[Grem] A férj és apa, aki élete megmentéséért Szt.M.Kolbe atya ment a halálba

[Emoke Greschik]

 Akit Maximilian Kolbe megmentett a haláltól - A holokausztra emlékezünk
2018. január 26. péntek 19:58
https://www.magyarkurir.hu/hirek/akit-maximilian-kolbe-megmentett-halaltol-
holokausztra-emlekezunk
1971-ben, Maximilian Kolbe boldoggá avatása előtt a Famiglia Cristiana
riportere interjút készített Franciszek Gajowniczekkel, akit a lengyel
minorita vértanúságával megmentett a haláltól. A holokauszt nemzetközi
emléknapja (január 27.) alkalmából felidézzük a történetet.

<https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=84436&img=o_g.jpg>

*1941 júliusának végén az auschwitzi koncentrációs táborból megszökött egy
rab, és az érvényben lévő rendelkezések szerint emiatt tíz társát éhhalálra
ítélték. Köztük volt egy családapa, Franciszek Gajowniczek. Amikor
meghallotta a nevét, feljajdult, hogy soha nem láthatja viszont feleségét
és két gyermekét. De megmenekült, mert Maximilan Kolbe
<https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-maximilian-maria-kolbe-aldozopap-es-vertanu>
lengyel minorita pap felajánlotta, hogy helyette megy a halálba, ő pedig
elfogadta áldozatát.*

*Gajowniczek *az Odera melletti Brzegben élt, amikor interjút készítettek
vele, ötven kilométerre Wrocławtól.* Története szinte hihetetlen: először
1940-ben ítélték halálra, de miután három órán át állt a kivégzőosztag
előtt, új parancs érkezett, hogy engedjék szabadon. Később, miután Kolbe
atya felajánlotta érte az életét, tífuszt kapott, és a kórházban úgy
döntöttek, meg kell halnia. Egy lengyel orvos azonban, gyerekkori barátja,
aki maga is Auschwitzban volt rab, elrejtette és meggyógyította. A
visszavonuláskor a németek rabtársaival együtt magukkal hurcolták, a hosszú
menetelés során sokan meghaltak végkimerülésben, másokat lelőttek, de neki
huszonkét társával együtt sikerült megszöknie. Utolérték, körbevették őket,
de neki egy másik társával együtt ismét sikerült elmenekülnie.*

A *Famiglia Cristiana* olasz katolikus családi hetilap újságírójával
1971-ben visszament Auschwitzba „csakis a Kolbe iránt érzett szeretetből és
tiszteletből”. Kérte, hogy siessenek, mert minden egyes ott töltött
pillanat rettenetes emlékeket idéz fel benne. Az egykori tábor, ahol
emberek milliói haltak meg, ma múzeum. Bejáratánál ott a felirat: *A munka
szabaddá tesz*. A 14. blokk előtt álltak meg, Franciszek barakkja előtt,
ahol azokat zsúfolták össze, akiket mezőgazdasági munkára rendeltek.

*Gajowniczek 1940. november 8-án került Auschwitzba, Kolbe atya 1941. május
28-án. Nem ismerték egymást, de Gajowniczek utólag rájött, hogy korábban
már szemtanúja volt egy jelenetnek, amely Kolbe atyával történt. Egy
gödörből trágyát hánytak ki, hogy a táborba vigyék. Egy kutyás őr az
egyiküket megkérdezte, miért csak olyan keveset dobott arrébb, és mielőtt a
fogoly válaszolhatott volna, elkezdte bottal ütni és ráuszította a
kutyáját. A rab nyugodt marad, egy jajszót sem hallatott. El is mondta,
hogy pap, erre az őr még jobban felbőszült és még jobban ütötte.*

J*úlius 28–29-e körül vitték át a ferences szerzetest a 14. blokkba, pár
nappal később történt, hogy egy rab elszökött. A szökést követően
mindenkinek három órán át kellett a tűző napon állnia, nem kaptak vacsorát,
kiöntötték az adagjukat. Másnap, mivel a szökevényt nem találták meg, a
névsorolvasásnál a parancsnok kiválasztott tíz elítéltet, köztük
Gajowniczeket is. Ekkor történt, hogy Maximilian Kolbe felajánlotta életét
az övé helyett, mindenki, köztük a nácik megdöbbenésére. Augusztus 14-én,
két héttel azután, hogy bezárták őket a sötétzárkába, már csak a pap volt
életben. Nagyboldogasszony vigíliájának estéjén a tábori hóhér ölte meg egy
fenol-injekcióval.*

*„Ha őszinte akarok lenni – mondta Gajowniczek –, Maximilianra gondolva
sokáig lelkiismeret-furdalásom volt. Aláírtam a halálos ítéletét azzal,
hogy elfogadtam a menekülési lehetőséget. De most, évek távlatából meg
vagyok győződve róla, hogy az az ember nem tehetett másképp. Senki nem
kötelezte, hogy így tegyen. És talán mivel pap volt, azt is gondolhatta,
hogy ha ott lesz a többi elítélttel, azzal segít nekik, hogy ne
keseredjenek el teljesen. Velük volt a végsőkig.”*

*Hozzátette: „Amikor szabadultam, arra gondoltam, soha nem fogok
megbocsátani… Aztán arra gondoltam, ha van különbség köztünk és azok
között, akik ezeket a bűnöket elkövették, az az, hogy mi mindennek ellenére
emberek maradtunk.”*

<https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=84436&img=o_k.jpg>

Kolbe atya egyik fogolytársa így nyilatkozott* a szent életű szerzetesről:
„A páter *haláláról az egész táborban beszéltek. Ő nem csak egy embert
mentett meg az életnek: *tettével sokakban fölébresztette a bátorságot
ahhoz, hogy túléljék a tábort. Fel tudta ébreszteni bennünk az emberi
jóságba vetett hitet.*”

Az ENSZ Közgyűlése 2005-ben nyilvánította január 27-ét nemzetközi
holokauszt-emléknappá. 1945-ben ezen a napon szabadult fel
Auschwitz-Birkenau, a legnagyobb és leghírhedtebb náci haláltábor. Az
egyhangúlag elfogadott határozat hangsúlyozza „az emlékezés és a tanítás
kötelességét”, hogy a jövő nemzedékei megismerjék a hatmillió, nagy
többségében zsidó áldozatot követelő náci tömeggyilkosságok történetét.

Forrás és fotó: Famigliacristiana.it

Magyar Kurír
(tzs)

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!
<http://www.facebook.com/magyarkurir>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20180127/83211d75/attachment.html>