[Grem] Szt. Pio atya (1887-1968)

[Emoke Greschik]

 Pio atyahttp://www.magyarkurir.hu/hirek/pio-atya-utolso-
szentmiseje-stigmak-miszteriuma-veletek-vagyok
Pietrelcinai Szent Pio (1887–1968) kapucinus szerzetes, a 20. századi
misztikus katolicizmus talán legkiemelkedőbb alakja. Ötven évet töltött az
olaszországi San Giovanni Rotondo kolostorában, amely halála óta a világ
egyik legismertebb zarándokhelye, évente több millióan keresik fel.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=88905&v=0&img=o_00.jpg>

Az Etalon Kiadó által megjelentetett két dokumentumfilm közül a *Pio atya
utolsó szentmiséje (A stigmák misztériuma)* című, 35 perces alkotást
Elieste Luto világi hívő jegyzi, a kommentátor Enrico Medi mariológus,
lelki író. *Pio atya 1968. szeptember 23-án, hajnali három és négy óra
között adta vissza lelkét Teremtőjének. Előző nap este még szentmisét
mutatott be, a kolostor temploma, mint mindig, ha ő vezette a szertartást,
ezúttal is zsúfolásig megtelt, legalább húszezer hívő tolongott ott,
mindenki látni akarta a már életében szentként tisztelt szerzetest, gyónni,
áldozni szerettek volna nála. * Ereje ekkor már fogytán, kerekesszékbe
kényszerül, minden mozdulat, maga a beszéd is, kínszenvedés számára.
Érezni, hogy hatalmas erőfeszítésébe kerül megformálnia a szavakat, hangja
gyenge, tekintete fáradt, de Krisztus szeretete sugárzik belőle. Vele
miséző szerzetestársai óvó, féltő pillantásokkal kísérik mozdulatait, le
nem veszik róla tekintetüket, hogyha fizikai ereje végére ér, azonnal
segítsenek neki.

*Pio atya az egyháztörténelem egyetlen stigmatizált, felszentelt papja.
Egyik levele szerint 1910-től viselte a láthatatlan stigmákat. 1912.
április 18-án átélte a szívcsere kegyelmét, és megkapta a könnyek adományát
is: sokat siratta a maga és mások bűneit. Idegen nyelvekre az őrangyala
tanította. 1918 augusztusában átélte a szív megnyitásának (transverberatio)
kegyelmét, szeptember 20-án pedig megjelentek testén Krisztus látható,
vérző sebei, a stigmák. Az Úr Jézus egyszer azt mondta neki: „Ötven évig
viseled sebeimet, azután hozzám jössz.” Így is lett: pontosan ötven év
múlva halt meg, s halála pillanatában a sebek behegedtek.* Enrico Medi
szerint az emberiség leghosszabb passiója Pio atyáé, „ötven év
keresztrefeszítés”. A stigmákra nincs magyarázat. Pio atya életében hűséges
követője volt Krisztusnak, és ugyanígy, halála után „részesévé vált
dicsőséges feltámadásának”.

Enrico Medi rámutat: Pio atyának „megadatott az Atya végtelen irgalma, a
Fiú bölcsessége és a Szentlélek megmentő kegyelme”.* A szentmise számára
meditáció volt, „valódi, minden sejtjében átélt szenvedés”, melyben egész
lényével részt vett. *„Hogyne hallotta volna meg az Úr szolgája szavait!” –
állapítja meg a mariológus kommentátor, aki beleélve magát a szent életű
szerzetes lelki világába, a szentmise csúcspontjánál, az eucharisztiánál
így elmélkedik: „A szentostya megtörése az élet utolsó kiáltása. Így
töretett meg a te életed is, Jézus, Megváltóm. Így töretik meg az enyém is.
Testem elválik véremtől, nem lesznek többé együtt, és sokan sírnak majd
holttestem fölött. Utoljára veszem kezembe testedet, Uram, mielőtt lelkemet
szívedhez szorítanád.”

Pio atya másokért élő személyiségét tökéletesen kifejezik a dokumentumfilm
végén *idézett szavai: „Magamról elfeledkezhetem, de lelki gyermekeimről
soha! Sőt, biztos vagyok benne, hogy mikor az Úr magához szólít, azt mondom
majd neki: Uram, én a Paradicsom kapujában maradok, és csak akkor lépek be,
amikor az utolsó gyermekem is megérkezik.”*

* * *

A *Veletek vagyok* című dokumentumfilm 28 perces, és Pio atya kegyelmekben
és szenvedésekben egyaránt bővelkedő, páratlan életútjának főbb állomásait
villantja fel. *Azok a hívők, akik elzarándokoltak a délolasz városkába,
San Giovanni Rotondóba, tisztelték szent életét és egyszerűségét. **Pio
atya segítette őket abban, hogy újra felfedezzék Istent. Ő maga mindvégig
megmaradt egyszerű szerzetesnek, az alázat egyik legfőbb tulajdonsága volt.
Engedelmeskedett az Egyháznak, amikor két évre eltiltotta attól, hogy
áldozzon és gyóntasson. A hívők tömege ekkor is tódult hozzá, ha messziről
is, de láthassa őt. Mindazok, akik részt vettek az általa bemutatott
szentmiséken, úgy érezték, hogy eltűnt a térbeli és időbeli határ, Krisztus
áldozata a szemük előtt játszódik le újra és újra, ahogyan a kálvárián
megtörtént. Többen kérdéseket intéztek hozzá: „Miért sírsz a felajánlás
alatt?” Pio atya válasza: „Mert ez az a pillanat, amikor a lélek elválik a
világi dolgoktól.” Voltak, akik aziránt érdeklődtek, miért szenved annyira
az átváltozáskor. „Mert pontosan akkor zajlik le egyidejűleg a pusztulás és
a teremtés. Nem csupán egy pár könnycseppet szeretnék olyankor látni, hanem
legszívesebben sírnék, mint a záporeső. Hát nem megdöbbentő annak a
felismerésnek a hatalmas misztériuma, hogy Isten a mi bűneink áldozata?”
Pio atyát annyira megindította a kereszthordozás áldozata, hogy
„Krisztusnak kölcsönözte szemeit, száját és kezeit”, így szentmiséi órákig
tartottak volna, ha szerzetestársai nem szólnak közbe. *A szertartások
senkit nem hagytak érzéketlenül, az egyik résztvevő így fogalmazott:
„Olyanok voltunk, mint a látó köré gyűlt vakok.”

*Pio atya földi életének utolsó évében már csak segítséggel tudott járni,
ezért kerekesszéken vitték a gyóntatószékbe, de nem mondott le a
gyóntatásról. Elég volt egy pillantás, pár szó, hogy megnyugvást vigyen az
embereknek. Amikor imádkozott, mindig sírt, mert ahogy mondta**„Hogyne
sírnék, amikor Jézust most is a kereszthez szegezik, és hiába folyt ki vére
oly sok emberért.” A San Giovanni Rotondó-i szerzetes összekapcsolta az
istenszeretetet, illetve -félelmet. Vallotta: „A szeretet segítségével úgy
láthatjuk a világ dolgait, ahogyan vannak, az istenfélelem megvéd minket
bármily tévelygéstől. És amikor az istenfélelem és -szeretet egyesülnek,
nem ismerünk majd több vitát és irigységet. Az egyetlen óhaj ezen a földön
kedvében járni annak, akit szeretünk. Égő vágy él bennünk, hogy Isten
szeressen bennünket.”*

A két dokumentumfilm alapján egyértelmű, hogy Pietrelcinai Szent Pio atya
egész életében arra törekedett, hogy minél jobban hasonlítson a keresztre
feszített Krisztushoz, egész lényét átjárta ugyanis a tudat: küldetése az,
hogy egészen kivételes módon legyen a megváltás művének munkatársa.

*Pio atya utolsó szentmiséje (A stigmák misztériuma) – Veletek vagyok*
*Etalon Film Kiadó, 2018*

Kép: Etalon Film

Bodnár Dániel/Magyar Kurír
<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=88905&v=0&img=o_01.jpg>

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!
<http://www.facebook.com/magyarkurir>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20180725/29337707/attachment.html>