esetben sikerült kiharcolnom, hogy visszakerüljek a
munkahelyemre. A magyar Ágoston-irodalomról most csak annyit tudok
megemlíteni, hogy ennek feldolgozása már külön könyvet igényelne. Az utóbbi
évtizedekben nagy eredmények születtek a magyar Ágoston-szakirodalomban,
hogy mást ne mondjak, megjelent az „Isten városáról” című nagy mű teljes
magyar fordítása.

*Mint MTA-kutató, van hozzászólása a mostani vitákról a tudomány
szabadságával kapcsolatban?*

Ami viszont magát a tudomány szabadságát illeti, én ezt másként látom, mint
sok megnyilatkozó. *Szerintem a tudománynak nincs szabadsága, sőt, maga a
szabadság mint olyan a legelvontabban nem létezik. Az idegen hódító elleni
szabadságharc, a belső elnyomás elleni szabadságküzdelem, a rossz
szenvedélyek alóli felszabadulás – ezek valós fogalmak.*
*A szabadság radikális megragadása azonban a szabadság fogalmának eltűnését
eredményezi.*

A legáltalánosabban csak az igazságot mint igazlétet lehetséges megragadni,
ami a lényeg szerinti létezés a létrendbe tagolódóan. Ennek az igazlétnek a
mértékét különböző vonatkozásokban a szabadság jelzőivel szokták ellátni,
de ez féloldalas képet eredményez. Az sem segít, ha a szabadságot, a
függetlenséget és a semlegességet megkülönböztetjük egymástól, mert
egyrészt *semlegesség egyszerűen nincs*,* a függetlenség * *pedig* már az
eddig mondottakból következően is* félrevezető fogalom*. *Az igazlét
mármost a külső és a belső jóval alkotott kötelék, valamint a külső és a
belső rossztól való megszabadulás.* *Tehát nem* *szabadnak kell lennem,* *hanem
az igazhoz és a jóhoz kell elköteleződnöm*,* s a hamistól és a rossz**tól
kell eloldódnom.* Ennek értelmében* áll az evangéliumban: „Az igazság
szabaddá tesz benneteket.” (Jn 8,32) **A tudománynak is kizárólag az
igazságra kell törekednie, vagyis nem meghatározatlanságban, hanem
meghatározottságban, elkötelezettségben, teljes elhivatottságban kell
működnie,* természetesen a szellem saját tág alkotó játékterében. Itt
pedig *visszatérhetünk
Szent Ágostonhoz, aki leszögezte: „Mindenekelőtt az igazság létezik”.*

*****

*Dr. Frenyó Zoltán (1955) az MTA Filozófiatudományi Intézetének
főmunkatársa, a filozófiai tudomány kandidátusa (1997), a történettudomány
doktora (2002). Az ELTE BTK történelem-filozófia szakán szerzett diplomát.
Kutatási területe a vallásfilozófia, az ókeresztény gondolkodás, valamint a
XX. századi keresztény filozófia, azon belül a magyar eszmetörténet.
Tanított középiskolában és a Pázmányon. Számos egyesület tagja. Eddig 9
önálló kötete és 10 szerkesztett kötete jelent meg. Főbb munkái: Egy magyar
katolikus gondolkodó. Mihelics Vid életműve. METEM, Bp. 2002.;
Krisztológiai és antropológiai kérdések az ókeresztény gondolkodásban.
Fejezetek a patrisztika történetéből. Jel Kiadó, Bp. 2002.; Kereszténység
és filozófia. Kairosz, Bp. 2006.; Jacques Maritain. Tanulmányok.
L'Harmattan, Bp. 2006. (Társszerző: Turgonyi Zoltán.); Filozófiai kultúra.
Tinta Könyvkiadó, Bp. 2008.; A filozófia története. Tomori Pál Főiskola,
Kalocsa, 2015.; Korfordulón. Filozófiai tanulmányok. MTA
Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézet, Bp. 2015.; A
filozófia tankönyve. Szent István Társulat, Bp.2016.; Szent  Ágoston és az
augusztinizmus. MTA BTK – Szent István Társulat.*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20180730/0bdd1ab8/attachment.html>