[Grem] A hun eredetnek nincs helye a nyelvtud-ban / Szentgyörgyi R. nyelvész

2018. Jan. 24., Sze, 20:41:04 CET

Nyelvünk és múltunk
A hun eredetnek nincs helye a nyelvtudományban – Szentgyörgyi Rudolf
nyelvész a Mandinernek
<http://mandiner.hu/cikk/20180123_szentgyorgyi_rudolf_nyelvesz_interju_hun_eredet>
2018. január 24. 12:29

*Írta: Constantinovits Milán*

Felkavarta a tudományos élet állóvizét néhány régészeti genetikus állítása,
akik vizsgálataikra hivatkozva kétségbe vonták a magyarság finnugor
eredetét, és hun rokonságot valószínűsítettek. A szenzációként tálalt
felfedezést azonban a régészek részéről is sokan szkeptikusan fogadták, a
nyelvészeknek pedig alapvető módszertani gondjaik vannak a genetikai
eredmények és a nyelvrokonság összekapcsolásával. Genetikai rokonság,
nyelvi rokonság, kulturális kapcsolatok – Szentgyörgyi Rudolf nyelvészt, az
ELTE Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézetének adjunktusát faggattuk
nagyinterjúnkban.

*Kisebbfajta tudományközi földindulást hozott egy tavaly publikált
genetikai vizsgálat
<http://hvg.hu/tudomany/20170926_magyar_ostortenet_honfoglalas_hunok_avarok_nyelve_magyar?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201801?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201801>.
A Török Tibor vezette kutatócsoport arról számolt be, hogy a magyarok és a
hunok rokonságára találtak bizonyítékot a honfoglalók génállományát
tanulmányozva. Az eredményekről a honfoglalók nyelvére nézve is fontos
következtetéseket vontak le. Mit gondol erről a korszakkal is foglalkozó
nyelvészként?*

Az egész vizsgálat nagyon bizonytalan módszertani alapokon áll. Én nem
vagyok genetikus, a nyelvészet oldaláról fogom a kérdést megközelíteni. A
nyelvész pontosan tudja, hogy nincs semmiféle összefüggés a genetika és a
nyelv között. Rengeteg példát tudunk arra hozni, hogy egy nép korábban
valamilyen nyelvet beszélt, majd lecserélte azt egy vele leszármazási
kapcsolatban nem álló nép nyelvére. Az írek például elfelejtették az
korábbi anyanyelvüket, most tanulgatják újra. A bolgárok egykor török
nyelvet beszéltek, most szlávot. Vagyis számos példát láthatunk arra, hogy
egy beszélőközösség választ magának egy új nyelvet, ez viszont a
génállományról nyilván nem mondható el. Nem függ össze a nyelv és az
identitás sem. Az egykori Szovjetunió területén olyan nemzeti identitások
léteznek ma is, amelyek nem a nyelvhez kötődnek: a marik és az erzák
többsége például oroszul beszél, a nemzeti közösség egy része nyelvüket már
nem beszéli, mégis, ők is marinak, illetve erzának vallják magukat. Ahogy a
mai példák is mutatják, genetikai származás, nyelv és identitástudat nem
feltétlenül kapcsolódik egybe: milyen alapon vetítünk vissza ilyen
összefüggéseket feltétel nélkül a múltra?

*Ez azt is kizárná, hogy a hunokkal rokoni kapcsolatban álljunk? A
középkori krónikák is hun rokonságról regélnek...*

Kezdjük ott, hogy a hunokról való ismereteink is igencsak hézagosak. A
középkori krónikairodalom gyakran emlegeti a hunokat, az avarokat és a
magyarokat, ezeket hol egymással azonosítva, hol egymással összekeverve.
Így botorság volna a krónikairodalomnak eme szemléletét történelmi tényként
kezelni. Biztosak vagyunk abban, hogy minden nyugat-európai szerzetes, aki
a szkriptóriumában a tőle keletre élő népek történetét írta, vagy a
sajátját, amelyben megjelennek epizódszereplőként a magyarok és a hunok,
pontosan tudta, hogy melyik népről van szó, és az mikor merre járt?

Hadd hozzak egy másik példát is. Mi, magyarok soha nem tartottuk magunkat
töröknek, viszont tény, hogy amikor a feltételezett őshazától elindultunk,
a vándorlások során törökségi népekkel találkoztunk, és valószínűleg
évszázadokig együtt éltünk velük. Számos olyan művelődési elemmel
találkoztunk a törökök révén, melyek számunkra korábban ismeretlenek
voltak. Szinte sokkolja a magyar szókincset az a sok ótörök jövevényszó,
amit átvettünk: *alma*, *kecske*, *búza*, *árpa*, *komló*, *gyümölcs* stb.,
mindezeket a törökök ismertették meg velünk. A betűvetés elsajátítása
feltehetően ugyancsak e törökségi kapcsolatoknak köszönhető, és bár a
korban használt írásrendszerünkön (írásos emlékek híján) vitatkozhatunk, az
tudható, hogy a *betű* és az *ír *szavunk török eredetű
<https://m.nyest.hu/hirek/miota-ismerik-az-irast-a-magyarok?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201801>.
Ha megnézzük honfoglalás kori vezetőink nevét, *Árpád* neve (kicsinyítő
képzővel az *árpábó*l) szintén török, illetve török eredetű egykori
méltóságaink, a *gyula*, a *kende* vagy *kündü* neve is. Török szokásokat
veszünk fel, művelődésünkre, ősvallásunkra meghatározó hatással van az
ótörök kultúra. Sőt, amikor a tizedik században megérkezünk Bizáncba,
minket törököknek néznek, és így is hívnak. Ha minket *turkoi*, illetve
*turki/türki* névvel illetnek, akkor ebből az következne, hogy a magyar és
a török nép azonos?
Ha egy kívülálló a hunokat és a magyarokat azonosnak nézi, akkor ebből
következik, hogy az úgy is van?

Liutprand cremónai püspök történeti munkájában olykor hunokként említi
őseinket, de mi következik ebből? Az égvilágon semmi. Ettől a két nép még
nem lesz rokon. Ha pedig utóbb kiderülne, hogy összefüggés van a magyar és
az ismeretlen hun nyelv egyes szavai között, még abból sem következnék az,
hogy rokon nyelvek is lennének, sem pedig az, hogy genetikai kapcsolat
állna fenn köztük.

*Egyébként a hun nyelvről tudunk bármit mondani?*

Semmilyen értékelhető nyelvemlék nem maradt fenn a hunoktól. Priszkosz
rétor Attilával kapcsolatban említ három hun szót, ha ezek tényleg hun
szavak, persze már az is több a semminél. Csakhogy utóbb kiderült, hogy a
háromból kettő valószínűleg szláv szó, így egyetlen szó maradt fenn, aminek
alapján vajmi keveset lehet a hunok nyelvéről mondani. Már amennyiben egy
óriási területen szerveződő sztyeppei nép egyáltalán egységes nyelvvel
rendelkezett. Pár éve felbukkant ugyan Detre Csaba révén az iszfaháni kódex
<https://pcblog.atlatszo.hu/2014/10/22/a-sosemvolt-iszfahani-kodex-hun-szavai-egy-ostorteneti-csalas-anatomiaja/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201801>,
azonban ezt sajnos senki sem látta még, és felfedezője sem publikálta
semmilyen tudományos folyóiratban, így ezt (tudományos szempontból)
kacsának tekinthetjük.

*Bálint Csanád régészprofesszor is nyilatkozott
<http://hvg.hu/tudomany/20170928_balint_csanad_szurrealizmus_genetika_a_honfoglalok_osei_hunok_voltak_reagalas?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201801>
a genetikusok vizsgálata kapcsán, rámutatott, hogy a sztyeppei népek olyan
sok keveredésen, változáson mentek keresztül, hogy képtelenség egységes
génállományról beszélni, így a hunok genetikai vizsgálata is hiábavaló
próbálkozás.*

Gondoljunk bele! Van egy honfoglaló népközösség, aki bevonul a
Kárpát-medencébe, és senki sem tudja a pontos összetételét:
vannak honfoglaló magyarok, szláv szolgák, illetve török csatlakozók, és
még ki tudja, kik.

Érkezésünkkor szláv közösséget találtunk itt. Erre a szláv közösségre mi
rátelepedtünk, ők beolvadtak a magyarságba. Ezek a keveredések a
történelemben korántsem szokatlan dolgok: népek jöttek-mentek,
összeolvadtak. Ilyen egybeolvadás emlékét őrzi például a latinoknál a
szabin nők elrablásának mondája.

*Genetikai származás, kulturális kapcsolatok, nyelvi rokonság, külső
krónikások véleménye tehát mind más, egymástól független szempont. A
magyarok esetében a török, sőt a perzsa rokonságot is gyakran emlegetik,
ezt hogyan kell értenünk?*

Ha művelődéstörténeti szempontból nézem, nem vagyunk uráli nép.
Nyelvrokonaink többségének, az uráli népeknek a medve a totemállatuk,
nekünk nincs medvénk, csodaszarvasunk van, ez pedig feltehetően valamely
perzsa eredetű kultúrához kapcsol bennünket. Nagyon összetett nép vagyunk:
perzsa mitológia, uráli nyelv, törökös kultúra és ősvallás.

*Visszakanyarodva a szegedi genetikusokhoz. Török Tibor súlyos vádakat
fogalmaz meg
<http://hvg.hu/tudomany/20170926_magyar_ostortenet_honfoglalas_hunok_avarok_nyelve_magyar?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201801?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201801>
az akadémiai magatartással szemben is. Azt nyilatkozta: „az őstörténetünket
iskolai oktatás szintjére kikristályosító akadémiai közösség a mai napig
nem állt elő alternatív elméletekkel, a honfoglalókat a proto-uráli
népekből származtatják.” Erről mit gondol?*

Azon nem csodálkozom, amikor az alternatív, vagy nevezzük inkább így:
parakomparatív, műkedvelő nyelvészek az akadémikusságot általában emlegetve
ellenségképeket gyártanak. Ám hogy komoly professzorok is ezt teszik, az
számomra meglepő. Leegyszerűsített világmagyarázat az „akadémiai közösség”.
Létezik egy tudományos közélet, amelynek a tagjai tudós kutatók, akik
számos kutatóhelyen dolgoznak, nem csak az Akadémián, így helyesebb
tudományos közmeggyőződésről beszélni. Ennek pedig alaptézise, hogy a
nyelvrokonságból nem következik sem genetikai rokonság, sem
művelődéstörténeti, vallási vagy kulturális rokonság.
A nyelvből tehát genetikai rokonságra, vagy fordítva: a genetikából
közvetlenül nyelvrokonságra következtetni ennek a tudományos alaptézisnek
az áthágása.

Az más kérdés, hogy a nyelvi közösségek egy részének az esetében ezek
többé-kevésbé összefüggenek egymással, ám a magyar (és a világ számos más
nyelve) nem tartozik ezek közé.

*Honnan jön mégis e fogalmak ilyen szoros összekapcsolása a
közgondolkodásban és ezek szerint a tudományos életben?*

Az egész problematika a romantikában gyökerezik. Ne feledjük, a nemzet szó
sok évszázadon keresztül a nemesek szinonimája volt, vagyis hiába beszélt
egy paraszt magyarul, ő nem tartozott a nemzethez. Később meg a
*hungarus*-tudat
dominált, azaz az országgal való azonosulás, vagyis az is hungarusnak,
„magyarnak” tarthatta magát, aki egy szót sem tudott magyarul. A *nemzet*
tehát folyamatosan változó terminus. A romantika vezeti be a nemzetállam
eszményét, ebben a mai napig összecsúsznak a fogalmak, így lett a nemzet
egyenlő egy kultúrával, egy történelemmel és egy határokkal körberajzolható
állammal (nem beszélve az áhított nyelvi egységről). E felfogás veszélyeit
láthatjuk például Romániában, Szlovákiában, és így tovább, amennyiben
nemzetállamként definiálják magukat. Ezeket a fogalmakat tudatosan
vetítették egymásra, politikai szándék áll mögötte.

*Miért él erős késztetés akkor ma is a tudományos vagy önmagukat
tudományosnak tekintő kutatók körében, hogy a magyar nyelv finnugor
rokonságát cáfolják?*

Először is abból az említett hibás feltételezésből indulnak ki, hogy a
nyelv és a vérségi származás összefügg. Ehhez társul az az ismerethiány,
amely általánosan jellemző a magyar őstörténetre.
A hézagos régészeti és még inkább írásos forrásokat ösztönösen hajlamosak
vagyunk fantáziával kiegészíteni,

mégpedig úgy, hogy az hozzánk méltó legyen. Ezért sem előnyös a finnugor
nyelvrokonság, a „halzsíros atyafiság”.

*Mit kezdjünk akkor a magyar néplélekben és a kultúránkban erősen gyökerező
hun rokonsággal? El kellene vetnünk?*

Szó sincs erről! A hun eredettörténetet nyolcszáz éve kiválasztottuk, ez a
szívünk joga. Bonfini, Zrínyi Miklós, Arany János munkái révén (hogy csak
néhányukat említsük) ez kultúránkba ivódott örökség, ezt meg kell
becsülnünk és a helyén kell kezelnünk. Nagyon rosszul értelmezett
tudományosság lenne az, amely ennek a magyar művelődésből való kitörlésére
törekednék: mindennek megvan a helye a művelődésben, az irodalmunkban, de
nem a nyelvrokonság tudományos kérdésében.

*Fotók: Földházi Árpád*

<https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avast.com
<https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20180124/aee5ca57/attachment.html>