<div dir="ltr">
<h1 class="m_-8087391832766874888gmail-cim"><font size="4">Akit Maximilian Kolbe megmentett a haláltól - A holokausztra emlékezünk
<br></font></h1><font size="4">
</font><div class="m_-8087391832766874888gmail-datum">2018. január 26. péntek 19:58<br><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/akit-maximilian-kolbe-megmentett-halaltol-holokausztra-emlekezunk" target="_blank">https://www.magyarkurir.hu/<wbr>hirek/akit-maximilian-kolbe-<wbr>megmentett-halaltol-<wbr>holokausztra-emlekezunk</a><br></div>
<h3 class="m_-8087391832766874888gmail-lead">1971-ben, Maximilian Kolbe boldoggá avatása előtt a
Famiglia Cristiana riportere interjút készített Franciszek
Gajowniczekkel, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">akit a lengyel minorita vértanúságával megmentett</span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a
haláltól.</span> A holokauszt nemzetközi emléknapja (január 27.) alkalmából
felidézzük a történetet.</h3><p><a title="" href="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=84436&img=o_g.jpg" rel="lightbox['g84436']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=84436&p=1&img=c_g.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>1941 júliusának végén az auschwitzi koncentrációs táborból megszökött
egy rab, és az érvényben lévő rendelkezések szerint emiatt tíz társát
éhhalálra ítélték. Köztük volt egy családapa, Franciszek Gajowniczek.
Amikor meghallotta a nevét, feljajdult, hogy soha nem láthatja viszont
feleségét és két gyermekét. De megmenekült, mert<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> <a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-maximilian-maria-kolbe-aldozopap-es-vertanu" target="_blank">Maximilan Kolbe</a> lengyel minorita pap felajánlotta, hogy helyette megy a halálba, </span>ő pedig elfogadta <span style="background-color:rgb(255,242,204)">áldozatát.</span></b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Gajowniczek </b></span>az Odera melletti Brzegben élt, amikor interjút
készítettek vele, ötven kilométerre Wrocławtól.<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Története szinte
hihetetlen: először 1940-ben<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> ítélték halálra</span>, de miután <span style="background-color:rgb(234,209,220)">három órán át
állt a kivégzőosztag előtt</span>, új parancs érkezett, hogy engedjék szabadon.
Később, miután <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Kolbe atya felajánlotta érte az életét</span>,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> tífuszt kapott,
és a kórházban úgy döntöttek, meg kell halnia.</span> Egy lengyel orvos
azonban, gyerekkori barátja, aki maga is Auschwitzban volt rab,
elrejtette és meggyógyította. A visszavonuláskor <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a németek rabtársaival
együtt magukkal hurcolták, a hosszú menetelés során sokan meghaltak
végkimerülésben, másokat lelőttek</span>, de neki huszonkét társával együtt
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">sikerült megszökn</span>ie. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Utolérték, körbevették</span> őket, de neki egy másik
társával együtt ismét sikerült elmenekülnie.</b></span></p>
<p>A <i>Famiglia Cristiana</i> olasz katolikus családi hetilap
újságírójával 1971-ben visszament Auschwitzba „csakis a Kolbe iránt
érzett szeretetből és tiszteletből”. Kérte, hogy siessenek, mert minden
egyes ott töltött pillanat rettenetes emlékeket idéz fel benne. Az
egykori tábor, ahol emberek milliói haltak meg, ma múzeum. Bejáratánál
ott a felirat: <i>A munka szabaddá tesz</i>. A 14. blokk előtt álltak meg, Franciszek barakkja előtt, ahol azokat zsúfolták össze, akiket mezőgazdasági munkára rendeltek.</p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Gajowniczek 1940. november 8-án került <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Auschwitzba</span>,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> Kolbe atya </span>1941.
május 28-án. Nem ismerték egymást, de Gajowniczek utólag rájött, hogy
korábban már szemtanúja volt<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> egy jelenetnek, amely Kolbe atyával </span>
történt. Egy gödörből trágyát hánytak ki, hogy a táborba vigyék. Egy
kutyás őr az egyiküket megkérdezte, miért csak olyan keveset dobott
arrébb, és mielőtt a fogoly válaszolhatott volna,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> elkezdte bottal ütni
és ráuszította a kutyáját.</span> A rab nyugodt marad, egy jajszót sem
hallatott. El is mondta, hogy pap, erre az őr még jobban felbőszült és
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">még jobban ütötte.</span></b></span></p>
<p>J<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>úlius 28–29-e körül vitték át a ferences szerzetest a 14. blokkba,
pár nappal később történt, hogy egy rab elszökött. A szökést követően
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">mindenkinek három órán át kellett a tűző napon állnia, nem kaptak
vacsorát, kiöntötték az adagjuka</span>t. Másnap, mivel a szökevényt nem
találták meg, a névsorolvasásnál <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a parancsnok kiválasztott tíz
</span>elítéltet, köztük Gajowniczeket is. Ekkor történt, hogy<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> Maximilian Kolbe
felajánlotta életét az övé helyett,</span> mindenki, köztük a nácik
megdöbbenésére. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Augusztus 14-én, két héttel azután, hogy bezárták őket a
sötétzárkába, </span>már <span style="background-color:rgb(255,242,204)">csak a pap volt életben</span>.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> Nagyboldogasszony
</span>vigíliájának estéjén <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a tábori hóhér ölte meg egy fenol-injekcióval.</span></b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>„Ha őszinte akarok lenni – mondta Gajowniczek –, Maximilianra
gondolva sokáig lelkiismeret-furdalásom volt. Aláírtam a halálos
ítéletét azzal, hogy elfogadtam a menekülési lehetőséget. De most, évek
távlatából meg vagyok győződve róla, hogy az az ember nem tehetett
másképp. Senki nem kötelezte, hogy így tegyen. És talán mivel pap volt,
azt is gondolhatta, hogy ha ott lesz a többi elítélttel, azzal segít
nekik, hogy ne keseredjenek el teljesen. Velük volt a végsőkig.”</b></span></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Hozzátette: „Amikor szabadultam, arra gondoltam, soha nem fogok
megbocsátani… Aztán arra gondoltam, ha van különbség köztünk és azok
között, akik ezeket a bűnöket elkövették, az az, hogy mi mindennek
ellenére emberek maradtunk.”</b></span></p>
<p><a title="" href="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=84436&img=o_k.jpg" rel="lightbox['g84436']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img.php?id=84436&p=1&img=c_k.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>Kolbe atya egyik fogolytársa így nyilatkozott<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> a szent életű
szerzetesről: „A páter </b></span>haláláról az egész táborban beszéltek. Ő nem csak
egy embert mentett meg az életnek: <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>tettével sokakban fölébresztette a
bátorságot ahhoz, hogy túléljék a tábort. Fel tudta ébreszteni bennünk
az emberi jóságba vetett hitet.</b></span>”</p>
<div class="m_-8087391832766874888gmail-keretes">
<p>Az ENSZ Közgyűlése 2005-ben nyilvánította január 27-ét nemzetközi
holokauszt-emléknappá. 1945-ben ezen a napon szabadult fel
Auschwitz-Birkenau, a legnagyobb és leghírhedtebb náci haláltábor. Az
egyhangúlag elfogadott határozat hangsúlyozza „az emlékezés és a tanítás
kötelességét”, hogy a jövő nemzedékei megismerjék a hatmillió, nagy
többségében zsidó áldozatot követelő náci tömeggyilkosságok történetét.</p>
</div>
<p>Forrás és fotó: Famigliacristiana.it</p>
<p>Magyar Kurír<br>(tzs)</p>
<p><a href="http://www.facebook.com/magyarkurir" class="m_-8087391832766874888gmail-fblink" target="_blank">Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!</a></p>
<p class="m_-8087391832766874888gmail-copyright"></p>
<br></div>