[Grem] Kik azok a francia sárgamellényesek?

[Emoke Greschik]

 Pályaszéli franciák: kik azok a sárgamellényesek?
<http://mandiner.hu/cikk/20181205_sarga_mellenyesek_palyaszeli_franciak>
2018. december 5. 08:40
http://mandiner.hu/cikk/20181205_sarga_mellenyesek_palyaszeli_franciak

*Írta: Leimeiszter Barnabás
<http://mandiner.hu/szerzo/leimeiszter_barnabas>*

*A sárga mellény jelkép: a leszakadó osztályok ismét láthatóvá váltak –
mondja Christophe Guilluy, a „periférikus Franciaország” krónikása a
francia tüntetéshullámról. *A sárgamellényes mozgalom nem forradalom, hanem
restauráció, ami az elit túlhatalmával szemben helyreállítja a demokráciát? *A
francia események nyomába eredtünk.*

*„Éljen a majonézes tojás!”* – A kortárs francia író, Benoît Duteurtre *Le
retour du Général* című, amúgy nem túl jó regényében a politika
porondjára negyven évvel vélelmezett halála után visszatérő de Gaulle
tábornok ezen szlogennel hirdeti meg a nemzeti ellenállás új programját,
amelyhez csakhamar csatlakoznak azoknak a franciáknak a tömegei, akik
megelégelték, hogy
a brüsszeli felhőkakukkvárban kidolgozott uniós irányelvek megfosztják őket
mindennapi élvezeteiktől.

Így például a majonézes tojástól, a francia bisztrókultúra szerves elemétől.

Duteurtre könnyed szatíráiban (így például a magyarul is megjelent *A
kislány és a cigarettá*-ban) a modern nyugati társadalmakat átszövő
erkölcsi tilalmakat és az egészségfanatizmust figurázza ki.

A sárgamellényesek mozgalmával mintha megelevenedne képzeletbeli
forradalma. Bár *a tüntetéseket egy nagyon is konkrét intézkedés – az
üzemanyagadó további emelése – robbantotta ki, a tiltakozás mögött egy
általánosabb rossz érzés húzódik.* Ahogy egy, a Le Monde által megszólaltatott
<https://www.lemonde.fr/societe/live/2018/11/24/en-direct-suivez-la-nouvelle-journee-de-mobilisation-des-gilets-jaunes_5387970_3224.html?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201812>tüntető,
a 48 éves Lionel fogalmazta meg, aki egyébként Macronra szavazott az
elnökválasztáson: „*Nem vagyok már szabad otthon, Franciaországban.
Egyfolytában a radarozással meg az ellenőrzésekkel stresszelnek minket. Nem
cigizhetünk többé. Ha ittunk egy pohárkával, már félünk volán mögé ülni*”.


*Nemzeti együttzavargás*

*A hétvégén a Gergényi-díjas módszerekkel operáló rendfenntartó erők és az
egyre inkább radikalizálódó sárgamellényesek harca nyomán ismét könnygáz-
és füstfellegek lepték el Franciaországot. A letartóztattak közt számos
vidékről érkezett, 30 és 40 év közötti férfi találni, akik az őket
meghallgatni nem hajlandó kormányzattal szembeni polgári ellenállásként
tekintenek az utcai harcra. Az erőszakoskodók közt szélsőjobboldali és
anarchista csoportok is feltűntek, de számos piti külvárosi fosztogató is
felütötte a fejét.*

*Édouard Philippe miniszterelnök hétfőn bejelentette: a kormányzat fél évre
felfüggeszti az üzemanyagadó emelését, emellett további
életszínvonal-javító intézkedéseket helyez kilátásba. *Kétségkívül ideje
volt a bejelentésnek,* a 133 sérültet hátrahagyó szombat ugyanis
megmutatta, a rendbontás nem csupán könnyed forradalmi partikellék immár.*
Kérdés azonban, mire lesz elég a kormányzat meghátrálása:* a
sárgamellényesek a közösségi oldalakon már nagyban szervezik az újabb
hétvégi tüntetést, egyes szakszervezetek pedig vasárnap estétől kezdődő,
határozatlan idejű sztrájkra hívnak.*

*Periférikus Franciaország*

*A sárgamellényesek szigorúan apolitikus mozgalomként tekintenek
magukra: ugyanúgy megtaláljuk köztük a szélsőbaloldali Engedetlen
Franciaország, mint a Le Pen-féle Nemzeti Tömörülés híveit, ahogyan a
csalódott Macron-szavazókat is. *
A tüntetéseket áthatja a különböző világnézetű, de a barikádok tetején
barátkozó forradalmárok romantikája.

A Le Monde a tiltakozók által közzétett követelések vizsgálata alapján úgy
ítéli,* a sárgamellényesek programja közel áll a szélsőbalhoz, ugyanakkor
Le Pen nézeteivel is összeegyeztethető, Macron liberális elveitől viszont
roppant távol esik.*

Yves Mamou, a Le Monde volt újságírója szerint a* sárgamellényes mozgalom
nem forradalom, épp ellenkezőleg, restauráció, ami helyreállítja a
demokráciát, erőszakosan elutasítva azt a forradalmat, amit a
Mitterrand-korszak óta az elitek szabtak ki a franciákra – természetesen a
megkérdezésük nélkül.*

*E mélyen antidemokratikus forradalom vívmánya volt az euró bevezetése, a
határok megnyitása, a muszlim bevándorlás, a nép problémáitól teljességgel
elszakadt politikai osztály pedig nem hagyott mást örökül, mint egy
identitás és kultúra nélküli területet, amin egymástól idegenkedő,
elzárkózó közösségek osztoznak* – mutat rá
<http://www.lefigaro.fr/vox/politique/2018/12/04/31001-20181204ARTFIG00220--les-gilets-jaunes-ne-sont-pas-une-revolution-mais-un-mouvement-de-restauration.php?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201812>
Mamou.

Az újságíró hozzáteszi: bár a sárgamellényesek nem hozzák fel explicit
módon ezeket a témákat, lázadásuk az üzemanyagadó emelése ellen éppen
a „*multikulturalista
és antiszekuláris fekély*” finanszírozását akadályozza meg.

Christophe Guilluy geográfus, egy, a leszakadó francia régiókról, a
„*periférikus
Franciaország*” népéről szóló bestseller szerzője a Guardianben igyekszik
megfejteni
<https://www.theguardian.com/commentisfree/2018/dec/02/france-is-deeply-fractured-gilets-jeunes-just-a-symptom?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201812>
a jelenséget. Bár az elmúlt évtizedekben az ország egyre gyarapodott, az
átlag francia gazdagabb, mint korábban, paradox módon a szegénység is nőtt,
vele együtt pedig a munkanélküliség és a létbizonytalanság.

„*A fő kérdés nem az, hogy a globalizált gazdaság működőképes-e, hanem az,
hogy mit kezdjünk ezzel a modellel, ha képtelen egy koherens társadalmat
létrehozni?*” – fogalmazza meg a probléma lényegét Guilluy, aki
sikerkönyvében részletesen feltárja
<http://www.slate.fr/story/92641/christophe-guilluy-france-peripherique?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201812>azt
a folyamatot, amely ma autógyújtogatásra és a düh céltalan kiélésének egyéb
formáira készteti a globalizált rend veszteseit.* Azokat a lakosokat tehát,
akik az államterület mintegy 60 százalékát, az összes francia település
közel 95 százalékát (!) kitevő periférikus Franciaországban élnek.*
*A gazdaság kizárólagos motorjává váló nagyvárosokból lettek a perifériára
száműzve.*

*Egyrészt mert követték az először vidékre telepített, aztán persze bezárt
gyárakat, másrészt mert megtapasztalták az urbánus multikulti csődjét – azt
pedig nem engedhették meg maguknak, hogy az élhető körülményeket nyújtó,
dzsentrifikált városi negyedekben telepedjenek le.*

*Láthatóság*

„*A munkások immár nem ott élnek, ahol a munkahelyek vannak – ez pedig egy
kulturális és társadalmi sokkhoz vezet*” – fogalmaz Guilluy. A nagyvárosok
eközben furcsa változáson esnek át: miután az alsó-középosztály is elhagyni
kényszerül őket, csak a gazdagoknak lesz maradásuk, illetve a frissen
beáramló bevándorlóknak, akik a többségi társadalom normáira fittyet hányva
építgetik külön világukat. „*Itt van a paradox: a nyílt társadalom olyan
világot eredményez, amely egyre inkább zárt a dolgozók nagy része felé**” –
*írja a geográfus.

*A cserbenhagyott osztályok frusztrációja táplálja a populista mozgalmakat,
de egyfajta „ellentársadalmat”is létrehoznak, amelyet az „újragyökerezés”,
a hagyományos értékekhez való visszatérés jellemez. Miközben a demográfiai
folyamatok azzal fenyegetnek, hogy kisebbséggé válnak, ezek a pályaszéli
franciák újra felfedezik a közösség erejét.*

Azt szeretnék, hogy ne nézzék többé „*szánalmasnak*” őket, ahogyan azt
Hillary Clinton ejtette el egyik őszinte pillanatában. Vágyaik mindenestül
egyszerűek: hadd őrizhessék meg társadalmi-kulturális örökségüket.  A
geográfus Mamouval egyetértve jelenti ki, hogy a tüntetők tudatosan nem
fogalmazzák meg nyíltan az identitásproblémákat, ez esetben ugyanis rögtön
rasszistának és szélsőjobboldalinak titulálnák őket.

*Az identitás kérdése mindenesetre nagyon is meghatározó a sárgamellényesek
mozgalmában,  a francia társadalom túlnyomó része pedig az erőszakoskodások
ellenére töretlenül a tiltakozók mellett áll – hangsúlyozza Guilluy.*

*A sárga mellény jelkép: a leszakadó osztályok ismét láthatóvá váltak,
„megnyerték a kulturális reprezentáció csatáját”.*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20181205/62b0ad1f/attachment.html>