[Grem] Barsi B.atya "bolondmise" után / "A szentmiséből mindenfajta szubjektivizmust ki kell irtani"

2018. Feb. 13., K, 12:40:21 CET

A bolondmise középkori hagyomány volt - szerintem is elég groteszk - mint a torzképek a katedrálisok vízköpőin és gyámkövein. Franciaországban, Angliában és Németalföldön, német földön terjedt el (de van aki szerint Magyarországon is előfordult). Angliában a reformációval véget ért, Franciaországban az 1700-as évekig tartott, de egyes német területeken ma is él - minden évben, úgyhogy nem. A párizsi teológiai fakultás megengedte annak idején! Tehát hiba a Szentatya káros befolyásának tekinteni ezt a jelenséget. Azt is hibának tartom katolikusként, ha világot mint ellenséget tekintjük és "ostromlott vár mentalitást"   építjük magunk között, hogy mintegy "gyűjtjük" a sérelmeket, és egymás között turbózzuk fel. „Ezt követően külön kiemeli a szöveg [a bolondünnepnek a párizsi teológiai fakultás 1444. március 12-én kelt körlevele], hogy nem komoly, hanem kifejezetten tréfás (bolondozó) ünnepről van szó. Az efféle ünnepi fölvidulásra azért van szükség, „hogy a bolondság, mely második természetünk, és úgy látszik, vele született az emberrel, legalább egyszer egy évben szabad folyást kapjon. A bor is szétvetné a hordót, ha időről időre nem lazítanók ki a dugót, és nem engednénk be egy kis levegőt. Mi, emberek, valamennyien rosszul tákolt hordók vagyunk, s a. józanság bora  széjjelvetne bennünket, ha szüntelen kegyes istenfélelemben forma.  Levegőt kell adni neki, nehogy megromoljék. Ezért egynémely napokon megengedjük magunknak a tréfacsinálást (a bolondozást), hogy aztán annál buzgóbban szolgáljuk tovább az Urat.” Így érveltek a bolondünnep hívei a XV. században.
Ez a remek apológia a tréfacsinálást és a bolondozást, vagyis a nevetést egyenesen „az ember második természetének” nevezi, és szembeállítja a keresztény kultusz és világnézet monolit komolyságával. Épp e komolyság kizárólagos és egyoldalú volta miatt kellett rajta szelepet nyitni „az ember második természete” — vagyis a tréfa, a nevetés — számára. Ilyen szelep gyanánt szolgál — au moins une fois por an, „évente legalább egyszer” — a bolondünnep, amelyen a nevetés s a vele összefüggő anyagi-testi elv minden kötöttség alól felszabadult. Ez a szöveg tehát nyíltan kimondja, hogy a középkori embernek van egy második, ünnepi élete.
A bolondok ünnepén felharsanó kacagás természetesen távolról sem a keresztény rituálé és az egyházi hierarchia elvont és tisztán negatív megcsúfolása. A tagadó gúnyolódás az anyagi-testi újjászületés és megújulás fölötti örvendező nevetésbe ágyazódott. Itt „az ember második természete”, az anyagi-testi „lent” kacagott, amely a hivatalos világnézetben és kultuszban nem fejeződhetett ki.”

(Bahtyin: Karnevál)
 Ráth-Végh István írta több, mint fél évszázada: „Istentisztelet folyik reimsi székesegyház főoltára előtt, de nem rendes áldozópap tartja, hanem a bolondpüspök. A diakónusok és subdiakónusok választották maguk közül, aminthogy az egész cécót is ők rendezték.
A bolondpüspök teljes egyháznagyi díszben mondja a misét, de micsoda kerge gyülekezet rajzik körülötte! Groteszk, álarcos pofák; medvének, farkasnak és egyéb vadállatnak bőrébe bújt, sőt olykor a saját ruhájukból teljesen kibújt fiatal szerpapok; derekukat női ruhában riszáló más papi személyek — szóval egy farsangba illő, bomlott, viháncoló férficsorda.
Ugyanilyen csődület verte fel három napon át, december 26-tól 28-ig, nemcsak a reimsi székesegyháznak, hanem Franciaország több nagyobb templomának csendjét. A bolondok ünnepét sok helyt megülték, csak a helyi szokás cifrázta ki más-más válogatott bolondsággal.
Általában a főpapságot gúnyoló bolond püspök kifigurázása volt a mulatság teteje. Mialatt az nagy komolyan misézett az oltár előtt, bolond hívei a kórusba nyomakodtak, s ott világi nótákat gajdoltak. Mások az oltár lépcsőjére telepedtek; kártyáztak, kockáztak, kolbászt falatoztak. A füstölőben tömjén helyett ócska cipőtalpakat égettek, s a püspök előtt lóbálgatták, hogy a füst az orrába menjen. Mise végeztével a duhaj bolondok kitódultak az utcára, felkaptak trágyával megrakott társzekerekre, végigkocogtak a városon, és a látványosságra odacsődült kíváncsiakat ló-golyóbisokkal meglődözték.
Antibes-ban laikus rendtagok is kirúghattak a hámból. Kifordított és rongyos papi köntösben telepedtek be a kolostor kórusába, orrukra óriási pápaszemet biggyesztettek, az üvegek helyén narancshéjakkal. Imádságoskönyveket tartottak a kezükben, de megfordítva, s úgy tettek, mintha olvasnának belőlük; ehelyett összevissza hadartak mindenféle badarságot.
Viviers-ben a bolondpüspöknek alamizsnás papja is volt. Ez a mise végeztével csendet parancsolt. A lárma elült, a püspök megáldotta a gyülekezetet, s az alamizsnás általános bűnbocsánatot hirdetett ezzel a formulával:
Monseigneur, a püspök úr küld nektek egy tele kosár bűnbocsánatot, és kéri az Urat, bocsásson rátok becsületes májbajokat.
Egy másik formula így puffadozott a középkori humortól:
Monseigneur ezennel kiutal nektek húszkosárnyi fogfájást s egyéb szép ajándékokat, köztük egy rossz gebének a kopott farkát.
A nappali hejehuja esti eszem-iszomba torkollt. Bizony torkollt; a bor akószámra csúszott le a diakónusság torkán.
A felső klérus persze szerette volna elrángatni az oltár elől a főpásztori tekintélyt sértő bolondpüspököt. Mozgósította ellene az egyházi és világi tekintélyeket, s 1444-ben a párizsi egyetem teológiai fakultása elé terjesztette az ügyet. De a nép az alsópapság mellé állott, csökönyösen ragaszkodott a karácsonyi farsangjához.
Egészen a XVI. század elejéig élt Franciaország sok vidékén a decemberi karnevál, míg végre nagy nehezen sikerült a bolondokat a templomokból kitelepíteni az utcára.”  (Ráth-Végh István, A fáraó átka. Bp., 1977. 140–1).

Ide tartoznak mindenekelőtt a „bolondünnepek” (festa stultorum, fatuorum, follorum), melyeket diákok és az alsóbb papság celebráltak Szent István napján, újévkor, aprószentekkor, vízkeresztkor, Szent Iván napján. Eleinte templomi ünnepek voltak, és legális keretek között folytak, csak később szorultak féllegalitásba, majd — a középkor végére — teljes illegalitásba; viszont az utcákon és a mulatókban tovább éltek, és összeolvadtak a húsvéti vidámságokkal. A bolondünnep (fête des fous) különösen Franciaországban tartotta szívósan magát. Voltaképpen a hivatalos kultusz parodizáló travesztiája volt, fontos szerepet játszottak benne a ruhacserék, a maskarák és az obszcén táncok. A klerikusok e mulatságai különösen újévkor és vízkeresztkor váltak féktelenné.
A bolondünnepek úgyszólván valamennyi szertartásformája a különféle vallási szertartások és szimbólumok groteszk lefokozása, anyagi-testi síkra történő vetítése: nagy zabálások és ivások közvetlenül az oltáron, obszcén mozdulatok, vetkőzések stb.”

(Bahtyin: Karnevál)

Emoke Greschik <greschem at gmail.com> írta:
>"Bolondmise" után - Barsi Balázs atya: Az egyházszakadás végbement.http://katolikusvalasz.blog.hu/2018/02/07/_bolondmise_utan_barsi_balazs_atya_az_egyhazszakadas_vegbement
>Barsi Balázs ferences szerzetes atya követte az elmúlt napokban a Katolikus Válaszon megjelent tudósításokat a német egyház anomáliáiról. A sorban utolsó hír kapcsán az atya az alábbi kommentárja közzétételére kért meg minket.
> 
>Ha valaki végignézte az aacheni egyházmegyében tartott "bolondmisét" - ahol egy diakónus prédikált a coelibatus ellen, ahol farsangi kabarét csináltak a miséből -, annak tudnia kell, hogy ez szentségtörés, és ez a Jézus vértelen áldozatát a jelenbe hozó szentmise teljes kigúnyolása. 
>Aki ezt látta, annak a leghatározottabban állást kell foglalnia amellett, hogy ahol ilyet művelnek, ott kiszakadtak a Katolikus Egyházból.
>Ugyanakkor el kell gondolkodnunk, hogy a legkisebb engedmény, amelyben a szentmisét a csoport önünneplésévé tesszük, ide vezet.
>A Szentmiséből mindenfajta szubjektivizmust ki kell irtani! Az összes keleti rítus pozitív tükröt tart elénk.
>Várom Ferenc pápa reagálását! Az ilyenfajta misézés a pap és a püspök felfüggesztését kell, hogy magával vonja. Az egyházszakadás elkerülhetetlen.
>Miért? Mert ezzel már végbement.
>Fr. Barsi Balázs OFM
>
>"Bolondmise" után - Barsi Balázs atya: Az egyházszakadás végbement.
>
>                            
>
>                            
>                                http://katolikusvalasz.blog.hu/2018/02/07/_bolondmise_utan_barsi_balazs_atya_az_egyhazszakadas_vegbementBarsi Balázs ferences szerzetes atya követte az elmúlt napokban a Katolikus Válaszon megjelent tudósításokat a német egyház anomáliáiról. A sorban utolsó hír kapcsán az atya az alábbi kommentárja közzétételére kért meg minket.
>Ha valaki végignézte az aacheni egyházmegyében tartott "bolondmisét" - ahol egy diakónus prédikált a coelibatus
> ellen, ahol farsangi kabarét csináltak a miséből -, annak tudnia kell, 
>hogy ez szentségtörés, és ez a Jézus vértelen áldozatát a jelenbe hozó 
>szentmise teljes kigúnyolása.
>Aki ezt látta, annak a 
>leghatározottabban állást kell foglalnia amellett, hogy ahol ilyet 
>művelnek, ott kiszakadtak a Katolikus Egyházból.
>Ugyanakkor el kell gondolkodnunk, hogy a legkisebb engedmény, amelyben a szentmisét a csoport önünneplésévé tesszük, ide vezet.
>A Szentmiséből mindenfajta szubjektivizmust ki kell irtani! Az összes keleti rítus pozitív tükröt tart elénk.
>Várom Ferenc pápa reagálását! Az 
>ilyenfajta misézés a pap és a püspök felfüggesztését kell, hogy magával 
>vonja. Az egyházszakadás elkerülhetetlen.
>Miért? Mert ezzel már végbement.
>Fr. Barsi Balázs OFM
>
>
>_______________________________________________
>Grem mailing list
>Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
>http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20180213/e747d493/attachment.html>