[Grem] Miért távolítják el a szentélyek régi berendezését templomfelújításkor?

[Emoke Greschik]

 Új hullám: miért üresítik ki a katolikus templomokat?
<http://mandiner.hu/cikk/20180222_templomfelujitasok_riport>
2018. február 22. 07:52
http://mandiner.hu/cikk/20180222_templomfelujitasok_riport

*Írta: Szilvay Gergely <http://mandiner.hu/szerzo/szilvay_gergely>*

*Új divat bontakozik ki *a katolikus templomok felújításában: *azzal az
indokkal távolítják el a szentélyek eddigi berendezését, hogy az nem felel
meg a mai liturgikus követelményeknek,** másrészt pedig amúgy sem a templom
stílusát meghatározó korból származik.* Hogyan döntik el a műemlékesek,
hogy mi dobható ki és mit kell megtartani? És miért nem kerül az
eltávolított értékek helyére hasonlóan magas színvonalú, a térbe illő
kortárs alkotás? *A vita a február elején átadott váci irgalmasrendi
kápolna kapcsán újult ki, de korábban a győri székesegyház szentélyének
átalakítása és a pannonhalmi apátsági templom felújítása kapcsán is
megfogalmazódtak a kritikák. *

*Teljesen kimeszelték* *a Váci Irgalmasrendi Kápolna liturgikus teré*t – a
felújított kápolnát február 10-én áldották meg, az ünnepi szentmisét Beer
Miklós megyéspüspök celebrálta.

A magyar egyházban* nem ez az első olyan felújított* *liturgikus tér, azaz
templombenső*, *aminek kapcsán kérdéseket fogalmaznak meg hívek, építészek,
művészettörténészek egyaránt.*

*A pannonhalmi apátsági templom, a mátraverebély-szentkúti kegytemplom és a
győri székesegyház szentélyének átalakítása, valamint most a váci kápolna*
új kialakítása is mintha *egy minimalista divat terjedésé*t tükrözné az
egyházi építészetben.

Mi folyik a magyar templomépítészetben? Utánajártunk riportunkban.

*Hol mi történt pontosan?*

*A váci irgalmasrendi kápolná*ból eltávolították a harmincas évekbeli
főoltárt, megcserélték a szentségtartót és a papi székeket, s így *most a
székek vannak a középpontban,* *a szentségtartó* *pedig oldalt*; a
leglátványosabb pedig az, hogy* lemeszelték* *az 1930-ban Lohr Ferenc által
készített freskókat,* így a liturgikus tér most tiszta fehér.

*Ilyen volt a Váci Irgalmasrendi Kórház kápolnája*

*És ilyen lett (Magyar Kurír fotója)*

Azt tudni kell, hogy *az érvényes egyházi előírások szerint ha egy
liturgikus teret felújítanak, akkor az új (szembemiséző) oltárnak
körbejárhatónak kell lennie, a régi oltár pedig eltávolítható akkor, ha nem
képvisel kiemelkedő művészi értéket.*

Az irgalmasrendi kápolna egy pápai jogú szerzetesrend tulajdona, Kozma Imre
atyáéké, a felújításba tehát az egyházmegyének és a megyéspüspöknek nem
volt beleszólása.

*A győri székesegyház és szentélyé**nek állagmegóvó rendbetétele * *kétségkívül
fontos feladat volt.* A 2017 végén átadott, új szentély *azonban* a
korábbihoz képest látványosan eltérő képet mutatott: *eltávolították* *a
szentélyrekesztő rácsot, a stallumokat*, *elvitték* *a díszesen faragott
padokat*, és *a helyük**re térdeplő nélküli támlás székeket helyeztek.* *Az
új, minimalista látványvilágot egy vetítővászon tetőzte be*. A
székesegyházban ennél sokkal több minden történt, például új kövezetet
kapott, a vitákat azonban a szentély átalakítása váltotta ki.

Hogy mennyire eltérő interpretációk születtek ezzel kapcsolatban, ahhoz
érdemes összehasonlítani három meghatározó, karakteres katolikus médium
vonatkozó cikkeit. *A Katolikus Válasz blog cikkeinek
<http://katolikusvalasz.blog.hu/2017/12/06/szentelyrombolas_a_gyori_szekesegyhazban?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201802>
a címe „Szentélyrombolás a győri székesegyházban” volt; a püspöki kar
félhivatalos hírtportáljaként működő Magyar Kurír viszont arról írt
<https://www.magyarkurir.hu/nezopont/kitagult-liturgikus-ter-bemutatjuk-megujulo-gyori-szekesegyhazat?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201802>,
hogy „Kitágult a liturgikus tér”; a SzemLélek blog pedig egyenesen arról
értekezik
<http://szemlelek.blog.hu/2017/12/02/gyor_bazilika?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201802>,
hogy most a hívek  „közelebb vannak Istenhez”.*

A Kurír a konkrétumokról és az indoklásról azt írta: *„a felújítás célja,
hogy a székesegyház eredeti barokk szépségében legyen látható, és a mai
liturgikus igényeknek is megfeleljen”*, s ezért* „a munkálatok befejezése
után minden visszakerült az eredeti helyére, kivéve a szentélyben a barokk
átalakítás után jóval később felépített stallum, vagyis a kanonokok számára
kialakított ülőhelyek és a cancellus (áldoztató rács)”*. Hozzáteszik: *„ahogyan
ma visszakövethető, eredetileg ezek a stallumok nem voltak részei a
kialakított barokk templombelsőnek. Jól mutatja mindezt az is, hogy az
oldalhajót a főhajóval összekötő oszlopokat és mellékoltárokat meg kellett
faragni azért, hogy beépíthessék ezeket a padokat. A korabeli leírások
szerint az is megállapítható, hogy legalább három stádiuma lehetett a
stallum beépítésének. Az utolsóra a 19. század végén vagy a 20. század
elején kerülhetett sor.”* Így a *„most elvégzett felújításnak köszönhetően
művészeti szempontból egységesebbé vált a székesegyház.”*

Tény, hogy a pap 20-25 méterre volt így a hívektől, a stallumokat pedig már
régen nem használták rendeltetésüknek megfelelően (a székesegyház
papságának felsorakoztatására vagy a kórus számára), ugyanakkor*
előfordultak alkalmak, például egyes zarándoklatokkor, amikor a
stallumokban is a hívek ültek, ki tudták tehát használni azokat.* *A
szentélyrekesztő rács pedig igen alacsony volt (mint mindenhol), a látványt
egyáltalán nem takarta el.*

*Ilyen volt a győri székesegyház szentélye*

*És ilyen lett*

*Pannonhalmán* pár éve számos, *középkor utáni,főleg 19. századi fejleményt
**„csináltak vissza”*, hogy visszaadják a templomot a szerzetesközösségnek.
A felújítás vezetője John Pawson sztárépítész volt. A szentély 19. századi
baldachinját a szerzetesek ugyan szerették volna eltávolítani, de ebbe
először a műemlékfelügyelet nem egyezett bele, de végül 2015-ben ezt is
sikerült véghez vinni. (Nyitóképen: Pannonhalma új oltára)

*Műemlék versus mai használat*

*A liturgikus terek elsősorban a szentmise összetett céljait szolgálják*,
így az egyik fő vita ezzel kapcsolatban a hívek között az, hogy *biztos egy
konferenciaközpont-szerű vagy leegyszerűsített* *szentély segít-e közelebb
Istenhez*; ám a műkedvelő turista nem biztos, hogy hívő, így mi inkább az
átalakítások építészeti-művészettörténeti indokoltságára voltunk
kíváncsiak. Természetesen* a felújítások különböző megközelítéseinek
filozofikus problémái itt sem kerülhetők meg, de azért vannak irányelvek. *

Megkerestük a győri egyházmegye illetékeseit, a váci irgalmasrendi kórház
főigazgatóját és Kelecsényi Kristóf művészettörténész-műemléki szakértőt,
egyben az Örökségfigyelő blog szerkesztőjét.

Ugyanakkor szembesültünk azzal a problémával, hogy míg annak idején a
Nemzeti Várprogrammal és a várak visszaépítésével kapcsolatban szinte
minden szereplőt meg tudtunk szólaltatni
<http://tortenelem.mandiner.hu/cikk/20160226_nemzeti_varprogram_romeltakaritas_vagy_multhamisitas?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201802?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201802>
pro és kontra, az egyházi helyreállítások esetén a szakmába nem beágyazott,
kívülálló érdeklődőként igen nehéz vagy egyenesen lehetetlen volt számunkra
kideríteni, hogy ki felelt a felújítások esetén a részletes koncepciójáért,
ki volt a tervező. Tőlük függetlenül is *nehéz **az egyházi felújítások *
*ügyében** nyilatkozót találni,  *főleg azok körében, akik érintettek.

 *Kelecsényi Kristóf kérdésünkre elmondja*:* sok egyházi épületben van a
történetileg kialakult állapot és a mai liturgikus használat közt ellentét.
**Pannonhalmá*t a 19. század végén plébániatemplomnak is használták (az
apátság vezetője egyben püspök is, mivel néhány környékbeli falu hozzá
tartozik, mint egyházmegyéhez, így az* apátsági templom tulajdonképpen
püspöki székesegyház is egyben), az ezt szolgáló bútorzat* *volt az, amit
most eltávolítottak. *

A felújítás ugyan sok vitát kiváltott az a felújítás, de Kelecsényi mégis
kedveli azt. Mégpedig azért, mert Pannonhalmán az a különbség a későbbi
beavatkozásokkal (Győrrel és Váccal) szemben, hogy ott magas minőségű
kortárs átalakítás valósult meg, ami kárpótlást jelenthet a veszteségért.


Pannonhalma: előtte és utána (azóta a baldachint is eltávolították)

*Nemhiába tartják ugyanakkor Pannonhalmát úttörőnek a korábbi
felújításokhoz képest műemléki szempontból – teszi hozzá Kelecsényi,
megjegyezve: Pannonhalma kritikusainak abban igaza van, hogy veszélyes
precedenst teremtett, ami rossz kezekben rosszra vezet.*

*Változó műemlékes alapelvek *

*Egy templomban, ami több száz éve áll, egymásra rétegződnek a történeti
rétegek.*
*A felújításkor a mai elvek szerint egyik korszakot sem illik kiradírozni*

– mutat rá a művészettörténész. Korábban voltak túlkapások, például amikor
a középkort túlhangsúlyozták az ötvenes-hatvanas években, mert kevés a
középkori emlékünk.

*A szakember kifejti: Pannonhalmán kimondták, hogy egy jelentős korszakot,
a Stornó-féle átalakítást vissza lehet nyesni, ami a 19. század purista
műemlékvédelmi elveire hasonlít; ekkor sokfelé például kitörölték a barokk
korszakot egy-egy épületből, és a kortárs neogótra váltottak. Pannonhalmán
a 19. század végét törölték ki, és a kortárs minimalizmusra váltottak. *

*Győrben* először a székesegyház plébánosát, Bognár István atyát értük el,
aki azonban annyit mondott nekünk: a szentély elkészülte után számos
nyilatkozatot tettek és az egyházi lapokban is megjelent minden, amit el
kívántak mondani az átalakításokról. Számukra ez lezárt ügy, így *nem *kívánnak
tovább nyilatkozni.

Végül azonban sikerült kérdéseinket írásban feltenni* Veres András
püspöknek*, egyben a püspöki kar elnökének, aki válaszában leszögezte: *nem
tekintik értéktelennek az eltávolított stallumokat, „az azonban tény, hogy
nem a Székesegyház barokkosításának idején készültek, hanem jóval később,
ezért megbontották a barokk belső tér harmonikus egységét. Ezt támasztja
alá az is, hogy a stallumok beillesztéséhez megfaragták a barokk
mellékoltárokat. Ezek helyreállításához a stallumok eltávolítása
elengedhetetlenné vált. Továbbá szeretném kiemelni, hogy a stallumok nem
feleltek meg a mai liturgikus elvárásoknak.”*

Ezzel együtt, mint írta,
a pillanatnyilag* raktárban őrzött győri stallumokat hamarosan egy másik
liturgikus térbe építik be.*

Ez esetben* felmerül a kérdés, hogy akkor a stallumok mégis megfelelnek a
mai liturgikus elvárásoknak, *hacsaknem persze teljesen más funkciót kapnak
majd.

*Kelecsényi leszögezi: a stallumok kikerülésével valóban jobban láthatóak a
barokk mellékoltárok.* Azonban *attól még, hogy valami nem a meghatározó
stílushoz tartozik vagy a fő építési periódusnál régebbi, például 19. vagy
20. századi, még nem feltétlen értéktelen.* Ezt számos szempont alapján
szakértőnek kell megítélnie. (Hozzáteszi: egy-egy műemlék-helyreállításkor
jogszabályi kötelezettség úgynevezett értékleltár készítése, melyben az
erre jogosult szakértőnek nem csak az adott épületrész, vagy tartozék
korát, de a műemléki érték meglétét, vagy hiányát is rögzítenie kell.)

*Győrnél szerinte* sem volt könnyű erre a kérdésre választ adni, bár attól
még, hogy a stallumok nem voltak az épülettel egyidősek, nem voltak
értéktelenek sem. Ráadásul* jól illettek a térbe, nem voltak disszonánsak,
és figyelemre méltó szobrok voltak rajtuk. *

Ugyanakkor ha az eltávolítás megindokolható, *akkor is marad egy kérdés.* *Egy
egyházi épület**hez ugyanis mindenképpen méltatlan egy útszéli
bútoráruházakban is kapható széktípus,* és* egy székesegyház megérdemelné,
hogy egyedi tervezésű, magas minőségű bútorok kerüljenek oda* –*
figyelmeztet Kelecsényi, hangsúlyozva, hogy az építészetnek mindig kiemelt
terepe volt az egyházi építészet. Mint mondja: nem feltétlen kell az újnak
minimalistának lennie, de** egy székesegyházban egyedinek és magas
minőségűnek illene lennie az új berendezési tárgyaknak is.*

*Veress András nem teljesen így látja,* vonatkozó kérdésünkre ugyanis azt
válaszolta:* „Ha valaki megnézi a székeket, láthatja, hogy igényes, a térbe
illő szövettel vannak behúzva. Azért nem padokat készíttettünk, mert
gyakran szükség van a tér átrendezésére. Természetesen a barokk padok a
helyükön maradtak.”*

*Hogy mit kell mérlegelni a felújításkor?*

Kelecsényi rámutat: *a régiségérték, ahogy a múltba visszamegyünk, egyre
magasabb. *Egyedi esetek vannak, melyek egyedi mérlegelést kívánnak, ezeket
a dolgokat nem lehet számosítani. Mérlegelni kell, hogy fellelhető-e még
ilyen jellegű, jelentőségű emlék az adott korból. *Ha el kell pusztítani
például egy 19. század végi falképet ahhoz, hogy feltárjunk egy barokk
korit, mérlegelni kell: mi az, ami előkerülhet, milyen jelentős az, amit
elpusztítunk, kinek a műve, hogyan viszonyul a tér többi részéhez, a többi
szempontról nem is beszélve.*

Itt megemlíthetünk* egy jó példá*t: *a siklósi ágostonrendi templomban
negyed évszázada azért bontották el a barokk főoltárt, mert fantasztikus
gótikus freskókat találtak alatta. Annak indokoltságát senki nem vonta
kétségbe.*



Kelecsényi úgy látja: a historizálást ugyan többnyire érdemes kerülni, de
időnként elfogadható valaminek az újrateremtése, ha volt előzmény és van
róla elég információ. Mégis inkább a mai alkotó és mai ember kellene, hogy
szerephez jusson, ami ugyanakkor egyáltalán nem feltétlen jelenti a
minimalizmust.

*Vácon Kelecsényi alapvetően a Lohr-féle freskók megtartását tartotta volna
jónak, de akár szellemesebb kortárs megoldást is el tudna képzelni.*
*Ami elfogadhatatlan, az az, hogy semmi nem került* *a freskók** helyére,**
csak egy fehér meszelés, ami nem felel meg* *a katolikus hagyományoknak. *

*„Az ürességnek is lehet jelentése, de a konkrét esetben inkább **inkább
csak az értékvesztést látom. Ilyen előzményekkel lemeszelni a belsőt nem
hozzátétel, hanem elvétel*” – állítja Kelecsényi.

*Ugyanakkor erősen megoszlanak a vélemények. Valaki igen jónak és
értékesnek tartja őket, mások értéktelen, neobarokk alkotásnak látják -s
mindkét véleményt szakmabeliek fogalmazzák meg.* Kérdés, hogy ezzel együtt
a teljesen fehér új festést mi indokolta – hacsaknem az, hogy „kórházias”
legyen a kápolna.

Vácról először a kórház igazgatóját kerestük, akit egy hét után tudtunk
elérni, és az épp külföldön tartózkodó Kozma atyához, illetve egyik
munkatársához, Palotás Eszterhez irányított minket. Palotás részére
elküldtük kérdéseinket, de mindezidáig nem kaptunk rájuk választ. Ha a
későbbiekben reagálni kívánnak, természetesen helyet biztosítunk
álláspontjuknak.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20180222/c5b8b353/attachment.html>