<div dir="ltr">
<h1><a href="http://mandiner.hu/cikk/20180723_schopflin_gyorgy_a_mandinernek" target="_blank">A Néppárt számára életveszélyes lenne, ha kizárná a Fideszt – Schöpflin György a Mandinernek</a></h1>
<div class="m_-8803953419796570483m_-8327638039191176992gmail-info" style="margin-top:20px;margin-bottom:0px">2018. július 23. 11:21</div><div class="m_-8803953419796570483m_-8327638039191176992gmail-info" style="margin-top:20px;margin-bottom:0px"><a href="http://mandiner.hu/cikk/20180723_schopflin_gyorgy_a_mandinernek" target="_blank">http://mandiner.hu/cikk/201807<wbr>23_schopflin_gyorgy_a_mandiner<wbr>nek</a><br></div>
<div style="margin:5px 5px 5px 0px"><img src="http://mandiner.hu/attachment/0236/235659_leimeiszter_barnabas.jpg" style="width:120px;margin-right:15px;border:4px solid rgb(224,224,217)" align="left"><br><b>Írta: <a href="http://mandiner.hu/szerzo/leimeiszter_barnabas" target="_blank">Leimeiszter Barnabás</a></b></div><div class="m_-8803953419796570483m_-8327638039191176992gmail-clearer"></div>
<div class="m_-8803953419796570483m_-8327638039191176992gmail-info">
<div>
</div>
<div>
</div>
<div class="m_-8803953419796570483m_-8327638039191176992gmail-clearer"></div>
</div>
<p class="m_-8803953419796570483m_-8327638039191176992gmail-lead">
Téves az a nézet, ami szerint a migránsok feltöltik az
európai munkaerőpiacot – mondja a Mandinernek Schöpflin György fideszes
európai parlamenti képviselő. Schöpflin szerint az Európai Néppárt,
amelynek a Fidesz tagja, egyben marad, és a nyugat láthatóan radikálisan
változik, jobbra tolódik. Interjúnk.
</p>
<div class="m_-8803953419796570483m_-8327638039191176992gmail-clr"><br></div>
<div class="m_-8803953419796570483m_-8327638039191176992gmail-clr"></div>
<div class="m_-8803953419796570483m_-8327638039191176992gmail-text">
<p><b>A Fidesz és az Európai Néppárt kapcsolata feszültségektől terhes<span style="background-color:rgb(208,224,227)">. Nem lenne kényelmesebb a Fidesznek a Néppárton kívül?</span></b><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><img src="http://mandiner.hu/images/ga1.gif" id="m_-8803953419796570483m_-8327638039191176992gmail-ga1" class="m_-8803953419796570483m_-8327638039191176992gmail-ga_img"></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Jelenleg cseppfolyós a helyzet a Néppárton belül. Vannak nemzeti
delegációk, akik szeretnének megszabadulni a Fidesztől, van egy
mérsékelt réteg, amelyek közömbösek, nem akarják megbontani a Néppárt
egységét, és persze vannak támogatóink is</b></span>. A táborok pontos nagyságát
nem tudnám megmondani. Ebben a percben azt mondanám, hogy<img src="http://mandiner.hu/images/ga1.gif" id="m_-8803953419796570483m_-8327638039191176992gmail-ga2" class="m_-8803953419796570483m_-8327638039191176992gmail-ga_img"><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>„instabil stabilitás” jellemzi a helyzetünket.</b></span></p>
<p>Eddig csak a hollandok kizárási javaslata került felszínre: egyesek
szimpatizálnak ezzel, a CSU ugyanakkor velünk van. Kényelmesebb lenne
elhagyni a Néppártot? Természetesen nem mindig a legkényelmesebb ilyen
helyzetben lenni, mégis:<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> stratégiailag, közép- és hosszútávon előnyös,
hogy a Fidesz a Néppárton belül van. Fontos, hogy egy nagy erőhöz
tartozzunk. </b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Lehet, hogy lesznek kisebb-nagyobb problémák a jövő évi
választásokig, de alapvetően a Néppárt egységesen indul.</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Egy megosztott
párt sokkal gyengébben szerepelne, elég csak megnézni a magyar
baloldalt, ami iskolapéldája ennek.</b></span> A Néppárt nagyon sokat kockáztatna
azzal, hogy a Fidesz kizárását kezdeményezné. Én j<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>elenleg úgy látom –
változások persze mindig vannak –, hogy a Fidesz álláspontja az, hogy
maradunk. Különböző forgatókönyveket persze lehet kitalálni – Matteo
Salvini már beszélt a Ligák Ligájának létrehozásáról –, de a Néppárt
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">számára életveszélyes lenne, ha kizárná</span> a Fideszt. </b></span></p>
<p><b>Mit tartogatnak a következő évek Európa számára?</b></p>
<p>Úgy látom, <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a Nyugat radikálisan változik:</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> a liberális fősodor,</b></span> ami a
kommunizmus összeomlása és a Blair-féle harmadik út megjelenése óta
uralja Európát, több okból is<span style="color:rgb(0,0,0)"><b> <span style="background-color:rgb(217,234,211)">nagy bajban van</span></b></span>. Jómagam – lehet, hogy
egyedül vagyok ezzel – <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az egyenlőtlenség egyre szélsőségesebb formáit <span style="background-color:rgb(217,234,211)">
tartom a fő oknak</span></b></span>. Hangsúlyozom: nem csak anyagi, hanem <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>státusbeli
egyenlőségről is szó van. Hillary Clinton a saját szavazóit
deplorables-nek, nyomorultnak, szánalmasnak nevezte: olyan gőg és
arrogancia ez, ami szembemegy</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a demokrácia szellemével. A
Brexit-szavazás is erről szólt</b></span>. London és százmérföldes körzete termeli
ki az Egyesült Királyság GDP-jének körülbelül 50 százalékát, valódi
vízfejről van tehát szó. Azok pedig, akik a bűvkörön kívül élnek – így
például Doncaster vagy<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> más észak-angliai városok lakói – felteszik a
kérdést, mi történik ebben az országban, kik vagyunk mi, mit jelent
angolnak lenni<span style="background-color:rgb(217,234,211)">.</span></b><b> Számukra nem</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> evidencia</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>az, hogy ezeknek a kérdéseknek a
megfogalmazása</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> rasszista és kirekesztő lenne, ahogy azt a liberális
fősodor próbálja beállítani. Ezt <span style="background-color:rgb(208,224,227)">látom</span> a központi problémának.</b></span></p>
<p>Három évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Németországban</b></span>
kialakuljon egy politikai erő a kereszténydemokratáktól jobbra. Most
pedig ott látjuk az AfD-t, aminek a megjelenésére a Merkel által
meglehetősen középre vitt CDU nem volt felkészülve. Nem azt állítom,
hogy Merkel liberális, de már csak azáltal is, hogy ilyen hosszú időn át
nagykoalícióban van a szociáldemokratákkal, a két párt mondhatni
„megette” egymást. Ezek persze teljesen normális folyamatok, mindig van
ilyen egymásrahatás, ugyanakkor <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a CDU-n belül és a CSU-ban <span style="background-color:rgb(234,209,220)">komoly problémákat okoz ez a balra tolódott</span> kereszténydemokrácia, </b></span><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">amivel</span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><span>a tagság jelentős része nem tud azonosulni.</span></span><br></b></p>
<p>Ugyancsak <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>probléma az, hogy a liberálisok szerint kizárólag egyfajta <span style="background-color:rgb(217,234,211)">
demokrácia</span> létezik, mégpedig a liberális demokrácia.</b></span> A demokrácia
fogalmát nagyon keményen leszűkítették az elmúlt húsz év során, a
liberalizmus monopóliumot követel a demokrácia felett. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az én
fiatalkoromban még létezett a kereszténydemokrácia, a szociáldemokrácia,
a konzervativizmus is</b></span>. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ha egy bizonyos politikai erő magának
monopóliumot vindikál, az megbosszulja magát </b></span>a szavazók és a történelem
előtt. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Az, ami most magát liberalizmusnak hívja, igazából nem liberális,
és nem is lehet liberális, ha politikai-erkölcsi monopóliumot követel
magának.</b></span></p>
<p>Magyarország céltudatosan kérdőjelezi meg az amúgy is egyre gyengülő fősodort, ez a mostani szerepünk. Jan Patočka a <i>Mi a cseh?</i>
című könyvében azt írja, minden kis nemzetnek van alkalomadtán egy
Európára, de akár a világra is kiható szerepe. Patočka megkülönbözteti a
„kis cseh”- és a „nagy cseh”-hagyományt; ennek mintájára most úgy
fogalmazhatnánk, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>jelenleg a „nagy magyar”-hagyomány közepette
vagyunk, amikor az arányunkat meghaladva olyan szerepet játszunk, ami
egész Európát befolyásolja. Tegyük ehhez hozzá, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">2015-ben, a
migrációs krízis kapcsán kialakult vita során szinte teljesen </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">egyedül
voltunk.</span> </b></span>Az persze nem meglepő, hogy a liberálisok szívből utálnak
minket, és hogy Fidesz szitokszóvá vált.</p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Ön szerint mi okozza a legnagyobb gondot az unió működésében?</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az Európai Unió, </b></span>az európai integrációs folyamat <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>legnagyobb érdeme </b></span>– a
demokrácia, a prosperitás biztosítása mellett –<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> <span style="background-color:rgb(255,242,204)">egy sikeres
konfliktusrendező mechanizmus kialakítása</span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">. </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>1945-ben még éltek olyanok,
akik életükben<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> három</span> francia-német <span style="background-color:rgb(234,209,220)">háborút </span>éltek meg; </b></span>óriási siker, hogy
azóta nem robbant ki ilyen konfliktus. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Az unió azonban mintha már nem
venné annyira komolyan ezt a funkcióját: egy szót sem szólt például
Katalóniáról, ami némileg meglepő</b></span>. Ebben az ügyben egyik oldallal sem
szimpatizálok különösebben, de mégis: politikai vezetőket börtönöztek
be, megsértették az emberi jogokat. De<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> ott van például Ciprus is, amit
szinte elfelejtettek: máig ott van a kerítés, az északi és a déli rész
továbbra is el van szakítva egymástól<span style="background-color:rgb(217,234,211)">, pedig az unió elvben az egész
szigetet vette fel a soraiba.</span> </b></span>Ott van <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a horvát-szlovén határvita,
amelynek az ügyében ugyancsak hallgatnak az uniós tisztségviselők</b></span>. És
persze gondoljunk<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Észak-Írországra – az unió az egyik szavatolója a
nagypénteki egyezménynek, amit a britek szívből utálnak.</b></span></p>
<p>De említhetnénk azt is, hogy<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> az Európai Bizottság nem hajlandó
foglalkozni <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az őshonos kisebbségek</span> helyzetével: folyton visszadobják a
javaslatainkat, </b></span>azt állítják, ezeknek a kérdéseknek a rendezése
tagállami kompetencia. Tessék megnézni a szerződés második cikkelyét,
ami a kisebbségekről is szól! Az unióban van ötvenmillió polgár, akinek
az anyanyelve nem hivatalos nyelve az Európai Uniónak. Látjuk <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a Minority
Safepack </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>esetében is ezt, amit a Bizottság elutasított, csak <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a
luxemburgi bíróság döntése miatt kénytelenek vele ismét foglalkozni</span>. </b></span></p>
<div class="m_-8803953419796570483m_-8327638039191176992gmail-keretes"><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Az unió <span style="background-color:rgb(255,242,204)">konfliktusrendezői szerepe</span> tehát gyengült,
erre pedig az a magyarázatom, hogy ezt a mechanizmust egyre inkább
felülírják az emberi jogok.</b></span></div>
<p>Félreértés ne essék, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>nem vagyok ellene az emberi jogoknak, de ha az
uniós intézmények csak ezekről beszélnek, komoly elvi probléma alakul
ki. </b></span>Az emberi jogok alapja egy erkölcsi követelés, ami nemigen tűr
kompromisszumot, márpedig a konfliktusrendezés lényege éppen a
kompromisszum keresése. Úgy tapasztalom, hogy ma sokkal erősebb ez a
moralizáló hozzáállás, mint tizennégy éve, amikor idekerültem. Ha valaki
a morális jelentőségéről beszél, akkor azt jelenti, hogy vesztes pályán
van: nincs más érve, csupán annyit tud mondani, hogy valami eleve
rossz.<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><span></span></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Sebastian Kurz az osztrák elnökség fő célkitűzéseit bemutató
beszédében kijelentette, hogy paradigmaváltásra van szükség az illegális
bevándorlás kezelésével kapcsolatban. Hogyan látja, van valamiféle
elmozdulás?</b></span></p>
<p>Úgy vélem<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>, Németországban óriási válság van, ami a 2015-ös
Wilkommenskultur egyenes következménye, annak, hogy Angela Merkel a
többi tagállammal nem konzultálva hozta meg döntését, hogy mindenkit
befogadnak.</b></span> Német kollégáim mondták annak idején, hogy az országuk már
alig bírja: <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>nem volt meg a szükséges infrastruktúra ennyi ember
elszállásolásához. </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Magyarország volt Görögország után a második uniós
ország, ahova<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> a migránsok megérkeztek</span>,</b></span> mi pedig azt mondtuk, hogy ezt
nem fogadjuk el. Az, hogy egyszerre legalább kétszázezer ember
masírozott át az országon, kulturális trauma volt számunkra: úgy
kezeltek bennünket, mint egy átjáróházat. Már bocsánat, ezt egy ország
nem engedheti meg magának! Erre született meg a válaszunk.</p>
<div class="m_-8803953419796570483m_-8327638039191176992gmail-keretes"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A kerítés nem arról szól, hogy nem engedünk be senkit, hanem a dublini szabályok betartásáról: </b></span><b></b>a migránsoknak Röszkén vagy más határátkelőhelyen kell regisztrálniuk
magukat. Mindezt senki nem akarta megérteni. Rengeteg interjút adtam
akkoriban, és mindig elképesztően agresszív kérdéseket tettek fel nekem.
Abba is belekötöttek, hogy Orbán „invázióról” beszélt a migrációval
kapcsolatban – márpedig mi így éltük meg.</div>
<p>Nagyon eltérő érdekek vannak ebben a helyzetben. Megértem, hogy a
görögöknek vagy a máltaiaknak elegük van, és át akarják ruházni Észak
felé a bevándorlókat. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Fontos különbséget tenni a menedékkérők és a
bevándorlók között – a kettő nem ugyanaz, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">hiába mossa össze a nyugati
sajtó.</span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A valódi menedékkérőket be kell fogadni: Magyarország is
befogadott 1500 menekültet,</b></span> ezzel nekem semmi bajom. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A gazdasági
bevándorlással viszont más a helyzet:</b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> itt mi döntjük el, kit fogadunk
be. </b></span></p>
<p>A kötelező kvóta eleve elhibázott megoldás. A bevándorlók nem
Lettországban vagy Észtországban, hanem Németországban vagy
Svédországban akarnak kikötni. Felmerül a kérdés: a bevándorlók
hajlandóak-e megtanulni a befogadó ország nyelvét, és ha nem, mi lesz
velük? <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A Németországba érkezett bevándorlók zöme nincsen a kulturális
fejlettségnek azon a fokán, hogy igazából integrálhatók lehessenek a
német munkapiacra: vagy azért, mert funkcionális analfabéták, vagy
azért, mert nem tudják kezelni a modern gépeket, így még utcaseprőnek
sem mehetnek el.</b></span></p>
<p>Apám katonaként részt vett a Felvidék visszaszerzésében; később azt
mesélte, hogy a behívott parasztfiúk három-négy hét alatt tanulták meg,
hogyan kell vezetni egy teherautót. Ugyanebben az időben Angliában ez
három-négy napot vett igénybe. Ezeknek a parasztfiúknak nem volt
tapasztalatuk, hogyan kell ezekkel a gépekkel bánni. Ugyanígy áll a
helyzet egy afgán vagy szír faluból érkezett bevándorlóval is: az ottani
mezőgazdaság teljesen másképpen működik, mint Németországban. Ezért nem látom érvényesnek azt a vélekedést, miszerint a migránsok beáramlása pozitív jelenség, mert feltöltik a munkapiacot, így lesz elég pénz kifizetni a nyugdíjakat. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ráadásul sokan csupán a
jólét reményében érkeznek Európába, az<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> itteni kultúrát </span>elutasítják.
Gondoljunk a <i>taqiyyá</i>-ra: <span style="background-color:rgb(208,224,227)">a hitetlen gyauroknak mindig lehet
hazudni. </span>Ez ütközik <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az európai kulturális alapfeltevésekkel, amelyek
szerint bizonyos helyzetekben megengedhetetlen</span> a hazugság.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Eközben senki sem foglalkozik</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> azzal, hogy Magyarország, ha nem is
félmillió, de több százezer bevándorlót fogadott be Erdélyből,
Vajdaságból, Kárpátaljáról. A lengyelek legalább egymillió ukránt
fogadtak be. Mindez valahogy sohasem kerül előtérbe – ezek az emberek
nem volnának valódi menedékkérők? Nem számítanak, mert fehérek?</b></span> Lappangó
baloldali rasszizmus lenne a háttérben? </p>
<p><b>Verhofstadt és Lamberts ugyanakkor statisztikákra hivatkozva
állítják: nem migrációs, hanem politikai válság sújtja Európát, amelyet
pont Salvini, Seehofer és Orbán állítanak elő a közös európai megoldást
elutasító hozzáállásukkal.</b></p>
<p>Persze mindig lehet tagadni a valóságot. Mindkét politikus belga –
valószínűleg nem vették észre, hogy Brüsszelben merényleteket követtek
el, ami nem a véletlen eredménye volt. Szerintem van válság, ami
igazából abból áll, hogy a globális kommunikáció, az afrikai demográfiai
robbanás, valamint Líbia szétbombázása eredményeként egyre többen
indulnak el a jobb élet reményével kecsegtető Európába. Ezeket az
embereket nagyon nehéz meggyőzni arról, hogy maradjanak otthon.</p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Kurz arról is beszélt, hogy egyes nyugati körök komoly
megvetéssel fordulnak a keleti tagállamok felé. Ön hogyan tapasztalja
ezt?</b></span></p>
<p>Különbséget tennék Közép- és Kelet-Európa között. Írtam már arról,
mik azok a tényezők, amikből kiindulva meg lehet fogalmazni
Közép-Európát, ami a visegrádi országokat, Szlovéniát, Horvátországot,
egyesek szerint Erdélyt foglalja magába. Larry Wolff vezeti le <i>Inventing Eastern Europe</i>
című könyvében, hogy <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>a francia forradalomnak szüksége volt egy „barbár
másikra”, amit Keleten találtak meg. Mi voltunk a lengyelekkel, a
románokkal, a bolgárokkal, a törökökkel a szőrös barbárok, a csehek
kicsit kevésbé voltak azok a szemükben. Nagyon mélyen él a mai napig ez a
nézet.</b></span> Azt elfogadják, hogy európaiak vagyunk, de nem úgy, mint ők;
szerintük valamiféle alacsonyabb rangú kultúra a miénk.<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Hogyan lehet
beszélni ezeket a lehetetlen nyelveket? Ki hallott már ilyen hóbortos
ékezetekről? </b></span>Szerintem minden kultúrának szüksége van egy másikra, amit
valamiért le tud nézni. Van erre egy szakkifejezés: nesting Orientalism.
Ami tőlünk keletre van, az számunkra is gyanús: mi is lenézzük a
románokat, a bolgárok is lenézik a törököket.</p>
<div class="m_-8803953419796570483m_-8327638039191176992gmail-keretes"><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A probléma abban áll</b></span>,<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> hogy az Európai Unió mind a
huszonhét tagállama elvben egyenlő tiszteletet érdemel</b></span>,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> mi ezt </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>azonban
nem kapjuk meg.</b></span></div>
<p>Persze mindig is voltak az unión belül törésvonalak a nagy és a kis
államok között, de volt egy időszak, amikor a Bizottság feladata többek
között az volt, hogy a kis országokat védje a nagyokkal szemben.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> A
Bizottságot azonban megette a liberalizmus, az emberi jogokat védi,
ráadásul <span style="background-color:rgb(255,242,204)">ezek a kis országok olyan szemtelene</span>k!</b></span></p>
<p>2014-ig minket új tagállamokként tartottak számon. Deutsch Tamás
kollégám mondta, hogy kilenc év után egy pár cipő nem új. Ez lassan
megváltozott, most már nem neveznek bennünket új tagállamoknak, az
egyenlő tiszteletet azonban továbbra sem kapjuk meg. Nem akarok
paranoiás lenni, de világos számomra, hogy j<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>elenleg enyhén szólva
kényelmetlen <span style="background-color:rgb(255,242,204)">magyarnak</span> lenni az uniós <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span></span></span>intézményekben, nem csak a
Parlamentben, hanem a Bizottságban és a Tanácsban is. Egyáltalán nem
számít, hogy egy <span style="background-color:rgb(255,242,204)">elég sikeres elnökséget vezettünk</span>. Sokkal keményebben
bánnak <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a lengyelekkel</span>, mint <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a máltaiakka</span>l, pedig Máltán jogállamisági
szempontból sokkal szélsőségesebb dolgok zajlanak, mint
<span style="background-color:rgb(255,242,204)">Lengyelország</span>ban. De vehetjük Franciaország példáját is: a sürgősségi
intézkedéseket Macron beépítette a rendes törvényhozásba, a francia
rendőrség gyakorlatilag bárhova behatolhat. Mondhatjuk tehát, hogy nem
egységes a mérce.</b></span></p></div>
<br></div>