[Grem] interjú Schöpflin Györggyel

2018. Júl. 24., K, 19:18:40 CEST

 A Néppárt számára életveszélyes lenne, ha kizárná a Fideszt – Schöpflin
György a Mandinernek
<http://mandiner.hu/cikk/20180723_schopflin_gyorgy_a_mandinernek>
2018. július 23. 11:21
http://mandiner.hu/cikk/20180723_schopflin_gyorgy_a_mandinernek

*Írta: Leimeiszter Barnabás
<http://mandiner.hu/szerzo/leimeiszter_barnabas>*

Téves az a nézet, ami szerint a migránsok feltöltik az európai
munkaerőpiacot – mondja a Mandinernek Schöpflin György fideszes európai
parlamenti képviselő. Schöpflin szerint az Európai Néppárt, amelynek a
Fidesz tagja, egyben marad, és a nyugat láthatóan radikálisan változik,
jobbra tolódik. Interjúnk.

*A Fidesz és az Európai Néppárt kapcsolata feszültségektől terhes. Nem
lenne kényelmesebb a Fidesznek a Néppárton kívül?*

*Jelenleg cseppfolyós a helyzet a Néppárton belül. Vannak nemzeti
delegációk, akik szeretnének megszabadulni a Fidesztől, van egy mérsékelt
réteg, amelyek közömbösek, nem akarják megbontani a Néppárt egységét, és
persze vannak támogatóink is*. A táborok pontos nagyságát nem tudnám
megmondani. Ebben a percben azt mondanám, hogy*„instabil stabilitás”
jellemzi a helyzetünket.*

Eddig csak a hollandok kizárási javaslata került felszínre: egyesek
szimpatizálnak ezzel, a CSU ugyanakkor velünk van. Kényelmesebb lenne
elhagyni a Néppártot? Természetesen nem mindig a legkényelmesebb ilyen
helyzetben lenni, mégis:* stratégiailag, közép- és hosszútávon előnyös,
hogy a Fidesz a Néppárton belül van. Fontos, hogy egy nagy erőhöz
tartozzunk. *

*Lehet, hogy lesznek kisebb-nagyobb problémák a jövő évi választásokig, de
alapvetően a Néppárt egységesen indul.** Egy megosztott párt sokkal
gyengébben szerepelne, elég csak megnézni a magyar baloldalt, ami
iskolapéldája ennek.* A Néppárt nagyon sokat kockáztatna azzal, hogy a
Fidesz kizárását kezdeményezné. Én j*elenleg úgy látom – változások persze
mindig vannak –, hogy a Fidesz álláspontja az, hogy maradunk. Különböző
forgatókönyveket persze lehet kitalálni – Matteo Salvini már beszélt a
Ligák Ligájának létrehozásáról –, de a Néppárt számára életveszélyes lenne,
ha kizárná a Fideszt. *

*Mit tartogatnak a következő évek Európa számára?*

Úgy látom, *a Nyugat radikálisan változik:** a liberális fősodor,* ami a
kommunizmus összeomlása és a Blair-féle harmadik út megjelenése óta uralja
Európát, több okból is* nagy bajban van*. Jómagam – lehet, hogy egyedül
vagyok ezzel – *az egyenlőtlenség egyre szélsőségesebb formáit tartom a fő
oknak*. Hangsúlyozom: nem csak anyagi, hanem *státusbeli egyenlőségről is
szó van. Hillary Clinton a saját szavazóit deplorables-nek, nyomorultnak,
szánalmasnak nevezte: olyan gőg és arrogancia ez, ami szembemegy* *a
demokrácia szellemével. A Brexit-szavazás is erről szólt*. London és
százmérföldes körzete termeli ki az Egyesült Királyság GDP-jének körülbelül
50 százalékát, valódi vízfejről van tehát szó. Azok pedig, akik a bűvkörön
kívül élnek – így például Doncaster vagy* más észak-angliai városok lakói –
felteszik a kérdést, mi történik ebben az országban, kik vagyunk mi, mit
jelent angolnak lenni.** Számukra nem** evidencia* *az, hogy ezeknek a
kérdéseknek a megfogalmazása** rasszista és kirekesztő lenne, ahogy azt a
liberális fősodor próbálja beállítani. Ezt látom a központi problémának.*

Három évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt, hogy *Németországban*
kialakuljon egy politikai erő a kereszténydemokratáktól jobbra. Most pedig
ott látjuk az AfD-t, aminek a megjelenésére a Merkel által meglehetősen
középre vitt CDU nem volt felkészülve. Nem azt állítom, hogy Merkel
liberális, de már csak azáltal is, hogy ilyen hosszú időn át
nagykoalícióban van a szociáldemokratákkal, a két párt mondhatni „megette”
egymást. Ezek persze teljesen normális folyamatok, mindig van ilyen
egymásrahatás, ugyanakkor *a CDU-n belül és a CSU-ban komoly problémákat
okoz ez a balra tolódott kereszténydemokrácia,  *
*amivel a tagság jelentős része nem tud azonosulni.*

Ugyancsak *probléma az, hogy a liberálisok szerint kizárólag egyfajta
demokrácia létezik, mégpedig a liberális demokrácia.* A demokrácia fogalmát
nagyon keményen leszűkítették az elmúlt húsz év során, a liberalizmus
monopóliumot követel a demokrácia felett. *Az én fiatalkoromban még
létezett a kereszténydemokrácia, a szociáldemokrácia, a konzervativizmus is*.
*Ha egy bizonyos politikai erő magának monopóliumot vindikál, az
megbosszulja magát *a szavazók és a történelem előtt. *Az, ami most magát
liberalizmusnak hívja, igazából nem liberális, és nem is lehet liberális,
ha politikai-erkölcsi monopóliumot követel magának.*

Magyarország céltudatosan kérdőjelezi meg az amúgy is egyre gyengülő
fősodort, ez a mostani szerepünk. Jan Patočka a *Mi a cseh?* című könyvében
azt írja, minden kis nemzetnek van alkalomadtán egy Európára, de akár a
világra is kiható szerepe. Patočka megkülönbözteti a „kis cseh”- és a „nagy
cseh”-hagyományt; ennek mintájára most úgy fogalmazhatnánk, hogy *jelenleg
a „nagy magyar”-hagyomány közepette vagyunk, amikor az arányunkat
meghaladva olyan szerepet játszunk, ami egész Európát befolyásolja. Tegyük
ehhez hozzá, hogy 2015-ben, a migrációs krízis kapcsán kialakult vita során
szinte teljesen egyedül voltunk. *Az persze nem meglepő, hogy a liberálisok
szívből utálnak minket, és hogy Fidesz szitokszóvá vált.

*Ön szerint mi okozza a legnagyobb gondot az unió működésében?*

*Az Európai Unió, *az európai integrációs folyamat *legnagyobb érdeme *– a
demokrácia, a prosperitás biztosítása mellett –* egy sikeres
konfliktusrendező mechanizmus kialakítása*. *1945-ben még éltek olyanok,
akik életükben három francia-német háborút éltek meg; *óriási siker, hogy
azóta nem robbant ki ilyen konfliktus. *Az unió azonban mintha már nem
venné annyira komolyan ezt a funkcióját: egy szót sem szólt például
Katalóniáról, ami némileg meglepő*. Ebben az ügyben egyik oldallal sem
szimpatizálok különösebben, de mégis: politikai vezetőket börtönöztek be,
megsértették az emberi jogokat. De* ott van például Ciprus is, amit szinte
elfelejtettek: máig ott van a kerítés, az északi és a déli rész továbbra is
el van szakítva egymástól, pedig az unió elvben az egész szigetet vette fel
a soraiba. *Ott van *a horvát-szlovén határvita, amelynek az ügyében
ugyancsak hallgatnak az uniós tisztségviselők*. És persze gondoljunk*
Észak-Írországra – az unió az egyik szavatolója a nagypénteki egyezménynek,
amit a britek szívből utálnak.*

De említhetnénk azt is, hogy* az Európai Bizottság nem hajlandó foglalkozni
az őshonos kisebbségek helyzetével: folyton visszadobják a javaslatainkat, *azt
állítják, ezeknek a kérdéseknek a rendezése tagállami kompetencia. Tessék
megnézni a szerződés második cikkelyét, ami a kisebbségekről is szól! Az
unióban van ötvenmillió polgár, akinek az anyanyelve nem hivatalos nyelve
az Európai Uniónak. Látjuk *a Minority Safepack **esetében is ezt, amit a
Bizottság elutasított, csak a luxemburgi bíróság döntése miatt kénytelenek
vele ismét foglalkozni. *
*Az unió konfliktusrendezői szerepe tehát gyengült, erre pedig az a
magyarázatom, hogy ezt a mechanizmust egyre inkább felülírják az emberi
jogok.*

Félreértés ne essék, *nem vagyok ellene az emberi jogoknak, de ha az uniós
intézmények csak ezekről beszélnek, komoly elvi probléma alakul ki. *Az
emberi jogok alapja egy erkölcsi követelés, ami nemigen tűr
kompromisszumot, márpedig a konfliktusrendezés lényege éppen a
kompromisszum keresése. Úgy tapasztalom, hogy ma sokkal erősebb ez a
moralizáló hozzáállás, mint tizennégy éve, amikor idekerültem. Ha valaki a
morális jelentőségéről beszél, akkor azt jelenti, hogy vesztes pályán van:
nincs más érve, csupán annyit tud mondani, hogy valami eleve rossz.

*Sebastian Kurz az osztrák elnökség fő célkitűzéseit bemutató beszédében
kijelentette, hogy paradigmaváltásra van szükség az illegális bevándorlás
kezelésével kapcsolatban. Hogyan látja, van valamiféle elmozdulás?*

Úgy vélem*, Németországban óriási válság van, ami a 2015-ös
Wilkommenskultur egyenes következménye, annak, hogy Angela Merkel a többi
tagállammal nem konzultálva hozta meg döntését, hogy mindenkit befogadnak.*
Német kollégáim mondták annak idején, hogy az országuk már alig bírja: *nem
volt meg a szükséges infrastruktúra ennyi ember elszállásolásához.
**Magyarország
volt Görögország után a második uniós ország, ahova a migránsok
megérkeztek,* mi pedig azt mondtuk, hogy ezt nem fogadjuk el. Az, hogy
egyszerre legalább kétszázezer ember masírozott át az országon, kulturális
trauma volt számunkra: úgy kezeltek bennünket, mint egy átjáróházat. Már
bocsánat, ezt egy ország nem engedheti meg magának! Erre született meg a
válaszunk.
*A kerítés nem arról szól, hogy nem engedünk be senkit, hanem a dublini
szabályok betartásáról:  *a migránsoknak Röszkén vagy más határátkelőhelyen
kell regisztrálniuk magukat. Mindezt senki nem akarta megérteni. Rengeteg
interjút adtam akkoriban, és mindig elképesztően agresszív kérdéseket
tettek fel nekem. Abba is belekötöttek, hogy Orbán „invázióról” beszélt a
migrációval kapcsolatban – márpedig mi így éltük meg.

Nagyon eltérő érdekek vannak ebben a helyzetben. Megértem, hogy a
görögöknek vagy a máltaiaknak elegük van, és át akarják ruházni Észak felé
a bevándorlókat. *Fontos különbséget tenni a menedékkérők és a bevándorlók
között – a kettő nem ugyanaz, hiába mossa össze a nyugati sajtó. **A valódi
menedékkérőket be kell fogadni: Magyarország is befogadott 1500 menekültet,*
ezzel nekem semmi bajom. *A gazdasági bevándorlással viszont más a helyzet:**
itt mi döntjük el, kit fogadunk be. *

A kötelező kvóta eleve elhibázott megoldás. A bevándorlók nem Lettországban
vagy Észtországban, hanem Németországban vagy Svédországban akarnak
kikötni. Felmerül a kérdés: a bevándorlók hajlandóak-e megtanulni a
befogadó ország nyelvét, és ha nem, mi lesz velük? *A Németországba
érkezett bevándorlók zöme nincsen a kulturális fejlettségnek azon a fokán,
hogy igazából integrálhatók lehessenek a német munkapiacra: vagy azért,
mert funkcionális analfabéták, vagy azért, mert nem tudják kezelni a modern
gépeket, így még utcaseprőnek sem mehetnek el.*

Apám katonaként részt vett a Felvidék visszaszerzésében; később azt
mesélte, hogy a behívott parasztfiúk három-négy hét alatt tanulták meg,
hogyan kell vezetni egy teherautót. Ugyanebben az időben Angliában ez
három-négy napot vett igénybe. Ezeknek a parasztfiúknak nem volt
tapasztalatuk, hogyan kell ezekkel a gépekkel bánni. Ugyanígy áll a helyzet
egy afgán vagy szír faluból érkezett bevándorlóval is: az ottani
mezőgazdaság teljesen másképpen működik, mint Németországban. Ezért nem
látom érvényesnek azt a vélekedést, miszerint a migránsok beáramlása
pozitív jelenség, mert feltöltik a munkapiacot,  így lesz elég pénz
kifizetni a nyugdíjakat. *Ráadásul sokan csupán a jólét reményében érkeznek
Európába, az itteni kultúrát elutasítják. Gondoljunk a taqiyyá-ra: a
hitetlen gyauroknak mindig lehet hazudni. Ez ütközik az európai kulturális
alapfeltevésekkel, amelyek szerint bizonyos helyzetekben megengedhetetlen a
hazugság.*

*Eközben senki sem foglalkozik** azzal, hogy Magyarország, ha nem is
félmillió, de több százezer bevándorlót fogadott be Erdélyből, Vajdaságból,
Kárpátaljáról. A lengyelek legalább egymillió ukránt fogadtak be. Mindez
valahogy sohasem kerül előtérbe – ezek az emberek nem volnának valódi
menedékkérők? Nem számítanak, mert fehérek?* Lappangó baloldali rasszizmus
lenne a háttérben?

*Verhofstadt és Lamberts ugyanakkor statisztikákra hivatkozva állítják: nem
migrációs, hanem politikai válság sújtja Európát, amelyet pont Salvini,
Seehofer és Orbán állítanak elő a közös európai megoldást elutasító
hozzáállásukkal.*

Persze mindig lehet tagadni a valóságot. Mindkét politikus belga –
valószínűleg nem vették észre, hogy Brüsszelben merényleteket követtek el,
ami nem a véletlen eredménye volt. Szerintem van válság, ami igazából abból
áll, hogy a globális kommunikáció, az afrikai demográfiai robbanás,
valamint Líbia szétbombázása eredményeként egyre többen indulnak el a jobb
élet reményével kecsegtető Európába. Ezeket az embereket nagyon nehéz
meggyőzni arról, hogy maradjanak otthon.

*Kurz arról is beszélt, hogy egyes nyugati körök komoly megvetéssel
fordulnak a keleti tagállamok felé. Ön hogyan tapasztalja ezt?*

Különbséget tennék Közép- és Kelet-Európa között. Írtam már arról, mik azok
a tényezők, amikből kiindulva meg lehet fogalmazni Közép-Európát, ami a
visegrádi országokat, Szlovéniát, Horvátországot, egyesek szerint Erdélyt
foglalja magába. Larry Wolff vezeti le *Inventing Eastern Europe* című
könyvében, hogy *a francia forradalomnak szüksége volt egy „barbár
másikra”, amit Keleten találtak meg. Mi voltunk a lengyelekkel, a
románokkal, a bolgárokkal, a törökökkel a szőrös barbárok, a csehek kicsit
kevésbé voltak azok a szemükben. Nagyon mélyen él a mai napig ez a nézet.*
Azt elfogadják, hogy európaiak vagyunk, de nem úgy, mint ők; szerintük
valamiféle alacsonyabb rangú kultúra a miénk.* Hogyan lehet beszélni ezeket
a lehetetlen nyelveket? Ki hallott már ilyen hóbortos ékezetekről? *Szerintem
minden kultúrának szüksége van egy másikra, amit valamiért le tud nézni.
Van erre egy szakkifejezés: nesting Orientalism. Ami tőlünk keletre van, az
számunkra is gyanús: mi is lenézzük a románokat, a bolgárok is lenézik a
törököket.
*A probléma abban áll*,* hogy az Európai Unió mind a huszonhét tagállama
elvben egyenlő tiszteletet érdemel*,* mi ezt **azonban nem kapjuk meg.*

Persze mindig is voltak az unión belül törésvonalak a nagy és a kis államok
között, de volt egy időszak, amikor a Bizottság feladata többek között az
volt, hogy a kis országokat védje a nagyokkal szemben.* A Bizottságot
azonban megette a liberalizmus, az emberi jogokat védi, ráadásul ezek a kis
országok olyan szemtelenek!*

2014-ig minket új tagállamokként tartottak számon. Deutsch Tamás kollégám
mondta, hogy kilenc év után egy pár cipő nem új. Ez lassan megváltozott,
most már nem neveznek bennünket új tagállamoknak, az egyenlő tiszteletet
azonban továbbra sem kapjuk meg. Nem akarok paranoiás lenni, de világos
számomra, hogy j*elenleg enyhén szólva kényelmetlen magyarnak lenni az
uniós intézményekben, nem csak a Parlamentben, hanem a Bizottságban és a
Tanácsban is. Egyáltalán nem számít, hogy egy elég sikeres elnökséget
vezettünk. Sokkal keményebben bánnak a lengyelekkel, mint a máltaiakkal,
pedig Máltán jogállamisági szempontból sokkal szélsőségesebb dolgok
zajlanak, mint Lengyelországban. De vehetjük Franciaország példáját is: a
sürgősségi intézkedéseket Macron beépítette a rendes törvényhozásba, a
francia rendőrség gyakorlatilag bárhova behatolhat. Mondhatjuk tehát, hogy
nem egységes a mérce.*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20180724/329c0b26/attachment.html>