<div dir="ltr">
<div id="gmail-head2">
<div id="gmail-headerBanner" style="background:rgba(0,0,0,0) none repeat scroll 0% 0%">
<div id="gmail-article_header" class="gmail-nbanner">
</div> </div>
</div>
<div id="gmail-main">
<div id="gmail-contents">
<div class="gmail-leftcolumn gmail-col-md-8">
<div id="gmail-article">
<div class="gmail-top">
<div class="gmail-img"><img src="http://mandiner.hu/attachment/0268/267091_szent_agoston.jpg" alt="" title="" class="gmail-imgw" style="margin: 0px 0px 0px auto;" width="471" height="236"><div class="gmail-subtitle">Civilizációs alapok</div></div> <div class="gmail-articletext">
<h1><a href="http://mandiner.hu/cikk/20180730_frenyo_zoltan_szent_agoston">Frenyó Zoltán: Szent Ágoston a római keresztény európai civilizáció alkotója</a></h1>
<div class="gmail-info" style="margin-top:20px;margin-bottom:0px">2018. július 30. 12:50</div><div class="gmail-info" style="margin-top:20px;margin-bottom:0px"><a href="http://mandiner.hu/cikk/20180730_frenyo_zoltan_szent_agoston">http://mandiner.hu/cikk/20180730_frenyo_zoltan_szent_agoston</a><br></div>
<div style="margin:5px 5px 5px 0px"><img src="http://mandiner.hu/attachment/0254/253383_img_0861_ld.jpg" style="width: 120px; margin-right: 15px; border: 4px solid rgb(224, 224, 217);" align="left"><br><b>Írta: <a href="http://mandiner.hu/szerzo/szilvay_gergely">Szilvay Gergely</a></b></div><div class="gmail-clearer"></div>
<div class="gmail-info">
<div>
</div>
<div>
</div>
<div class="gmail-clearer"></div>
</div>
<p class="gmail-lead">
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Szent Ágoston egyáltalán nem volt </b></span>az<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> az ember- és
világgyűlölő, aszketikus alak, akinek beállítják</b></span> – <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>mondja Frenyó Zoltán,
az MTA BTK Filozófiai Intézetének főmunkatársa</b></span> a Mandinernek annak
kapcsán, hogy<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> nemrég jelent meg a hippói püspökről szóló kötete.</b></span> Frenyó
szerint <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Szent Ágoston a római keresztény európai civilizáció alkotója,
azé az európai civilizációé, ami</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> most veszélyben van.</b></span> Interjúnk az
augustinusi örökségről.
</p>
<div class="gmail-clr"></div>
<div class="gmail-clr"></div>
<div class="gmail-text">
<p><strong>Miért fontos ma könyvet írni egy 1600 évvel
ezelőtt élt püspökről, akit már – mondhatni - agyonelemeztek a
filozófusok és a teológusok?</strong><img src="http://mandiner.hu/images/ga1.gif" id="gmail-ga1" class="gmail-ga_img"></p>
<p>Röviden szólva: <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a filozófia az igazság karbantartója, korról korra</b></span> –
<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>más kérdés, hogy ez kinek hogy sikerül.</b></span> Bővebben: a filozófiai
hagyományt,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> a nagy gondolkodók életművét időről időre át kell gondolni. </b></span>A
róluk kialakult képet vagy fönntartjuk, vagy újraértelmezzük, hogy a
bennük rejlő érvényes elveket és értékeket megőrizhessük, korábbi téves
nézeteket elvethessünk, s eddig nem tárgyalt dimenziókat
feltárhassunk. A nyugati Ágoston-irodalom hatalmas vonulat, persze
szintén korról korra megvan a sajátossága, mind magában a keresztény
tudományban, mind pedig az általános filozófiai gondolkodásban.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Míg
Ágoston munkásságának jellegzetessége, hogy egyrészt egy sor irányzatot
egyben tart vagy egybevon, másrészt sok olyan kérdésfelvetést rejt
magában, amely azóta külön irányzatként vagy diszciplínaként fejlődött
ki.</b></span> Ezért az utóbbi évtizedek során a filozófiai áramlatokban a
legkülönfélébb területeken nagyon sok visszakapcsolás történt
Augustinushoz, akit a régi etikai, történetfilozófiai, politikai
filozófiai, vallásfilozófiai, pszichológiai és irodalmi diszciplínákon
túl mára már felfedezett a hermeneutika, a fenomenológia, a
nyelvfilozófia, s szemiotika, a tudatfilozófia, az egzisztencializmus, a
perszonalizmus és több más irányzat. A teológia szempontjából <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Wilhelm
Geerlings azt mondta, hogy<img src="http://mandiner.hu/images/ga1.gif" id="gmail-ga2" class="gmail-ga_img"></b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a nyugati teológia története lábjegyzetek sora Augustinushoz, </b></span><b></b>természetesen éppen olyan értelemben, mint ahogy ezt Whitehead mondta Platónról. </p>
<p style="text-align:center"><img alt="" src="http://mandiner.hu/gallery/2018/07/13346135_1167437759943139_8261343926978844950_o.jpg" style="margin-right: 0px;" width="471" height="369"><br>
Frenyó Zoltán az Ünnepi Könyvhéten, a Vörösmarty téren</p>
<p><strong>Ezek közül ön a könyvében leginkább mire helyezi a hangsúlyt? S <span style="background-color:rgb(208,224,227)">mennyiben lehet Szent Ágoston aktualitásáról beszélni</span>?</strong></p>
<p>A könyvem, amely egyes tanulmányaimból állt össze, végül
szisztematikus felépítésű lett, benne szó esik Szent Ágoston
hermeneutikájáról, természetfilozófiájáról, történetfilozófiájáról,
etikai és vallásfilozófiai tanairól, továbbá az augusztinizmus egyes
fejezeteiről. Azt mondanám, a legnagyobb hangsúly a könyvben talán
leginkább történetfilozófiai, vallásfilozófiai és kultúrfilozófiai
tanaira esik. E három téma jelentősége röviden a következőkben áll: A<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>ugustinus civitas-tana szerint a történelemnek van egy külső, isteni és egy belső, emberi elve.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Előbbi a gondviselés, utóbbi<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az önzés </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>és</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> az önzetlenség<span style="background-color:rgb(217,234,211)">, </span></b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>vagy
másképpen </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a helytelen</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>é</b></span>s<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> a helyes szeretet<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>két emberi végső
tulajdonsága.</b><b> E két elv két közösséget, civitast alkot, amelyek
szüntelen harca adja a történelem tartalmát.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A történelem középpontjában
Jézus Krisztus áll, aki megadja a történelem értelmét. A történelemnek
így van lényege, egyszersmind Jézus Krisztuson keresztül megismerhető.</b></span>
Ezért Ágoston történetfilozófiája egyszerre szubsztanciális – tartalmi –
és episztemológiai – ismeretelméleti – történetfilozófia. Ez pedig vele
először és utoljára fordul elő a gondolkodásban. Én <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>úgy látom</b></span>, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Szent
Ágoston felfogása a keresztény szemlélet adekvát mintája, egyben pedig a
történelemelmélet egyetlen helyes nézőpontja. </b></span></p>
<p><strong>Mit emelne ki Szent Ágoston vallásfilozófiai eszmevilágából?</strong></p>
<p>Ami ezt a második témát illeti, visszanyúltam az antik görög-római
vallásfilozófiához, amely a költői teológia – mítosz –, a politikai
teológia – kultusz –, és a természetes teológia – filozófiai istentan –
három kategóriájában gondolkodott. Bemutattam, hogy <span style="background-color:rgb(252,229,205)"><b>Szent Ágoston </b></span>
Varro-kritikáján keresztül mindhármat meghaladta, és <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>kialakította a
keresztény filozófia eszméjét mint igaz vallás és igaz filozófia
egységes tanát. A hármas „teológia” a középkorban koherens civilizáció
tényezői lesznek.</b></span></p>
<p>E gondolatot továbbkísérve fontos felismeréseket<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> lehet tenni. Amikor
az újkor szembefordul<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> a kereszténységgel,</span> ezt az előbb említett három
lehetséges irányból teszi.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Az újkor</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a költői teológia síkján </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">
</span>„felvilágosodottként”<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a kereszténység</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>et babonának kiáltja ki. </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A
politikai teológia síkján</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> antiklerikalizmus jellemzi, a szekularizáció
híve,</b></span> az államot és az egyházat elválasztja,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> az egyházat<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>üldözi. </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A
természetes teológia síkján</b></span> valláskritikát gyakorol,<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> a „tudomány”
</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>nevében ateizmust hirdet.</b></span> </p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A modern korban az említett támadásokkal <span style="background-color:rgb(255,242,204)">szemben </span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az egyház kénytelen
külön-külön kialakítani a diszciplínáit. Így jön létre módosulásokkal a
természetes teológia – filozófiai istentan –, a politikai doktrína – a
kereszténység társadalmi tanítása, az egyház szociális doktrínája – és
folyik a népi vallásosság kultúrája.</b></span> Csakhogy ez strukturális problémát
jelent, mert eredetileg a három antik „teológia” logikailag kizárja
egymást, s versengett is egymással. Következésképpen az újkorban máig,
amikor meghaladásukra szerves keresztény civilizáció híján nincs mód,
egységben tartásuk csak fékezett érvényesítésükkel lehetséges, önmagában
pedig <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>egyik sem <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a kereszténység alapja avagy magva</span>.</b></span> Röviden szólva,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> a modern korban</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az egyház </b></span>a<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> lehető legnagyobb nehézségekkel találja magát szemben.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ezek az ellentmondások csak a modern kor </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>elmúltával fognak feloldódni.</b></span></p>
<p style="text-align:center"><img alt="" src="http://mandiner.hu/gallery/2018/07/IMG_4131.JPG" style="margin-right: 0px;" width="188" height="95"></p>
<p><strong>S vajon mit jelent az előbb említett harmadik téma, Szent Ágoston életművének kultúrfilozófiai jelentősége?</strong></p>
<p>Ezt röviden egy konkrét témán keresztül tudnám legjobban
megvilágítani. Felfedeztem Giambattista Vicónak, a jeles olasz
filozófusnak egy szonettjét, amelyet Szent Ágoston tiszteletére írt
1735-ben. Ebben Vico Hannibálról és Augustinusról ír. A vers nagy
látomás, amely érzékelteti a civilizációk közti viszony, az áthidalás és
átalakítás problémáját. A kérdést a pogány Karthágó – pogány Róma –
romanizálás, római Afrika)– keresztény Róma – keresztény Afrika és Szent
Ágoston – keresztény Európa fázisaiban jelezhetjük. Vico verse tehát
felvillantja a nagy történelmi távlatokat: Karthágó és Róma, Afrika és
Európa viszonyát, a romanizálás majd a krisztianizálás menetét. A
kontinensek pozicionálásában, a szellem térbeli elhelyezésében mármost a
Hannibál által jelzett veszedelemmel szemben</p>
<div class="gmail-keretes"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Szent Ágoston alakja, a római keresztény európai civilizáció alkotója</b></span> tűnik föl,</div>
<p>akinek ebben a hatalmas folyamatban <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>meghatározó szerepe van</b></span>. Ez Vico
Ágoston-dicséretének lényege, egyben pedig az egyik legfőbb alapja
annak, amiért becsüljük őt. </p>
<p><strong>Ezen a szembeszökő időszerűségen túl megragadható-e olyan ágostoni eszme, amelynek hatása lett az európai szellemre? </strong></p>
<p>Szent Ágoston életműve számos ilyen tanítást tartalmaz, amelyek közül
most egyet feltétlenül szeretnék kiemelni. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A történelmet végigkíséri az
állam és az egyház versengése, a világi és a lelki hatalom harca</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>. Az
európai keresztény civilizáció, több évszázados küzdelem nyomán alapvető
értékként kialakította a világi és a lelki hatalom autonómiájának,
egyensúlyának és kölcsönösségének elvét, szemben </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>minden más
civilizációval és kultúrával, amelyek a teokrácia vagy a szekuláris
állam végleteit képviselik</b></span>.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Ez az eszme pedig végső soron Szent Ágoston
civitas-tanában gyökerezik, mivel ő a mennyei és a földi civitast külön
elvként kezeli, és nem kívánja megfeleltetni az egyház és az állam
elvének. A világi és a lelki hatalom kettőssége és kölcsönössége az
európai civilizációnak a kereszténységből jövő nagy eredménye. </b></span></p>
<p><strong>Úgy látszik, ezt az elvet a modern kor rombolta szét.
Ugyanakkor Szent Ágostont szokták modern gondolkodónak is nevezni.
Hogyan lehetne feloldani ezt az ellentmondást?</strong></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A modern polgári világ, a liberális politika, a kapitalista szisztéma
ismert és fájdalmas módon valóban véget vetett<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>ennek a társadalomépítő
elvnek.</b></span> Szent Ágoston „modernségével” kapcsolatban viszont a
kifejezésnek több értelmét kell szem előtt tartanunk. A modernitás a
most tárgyaltak szempontjából individualizmust jelent. Innen nézve az
újkor embere közel érezheti magát Augustinushoz, aki bensőjének
feltárásával tulajdonképpen megteremtette a személyes irodalmat.
Csakhogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Szent Ágoston</b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> és a </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>modern kor </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>között van egy óriási különbség.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az ágostoni és egyáltalán, az autentikus keresztény emberfelfogás a
perszonalizmus</b></span>, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a modern kor emberfelfogása pedig az említett
individualizmus. Az individualizmus az elszigetelt egyén liberális tana</b></span>,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
a perszonalizmus viszont az embert személyként, tehát egyén és közösség
egységében látja, ráadásul az istenszeretet kereteiben</b></span>. Ezért határa
van annak, hogy Szent Ágostont modernnek lehessen nevezni. </p>
<p><img alt="" src="http://mandiner.hu/gallery/2018/07/IMG_4134_800.JPG" style="margin-right: 0px;" width="188" height="120"></p>
<p><strong>Másfelől <span style="background-color:rgb(208,224,227)">viszont Szent Ágostont időnként az a vád is éri,
hogy megvetette a világot, a testet, a szexualitást, s a bűnös ember
elvét hirdette. Vajon helytálló-e ez az Ágoston-kép?</span></strong></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Semmiképpen.</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A kérdésnek pedig több rétege van. Először is itt van a
„bűnös Ágoston” képzete. Ennek kialakulásához már ő maga is hozzájárult
azzal, hogy gyermekkori csínjeit felnagyította, ifjúkori szerelmi
viszonyait pedig elítélte.</b></span> <span style="background-color:rgb(249,203,156)"><b>Valójában Augustinus mintegy másfél évtizeden
át hűséges és szeretetteljes élettársi viszonyban élt gyermeke
anyjával. Kapcsolatuknak, amely minden bizonnyal eltérő társadalmi
státuszuk miatt a római jog szerint nem ölthetett házassági formát, </b></span>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>édesanyja kívánságára lett fájdalmas vége. Szent Ágoston élete hamarosan
átalakult, Istenre függesztette tekintetét, benne kereste s találta meg
a nyugalmát. Szent Ágoston mint gondolkodó a világra úgy tekintett,
mint Isten teremtésére,</b></span></p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
</b></span><div class="gmail-keretes"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>amely<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> mulandósága</span> ellenére a jót és a szépet tartalmazza.</b></span></div><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Számos művében szól a teremtés dicséretéről, a természet szépségéről,
a társadalom vívmányairól, az emberi munka méltatásáról, az alkotó erő
érdemszerző voltáról. </b></span>Látnunk kell, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a világmegvető mentalitás</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> nem </b></span>
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">autentikus keresztény elv,</span> </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>hanem egyfajta túlhajtott újplatonizmusnak és
manicheizmusnak kétségkívül máig meglévő maradványa</b></span>. Ezért is <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>volt nagy
jelentősége annak, hogy Szent II. János Pál pápa a test teológiájáról
kezdett beszélni.</b></span></p>
<p> </p>
<div style="background-position:0% 0%;background-repeat:repeat;background-image:none;background-size:auto auto;background-origin:padding-box;background-clip:border-box;border:1px solid rgb(204,204,204);padding:5px 10px"><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b><em><strong>Hippói Szent Ágoston</strong>,
latinul Aurelius Augustinus az észak-afrikai Thagastéban született
354-ben és Hippóban halt meg 430-ban. Egyháztanító, a legjelentősebb
nyugati egyházatya, Hippo Regius püspöke. Tanulmányait Madaurában
folytatta. 371-ben Karthágóba utazott, majd magához vett egy karthágói
lányt, akinek neve örökre titokban maradt, és vele élt együtt egészen
385-ig, amikor anyja, Szent Mónika rávette, hogy hagyja el. 372-ben fia
született, Adeodatus, aki később, 387-ben atyjával együtt vette fel a
keresztséget Szent Ambrus kezéből. Először azonban a manicheizmus
vonzásába került Ágoston, amely teljesen leértékelte az anyagi világot, s
keresztény édesanyját is meg akarta győzni a manicheista tanoknak.
382-ban Rómába, rá egy évre Milánóba ment, ahol Szent Ambrus püspök
beszédeit hallgatta. Milánóban tért meg, majd visszatért Karthagóba.
390-ben pappá, 396-ban püspökké szentelték. Majdnem száz önálló munkája
van, hatása a filozófiára és a teológiára felmérhetetlen. Két
legismertebb munkája az Isten városáról és a Vallomások. Vele kezdődik a
filozófia antropológiai fordulata. XVI. Benedek pápa kedvenc szerzője. </em></b></span></div>
<p> </p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Szent Ágostonnak van egy külön könyve a házasság jóságáról. Egy másik
művében azt taglalja, hogy a férfi és a nő szexuális élete a teremtés
nagyszerű adománya volt. Ez<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> a bűnbeeséssel jelzett léthelyzetben
megromlott,</span> de a szexualitás, ha rendezett, eredendően örömforrás és a
kiteljesedés terrénuma. Szenvedélyelméletében Szent Ágoston szembeszáll <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a
sztoikus etikával, amely a szenvedélymentesség eszményét hirdette.</span></b></span></p>
<div class="gmail-keretes"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ágoston szerint <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a szenvedélyek az emberi természethez tartoznak</span>,</b></span><b> <span style="background-color:rgb(255,242,204)">csakhogy vannak jó,</span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> és</span></b> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>vannak rossz szenvedélyek</b></span>. Azt írja, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a
helyes élet szenvedélyei helyesek</b></span>,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> a helytelen élet szenvedélyei
helytelenek</b></span>.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> A jó szenvedélyek tehát az erényeket erősítik, az értékeket
gazdagítják</b></span>. Mindehhez egy megjegyzést tennék még. Az antik kultúrában
ott találjuk Philemon és Baucis kedves alakját, a hitvesi szeretet és a
boldog házasság példaképeit. Én a keresztény hagyományban sajnos nem
ismerek olyan szenteket, akik ugyanezt jelképeznék a számunkra. Az más
kérdés, hogy mindezek mellett <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Szent Ágoston</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a bűnös ember</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> tanát is
hirdette, ezt főleg eszmei harcaiban hangsúlyozva,</b></span> ellenfeleivel szemben
kiélezett formában. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Szent Ágoston tisztában volt az <span style="background-color:rgb(217,234,211)">ember
természetével</span>, jóra<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> és</span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> rosszra </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">hajló jellemével egyaránt</span>.</b></span> Amikor azt
olvassuk nála, hogy az emberi faj egésze ítéletre méltó tömeg, s arra
gondolunk, hogy az idős Ágoston naponta könnyei között bánkódott,
eszünkbe kell, hogy jusson mindaz a temérdek szenvedés, amelyet az ember
a történelem során produkált és amelynek ő érzékeny tanúja volt. S <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>ha
szemünk elé képzeljük </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>azt a mérhetetlen és kiapadhatatlan emberi
gonoszságot, amely mindmáig és az idők végezetéig érthetetlen módon oly
hathatósan működik </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a világunkban</b></span>,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> hajlani fogunk arra, hogy megértsük őt
és nagyrészt igazat adjunk neki, anélkül, hogy véső elvi
optimizmusunkat <span style="background-color:rgb(234,209,220)">föl kellene adnunk</span>.</b></span></div>
<p><strong>Ezzel az antropológiával kapcsolatban vetném föl, hogy a<span style="background-color:rgb(208,224,227)">z
angolszász konzervativizmus történelemszemléletét és az emberi
természetről vallott felfogását időnként összekapcsolják Szent Ágoston
gondolkodásával. Jogosnak tartja ez a szempontot?</span></strong></p>
<p>Úgy vélem, ennek lehet bizonyos alapja. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Augustinusnál a történelemnek
van menete és értelme, de lényegét tekintve nincs előrehaladása és
fejlődése, a konzervativizmus pedig hasonlóképpen szemben áll </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a
voluntarista progresszió elvé</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>vel, </b></span>s mindkét felfogás kifejezetten
utópia-ellenes. Úgy tűnik, antropológiájuk is sokban hasonlít. Szent
Ágoston emberképét részben már bemutattam; ehhez még annyit tennék
hozzá, hogy élesen szembeszáll azzal a felfogással, mintha az emberi közösségben lennének egyfelől tiszták, másfelől bűnösök és romlottak.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A konzervativizmus pedig <span style="background-color:rgb(217,234,211)">az emberi természet tökéletlenségéből és
esendőségé</span>ből, s a vallás és az erkölcs megtartó szerepéből indul ki.
Mindkét szemléletből a normális emberi élet lehetősége körvonalazódik. </b></span></p>
<p style="text-align:center"><img alt="" src="http://mandiner.hu/gallery/2018/07/14435088_1244758825544365_4574240850323814257_o.jpg" style="margin-right: 0px;" width="471" height="270"><br>
Frenyó Zoltán Roger Scrutonnal</p>
<p><strong>Vannak kedvezőbb és vannak kedvezőtlenebb korszakok a Szent Ágoston-kutatás számára? </strong></p>
<p>Feltétlenül. Ezzel részben visszakanyarodtunk a beszélgetésünk elején
felvetettekhez is. Itt egy különös kettősségre szeretnék rámutatni. A
20. század Ágoston-kutatása Nyugat- és Dél-Európában, továbbá
Latin-Amerikában és az Egyesült Államokban kutatóintézetek, egyetemi
tanszékek, kiadók, folyóiratok és más műhelyek hatalmas hálózatát hozta
létre. Ez a komoly szakmai munka évente több tucat alapvető tudományos
könyvet és releváns tanulmányok százait mutatja föl. Tudományunk és
kultúránk tehát hallatlan gazdagságot jelent. Eközben <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Európa</span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a saját civilizációját</span> teszi tönkre, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span></b><b>annak következtében, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a kereszténység</span>gel ellentétes erők egy
hosszú folyamatban átalakították a közgondolkodást, a politikai élet
szerkezetét, és magukhoz ragadták az államhatalmakat.</b></span> Az európai
civilizáció főszereplőinek működése és ideológiájuk hatása láttán
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>sürgetően vetődik föl kontinensünk politikai és kulturális megújulásának
szükségessége, s az antik és a keresztény európai hagyományok
felelevenítésének igénye.</b></span></p>
<p><strong>Milyen képet mutat ebből a <span style="background-color:rgb(255,255,255)">szempontból a magyar szellemi élet, Szent Ágoston </span>magyar értékelése?</strong></p>
<p>A magyar nyelvű Ágoston-irodalomnak megvan a maga szép, gazdag, de
hullámos története, s Szent Ágoston megértésének és bemutatásának
feltételei is történelmileg változtak. A kommunizmus időszakában Szent
Ágostonnal – röviden szólva – korlátozott mértékben lehetett
foglalkozni. Ekkor külön jelentőségre tett szert az, hogy valaki
filológiai, teológiai vagy filozófiai szempontból kívánta-e feldolgozni
az ágostoni, és egyáltalán a keresztény hagyományt. Én magam az MTA
Filozófiai Intézetében 1980 óta foglalkozom Szent Ágostonnal. Az MTA
egyfelől egy nagyszerű, hatalmas értéket jelentő világ, másfelől mint a
történelemben működő intézmény részben a múlt tehertételeit hordozza. Én
az ideát magamnak platóni szellemben fönntartva erre az intézményre
mindig mint Széchenyi István Akadémiájára tekintettem, <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><span style=""></span></span>de hozzá kell
tennem, hogy már az új rendszerben történt, hogy 2004-ben, majd 2011-ben
felmentettek kutatói állásomból; szerencsére mindkét esetben sikerült
kiharcolnom, hogy visszakerüljek a munkahelyemre. A magyar
Ágoston-irodalomról most csak annyit tudok megemlíteni, hogy ennek
feldolgozása már külön könyvet igényelne. Az utóbbi évtizedekben nagy
eredmények születtek a magyar Ágoston-szakirodalomban, hogy mást ne
mondjak, megjelent az „Isten városáról” című nagy mű teljes magyar
fordítása. </p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><strong>Mint MTA-kutató, van hozzászólása a mostani vitákról a tudomány szabadságával kapcsolatban?</strong></span></p>
<p>Ami viszont magát a tudomány szabadságát illeti, én ezt másként
látom, mint sok megnyilatkozó. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Szerintem a tudománynak nincs szabadsága,
sőt, maga a szabadság mint olyan a legelvontabban nem létezik. Az
idegen hódító elleni szabadságharc, a belső elnyomás elleni
szabadságküzdelem, a rossz szenvedélyek alóli felszabadulás – ezek valós
fogalmak.</b></span></p>
<div class="gmail-keretes"><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A szabadság radikális megragadása azonban a szabadság fogalmának eltűnését eredményezi.</b></span></div>
<p>A legáltalánosabban csak az igazságot mint igazlétet lehetséges
megragadni, ami a lényeg szerinti létezés a létrendbe tagolódóan. Ennek
az igazlétnek a mértékét különböző vonatkozásokban a szabadság jelzőivel
szokták ellátni, de ez féloldalas képet eredményez. Az sem segít, ha a
szabadságot, a függetlenséget és a semlegességet megkülönböztetjük
egymástól, mert egyrészt <b><span style="background-color:rgb(208,224,227)">semlegesség </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">egyszerűen nincs</span></b>,<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> a függetlenség </b></span>
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>pedig</b></span> már az eddig mondottakból következően is<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> félrevezető fogalom</b></span>. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az
igazlét mármost a külső és a belső jóval alkotott kötelék, valamint <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a
külső és a belső rossz</span>tól való megszabadulás.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Tehát nem</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b><span style="background-color:rgb(208,224,227)">szabad</span>nak kell
lennem,</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>hanem az igazhoz és a jóhoz kell elköteleződnöm</b></span>,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> s a hamistól és
a rossz</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>tól kell eloldódnom.</b></span> Ennek értelmében<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> áll az evangéliumban:<em> „Az igazság szabaddá tesz benneteket.”</em>
(Jn 8,32) </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A tudománynak is kizárólag az igazságra kell törekednie,
vagyis nem <span style="background-color:rgb(234,209,220)">meghatározatlanságban</span>, hanem meghatározottságban,
elkötelezettségben, teljes elhivatottságban kell működnie,</b></span> természetesen
a szellem saját tág alkotó játékterében. Itt pedig <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>visszatérhetünk
Szent Ágostonhoz, aki leszögezte:<em> „Mindenekelőtt az igazság létezik”.</em></b></span></p>
<p style="text-align:center"><em>***</em></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><strong>Dr. Frenyó Zoltán (1955) az MTA Filozófiatudományi
Intézetének főmunkatársa, a filozófiai tudomány kandidátusa (1997), a
történettudomány doktora (2002). Az ELTE BTK történelem-filozófia szakán
szerzett diplomát. Kutatási területe a vallásfilozófia, az ókeresztény
gondolkodás, valamint a XX. századi keresztény filozófia, azon belül a
magyar eszmetörténet. Tanított középiskolában és a Pázmányon. Számos
egyesület tagja. Eddig 9 önálló kötete és 10 szerkesztett kötete jelent
meg. Főbb munkái: Egy magyar katolikus gondolkodó. Mihelics Vid
életműve. METEM, Bp. 2002.; Krisztológiai és antropológiai kérdések az
ókeresztény gondolkodásban. Fejezetek a patrisztika történetéből. Jel
Kiadó, Bp. 2002.; Kereszténység és filozófia. Kairosz, Bp. 2006.;
Jacques Maritain. Tanulmányok. L'Harmattan, Bp. 2006. (Társszerző:
Turgonyi Zoltán.); Filozófiai kultúra. Tinta Könyvkiadó, Bp. 2008.; A
filozófia története. Tomori Pál Főiskola, Kalocsa, 2015.; Korfordulón.
Filozófiai tanulmányok. MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai
Intézet, Bp. 2015.; A filozófia tankönyve. Szent István Társulat,
Bp.2016.; Szent Ágoston és az augusztinizmus. MTA BTK – Szent István
Társulat.</strong></span></p>
<p> </p></div></div></div></div></div></div></div>
<br></div>