[Grem] Amoris Laetitia

2018. Jan. 12., P, 02:39:52 CET

 Nagyon érdekes téma, jó témafelvetés. Sajnos nem ástam bele magam eléggé a részletekbe így nem tudok igazán érdemben hozzászólni. 

Felszínes hozzászólásként valamennyit mégis hozzátennék.

Értelmes emberként csak egyet lehet érteni a testiség és a házasság meg a szentségek körüli hagyományos katolikus felfogással. Ámde a probléma éppen az, hogy az ember nem csak értelmes lény, hanem ösztönlény is.  Laci is utalt ilyen példákra. A régi bibliai időkben is volt bőven házasságtörés, ugyebár Dávid király Betsabével, Salamonnak talán háreme is volt, mellesleg Sába királynőjével is összejött, stb. Zsuzsanna és az őt elcsábítani igyekvő vének, stb. Ha jól emlékszem Izaiásnak (vagy valamelyik más jelentősebb prófétának) prostituált volt a felesége. Mindez ezer évekkel ezelött, amikor egy tizenéves ember érettsége egy mai ötvenévesével vetekedett, mert sokkal kevésbé voltak védőburokban.

Megpróbáltam a magatartástudomány felől is tanulmányozni a nemi szerepek, házasságtörés, stb kérdéskörét. Van egy kiváló könyv, amit mindenkinek ajánlanék, a szerzője David Buss, evolúciós magatartástudománnyal foglalkozó professzor, a címe "The evolution of desire, strategies of human mating". Azt hiszem benne van minden, amit a magatartástudomány jelenlegi állása mondhat az emberi ösztönök és tudatok hatásáról a párválásztás és hűség/hűtlenség folyamatára.

Annyi biztos, hogy az egyház képe ugyanerről a folyamatról sokkal merevebb és idealizáltabb, inkább filozófiai (és részben patriarchátusi) alapokon nyugszik. Az a baj, hogy egy tökéletlen ösztönlény szintén tökéletlen önkontrolja nem mindig fér bele azokba a keretekbe, amit a bölcsesség szeretete mond: az ember egyfajta átmenet az állat és az angyal között, még a legaszkétább természetű ember is.

Éppen ezért az egyház sem szabhat az emberre angyaloknak való szabályokat, ugyanis még nincsenek itt azok az eszkatologikus idők, amikor angyalként él belőlünk, ami megmarad. Valamilyen szinten el kell viselnünk az ember sokszor állatoknál is esendőbb gyarlóságát és lehetőséget biztosítani a megtérésére.
A jó ég tudja, hogy ezt hogyan lehetne megvalósítani, ez már a nálam avatottabbak feladata volna.

Szerintem Ferenc pápa valószínüleg ezt próbálja valahogy rendezgetni, csakhát úgy tűnik nem egy filozófikus alkat ezért elefántként rombol a hittételek porcelánboltjában, ahogy robosztusan intézkedik - hiszen kidobófiúként is dolgozott egykor, ha jól emlékszem.

Mivel apám is érintett, válás ügyén (meg a fenti próféták, stb), ezért szívem szerint megengedőbben viszonyulnék Ferenc pápa ezen lépéseihez, bár a világért sem támogatnék semmi olyasmit, ami szentségtörést eredményezne. Ferenc pápával amúgyis sok vitám van az iszlamizáció és a migráció összefüggésében.

Ennél tovább csak akkor juthatnék a témában, ha sokkal mélyebbre ásnék benne, erre azonban sajnos nincs időm jelenleg.

Üdvözlettel:

Karcsi

-----Original Message-----
From: Laszlo Goczan <goczan at gmail.com>
To: grem <grem at turul.kgk.uni-obuda.hu>
Sent: Thu, Jan 11, 2018 4:54 pm
Subject: Re: [Grem] Amoris Laetitia

Kedves hozzászólók, Zsóka, Mőci, Gyula,Gábor!

Nagyon köszönöm a reakciókat.
Bennem elég sarkosan konzervatív álláspont alakult ki korábban. Azóta hivatásom és pszichológus feleségem révén sok olyan tragikus történettel ismerkedtem meg, ahol a házasság
felbontása tűnt az egyetlen megoldásnak- Ildikó rokonságában is volt ilyen, ahol évtizedes próbálkozások után történt válás ,valóban katolikus házastársak esetében. 
Idősebb koromra megtanultam azt is, hogy ne ítélj, hogy ne ítéltessél. Mindezek ellenére kifejezetten frusztrál az erre vonatkozó parancsolatok fellazulása, az egyre 
fokozódó erkölcsi relativizmus. Az a tapasztalatom, ahol egy kiskapu kitárul, ott az emberi gyarlóság ezt egyre nagyobbra tágítja. 
Így anélkül, hogy bárki felett pálcát törnék, örülök Mőci utolsó hozzászólásának, valahogy így gondolom én is- kivételes, egyedi eseti elbírálások lehetőségét nem kizárva.

Végül emlékeztetőül és a témához kapcsolódva Benedek pápa üzenete Meisner bíboros temetésére:

Megdöbbentő üzenetet küldött XVI. Benedek pápa Joachim Meisner bíboros temetésére. Megindulva beszélt a bíboros mély meggyőződéséről, mely szerint az Úr akkor sem hagyja el az Egyházát, amikor az éppen süllyed.
Benedek pápa üzenetét az eseményen Georg Gänswein érsek olvasta fel, a személyes titkára. E szerint az Egyháznak “égető szüksége van olyan meggyőző pásztorokra, akik ellen tudnak állni a korszellem diktatúrájának, akik elkötelezett módon gondolkoznak, hisznek és élnek.” Benedek szerint Meisner ezért munkálkodott egészen a haláláig.

“AMI IGAZÁN MEGINDÍTOTT, HOGY AZ ÉLETE UTOLSÓ IDŐSZAKÁBAN, MEGTANULTA, HOGY OLYAN MÉLY MEGGYŐZŐDÉSSEL ÉLJEN, MELY SZERINT AZ ÚR MÉG AKKOR SEM HAGYJA EL AZ EGYHÁZÁT, AMIKOR A HAJÓBAN MÁR OLYAN SOK A VÍZ, HOGY AZ MÁR MAJDNEM ELSÜLLYED.”

Sokat bírált “apostoli buzdítás”
A 83 éves Meisner egyike volt annak a négy bíborosnak, akik kérdőre vonták Ferenc pápát 5 kérdéssel az Amoris Laetitia tekintetében. Még az előtt meghalt, hogy kapott volna bármiféle választ.
Ferenc pápa buzdítása (AL – A szeretet öröme) címmel többekben botránkozást váltott ki. A kritikusok egy része túl megengedőnek találta az irományt a morálisan bírálható hívek szentségben való részesüléséről.
Benedek pápa nem először tesz érdekes megjegyzéseket a katolikus egyház állapotával kapcsolatosan. Június végén öt újonnan beiktatott bíborosnak címzett üzenetében azt mondta:

“AZ ÚR FOG GYŐZNI A VÉGÉN.”

A beszédet Ferenc pápa mellett mondta el, ami a ritka alkalmak egyike, hogy a két pápa megjelent egymás mellett. A kérdés joggal merült fel sokakban: akkor ezek szerint most még nem az Úr győzelme dominál az Egyházban?

Üdvözlettel: Góczán Laci

Mentes a vírusoktól. www.avast.com 		

2018-01-11 21:47 GMT+01:00 Emoke Greschik <greschem at gmail.com>:

Kedves Laci, k. Lista!

Alaposan elolvastam az első püspöki korrekciót és a két részes Patsch F. írást. 

Az elsőt kifejezetten világosnak találom, a másodikat figyelemre méltónak, de egy alapvető hibát találok benne: Ami mindenféle affektív, kapcsolati fejlődéssel kapcsolatos tényező fonotosságának, a lelkiismeret érlelődésének fontosságának, a megkülönböztetés fontosságának elismerése mellett is hibádzik, az az, hogy ezek a fontos szempontok mind nem törlik el a "Ne paráználkodj" parancs érvényét. 

Amennyiben két ember nem él érvényes egyházilag megkötött házasságban, az azon kivül gyakorolt szexuális viszony, legyen az két polgárilag elvált majd polgárilag újraházasodott, vagy két élettársi kapcsolatban élő korábban nem házas, vagy két férfi v. két nő között, akármilyen bensőséges kapcsolat is álljon fenn közöttük, ISTENI és nem is egyházi  parancsolat ellen vétenek, ami kizárja őket az Oltáriszentség vételéből.

Alább bemásolok egy cikket, ami arra hívja fel a figyelmet, hogy az Amoris Laetitia megengedő interpretációi mind az erkölcsi relativizmust fokozzák, és a szexuális forradalom által a katolius hívők körében is okozott komoly károkat erősítik, aláássák VI.Pál pápa Humane Vitae enciklikájának egyértelmű tamítását a krisztusi szexuális etika tekintetében.

Szeretettel,

Mőci

There’s a movement to undermine Catholic morality – Communion is just the start

by Ed Condon

posted Friday, 5 Jan 2018
http://www.catholicherald.co.uk/commentandblogs/2018/01/05/theres-a-movement-to-undermine-catholic-morality-communion-is-just-the-start/

						Blessed Paul VI is pictured on copies of the Vatican's L'Osservatore Romano newspaper prior to his beatification Mass in 2014 (CNS)					

Modern-day Pharisees are trying to get round the Church's teaching on objective right and wrong. Their next target? Humanae Vitae

I am going to risk a prediction: 2018 will be the year we see an end to the fighting over Amoris Laetitia.
This might seem rather presumptuous, given that just this week five bishops have underscored the Church’s traditional teaching on the reception of Communion by the divorced and remarried. The bishops’ statement is a positive delight to read for its clarity of thought and expression – especially after some of the tortured sophistries we have had to endure of late.
The document unflinchingly reminds us that some things are just wrong, and no amount of personal reflection or mitigating circumstances can change that.
Seeming to address directly the various interpretations of that single contentious footnote in Amoris Laetitia (the one Pope Francis cannot remember), the five bishops quote St John Paul II: “The confusion created in the conscience of many faithful by the differences of opinions and teachings … about serious and delicate questions of Christian morals, ends up by diminishing the true sense of sin almost to the point of eliminating it.” This describes all too well the results, and I would say the intentions, of many of the opaque and tendentious “pastoral” guidelines which have followed Amoris Laetitia.
The doctrinal errors in interpreting Amoris Laetitia are part of a serious movement afoot in the Church to undermine her clarity of thought and expression on the moral order, especially regarding marriage, sexuality and personal conscience. What drives this movement? Let’s be clear: it has nothing to do with helping divorced and remarried Catholics. Those of us who work in marriage tribunals, where canonists and priests have more contact with such couples on a daily basis than most working in bishops’ conferences have in a year, can tell you that the divorced and remarried are, in the vast majority of cases, desperately seeking clarity from the Church, not to be told to “do whatever they think is right.”
Those so vocally opposing a “legalistic” approach, in which some things are objectively right or wrong, show themselves to be a peculiar kind of Pharisee. The law of the Church, including canon law, is made up of Divine Law, which no power on earth can change, and ecclesiastical law, which the Church promulgates on her own authority to better help the faithful understand their situation, live in accord with Divine Law and, ultimately, get to heaven.
Contrast this with many of the “interpretations” of Amoris Laetitia which call for the divorced and remarried to be admitted to Communion, even if they are living as husband and wife. Some are arguing that canon law can be twisted to vindicate a person’s situation through their desire for it to be different, even if they have no intention to change it. Essentially, as long as someone wishes they were really married, or wishes they were able to live according to the truth that they are not, that is close enough.
It is a nonsense solution which, even if it could technically be argued to satisfy ecclesiastical law (which it does not), would do nothing to change the Divine Law regarding the sinfulness of living with someone who isn’t your husband or wife as if they were. Those who think it could, do so from a dangerously flawed and warped legalistic mentality, one which thinks that the Church makes laws, and we get to heaven by following them. In fact, the Church uses law as a means of guiding us towards God’s truth, not reinventing it. Canon law is a tool, not a means of salvation. It is a light for our steps. Those using tortured philosophical and legal rationales to justify what the Church knows and says to be wrong are marking out a very different path, with a different destination.
The push for a change, or “development,” in Church teaching regarding the divorced and remarried has much wider implications. The real goal is to spin the Church into an abdication of her objective and absolute moral authority, especially in the realm of human sexuality. The language of “personal conscience” is being used to dress up the grave evil of moral relativism. Those fighting for it are the remnant and inheritors of the liberal generation of the 60s and 70s.
Which brings me to the reason I am predicting that the debates around Amoris Laetitia will come to an end in 2018. The reason is not that the Communion issue will be resolved, but that the faction will move on to their real agenda. This year will mark the 50th anniversary of the issuing of Humanae Vitae, Pope Paul VI’s affirmation of the dignity of human sexuality, and the intrinsic and unbreakable link between the unitive and procreative aspects of the sexual act.
Last year the National Catholic Register’s Edward Pentin quoted a “well-respected Church figure” as telling him during the 2014 family synod: “Of course, you realise this is all about Humanae Vitae. That’s what I think they’re after. That is their goal.” Pentin says the current mood in Rome suggests his source knew what she was talking about. I have to agree with him: the efforts to “interpret” Amoris Laetitia and the Church’s teaching on the indissolubility of marriage will prove to have been a mere dress rehearsal for an all-out assault upon Pope Paul’s great encyclical.
At the time of the cultural and sexual revolution, the Church spoke powerfully and prophetically against the inevitable consequences of what was happening. In the last half-century, Paul VI’s encyclical has proven ever more prescient and relevant. It is a bitterly comical irony that, just as wider society is beginning to wake up to the consequences of a sexual ethic based solely on consent and the pursuit of personal fulfilment, the Church is having to defend herself against those within who deny not just the Church’s teaching, but the last 50 years of history which have so convincingly vindicated it.

_______________________________________________
Grem mailing list
Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem

_______________________________________________
Grem mailing list
Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem

--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20180111/09a85e81/attachment.html>