[Grem] Emberi jogok ??

[Emoke Greschik]

 Köszönet k.Lttagnak, aki felhívta a figyelmet az alábbi manapság nagyon
fontos okfejtésra, manapság, amikor a migrációt és az abortuszt is emberi
joggá akarják nyilvánítani
<http://divinity.szabadosadam.hu/?p=20589>Emberi jogok?
<http://divinity.szabadosadam.hu/?p=20589>
2018. július 25.
http://divinity.szabadosadam.hu/?p=20589&utm_source=
mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201807

*A második világháború vége óta rengeteget beszélünk emberi jogokról. *
Emberi jognak nevezzük *az élethez való jog*ot. Emberi jog *a szabadsághoz
és a biztonsághoz való jog*.* A művelődéshez való jog**. A magántulajdonhoz
való jog. *A kulturális életben való részvételhez való jog. Emberi jog
az, *hogy
ne lehessen senkit kínzásnak és kegyetlen bánásmódnak alávetni. *Ahogy az
is, *hogy szabadon gondolkodhassunk és a véleményünket szabadon
kifejezhessük*. *Az emberi jogokat 1948 óta egyetemes nyilatkozat rögzíti*
*.* Kevesen kérdőjelezik meg az emberi jogok létezését, a viták inkább
arról szólnak, hogy melyek pontosan ezek a jogok és hol védelmezik ezeket
megfelelően. *Érdemes azonban bibliai nézőpontból kicsit a mélyére nézni
ennek a kérdésnek, mert nem csak a gyakorlatban, hanem már fogalmi szinten
is gondok vannak az emberi jogok értelmezésével.*

Az emberi jogok gondolata* arra az alapvetésre épül, amit humán
excepcionalizmusnak neveznek, vagyis hogy az emberi faj **kivételes helyet
élvez a teremtés rendjébe**n.* Az állatoknak nincsenek olyan jogaik, mint
az embereknek. Ezzel nagyjából mindenki egyetért, noha *egyes
morálfilozófusok és állatjogi harcosok, mint Peter Singer, *magát a humán
excepcionalizmust is tévedésnek gondolják, ezért az emberi jogokat inkább
vallásos fikciónak vagy* kiterjesztendő jognak tartják más élőlényekre (a
jövőben akár robotokra is)*. Darwinista nézőpontból ez érthető, hiszen az
emberi jogok és a darwinizmus között mindig éles szakadék húzódott, amit
csak a világnézeti következetlenség iránti közöny tudott áthidalni, no meg
a keresztény világnézet egyes elemeinek továbbélése a nyugati kultúrákban. Az
emberi jogok tagadása a poszt-keresztény nyugati világban periférikus
jelenség. *Számos tanulmány bizonyította az elmúlt években, hogy az emberi
jogok a keresztény világnézetből kerültek – átértelmezve – a progresszív
gondolkodásba is, hogy olyan szervezetek képviseljék, mint a Soros György
által létrehozott Human Rights Watch, az Amnesty International, a Helsinki
Bizottság,* és több tucat egyéb kormányzati és nem kormányzati hátterű
szervezet.

Az emberi jogok meghatározásakor* komoly dilemmát jelent, hogy *minimalista
vagy idealista kritériumot vegyünk-e figyelembe. *Vajon az számít emberi
jognak, ami a minimális emberi léthez szükséges, vagy az, amit egy ideális
emberi létezéshez tartunk szükségesnek? *És *máris ugye rengeteg kérdés
merül fel* *ezzel kapcsolatban*. *Emberi jog *a lakhatáshoz való jog? A
kultúrához való jog? Az oktatáshoz való jog?* A migrációhoz való jog?* Az
alapjövedelemhez való jog?* A fegyverviseléshez való jog?* *Az abortuszhoz
való jog*? *A minimalista felfogás azt kockáztatja, hogy egy-egy hatalom
akkor is az emberi jogok tisztelőjeként léphet fel, ha egyébként elnyomja
és kihasználja alattvalóit.** Az idealista megközelítés viszont véget nem
érő vitákhoz vezet, hogy ténylegesen mi is számít emberi jognak, arról nem
is beszélve, hogy a megnövekedett jogok alapján való követelések, *a
teljesületlenségük miatti panaszok, az önigazultság, az önsajnálat és a
társadalmi igazságosság utópiájáért vívott folyamatos harc *olyan kultúrát
építhet ki, amely pont nem az emberek boldogságát szolgálja, hanem inkább
növekvő elégedetlenségét és boldogtalanságát.*

Az imént azt írtam, hogy az emberi jogok keresztény világnézeti alapról
kerültek a progresszív nyugati gondolkodásba, de ez csak félig igaz.* A
keresztény teológia hisz az ember különlegességében, méltóságában,
egyedülállóságában, mert az embert –* *az állatokkal és a növényekkel
**ellentétben
– Isten képmásának tekinti.* *A Szentírás első lapjain azt olvassuk, hogy**
Isten az embert a saját képére és hasonlatosságára alkotta. Ez az emberi
méltóság alapja.* *De ez a hasonlatosság* nem pusztán elvont érték,
amellyel az embert beárazzuk, hanem *az Istennel való kapcsolatra teremtett
lét,* *illetve az Istennek való számot adás felelőssége*. Ahogy Emil
Brunner mondta, *az ember lényegéhez tartozik a felelősség, *az nem pusztán
egy tulajdonsága az embernek, hanem* létének szubsztanciális eleme. **Az
emberi viselkedés megítélésének jogalapja Isten.* *Bármilyen jog, amely az
ember viselkedéséhez kapcsolódik, ** Istentől ered és köze van a felelés
kötelességéhez, vagyis a felelősséghez*. Tehát ahhoz, hogy Isten igazsága
mit követel az embertől és az ember hogyan reagál erre.* Innen indul el az
emberi jogokról való keresztény gondolkodás.*

*Ha az emberi jogokat pusztán az az ember és ember közötti horizontális
kapcsolatban értelmezzük, **és nincs* *a képletben** az* *Istennek való
felelés kényszere,** akkor az emberi jog mindig konszenzus eredménye lesz,
amelyet bárki, bármikor felrúghat.* Ha nincs rajtunk kívül álló,
transzcendens vonatkoztatási pont,* akkor az emberi jog valójában emberi
megállapodás, amelynek pontosan akkora az érvényessége, ahányan és ameddig
benne akarunk lenni a megállapodásban*.* Így *az emberi jog nem
elidegeníthetetlen, hanem* nagyon is elidegeníthető, *és senki nem
mondhatja, hogy a jog elidegenítése jogtalan volna, ha nincs megegyezés
abban, hogy azt be akarjuk tartani.* Az emberi jogok elidegeníthetetlensége
abból a gondolkodásból származik, amelyik az Istennek való felelésre
épül*. *Ahogy
az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat fogalmazott: *„*Magától értetődőnek
tartjuk azokat az igazságokat, hogy minden ember egyenlőként teremtetett,
az embert teremtője olyan elidegeníthetetlen Jogokkal ruházta fel,
amelyekről le nem mondhat, s ezek közé a jogok közé tartozik a jog az
Élethez és a Szabadsághoz, valamint a jog a Boldogságra való törekvésre.”*
A jog a szöveg szerint azért elidegeníthetetlen, *mert a teremtő Isten
ruházta fel azzal az embert.*
*A bibliai gondolkodásban **az alap nem* *az emberek közötti testvériség,
amit a felvilágosodásra épülő francia forradalom tett az emberi jogok
alapjává, **hanem az Istennek való felelősség**.* *A felelősség alapja nem*
*horizontális,* *hanem vertikális.* Elsősorban *nem* *az
embertársaink**nak* *vagyunk
felelősek,* hanem *az embertársainkért* –* Istennek.* Ha horizontálisan
értelmezzük a felelősséget, akkor úgy gondolkodunk, hogy ha a másik
felelőssége, hogy velem így vagy úgy bánjon, akkor én *megérdemlem*, hogy ő
így vagy úgy bánjon velem, ő pedig *tartozik* nekem azzal, hogy így vagy
úgy bánjon velem. A másik iránti felelősségből így lesz az a fajta emberi
jog, amelyik idegen már a Szentírástól.* A bibliai gondolkodásban* *nem* *a
másiknak tartozom azzal, hogy jól bánjak vele, nem is ő érdemli azt, hogy
jól bánjak vele*,* hanem Isten várja el ezt tőlem és Istennek tartozom
felelősséggel ezért. *Amikor például Lemúélnak azt tanácsolja az anyja,
hogy „ítélkezz igazságosan, ítéld meg a nyomorultnak és szegénynek a jogát”
(Péld 31,9), nem az a kiindulópontja, hogy a szegény ezt megérdemli, hanem
az, hogy a fiatal királynak Isten előtt ez a felelőssége. *Nehémiás is
Isten félelmére hivatkozva szólalt fel a júdaiak rabszolgasága ellen (Neh
5,9), Isten miatt védte a kiszolgáltatottakat.*

*Az isteni parancs az oka annak, hogy a bűneset után sem szűntek meg az
emberi jogok*, hiába érdemel az ember halált a bűne miatt, hiszen
olyasfajta emberi jogok soha nem is léteztek, amelyek arról szóltak, hogy
mit érdemlünk, mi jár nekünk, mivel tartozik nekünk a másik. *Sem a bűneset
előtt, sem a bűneset után nem követelhettünk magunknak jogokat, ** hiszen
az, amit mi jognak gondolunk, valójában a másik kötelessége Isten előtt,*
nem érdem vagy tartozás, amit behajthatnánk. (Természetesen van behajtható
tartozás, de most az emberi jogok mélyebb dimenziójáról beszélünk.) *Az
emberek Isten előtti kötelessége és felelőssége* nem szűnt meg attól, hogy
az emberiség elfordult Istentől,* továbbra is számon kérhetők és számon is
lesznek kérve, **hogy hogyan bántak embertársaikkal.* Az irgalmas
samaritánus nem azért cselekedett helyesen, az irgalmatlan pap és lévita
pedig helytelenül, mert a zsidó utazónak járt a segítségnyújtás, hanem
azért, mert Isten azt parancsolta mindkettőnek, hogy legyen irgalmas. Ebben
az értelemben tehát *nincsenek ** elidegeníthetetlen jogok*, *ehelyett
megmásíthatatlan isteni parancsok vannak, hogy* *hogyan viselkedjünk
egymással.*

*Az egész bibliai gondolkodás* nem individualista, de még csak nem is az
emberi közösségből kiinduló, hanem *háromdimenziós, amelyben az Istennek
való felelés kapcsol össze az embertársammal.* *A bibliai gondolkodástól
idegen** az emberi jogoknak az a megélése, amely az egyént önmagában
szemléli és számára elidegeníthetetlen jogokat követe*l.* Idegen a
Szentírás*t*ól az a gondolkodás, amelyben az egyén magának követel ilyen
jogokat.** Ebben a keretben az emberi jogok gondolata teljesen elszakadt
annak eredőjétől és olyan gondolati keretbe került át, amely végső soron
aláássa magának az emberi jognak a fogalmát is.* Arról nem is beszélve, hogy*
követelőző, elégedetlen, panaszkodó, hisztis társadalmakat formál,
amelyekben az emberek úgy gondolják, hogy megérdemlik a jó bánásmódot, sőt,
a többiek tartoznak is nekik azzal. Elveszik* *a másiktól azt, amit a
másiknak kellene odaadnia nekik, **nem **tartozásból*,* hanem **Isten
miatt, aki ezt kéri tőle.*

*Mikeás így prófétált: „Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit
kíván tőled az ÚR! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre,
és légy alázatos Isteneddel szemben.” (Mik 6,8) Isten parancsolja, hogy
törekedjünk a szeretetre.* Isten nem fogadta el Káintól a választ, hogy
vajon őrizője-e a testvérének (1Móz 4,9-10). Ábe*l* vére Istenhez kiáltott
a földről, és Isten számon is kérte azt Káinon. *A bűneset** után Isten azt
parancsolta az övéinek, hogy szeressék őt és szeressék felebarátaikat
is.* *Jézus
megismételte ezt a két parancsot, arra kötelezve követőit, hogy szeressék a
körülöttük lévőket és bánjanak jól még ellenségeikkel is. Nem* *azért, mert
ez jár nekik. Nem jár nekik. Nekünk sem jár.** Nem **azért, mert
megérdemlik**. Mi sem érdemeljük meg.* Nem azért, mert *Isten* igazságtalan
és elfelejtett büntetni. *Nem igazságtalan és nem felejtett el büntetni.
Amikor ellenségeinkkel jót teszünk, sokszor eleven szenet gyűjtünk a
fejükre *(*Róm 12,19-20*). *De mivel Isten is felhozza a napját jókra és
gonoszokra egyaránt, tőlünk is azt várja, hogy bánjunk jól
embertársainkkal. Őmiatta.*

*Emberi jogok abban az értelemben tehát nincsenek, hogy megérdemelnénk a jó
bánásmódot vagy hogy a másik tartozna nekünk azzal. **Emberi jogok abban az
értelemben vannak, hogy a Teremtő minden embert felelősséggel ruházott fel,
és elvárja tőle, hogy jól bánjon embertársával, hiszen a másik ember is
Isten képére és hasonlatosságára lett teremtve *(1Móz 9,6; Jak 3,9). *Ha
kivesszük* *ezt az elvi alapot* *az emberi jogok mögül, vagy a
szociáldarwinizmus fogja átvenni a helyét, amely már többször bizonyította,
hogy számára az emberi jogok értelmezhetetlenek, vagy olyasfajta panaszos,
nyűgös, hisztériás, abszurd világot teremtünk magunk körül, amelyben az
emberi jogok sokasodásával együtt nő az elégedetlenség, *az önigazultság, a
követelőzés és saját boldogtalanságunk miatt boldog-boldogtalan szűnni nem
akaró hibáztatása.* Közben észrevétlenül eltűnik* *a kapcsolataink**ból* *a
hála **és már eszünkbe se jut* *az Isten előtti felelősség.* *Az ilyen
emberi jogok* *idegenek annak a Szentírásnak a világképé**től, **amelyből a
kultúránk az ember egyedülálló méltóságának eszméjét kölcsönözte.*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20180727/51080ac2/attachment.html>