[Grem] A hajléktalanok / A Magy.Máltai SzSzolg.alelnöke - interjú

2018. Júl. 23., H, 17:11:27 CEST

 Mi legyen az aluljárók népével? – Vecsei Miklós a Heti Válasznak
Élő Anita <http://valasz.hu/szerzo/ujsagiro/elo-anita-7> / 2018.07.23.,
hétfő 12:00 /
[image: Mi legyen az aluljárók népével? – Vecsei Miklós a Heti Válasznak]

„*Aki ma ül a Nyugati lépcsőjén, ahhoz húsz évvel ezelőtt kellett volna
lehajolni, ma már csak tüneti kezelést nyújthatunk neki” *– mondja *a
hajléktalanprobléma összetettségéről Vecsei Miklós*. Egy magát
kereszténynek valló kormány bilincsben vezetteti el a legszegényebbeket?
Szállókká válhatnak-e az aluljárók? *A Magyar Máltai Szeretetszolgálat
alelnökét dilemmáinkkal szembesítettük. *

*Természetesnek gondolja, hogy emberek a saját vizeletükben fekszenek az
aluljárókban?*

– Nem.

*– És egyetért azzal, hogy rendészeti úton oldják meg a helyzetet? Vagyis
ha valaki többszöri felszólítás ellenére sem megy be a hajléktalanszállóra,
akár be is zárhassák?*

–* Nincs bajom azzal, hogy bekerült az Alaptörvénybe, hogy az utcán nem
lehet lakni.* *A mostani módosításban három pont szerepel: az állam
törekszik a lakhatás biztosítására, az önkormányzat feladatokat kap, és
csak a harmadik szól az életvitelszerű közterületen tartózkodásról.* *Ha
ezt hierarchikusan nézem, akkor rendben találom*.* Az állam létrehoz egy
lakásprogramot, amely megteremti, hogy mindenkinek legyen hol laknia. Ha
valakinek kettétörik az élete, akkor az önkormányzat segít, azt mondja:
gyere, éld túl a nehéz napokat. Amennyiben pedig mindezt biztosította,
elvárhatja, hogy senki se aludjon az utcán.*

*– Szép, de valójában azért módosítják újra az Alaptörvényt, mert korábban
alkotmányellenesnek találták, hogy rendészeti úton oldjanak meg egy
szociális problémát. Most beleírják az Alaptörvénybe, így az
Alkotmánybíróságnak már nem lesz hatásköre rá.*

– Naiv vagyok, és szeretném hinni, hogy én olvasom jól a javaslat üzenetét.

*– De ha a rendőr elviheti a hajléktalant, mert bűzös, mocskos, akkor nem
úgy tekintünk rá, mint valami hulladékra? Pedig ő egy emberi lény.*

– Kulcskérdéshez érkeztünk, ön egy olyan tünetegyüttesről beszél, ami
zavarja a társadalmat. Először *azt kellene tisztázni, mi az, amit látunk.
Maga a hajléktalanság, vagy annak a legsúlyosabb esetei? Szerintem az
utóbbi.*

*– A több tízezer hajléktalan közül hányan tartozhatnak ehhez a körhöz?*

–* Legfeljebb 300–500 ember az, akit a közvélemény hajléktalanként
azonosít, mert úgy néznek ki, és láthatóan úgy is élnek*. *Ha egy
átlagember bemenne egy átmeneti szállóra, nem tudná biztosan megmondani,
melyik közöttük a szociális munkás. Ott ugyanis többnyire dolgozó emberek
laknak.*

*– Akkor miért nem munkásszállón vagy albérletben élnek?*

– Ön is tudja a választ,* nincs elég munkásszálló, a kis keresetűek számára
pedig elérhetetlen egy nagyvárosi albérlet.* Két hajléktalanstratégiát is
készítettünk az elmúlt években, és több más mellett azt javasoltuk, hogy a*
hajléktalanságból könnyen kivezethető embereknek lakhatást kell
biztosítani, viszont ennek a kis létszámú, de sokszor már a saját testétől
is elidegenedett, gyakran pszichiátriai beteg, alkoholista csoportnak más,
egyénre szabott megoldást kell találni.* Tőlük tart leginkább a járókelő,
és *ők **jelentik a legnagyobb kihívást.* *A hajléktalanoknak van egy másik
látható csoportja is, amely gyakran börtönből és állami gondozásból
kikerülő emberekből áll.*

*– A börtönökből az utcára kerülnek, mert senki sem gondoskodik róla, hogy
legyen hova menniük? Az állami gondozottaknak továbbra sincs hatékony
lakhatási program? Akkor persze hogy állandó a hajléktalanság utánpótlása!*

– Sok a megoldatlanság, és lehet romantikus képet festeni a
hajléktalanügyről, de *vannak itt nagyon kemény csoportok, melyek tagjait
mi magunk is csak nehezen érjük el.** Esetükben inkább az a veszélyes, ha a
mostani intézkedésekkel láthatatlanná, elérhetetlenné tesszük őket.*

*– Közterületen élnek. Hogyan tudnának láthatatlanná válni?*

*– Nemcsak közterületek léteznek, vannak elhagyott gyártelepek,
befejezetlen építkezések, félbemaradt beruházások, üres üzletek, ahol nem
lehet majd érvényt szerezni a törvényi szigornak.** A zavaró kép eltűnik,
de a probléma megoldása még messzebbre kerül.*

*– De ha ez a két csoport összesen alig több mint félezer emberből áll,
miért érezzük olyan súlyosnak a problémát?*

– Szűk területeken, például az aluljárókban tíz ember tömegnek hat, főleg,
ha a kép riaszt bennünket.* De van a hajléktalan embereknek egy lényegesen
tágabb csoportja, akiktől nem félünk, és akikkel gyakran kapcsolatba is
kerülünk. Ismerjük őket a kert végi bódékban, a sarki kocsma mögötti
tárlókban. Velünk élnek, időnként összesepernek, elviszik a kutyát sétálni.
Néven szólítjuk egymást. Ez a befogadásnak egy szerény, de mégiscsak létező
formája, akár sikerként is értékelhető.*

*– Mitől lenne siker ez?*

*– A hajléktalan embereknek legtöbbször nem a lakhatás a legnagyobb
gondjuk, hanem az, hogy nincsenek emberi kapcsolataik. Nincs céljuk, nincs
semmi, amiért érdemes volna megfeszülni. Már nem tudnak akarni.*

*– De hogyan lesz valaki hajléktalan? Eltörik benne valami?*

– Igen, ezek sokszor belső történések.

*– Ki a felelős értük? Ő maga, mert lecsúszott, vagy a család, a
társadalom, amiért nem tartotta meg?*

–* Ha valaki élt már néhány évtizedet, megtapasztalta, hogy az életben sok
minden nem rajta múlik. Hol megbillen, hol nem, hol elkapják, hol nem.
Mindannyiunk ismeretségi körében van olyan köztiszteletben álló ember, aki
alkoholista, de a család elrejti, mert szeretik őt. Az utcán élőknél nem
rejtették el.* *Az lesz hajléktalan, aki nem szeret, és akit nem szeretnek.*

*– A hajléktalanság nem is annyira lakáskérdés?*

– Sokan gondoljuk úgy, hogy *azért van olyan sok elvált férfi a
hajléktalanok között, mert a váláskor a lakást az asszonynak ítélik. Sokkal
inkább azért lett hajléktalan, mert a gyerekeket az anyának adták, és ezzel
a férfi a célt veszíti el, a családot, amiért érdemes élni.* *Ha egy
hajléktalan ember életében megjelenik egy hozzátartozó, egy szeretett
személy, minden sokkal egyszerűbbé válik. **Egy szociális intézmény ugyanis
nem tud befogadni senkit, csak ellátni tud.* *Befogadni a közösség képes. A
társadalom ezért akkor működik jól, ha társ és nem* *bíró.*

*– De bíró. Miért szereti ennyire a politika a rendészeti megoldásokat?*

*– Mert felerősíti, amit a társadalom valójában gondol, a társadalom pedig
leegyszerűsít, „aki nem dolgozik, ne is egyék”.*

*– De vannak kérdések, amelyekben nem szabad megkérdezni a társadalmat,
mert Barabást kiált.*

– Egyetértek abban, hogy az ilyen ügyekben az írástudók felelőssége
dönteni, és azzal is, hogy alapvetően nem lehet rendészeti kérdéssel
megoldani a problémát, de *van, amikor szociális munkásra, rendőrre és
mentőre egyszerre van szükség, és éppen a beszélgetésünk elején említett
300–500 embernél, akinél egyenként kell megoldást találni.*

*– Ilyen próbálkozásuk már volt, közel száz emberen segítettek.*

– *2010 telén Tarlós István főpolgármester úr forrást biztosított a tíz
legfrekventáltabb aluljáró problémájának megoldására, és példátlanul széles
körű együttműködéssel az akkor ott élők nyolcvan százalékát sikerült
elhelyezni. Ez fontos bizonyíték volt számunkra is.*

*– Nem mondom, hogy ugyanaz a kép fogad ma is a Népligetnél, mert nem olyan
súlyos a helyzet, de ma is vannak hajléktalanok, csak most mások alszanak
ott.*

– Ha a széles körű együttműködés alábbhagy, a közterületek rendjének
fenntartása is lehetetlenné válik, a tereket újra elárasztják a társadalom
sérüléseiből adódó problémák.

*– A rendészeti megoldásra a kormány szerint azért van szükség, mert sokan
a körülmények miatt nem akarnak bemenni a szállókra. De ha így van, miért
nem javítanak ezeken?*

– Nyilván van mit javítani. *A hajléktalanszálló nem szálloda, de
mindenkinek van zárható szekrénye, sok helyen biztonsági szolgálat is
működik. De be kell tartani a szabályokat. Nagyon nehéz csak a
hajléktalanellátást fejleszteni, mert ha kétágyas szállásokat tudnánk
biztosítani, vagy akár önálló lakhatást, azzal szembesülnénk,** hogy több
százezer ember él ennél lényegesen rosszabb körülmények között. Rövid távon
ezért képzelhető el csak tüneti kezelés.*

*– Harminc éve ezt hallom.*

–* Ezért kezdtünk el 15 éve a legszegényebb településekkel foglalkozni.
Mert ha egy távoli faluban egy maszatos arcú, nélkülöző kisgyermeket
látunk, a legtöbbünknek összeszorul a szíve, és azt mondjuk, segíteni
kellene.** De húsz év múlva, amikor ugyanő ott fog ülni a Nyugati
pályaudvar lépcsőjén, félelmetesnek és büdösnek tartjuk majd, dühösek
leszünk rá, miért nem dolgozik. **Aki ma ül a Nyugati lépcsőjén, ahhoz húsz
évvel ezelőtt kellett volna lehajolni, ma már csak tüneti kezelést
nyújthatunk neki.*

*– Vagyis a hajléktalanság végállomás a szegények számára, ha csökkenteni
akarjuk, akkor nem elég a végponton beavatkozni, a szegénységet magát kell
kezelni?*

–* Ha egy borsodi faluban, ahol évtizedek óta nem épült már semmi, nincs
igazi munka, nincs közlekedés, hat-nyolc gyerek alszik egy fűtetlen
szobában, akár egy ágyban, akkor egy részük felnőve el fog indulni a
reményt jelentő nagyváros felé. Számukra nem probléma, ha egy aluljáróban
élnek.* Mégis kockázatos annak bevezetése, hogy az „illetékes” önkormányzat
viselje a hajléktalanellátás költségeit, mert *az ország legszegényebb
települései azokkal sem tudnak mit kezdeni, akik otthon maradtak.*

*– Egyvalamit nem értek, a 2014-es alkotmánymódosítás és a jelenlegi
törvény alapján is elvihetnék a rendőrök a hajléktalanokat az aluljárókból.
Mégsem teszik. Miért nem?*

– Mert *személyre szabott megoldások nélkül ez egy szélmalomharc*. *Nagyon
nehéz kényszeríteni azt, akinek nincs mit veszítenie. Ha mégis, elviszik a
szennyes matracát, motyóját, lebontják a kalyibáját. Ezért a bíróságok
rendre kártérítést ítéltek meg számukra, azzal érvelve, hogy ez az az ő
tulajdonuk.*

*– Nyugat-Európában is van olyan, hogy a rendőr elviszi, a lakosság
megnyugszik. Üres az aluljáró, és azt lehet hinni, milyen jól dolgoznak a
politikusok.*

– Sok nagyvárosban ezt csinálják, rengeteg a rendőr és hatósági úton
„tartják tisztán” a turisztikai szempontból fontos területeket. Ez
gyakorlatilag azt jelenti, hogy „kergetőznek” velük.

*– Mi hát a megoldás?*

*– Hosszú távú programokat indítani, mert azok az államok tűnnek
sikeresnek, amelyek megoldották az olcsó, sokak számára elérhető lakhatást.
Ahol a kora gyermekkori ellátások a legszegényebbek körében is magas
színvonalúak, és mindenki számára használható tudást ad az oktatás. De
októberig, a törvény hatálybalépéséig van még idő, hogy jó irányba
fordítsuk a folyamatokat. Tüneti kezelést is lehet professzionálisan
végezni. Fontos lenne, hogy a férőhelyeket intézeten kívüli helyekkel
bővítsük. Fontos a szigorú és rendszerszintű együttműködés a rendőrök,
közterület-felügyelők, mentők, utcai szociális munkások között. A pontos
diagnózisnak kell eldöntenie, hogy közülük ki lép először. Ha sikerül a
hajléktalanságból kivezetni embereket, az ő megüresedő férőhelyeiket, ha
drága pénzen is, át kell alakítani, hogy pszichiátriai és alkoholbetegeket
is tudjunk fogadni.*

*– Mire való akkor az egészségügy?*

– Vannak a betegségnek olyan stádiumai, amikhez kórházi ellátás szükséges,
utána a beteget otthonába bocsátják. De nem mindenkinek van otthona.

*– Hogyan értékeli, az elmúlt években súlyosbodott vagy enyhült a
hajléktalanprobléma?*

–* A kormánynak voltak előremutató intézkedései, ilyenek például az
óvodafejlesztések, a bölcsődefejlesztések, és a közmunka nyomort enyhítő
szerepe is vitathatatlan.* *De az elviselhetetlen társadalmi különbségek
összességében alig csökkentek.*

*– De ezek többségében gyerekprogramok!*

– Igen, ezek nagyrészt gyerekprogramok, de *a 300 legszegényebb magyar
településen kiugróan sok gyermek születik, még a nagyobb városokhoz mérten
is, ott nem épülnek új lakások, nincs védőnő, megdöbbentően rossz az
iskola. Ha ezen nem változtatunk, visszafordíthatatlan folyamatok indulnak
el. **A látható hajléktalanság csak a jéghegy csúcsa. Hatalmas felelőssége
van azoknak, akik ezt tudják, és lehetőségük van a változtatásra*.

*– Választási év jön, ilyenkor szigorúbbak a rendőrök. Ez történik most is,
nem kell nagy jelentőséget tulajdonítani neki?*

– Természetes, hogy *a jövő évi önkormányzati választások miatt nagyobb
figyelem vetül a jól látható problémákra, és a politika világos, egyszerű
célokat fogalmaz meg.* *Számomra azonban ez egyben lehetőség is, hogy az
újra reflektorfénybe kerülő hibákra jobb megoldásokat találjunk. Még van
néhány hónapunk, bízom benne, hogy erre fogjuk használni. Mi készen állunk.*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20180723/692a2844/attachment.html>