[Grem] Michels Tóni atya és a kemény szeretet ( a szakácskodás után)

[Emoke Greschik]

 Tóni atya és a kemény szeretet
http://nepszava.hu/cikk/1150904-toni-atya-es-a-kemeny-szeretet

*"Azt szoktam mondani, hogy korábban az én asztalomnál, most pedig az úr
asztalánál látom vendégül az embereket"* -

A menekültektől nem kell félni, hisz már rég itt élnek közöttünk – vallja a
szakácsból lett plébános, * Michels Antal, akit a Józsefvárosban a
hajléktalanok papjaként ismernek.*

*- Nem épp szokásos a papi pályája.*

*- Huszonkét évvel ezelőtt szenteltek pappá, 1996-tól három évig a Rózsák
terén voltam káplán, majd közel tíz évig Esztergomban a belvárosi plébánián
plébános. Már itt elkezdtem foglalkozni utcai evangelizációval, mert
szerettem volna kilépni a templom falain kívülre.* Ha az ősegyház
történetére gondolunk, az egyház mindig is odalépett a hívekhez, s nemcsak
a templom hűvös falain belül szólította meg őket. Nekem talán könnyebb a
kapcsolatteremtés, hisz *az eredeti szakmám szakács, dolgoztam a Grand
Hotelben, a Gellért Szállóban, a külügyminisztérium diplomáciai
vendéglátásában, a Tavernában és az Átrium Hyattben, voltam felszolgáló,
gyakornok és üzletvezető is. Főztem Margaret Thatchernek, Olof Palmének és
Kádár Jánosnak is.*

*- Akkor ismeri a mondást: "a krumplileves legyen krumplileves, elvtársak!"*

- Az biztos, hogy* Kádár Jánost az egyszerű ételek híveként tartottuk
számon, az igazi kedvence azonban nem a krumplileves, hanem a stíriai
metélt volt. Abból akár két adagot is megevett egyszerre.*

*- Felmenői között orvosok, mérnökök, tanárok vannak, mégsem értelmiségi
pályát választott először.*
*Templomban nem politizálunk!*
Minket úgy tanítottak, hogy a templomban se a prédikációban, se a
hirdetésben nem politizálunk – válaszolt Tóni atya, amikor a
hódmezővásárhelyi plébános nyílt templomi politikai agitációjáról
kérdeztük. Hozzátetette ugyanakkor, hogy "virágnyelven" azért elmondható,
adott esetben azokat támogassák, akik a keresztény értékeket vallják.
"Templomon kívül megkérdezhetik, hogy mi a véleményem, és én azt
elmondhatom. Ennyi. " – mondta.

- *A vendéglátás kicsit hasonlít a papi pályához: közel kell menni az
emberekhez, s jól kell ismerni őket. Ha úgy tetszik, az ősegyház is
vendéglátó volt, hisz nemcsak ispotályok, vagyis gyógyító helyek működtek a
plébániákon, hanem szállást és ételt is adtak a zarándokoknak. A mi
épületünkben is van szálláshely, most például három brazil növendék lakik
itt. Talán a múltamból maradt meg, hogy minden évben karácsonykor
megvendégelem a munkatársaimat és a hozzánk kötődőket, kilencven-egynéhány
embert. Most már nem én főzök, de a menüsort mindig segítek összeállítani.
S ahhoz is ragaszkodtam a plébániahivatal felszerelésekor, hogy meglegyen a
"száz tányér, száz pohár, száz villa, száz kés, száz kanál". Adtunk már
helyet esküvőnek is, így nem jöttünk zavarba, amikor teríteni kellett.*

*- Hogyan lett vendéglátósból pap?*

*- Jól ment a szekér a vendéglátásban, s az átlagnál jóval több pénzt is
kerestem vele, de azt éreztem mindig, hogy hiányzik valami. Amikor a
nyolcvanas években bejött a diszkózás világa, a munkatársaim maszekolni
mentek, és még több pénzt kerestek,* *én viszont vágytam egyfajta
közösségre, amit* *se a versenyistállóként számontartott Trefort Ágoston
Gimnázium, sem a munkahelyem nem adott meg.* *Jézus mindig is bennem élt,*
legfeljebb abban az időben jól becsomagoltam valahová és feltettem a
polcra. *Egy barátom hívott a zugligeti plébániára, ahol Kozma Imre atya
vezetett egy közösséget, **még a kis sámlin is ültünk, olyan sokan voltunk.
A vele való találkozáskor értettem meg, hogy Isten nem valami dogma, s a
hitet nem csak a templomban, hanem a buszon, a moziban, az udvarlásban is
meg kell élni. Itt éreztem meg, hogy* nem a diszkózás meg az étterem
forgalmának növelése* érdekel,* hanem *a közösség.*

*- S mennyi "vendéglátós" maradt meg a papban?*

*- Azt szoktam mondani, hogy korábban az én asztalomnál, most pedig az úr
asztalánál látom vendégül az embereket. Az "alapszínem" továbbra is
vendéglátós. Amikor Beregszászra, majd Munkácsra kerültem egy ötéves
misszióba, nagyon szegény közösségbe, ezt akkor sem hazudtoltam meg: a
parókia kertjének lehullott gyümölcseit mindig összeszedtem, s abból az ott
nagyon kedvelt kompótot főztem*.* Ha jött egy gyerek vagy felnőtt, csak
leültettem, adtam neki egy pohár langyos kompótot, s máris könnyebben
indult a beszélgetés.* *Ma is bármikor beállok főzni vagy felszolgálni, ha
szükség van rá.*

*- Nemcsak a munkatársait, hanem a hajléktalanokat is megvendégeli
karácsonykor...*

- Volt is ebből némi konfliktus, akadt, aki kifogásolta, hogy *a templomból
"éttermet csinálunk". De ez a Józsefváros, a "nyócker", álságos lenne úgy
tenni, mintha nem élnének hajléktalanok itt nagy számban. S karácsonykor
igenis mindenkinek jár egy tál különlegesebb étel: mi ötven hajléktalannak
terítettünk meg a templomban. A Teréz anya nővérei rend apácái két
befogadóházat működtetnek Budapesten, egyiket itt, a Tömő utcában, s
csütörtöki napok kivételével náluk mindig van meleg étel, a rászorulóknak
szállás. Jómagam időnként hajléktalanoknak tartok misét, de az utcai
jelenlét, a "közel-menés" ott van a mindennapjaimban. Azt tapasztalom, hogy
aki **otthontalanná válik*,* annak **nagyjából három hónapja van **arra,
hogy visszafordítsa* *ezt a folyamatot.* *Ha ez idő alatt nem tud* *visszatérni
a családjához*, *vagy nem talál **olyan munkát, amiből egy lakást fenn tud
tartani*,* szinte lehetetlen** a visszatérés a normál életbe.*

*- Ebben hogyan segíthet egy katolikus pap?*

*- Nem, vagy nem csak imával, s biztosan nem pátyolgatással.** Inkább
egyfajta kemény szeretet jellemez, igyekszem felrázni azt, aki hozzám
fordul*, megkérdőjelezem olykor, hogy nem tud bocsánatot kérni azoktól,
akiket megbántott, s *akár megalázkodva is, de visszatérni az övéihez. Volt
már rá példa, hogy sikerült.* *Néhány hónap hajléktalan lét után sajnos már
közel lehet kerülni a "vágytalanság" állapotához. Megszokják ezt az
életformát, elfogadják, ami jut, nem berzenkednek.*

*- A hajléktalanokon túl van egy másik józsefvárosi világ: a muzulmán
kisboltoké és üzleteké.*

*- Egyre több muzulmán kereskedő nyit boltot a Baross utcában, s jó
értelemben meg kell szokni a jelenlétüket. Itt a plébánia mögött, az
ablakból jól látszik, van egy egyiptomi tulajdonú telefonbolt, nem sokkal
arrébb egy muzulmán fodrász. *Lehetetlen eldönteni, hogy legálisan vagy
illegálisan érkeztek ide, tény, hogy itt vannak.* S persze köztük
keresztények is, jócskán. Nemrég volt például itt a körzetünkben egy
pásztorjáték, ahol keresztény fekete kisgyerekek alakították az
angyalokat.* *Vagyis
effektíve a migránsok már köztünk élnek.*

*- S Ön ezt elfogadja?*

- Abszolút.* Természetes, hogy védjük a határainkat, de akik itt vannak,
azokkal foglalkozni kell*. Annak idején, mikor ez az egész "migráns-ügy"
elindult, lehetett látni, hogy magyar emberek kint állnak az út szélén,
ételt és pokrócokat osztogatva, de az egyik itteni kerületi épületben
polgárok álltak össze, s egy irodaépület alagsorában főztek minden nap
rájuk. Mi is ott voltunk a II. János Pál pápa téren, vittünk ki meleg
holmit, élelmet, paplanokat. A hírek mögött azért ott volt a civil segíteni
vágyás, s emberként fogott össze zsidó és keresztény, liberális és
konzervatív. Ez így van rendjén: a világ nyitott s mi sokszínűek vagyunk.
*Névjegy*
Michels Antal, Tóni atya Budapesten született 1964. július 9-én. A Trefort
Ágoston Gimnáziumba járt, majd szakácsnak szegődött, s munka mellett
végezte el a vendéglátóipari főiskolát is. Esztergomban szentelték pappá
1996. június 15-én, s három év kápláni szolgálat után közel tíz évig volt
az esztergomi belvárosi Szent Péter és Pál plébánia vezetője, mellette
pedig a helyi Vaszary Kolos Kórház lelkésze, s börtönlelkész. Öt évig
lelkipásztori szolgálatot látott el Kárpátalján, mielőtt 2014-ben a
Budapest-Józsefvárosi Szent József plébániára helyezték.

<https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avast.com
<https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20180123/8fac411e/attachment.html>