<div dir="ltr"><div class="gmail-article-head">
<h1 id="gmail-article-title">Tóni atya és a kemény szeretet</h1>
<div><span id="gmail-article-date"><a href="http://nepszava.hu/cikk/1150904-toni-atya-es-a-kemeny-szeretet">http://nepszava.hu/cikk/1150904-toni-atya-es-a-kemeny-szeretet</a></span></div><br></div>
<div class="gmail-article-image">
<img src="http://nepszava.hu/picture/138744/normal/554/00554333.jpeg" style="margin-right: 0px;" width="358" height="238">
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>"Azt szoktam mondani, hogy korábban az én asztalomnál, most
pedig az úr asztalánál látom vendégül az embereket"</b></span> - <br></p></div><div class="gmail-article-lead">
<p style="text-align:justify">A menekültektől nem kell félni,
hisz már rég itt élnek közöttünk – vallja a szakácsból lett plébános, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
Michels Antal, akit a Józsefvárosban a hajléktalanok papjaként ismernek.</b></span></p>
</div>
<div id="gmail-zone48929" style="text-align:center;font-weight:normal;font-style:normal;margin-top:25px;margin-bottom:10px" class="gmail-goAdverticum gmail-goa-embedded"><div style="line-height:0"><span style="display:block;font-weight:normal;font-style:normal;font-size:9px"></span></div><div>
</div></div>
<p style="text-align:justify"><strong>-<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> Nem épp szokásos a papi pályája.</span></strong></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>- Huszonkét évvel ezelőtt szenteltek
pappá, 1996-tól három évig a Rózsák terén voltam káplán, majd közel tíz
évig Esztergomban a belvárosi plébánián plébános. Már itt elkezdtem
foglalkozni utcai evangelizációval, mert szerettem volna kilépni a
templom falain kívülre.</b></span> Ha az ősegyház történetére gondolunk, az egyház
mindig is odalépett a hívekhez, s nemcsak a templom hűvös falain belül
szólította meg őket. Nekem talán könnyebb a kapcsolatteremtés, hisz <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>az
eredeti szakmám szakács, dolgoztam a Grand Hotelben, a Gellért
Szállóban, a külügyminisztérium diplomáciai vendéglátásában, a
Tavernában és az Átrium Hyattben, voltam felszolgáló, gyakornok és
üzletvezető is. Főztem Margaret Thatchernek, Olof Palmének és Kádár
Jánosnak is.</b></span></p>
<p style="text-align:justify"><strong>- Akkor ismeri a mondást: "a krumplileves legyen krumplileves, elvtársak!"</strong></p>
<p style="text-align:justify">- Az biztos, hogy<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Kádár Jánost az
egyszerű ételek híveként tartottuk számon, az igazi kedvence azonban nem
a krumplileves, hanem a stíriai metélt volt. Abból akár két adagot is
megevett egyszerre.</b></span></p>
<p style="text-align:justify"><strong>- <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Felmenői között orvosok, mérnökök, tanárok vannak, mégsem értelmiségi pályát választott először.</span></strong></p>
<div style="width:270px" class="gmail-framed gmail-framed-left gmail-framed-normal">
<div class="gmail-framed-title" style="text-align:center"><strong>Templomban nem politizálunk!</strong></div>
<h6 class="gmail-framed-content" style="text-align:justify">Minket úgy
tanítottak, hogy a templomban se a prédikációban, se a hirdetésben nem
politizálunk – válaszolt Tóni atya, amikor a hódmezővásárhelyi plébános
nyílt templomi politikai agitációjáról kérdeztük. Hozzátetette
ugyanakkor, hogy "virágnyelven" azért elmondható, adott esetben azokat
támogassák, akik a keresztény értékeket vallják. "Templomon kívül
megkérdezhetik, hogy mi a véleményem, és én azt elmondhatom. Ennyi. " –
mondta.</h6>
</div>
<p style="text-align:justify">- <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A vendéglátás kicsit hasonlít a papi
pályához: közel kell menni az emberekhez, s jól kell ismerni őket. Ha
úgy tetszik, az ősegyház is vendéglátó volt, hisz nemcsak ispotályok,
vagyis gyógyító helyek működtek a plébániákon, hanem szállást és ételt
is adtak a zarándokoknak. A mi épületünkben is van szálláshely, most
például három brazil növendék lakik itt. Talán a múltamból maradt meg,
hogy minden évben karácsonykor megvendégelem a munkatársaimat és a
hozzánk kötődőket, kilencven-egynéhány embert. Most már nem én főzök, de
a menüsort mindig segítek összeállítani. S ahhoz is ragaszkodtam a
plébániahivatal felszerelésekor, hogy meglegyen a "száz tányér, száz
pohár, száz villa, száz kés, száz kanál". Adtunk már helyet esküvőnek
is, így nem jöttünk zavarba, amikor teríteni kellett.</b></span></p>
<p style="text-align:justify"><strong>- H<span style="background-color:rgb(208,224,227)">ogyan lett vendéglátósból pap?</span></strong></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>- Jól ment a szekér a vendéglátásban, s
az átlagnál jóval több pénzt is kerestem vele, de azt éreztem mindig,
hogy hiányzik valami. Amikor a nyolcvanas években bejött a diszkózás
világa, a munkatársaim maszekolni mentek, és még több pénzt kerestek,</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>én
viszont vágytam egyfajta közösségre, amit</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>se a versenyistállóként
számontartott Trefort Ágoston Gimnázium, sem a munkahelyem nem adott
meg.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Jézus mindig is bennem élt,</b></span> legfeljebb abban az időben jól
becsomagoltam valahová és feltettem a polcra. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Egy barátom hívott a
zugligeti plébániára, ahol Kozma Imre atya vezetett egy közösséget, </b><b>még a
kis sámlin is ültünk, olyan sokan voltunk. A vele való találkozáskor
értettem meg, hogy Isten nem valami dogma, s a hitet nem csak a
templomban, hanem a buszon, a moziban, az udvarlásban is meg kell élni.
Itt éreztem meg, hogy</b></span> nem a diszkózás meg az étterem forgalmának
növelése<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> érdekel,</b></span> hanem <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a közösség.</b></span></p>
<p style="text-align:justify"><strong>- <span style="background-color:rgb(208,224,227)">S mennyi "vendéglátós" maradt meg a papban?</span></strong></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>- Azt szoktam mondani, hogy korábban az
én asztalomnál, most pedig az úr asztalánál látom vendégül az embereket.
Az "alapszínem" továbbra is vendéglátós. Amikor Beregszászra, majd
Munkácsra kerültem egy ötéves misszióba, nagyon szegény közösségbe, ezt
akkor sem hazudtoltam meg: a parókia kertjének lehullott gyümölcseit
mindig összeszedtem, s abból az ott nagyon kedvelt kompótot főztem</b></span>.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Ha
jött egy gyerek vagy felnőtt, csak leültettem, adtam neki egy pohár
langyos kompótot, s máris könnyebben indult a beszélgetés.</b></span> <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Ma is
bármikor beállok főzni vagy felszolgálni, ha szükség van rá.</b></span></p>
<p style="text-align:justify"><strong>- Nemcsak a munkatársait, hanem <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a hajléktalanokat is megvendégeli karácsonykor...</span></strong></p>
<div class="gmail-inset-image-container gmail-inset-image-left" style="float:left;width:240px"><img src="http://nepszava.hu/picture/138746/small/554/00554342.jpeg" align="left" width="240" height="144"></div>
<p style="text-align:justify">- Volt is ebből némi konfliktus, akadt,
aki kifogásolta, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a templomból "éttermet csinálunk". De ez a
Józsefváros, a "nyócker", álságos lenne úgy tenni, mintha nem élnének
hajléktalanok itt nagy számban. S karácsonykor igenis mindenkinek jár
egy tál különlegesebb étel: mi ötven hajléktalannak terítettünk meg a
templomban. A Teréz anya nővérei rend apácái két befogadóházat
működtetnek Budapesten, egyiket itt, a Tömő utcában, s csütörtöki napok
kivételével náluk mindig van meleg étel, a rászorulóknak szállás.
Jómagam időnként hajléktalanoknak tartok misét, de az utcai jelenlét, a
"közel-menés" ott van a mindennapjaimban. Azt tapasztalom, hogy aki <span style="background-color:rgb(234,209,220)">
</span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>otthontalanná válik</b></span>,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> annak </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>nagyjából három hónapja van </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>arra, hogy
visszafordítsa</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ezt a folyamatot.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ha ez idő alatt nem tud</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>visszatérni a
családjához</b></span>, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>vagy nem talál </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>olyan munkát, amiből egy lakást fenn tud
tartani</b></span>,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> szinte lehetetlen</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> a visszatérés a normál életbe.</b></span></p>
<p style="text-align:justify"><strong>- E<span style="background-color:rgb(255,242,204)">bben hogyan segíthet egy katolikus pap?</span></strong></p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
</b></span><p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>- Nem, vagy nem csak imával, s biztosan
nem <span style="background-color:rgb(234,209,220)">pátyolgatással</span>.</b><b> Inkább egyfajta kemény szeretet jellemez, igyekszem
felrázni azt, aki hozzám fordul</b></span>, megkérdőjelezem olykor, hogy nem tud
bocsánatot kérni azoktól, akiket megbántott, s <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>akár megalázkodva is, de
visszatérni az övéihez. Volt már rá példa, hogy sikerült.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Néhány hónap
hajléktalan lét után sajnos már közel lehet kerülni a "vágytalanság"
állapotához. Megszokják ezt az életformát, elfogadják, ami jut, nem
berzenkednek.</b></span></p>
<p style="text-align:justify"><strong>- A hajléktalanokon túl<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> van egy másik józsefvárosi világ: a muzulmán kisboltoké és üzleteké.</span></strong></p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>
</b></span><p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>- Egyre több muzulmán kereskedő nyit
boltot a Baross utcában, s jó értelemben meg kell szokni a jelenlétüket.
Itt a plébánia mögött, az ablakból jól látszik, van egy egyiptomi
tulajdonú telefonbolt, nem sokkal arrébb egy muzulmán fodrász.
</b></span>Lehetetlen eldönteni, hogy legálisan vagy illegálisan érkeztek ide,
tény, hogy itt vannak.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> S persze köztük keresztények is, jócskán. Nemrég
volt például itt a körzetünkben egy pásztorjáték, ahol keresztény fekete
kisgyerekek alakították az angyalokat.</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Vagyis effektíve a migránsok már
köztünk élnek.</b></span></p>
<p style="text-align:justify"><strong>- S Ön ezt elfogadja?</strong></p>
<p style="text-align:justify">- Abszolút.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Természetes, hogy védjük a
határainkat, de akik itt vannak, azokkal foglalkozni kell</b></span>. Annak idején,
mikor ez az egész "migráns-ügy" elindult, lehetett látni, hogy magyar
emberek kint állnak az út szélén, ételt és pokrócokat osztogatva, de az
egyik itteni kerületi épületben polgárok álltak össze, s egy irodaépület
alagsorában főztek minden nap rájuk. Mi is ott voltunk a II. János Pál
pápa téren, vittünk ki meleg holmit, élelmet, paplanokat. A hírek mögött
azért ott volt a civil segíteni vágyás, s emberként fogott össze zsidó
és keresztény, liberális és konzervatív. Ez így van rendjén: a világ
nyitott s mi sokszínűek vagyunk.</p>
<div style="width:520px" class="gmail-framed gmail-framed-center gmail-framed-normal">
<div class="gmail-framed-title" style="text-align:center"><strong>Névjegy</strong></div>
<div class="gmail-inset-image-container gmail-inset-image-left" style="float:left;width:80px"><img src="http://nepszava.hu/picture/138745/thumbnail/554/00554339.jpeg" align="left" width="80" height="53"></div>
<h6 class="gmail-framed-content" style="text-align:justify">Michels Antal,
Tóni atya Budapesten született 1964. július 9-én. A Trefort Ágoston
Gimnáziumba járt, majd szakácsnak szegődött, s munka mellett végezte el a
vendéglátóipari főiskolát is. Esztergomban szentelték pappá 1996.
június 15-én, s három év kápláni szolgálat után közel tíz évig volt az
esztergomi belvárosi Szent Péter és Pál plébánia vezetője, mellette
pedig a helyi Vaszary Kolos Kórház lelkésze, s börtönlelkész. Öt évig
lelkipásztori szolgálatot látott el Kárpátalján, mielőtt 2014-ben a
Budapest-Józsefvárosi Szent József plébániára helyezték.</h6>
</div></div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
<tr>
<td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-round-orange-animated-no-repeat-v1.gif" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td>
<td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avast.com</a> </td>
</tr>
</table>
<a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>