<div dir="ltr">
<h1>Mi legyen az aluljárók népével? – Vecsei Miklós a Heti Válasznak</h1>
<h2></h2>
<div class="m_-5473906526294920973gmail-toolbar">
<a class="m_-5473906526294920973gmail-szerzo" href="http://valasz.hu/szerzo/ujsagiro/elo-anita-7" rel="author" target="_blank">Élő Anita</a> <span class="m_-5473906526294920973gmail-datum"> / 2018.07.23., hétfő 12:00 /</span> </div>
<div class="m_-5473906526294920973gmail-image m_-5473906526294920973gmail-leadkep">
<img src="http://valasz.hu/data/cikk/12/9145/cikk_129145/vecsei_miklos_850_fill_850x370.jpg" alt="Mi legyen az aluljárók népével? – Vecsei Miklós a Heti Válasznak" style="opacity:1;margin-right:0px" width="471" height="205">
</div>
<p class="m_-5473906526294920973gmail-lead">
„<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Aki ma ül a Nyugati lépcsőjén, ahhoz húsz évvel ezelőtt kellett <span style="background-color:rgb(234,209,220)">volna
</span>lehajolni, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">ma már csak tüneti kezelést nyújthatunk </span>neki” </b></span>– mondja <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>a
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">hajléktalanprobléma</span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> összetettségéről</span> Vecsei Miklós</b></span>. Egy magát
kereszténynek valló kormány bilincsben vezetteti el a legszegényebbeket?
Szállókká válhatnak-e az aluljárók? <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A Magyar Máltai Szeretetszolgálat
alelnökét dilemmáinkkal szembesítettük. </b></span><br></p><p class="m_-5473906526294920973gmail-lead"></p><section id="m_-5473906526294920973gmail-container" class="m_-5473906526294920973gmail-container m_-5473906526294920973gmail-sticky"><section class="m_-5473906526294920973gmail-content-column"><article class="m_-5473906526294920973gmail-cikk-body"><div class="m_-5473906526294920973gmail-inner"><div id="m_-5473906526294920973gmail-bmone2n-22081.2.2.2"><div id="m_-5473906526294920973gmail-bmone2t-22081.2.2.2" style="display:block"><b>Természetesnek gondolja, hogy emberek a saját vizeletükben fekszenek az aluljárókban?</b></div></div></div><div class="m_-5473906526294920973gmail-szoveg"><p>– Nem.</p><p><b>–
És egyetért azzal, hogy rendészeti úton oldják meg a helyzetet? Vagyis
ha valaki többszöri felszólítás ellenére sem megy be a
hajléktalanszállóra, akár be is zárhassák?</b></p><p>–<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Nincs bajom
azzal, hogy bekerült az Alaptörvénybe, hogy az utcán nem lehet lakni.</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A
mostani módosításban három pont szerepel: az állam törekszik a lakhatás
biztosítására, az önkormányzat feladatokat kap, és csak a harmadik szól
az életvitelszerű közterületen tartózkodásról.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ha ezt hierarchikusan
nézem, akkor rendben találom</b></span>.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> Az állam létrehoz egy lakásprogramot,
amely megteremti, hogy mindenkinek legyen hol laknia. Ha valakinek
kettétörik az élete, akkor az önkormányzat segít, azt mondja: gyere, éld
túl a nehéz napokat. Amennyiben pedig mindezt biztosította, elvárhatja,
hogy senki se aludjon az utcán.</b></span></p><p><b>– Szép, de valójában
azért módosítják újra az Alaptörvényt, mert korábban alkotmányellenesnek
találták, hogy rendészeti úton oldjanak meg egy szociális problémát.
Most beleírják az Alaptörvénybe, így az Alkotmánybíróságnak már nem lesz
hatásköre rá.</b></p><p>– Naiv vagyok, és szeretném hinni, hogy én olvasom jól a javaslat üzenetét.</p><p><b>–
De ha a rendőr elviheti a hajléktalant, mert bűzös, mocskos, akkor nem
úgy tekintünk rá, mint valami hulladékra? Pedig ő egy emberi lény.</b></p><p>–
Kulcskérdéshez érkeztünk, ön egy olyan tünetegyüttesről beszél, ami
zavarja a társadalmat. Először <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>azt kellene tisztázni, mi az, amit
látunk. Maga a hajléktalanság, vagy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">annak a legsúlyosabb esetei?</span>
Szerintem<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> az utóbbi.</span></b></span></p><p><b>– A több tízezer hajléktalan közül hányan tartozhatnak ehhez a körhöz?</b></p><p>–<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
Legfeljebb 300–500 ember az, akit a közvélemény hajléktalanként
azonosít, mert úgy néznek ki, és láthatóan úgy is élnek</b></span>. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Ha egy
átlagember bemenne egy átmeneti szállóra, nem tudná biztosan megmondani,
melyik közöttük a szociális munkás. Ott ugyanis többnyire dolgozó
emberek laknak.</b></span></p><p><b>– Akkor miért nem munkásszállón vagy albérletben élnek?</b></p><p>–
Ön is tudja a választ,<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> nincs elég munkásszálló, a kis keresetűek
számára pedig elérhetetlen egy nagyvárosi albérlet.</b></span> Két
hajléktalanstratégiát is készítettünk az elmúlt években, és több más
mellett azt javasoltuk, hogy a<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> hajléktalanságból könnyen kivezethető
embereknek lakhatást kell biztosítani, viszont<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> ennek a kis létszámú, de
sokszor már a saját testétől is elidegenedett, gyakran pszichiátriai
beteg, alkoholista csoport</span>nak más, egyénre szabott megoldást kell
találni.</b></span> Tőlük tart leginkább a járókelő, és <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>ők </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>jelentik a legnagyobb
kihívást.</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A hajléktalanoknak van egy másik látható csoportja is, amely
gyakran börtönből és állami gondozásból kikerülő emberekből áll.</b></span></p><p><b>–
A börtönökből az utcára kerülnek, mert senki sem gondoskodik róla, hogy
legyen hova menniük? Az állami gondozottaknak továbbra sincs hatékony
lakhatási program? Akkor persze hogy állandó a hajléktalanság
utánpótlása!</b></p><p>– Sok a megoldatlanság, és lehet romantikus
képet festeni a hajléktalanügyről, de <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>vannak itt nagyon kemény
csoportok, melyek tagjait mi magunk is csak nehezen érjük el.</b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> Esetükben
inkább az <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a veszélyes, ha</span> a mostani intézkedésekkel <span style="background-color:rgb(234,209,220)">láthatatlanná,
elérhetetlenné tesszük</span> őket.</b></span></p><p><b>– Közterületen élnek. Hogyan tudnán<span style="background-color:rgb(217,234,211)">ak láthatatlanná válni?</span></b></p><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>–
Nemcsak közterületek léteznek, vannak elhagyott gyártelepek,
befejezetlen építkezések, félbemaradt beruházások, üres üzletek, ahol
nem lehet majd érvényt szerezni a törvényi szigornak.</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> A zavaró kép
eltűnik, de a probléma megoldása még messzebbre kerül.</b></span></p><p><b>– De ha ez a két csoport összesen alig több mint félezer emberből áll, miért érezzük olyan súlyosnak a problémát?</b></p><p>–
Szűk területeken, például az aluljárókban tíz ember tömegnek hat,
főleg, ha a kép riaszt bennünket.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> De van a hajléktalan embereknek egy
lényegesen tágabb csoportja, akiktől nem félünk, és akikkel gyakran
kapcsolatba is kerülünk. Ismerjük őket a kert végi bódékban, a sarki
kocsma mögötti tárlókban. Velünk élnek, időnként összesepernek, elviszik
a kutyát sétálni. Néven szólítjuk egymást. Ez a befogadásnak egy
szerény, de mégiscsak létező formája, akár sikerként is értékelhető.</b></span></p><p><b>– Mitől lenne siker ez?</b></p><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>–
A hajléktalan embereknek legtöbbször nem a lakhatás a legnagyobb
gondjuk, hanem az, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nincsenek </span>emberi kapcsolataik. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Nincs</span> céljuk,
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">nincs</span> semmi, amiért érdemes volna megfeszülni. Már <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nem tudnak</span> akarni.</b></span></p><p><b>– De hogyan lesz valaki hajléktalan? Eltörik benne valami?</b></p><p>– Igen, ezek sokszor belső történések.</p><p><b>– Ki a felelős értük? Ő maga, mert lecsúszott, vagy a család, a társadalom, amiért nem tartotta meg?</b></p><p>–<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>
Ha valaki élt már néhány évtizedet, megtapasztalta, hogy az életben sok
minden nem rajta múlik. Hol megbillen, hol nem, hol elkapják, hol nem.
Mindannyiunk ismeretségi körében van olyan köztiszteletben álló ember,
aki alkoholista, de a család elrejti, mert szeretik őt. Az utcán élőknél
nem rejtették el.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Az lesz hajléktalan, <span style="background-color:rgb(217,234,211)">aki </span>nem <span style="background-color:rgb(255,242,204)">szeret,</span> és <span style="background-color:rgb(217,234,211)">akit </span>nem
<span style="background-color:rgb(255,242,204)">szeretnek.</span></b></span></p><p><b>– A hajléktalanság nem is annyira lakáskérdés?</b></p><p>–
Sokan gondoljuk úgy, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>azért van olyan sok elvált férfi a
hajléktalanok között, mert a váláskor a lakást az asszonynak ítélik.
Sokkal inkább azért lett hajléktalan, mert a gyerekeket az anyának
adták, és ezzel a férfi a célt veszíti el, a családot, amiért érdemes
élni.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ha egy hajléktalan ember életében megjelenik egy hozzátartozó, egy
szeretett személy, minden sokkal egyszerűbbé válik. </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Egy szociális
intézmény ugyanis nem tud befogadni senkit, csak ellátni tud.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Befogadni a
közösség képes. A társadalom ezért akkor működik jól, ha társ és nem</b></span>
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">bíró</span>.</b></span></p><p><img title="" src="http://valasz.hu/data/cikk/12/9145/cikk_129145/hajlektalan1.jpg" alt="" align="left"></p><p><img title="" src="http://valasz.hu/data/cikk/12/9145/cikk_129145/hajlektalan2.jpg" alt="" align="left"></p><p><b><br></b></p><p><b><br></b></p><p><b><br></b></p><p><b><br></b></p><p><b><br></b></p><p><b><br></b></p><p><b><br></b></p><p><b><br></b></p><p><b><br></b></p><p><b><br></b></p><p><b><br></b></p><p><b><br></b></p><p><b><br></b></p><p><b><br></b></p><p><b><br></b></p><p><b><br></b></p><p><b><br></b></p><p><b><br></b></p><p><b><br></b></p><p><b>– <span style="background-color:rgb(234,209,220)">De bíró</span>. <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Miért szereti ennyire a politika a rendészeti megoldásokat?</span></b></p><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>– Mert felerősíti, amit a társadalom valójában gondol, a társadalom pedig leegyszerűsít, „aki nem dolgozik, ne is egyék”.</b></span></p><p><b>– De vannak kérdések, amelyekben nem szabad megkérdezni a társadalmat, mert Barabást kiált.</b></p><p>–
Egyetértek abban, hogy az ilyen ügyekben az írástudók felelőssége
dönteni, és azzal is, hogy alapvetően nem lehet rendészeti kérdéssel
megoldani a problémát, de <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>van, amikor szociális munkásra, rendőrre és
mentőre egyszerre van szükség, és éppen a beszélgetésünk elején említett
300–500 embernél, akinél egyenként kell megoldást találni.</b></span></p><p><b>– Ilyen próbálkozásuk már volt,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> közel száz emberen segítettek.</span></b></p><p>–
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>2010 telén Tarlós István főpolgármester úr forrást biztosított a tíz
legfrekventáltabb aluljáró problémájának megoldására, és példátlanul
széles körű együttműködéssel az akkor ott élők nyolcvan százalékát
sikerült elhelyezni. Ez fontos bizonyíték volt számunkra is.</b></span></p><p><b>–
Nem mondom, hogy ugyanaz a kép fogad ma is a Népligetnél, mert nem
olyan súlyos a helyzet, de ma is vannak hajléktalanok, csak most mások
alszanak ott.</b></p><p>– Ha a széles körű együttműködés alábbhagy,
a közterületek rendjének fenntartása is lehetetlenné válik, a tereket
újra elárasztják a társadalom sérüléseiből adódó problémák.</p><p><b>–
<span style="background-color:rgb(208,224,227)">A rendészeti megoldásra a kormány szerint azért van szükség, mert sokan
a körülmények miatt nem akarnak bemenni a szállókra. De ha így van,
miért nem javítanak ezeken?</span></b></p><p>– Nyilván van mit javítani. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A
hajléktalanszálló nem szálloda, de mindenkinek van zárható szekrénye,
sok helyen biztonsági szolgálat is működik. De be kell tartani a
szabályokat. Nagyon nehéz csak a hajléktalanellátást fejleszteni, mert
ha kétágyas szállásokat tudnánk biztosítani, vagy akár önálló lakhatást,
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">azzal szembesülnénk,</span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> hogy több százezer ember él ennél lényegesen
rosszabb körülmények között. Rövid távon ezért képzelhető el csak tüneti
kezelés.</b></span></p><p><b>– Harminc éve ezt hallom.</b></p><p>–<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Ezért
kezdtünk el 15 éve a legszegényebb településekkel foglalkozni. Mert ha
egy távoli faluban egy maszatos arcú, nélkülöző kisgyermeket látunk, a
legtöbbünknek összeszorul a szíve, és azt mondjuk, segíteni kellene.</b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> De
húsz év múlva, amikor ugyanő ott fog ülni a Nyugati pályaudvar
lépcsőjén, félelmetesnek és büdösnek tartjuk majd, dühösek leszünk rá,
miért nem dolgozik. </b><b>Aki ma ül a Nyugati lépcsőjén, ahhoz húsz évvel
ezelőtt kellett volna lehajolni, ma már csak tüneti kezelést nyújthatunk
neki.</b></span></p><p><b>– Vagyis a hajléktalanság végállomás a szegények
számára, ha csökkenteni akarjuk, akkor nem elég a végponton beavatkozni,
a szegénységet magát kell kezelni?</b></p><p>–<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Ha egy borsodi
faluban, ahol évtizedek óta nem épült már semmi, nincs igazi munka,
nincs közlekedés, hat-nyolc gyerek alszik egy fűtetlen szobában, akár
egy ágyban, akkor egy részük felnőve el fog indulni a reményt jelentő
nagyváros felé. Számukra nem probléma, ha egy aluljáróban élnek.</b></span> Mégis
kockázatos annak bevezetése, hogy az „illetékes” önkormányzat viselje a
hajléktalanellátás költségeit, mert <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>az ország legszegényebb települései
azokkal sem tudnak mit kezdeni, akik otthon maradtak.</b></span></p><p><b>–
Egyvalamit nem értek, a 2014-es alkotmánymódosítás és a jelenlegi
törvény alapján is elvihetnék a rendőrök a hajléktalanokat az
aluljárókból. Mégsem teszik. Miért nem?</b></p><p>– Mert <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>személyre
szabott megoldások <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nélkül ez egy szélmalomharc</span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">.</span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Nagyon nehéz
kényszeríteni azt, akinek nincs mit veszítenie. Ha mégis, elviszik a
szennyes matracát, motyóját, lebontják a kalyibáját. Ezért a bíróságok
rendre kártérítést ítéltek meg számukra, azzal érvelve, hogy ez az az ő
tulajdonuk.</b></span></p><p><b>– Nyugat-Európában is van olyan, hogy a rendőr
elviszi, a lakosság megnyugszik. Üres az aluljáró, és azt lehet hinni,
milyen jól dolgoznak a politikusok.</b></p><p>– Sok nagyvárosban
ezt csinálják, rengeteg a rendőr és hatósági úton „tartják tisztán” a
turisztikai szempontból fontos területeket. Ez gyakorlatilag azt
jelenti, hogy „kergetőznek” velük.</p><p><b>–<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> Mi hát a megoldás?</span></b></p><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>–
Hosszú távú programokat indítani, mert azok az államok tűnnek
sikeresnek, amelyek megoldották az olcsó, sokak számára elérhető
lakhatást. Ahol a kora gyermekkori ellátások a legszegényebbek körében
is magas színvonalúak, és mindenki számára használható tudást ad az
oktatás. De októberig, a törvény hatálybalépéséig van még idő, hogy jó
irányba fordítsuk a folyamatokat. Tüneti kezelést is lehet
professzionálisan végezni. Fontos lenne, hogy a férőhelyeket intézeten
kívüli helyekkel bővítsük. Fontos a szigorú és rendszerszintű
együttműködés a rendőrök, közterület-felügyelők, mentők, utcai szociális
munkások között. A pontos diagnózisnak kell eldöntenie, hogy közülük ki
lép először. Ha sikerül a hajléktalanságból kivezetni embereket, az ő
megüresedő férőhelyeiket, ha drága pénzen is, át kell alakítani, hogy
pszichiátriai és alkoholbetegeket is tudjunk fogadni.</b></span></p><p><b>– Mire való akkor az egészségügy?</b></p><p>–
Vannak a betegségnek olyan stádiumai, amikhez kórházi ellátás
szükséges, utána a beteget otthonába bocsátják. De nem mindenkinek van
otthona.</p><p><b>– Hogyan értékeli, <span style="background-color:rgb(208,224,227)">az elmúlt években súlyosbodott vagy enyhült a hajléktalanprobléma?</span></b></p><p>–<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
A kormánynak voltak előremutató intézkedései, ilyenek például az
óvodafejlesztések, a bölcsődefejlesztések, és a közmunka nyomort enyhítő
szerepe is vitathatatlan.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>De az elviselhetetlen társadalmi különbségek
összességében alig csökkentek.</b></span></p><p><b>– De ezek többségében gyerekprogramok!</b></p><p>–
Igen, ezek nagyrészt gyerekprogramok, de <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a 300 legszegényebb magyar
településen kiugróan sok gyermek születik, még a nagyobb városokhoz
mérten is, ott nem épülnek új lakások, nincs védőnő, megdöbbentően rossz
az iskola. Ha ezen nem változtatunk, visszafordíthatatlan folyamatok
indulnak el. </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">A látható hajléktalanság csak a jéghegy csúcsa. </span>Hatalmas
felelőssége van azoknak, akik ezt tudják, és lehetőségük van a
változtatásra</b></span>.</p><p><b>– Választási év jön, ilyenkor szigorúbbak a rendőrök. Ez történik most is, nem kell nagy jelentőséget tulajdonítani neki?</b></p><p>–
Természetes, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a jövő évi önkormányzati választások miatt nagyobb
figyelem vetül a jól látható problémákra, és a politika világos,
egyszerű célokat fogalmaz meg.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Számomra azonban ez egyben lehetőség is,
hogy az újra reflektorfénybe kerülő hibákra jobb megoldásokat találjunk.
Még van néhány hónapunk, bízom benne, hogy erre fogjuk használni. Mi
készen állunk.</b></span><br></p></div></article></section></section>
<br><p></p>
<div class="m_-5473906526294920973gmail-banner m_-5473906526294920973gmail-left m_-5473906526294920973gmail-ad">
<div class="m_-5473906526294920973gmail-inner">
<div id="m_-5473906526294920973gmail-bmone2n-22081.2.2.2">
<div id="m_-5473906526294920973gmail-bmone2t-22081.2.2.2" style="display:block"><img src="https://gdehu.hit.gemius.pl/_1532349425/redot.gif?id=nX07yX8FcNarla0Hb9plSNU6P_gBrYeSlE9T_SE3jUP.b7/fastid=aomnqlxfxgnmtvnpnkagtslmkomr/stparam=uodsqpqriy/nc=0"></div></div></div></div>
<br></div>