<div dir="ltr"><div dir="ltr">
<h1><a href="http://mandiner.hu/cikk/20181205_sarga_mellenyesek_palyaszeli_franciak">Pályaszéli franciák: kik azok a sárgamellényesek?</a></h1>
<div class="gmail-info" style="margin-top:20px;margin-bottom:0px">2018. december 5. 08:40</div><div class="gmail-info" style="margin-top:20px;margin-bottom:0px"><a href="http://mandiner.hu/cikk/20181205_sarga_mellenyesek_palyaszeli_franciak">http://mandiner.hu/cikk/20181205_sarga_mellenyesek_palyaszeli_franciak</a><br></div>
<div style="margin:5px 5px 5px 0px"><img src="http://mandiner.hu/attachment/0236/235659_leimeiszter_barnabas.jpg" style="width: 120px; margin-right: 15px; border: 4px solid rgb(224, 224, 217);" align="left"><br><b>Írta: <a href="http://mandiner.hu/szerzo/leimeiszter_barnabas">Leimeiszter Barnabás</a></b></div>
<div class="gmail-info">
<div>
</div>
<div>
</div>
</div>
<p class="gmail-lead">
<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A sárga mellény jelkép: a leszakadó osztályok ismét
láthatóvá váltak – mondja Christophe Guilluy, a „periférikus
Franciaország” krónikása a francia tüntetéshullámról. </b></span>A sárgamellényes
mozgalom nem forradalom, hanem restauráció, ami az elit túlhatalmával
szemben helyreállítja a demokráciát? <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A francia események nyomába
eredtünk.</b></span></p><div class="gmail-text"><p><em>„Éljen a majonézes tojás!”</em> – A kortárs francia író, Benoît Duteurtre <em>Le retour du Général</em>
című, amúgy nem túl jó regényében a politika porondjára negyven évvel
vélelmezett halála után visszatérő de Gaulle tábornok ezen szlogennel
hirdeti meg a nemzeti ellenállás új programját, amelyhez csakhamar
csatlakoznak azoknak a franciáknak a tömegei, akik megelégelték, hogy<img src="http://mandiner.hu/images/ga1.gif" id="gmail-ga1" class="gmail-ga_img"></p>
<div class="gmail-keretes">a brüsszeli felhőkakukkvárban kidolgozott uniós irányelvek megfosztják őket mindennapi élvezeteiktől.<img src="http://mandiner.hu/images/ga1.gif" id="gmail-ga2" class="gmail-ga_img"></div>
<p>Így például a majonézes tojástól, a francia bisztrókultúra szerves elemétől.</p>
<p>Duteurtre könnyed szatíráiban (így például a magyarul is megjelent <em>A kislány és a cigarettá</em>-ban) a modern nyugati társadalmakat átszövő erkölcsi tilalmakat és az egészségfanatizmust figurázza ki.</p>
<p>A sárgamellényesek mozgalmával mintha megelevenedne képzeletbeli
forradalma. Bár <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a tüntetéseket egy nagyon is konkrét intézkedés – az
üzemanyagadó további emelése – robbantotta ki, a tiltakozás mögött egy
általánosabb rossz érzés húzódik.</b></span> Ahogy egy, a Le Monde által <a target="_blank" href="https://www.lemonde.fr/societe/live/2018/11/24/en-direct-suivez-la-nouvelle-journee-de-mobilisation-des-gilets-jaunes_5387970_3224.html?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201812">megszólaltatott </a>tüntető, a 48 éves Lionel fogalmazta meg, aki egyébként Macronra szavazott az elnökválasztáson: „<em>Nem
vagyok már szabad otthon, Franciaországban. Egyfolytában a radarozással
meg az ellenőrzésekkel stresszelnek minket. Nem cigizhetünk többé. Ha
ittunk egy pohárkával, már félünk volán mögé ülni</em>”. </p>
<p><strong>Nemzeti együttzavargás</strong></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A hétvégén a Gergényi-díjas módszerekkel operáló rendfenntartó erők
és az egyre inkább radikalizálódó sárgamellényesek harca nyomán ismét
könnygáz- és füstfellegek lepték el Franciaországot. A letartóztattak
közt számos vidékről érkezett, 30 és 40 év közötti férfi találni, akik
az őket meghallgatni nem hajlandó kormányzattal szembeni polgári
ellenállásként tekintenek az utcai harcra. Az erőszakoskodók közt szélsőjobboldali és anarchista csoportok is feltűntek, de számos piti külvárosi fosztogató is felütötte a fejét.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Édouard Philippe miniszterelnök hétfőn bejelentette: a kormányzat fél
évre felfüggeszti az üzemanyagadó emelését, emellett további
életszínvonal-javító intézkedéseket helyez kilátásba. </b></span>Kétségkívül ideje
volt a bejelentésnek,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> a 133 sérültet hátrahagyó szombat ugyanis
megmutatta, a rendbontás nem csupán könnyed forradalmi partikellék
immár.</b></span> Kérdés azonban, mire lesz elég a kormányzat meghátrálása:<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> a
sárgamellényesek a közösségi oldalakon már nagyban szervezik az újabb
hétvégi tüntetést, egyes szakszervezetek pedig vasárnap estétől kezdődő,
határozatlan idejű sztrájkra hívnak.</b></span></p>
<p><img alt="" src="http://mandiner.hu/gallery/2018/12/sarga_melleny2.jpg" style="margin-right: 0px;" width="471" height="309"></p>
<p><strong>Periférikus Franciaország</strong></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A sárgamellényesek szigorúan apolitikus mozgalomként tekintenek
magukra: ugyanúgy megtaláljuk köztük a szélsőbaloldali Engedetlen
Franciaország, mint a Le Pen-féle Nemzeti Tömörülés híveit, ahogyan a
csalódott Macron-szavazókat is. </b></span></p>
<div class="gmail-keretes">A tüntetéseket áthatja a különböző világnézetű, de a barikádok tetején barátkozó forradalmárok romantikája. </div>
<p>A Le Monde a tiltakozók által közzétett követelések vizsgálata
alapján úgy ítéli,<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> a sárgamellényesek programja közel áll a
szélsőbalhoz, ugyanakkor Le Pen nézeteivel is összeegyeztethető, Macron
liberális elveitől viszont roppant távol esik.</b></span></p>
<p>Yves Mamou, a Le Monde volt újságírója szerint a<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> sárgamellényes
mozgalom nem forradalom, épp ellenkezőleg, restauráció, ami
helyreállítja a demokráciát, erőszakosan<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> elutasítva</span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">azt a forradalmat,
amit a Mitterrand-korszak óta az elitek szabtak ki a franciákra –
természetesen a megkérdezésük nélkül.</span></b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>E mélyen antidemokratikus forradalom vívmánya volt az euró
bevezetése, a határok megnyitása, a muszlim bevándorlás, a nép
problémáitól teljességgel elszakadt politikai osztály pedig nem hagyott mást örökül, mint egy identitás és kultúra nélküli területet, amin egymástól idegenkedő, elzárkózó közösségek osztoznak</b></span> – <a target="_blank" href="http://www.lefigaro.fr/vox/politique/2018/12/04/31001-20181204ARTFIG00220--les-gilets-jaunes-ne-sont-pas-une-revolution-mais-un-mouvement-de-restauration.php?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201812">mutat rá</a> Mamou.</p>
<p>Az újságíró hozzáteszi: bár a sárgamellényesek nem hozzák fel
explicit módon ezeket a témákat, lázadásuk az üzemanyagadó emelése ellen
éppen a „<em>multikulturalista és antiszekuláris fekély</em>” finanszírozását akadályozza meg.</p>
<p>Christophe Guilluy geográfus, egy, a leszakadó francia régiókról, a „<em>periférikus Franciaország</em>” népéről szóló bestseller szerzője a Guardianben <a target="_blank" href="https://www.theguardian.com/commentisfree/2018/dec/02/france-is-deeply-fractured-gilets-jeunes-just-a-symptom?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201812">igyekszik megfejteni</a>
a jelenséget. Bár az elmúlt évtizedekben az ország egyre gyarapodott,
az átlag francia gazdagabb, mint korábban, paradox módon a szegénység is
nőtt, vele együtt pedig a munkanélküliség és a létbizonytalanság.</p>
<p>„<em>A fő kérdés nem az, hogy a globalizált gazdaság működőképes-e,
hanem az, hogy mit kezdjünk ezzel a modellel, ha képtelen egy koherens
társadalmat létrehozni?</em>” – fogalmazza meg a probléma lényegét Guilluy, aki sikerkönyvében részletesen <a target="_blank" href="http://www.slate.fr/story/92641/christophe-guilluy-france-peripherique?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201812">feltárja </a>azt
a folyamatot, amely ma autógyújtogatásra és a düh céltalan kiélésének
egyéb formáira készteti a globalizált rend veszteseit.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> Azokat a
lakosokat tehát, akik az államterület mintegy 60 százalékát, az összes
francia település közel 95 százalékát (!) kitevő periférikus
Franciaországban élnek.</b></span></p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>
</b></span><div class="gmail-keretes"><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A gazdaság kizárólagos motorjává váló nagyvárosokból lettek a perifériára száműzve.</b></span></div>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Egyrészt mert követték az először vidékre telepített, aztán persze
bezárt gyárakat, másrészt mert megtapasztalták az urbánus multikulti
csődjét – azt pedig nem engedhették meg maguknak, hogy az élhető
körülményeket nyújtó, dzsentrifikált városi negyedekben telepedjenek le.</b></span></p>
<p><img alt="" src="http://mandiner.hu/gallery/2018/12/sarga_mellenyesek.jpg" style="margin-right: 0px;" width="471" height="236"></p>
<p><strong>Láthatóság</strong></p>
<p>„<em>A munkások immár nem ott élnek, ahol a munkahelyek vannak – ez pedig egy kulturális és társadalmi sokkhoz vezet</em>”
– fogalmaz Guilluy. A nagyvárosok eközben furcsa változáson esnek át:
miután az alsó-középosztály is elhagyni kényszerül őket, csak a
gazdagoknak lesz maradásuk, illetve a frissen beáramló bevándorlóknak,
akik a többségi társadalom normáira fittyet hányva építgetik külön
világukat. „<em>Itt van a paradox: <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a nyílt társadalom olyan világot eredményez, amely egyre inkább zárt a dolgozók nagy része felé</b></span></em><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">”</span> – </b>írja a geográfus.</p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A cserbenhagyott osztályok frusztrációja táplálja a populista mozgalmakat, de egyfajta „<em>ellentársadalmat</em>”is létrehoznak, amelyet az „<em>újragyökerezés</em>”,
a hagyományos értékekhez való visszatérés jellemez. Miközben a
demográfiai folyamatok azzal fenyegetnek, hogy kisebbséggé válnak, ezek a pályaszéli franciák újra felfedezik a közösség erejét.</b></span></p>
<p>Azt szeretnék, hogy ne nézzék többé „<em>szánalmasnak</em>” őket,
ahogyan azt Hillary Clinton ejtette el egyik őszinte pillanatában.
Vágyaik mindenestül egyszerűek: hadd őrizhessék meg
társadalmi-kulturális örökségüket. A geográfus Mamouval egyetértve
jelenti ki, hogy a tüntetők tudatosan nem fogalmazzák meg nyíltan az
identitásproblémákat, ez esetben ugyanis rögtön rasszistának és
szélsőjobboldalinak titulálnák őket.</p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Az identitás kérdése mindenesetre nagyon is meghatározó a
sárgamellényesek mozgalmában, a francia társadalom túlnyomó része pedig
az erőszakoskodások ellenére töretlenül a tiltakozók mellett áll –
hangsúlyozza Guilluy.</b></span></p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A sárga mellény jelkép: a leszakadó osztályok ismét láthatóvá váltak, „<em>megnyerték a kulturális reprezentáció csatáját</em>”.</b></span></p>
</div>
<div class="gmail-articletext"><div id="gmail-article_billboard2" class="gmail-nbanner">
</div>
</div>
</div></div>