[Grem] Az öröm kultúrája / Bíró L. püsp. szept. levele a családokhoz

2018. Aug. 31., P, 16:34:34 CEST

 Az öröm kultúrája – Bíró László szeptemberi levele a családokhoz

“Az öröm nem járandóság, amely minden családi szituációval együtt jár,
hanem a család identitásának része. Ha hiányzik az öröm, a család vagy
válságba kerül, vagy mindennapossá válik a veszekedés. (…)Az együtt
szenvedő és küzdő házastársak megtapasztalhatják, hogy érdemes volt
küszködni, mert elértek valami jót, megtanultak valamit együtt, most jobban
meg tudják becsülni, amijük van.” Olvassátok Bíró László püspök atya
szeptemberi, Hívom a Családokat című levelét!
Hívom a családokat, 2018. augusztus 31.

https://csaladhalo.hu/hatter/az-orom-kulturaja-biro-laszlo-szeptemberi-levele-a-csaladokhoz/

HÍVOM A CSALÁDOKAT, HÁZASPÁROKAT, JEGYESEKET ÉS SZERELMESEKET, A CSALÁDOKAT
SZERETŐ SZERZETES- ÉS PAPTESTVÉREKET, ÉS MINDENKIT, AKI A CSALÁD ÉS AZ ÉLET
MELLETT ÁLL!

Ez a levelem* a Szent Család történetén elmélkedő sorozat* *utolsó darabja*.
Az elmélkedések alapját a Ferenc pápa Amoris Laetitia c. apostoli
buzdítására alapozott, a Világiak, Család és Élet Dikasztériuma által
kiadott katekézisek képezik.

Az öröm kultúrája. Az örömre sokszor gondolunk úgy, mint vágyainknak,
személyes elgondolásainknak, szívünk legédesebb óhajainak megkoronázására.
De vajon meg tudjuk-e egyáltalán mondani, hogy* mi teszi igazán boldoggá az
embert? *A tömegkommunikáció által uralt mai kultúránkban nehezen tudnánk
olyan mintát ajánlani az embereknek, amely érvényes lenne minden országban,
hagyományban és kultúrában.
*Tekintsünk csak például a mobil telefonra: majdnem mindenkinek saját
készüléke van, akinek még nincs, az is szeretné, ha mielőbb lenne. Más
szóval nagyon finoman, de annál hatékonyabban elénk áll egy példakép: ha
boldog akarsz lenni, és azt akarod, hogy a társadalom befogadjon, akkor
sürgősen szerezz egy mobiltelefont.* Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy
aki egy mobil telefont birtokol, az megtalálta a boldogságo*t. Az sem vezet
a boldogsághoz, ha küzdünk és harcolunk egy olyan életformáért, amely csak
keveseknek adatik meg*. *A Szent Család történetének egy epizódja
felvillantja az igazi öröm felé vezető utat.* Szt. Lukács evangélista
feljegyzi, hogy *Mária és József első reakciója a templomban ülő és a
tanítókkal egyenrangú félként beszélgető tizenkét éves Jézus láttán a
csodálat volt, nem pedig a harag, a méltatlankodás, vagy valamilyen egyéb
negatív érzelem, noha ezeket indokolttá tehette volna az a kétségbeesett
aggodalom, amit átéltek, amikor azt hitték, hogy fiúkat elveszítették.* A
gyermek, akit Mária kilenc hónapig a szíve alatt hordozott, akit József
Heródes gyilkos szándéka elől Egyiptomba menekített, most valami számukra
váratlan és meglepő dolgot tesz. *Szívüket leírhatatlan örömmel tölti el a
mély csodálat.* Talán ahhoz az érzéshez hasonlít ez, *amelyet akkor érzünk,
ha vágyainkat és elképzelésünket messze meghaladó ajándékot kapunk.*

*Idézzétek fel saját életetekből olyan váratlan örömöket, amelyek
megerősítették szeretetkapcsolatotokat! Mi volt az első gondolatotok,
amikor megértettétek, hogy különleges örömben részesültetek?*

*Az igazi öröm, amely mindig váratlan és meglepetésszerű, a végtelen felé
tágítja szívünket.* Ha olyan öröm ér, amelyet kerestünk, és amelyre
törekedtünk, akkor késztetést érzünk arra, hogy tovább keressünk valami még
nagyobbat, valami eddig elérhetetlennek tartottat*. Az ember nem akkor örül
igazán, ha vágyai beteljesedtek,* *hanem ha olyan boldogság jut
osztályrészéül, amelyről nem is álmodott.** Gábor főangyal Máriához
intézett köszöntését „Ave”-ként, „üdvözöllek”-ként fordítjuk, pedig
valójában „örvendezzél” a jelentése. Gábor főangyal valami
elképzelhetetlenről értesíti ezt a fiatal, názáreti menyasszonyt, aki eddig
csak Józseffel való szerelméről álmodozhatott. *Ez az esemény radikálisan
megváltoztatta terveit*. Az angyal azt is bejelenti, hogy amit most hírül
ad, nagy öröm forrása lesz. Az igazi öröm mindig felborítja terveinket és
túlmutat korlátozott emberi horizontjainkon*. Ez az alapvető oka annak,
hogy a keresztény üzenetet gyakran gyanakvással fogadják, mintha az az
emberi boldogság ellensége lenne. *XVI. Benedek nagyon világosan fogalmazta
meg a kérdést: “Vajon az Egyház parancsolataival és tilalmaival nem azt
keseríti-e meg számunkra, ami az életben a legszebb? Vajon nem éppen ott
állít-e tilalomfákat, ahol a Teremtőtől számunkra elgondolt öröm
boldogságot kínál, mintegy ízelítőt adva az isteni természetből? *Ám azzal
válaszolt erre a kérdésre, hogy a kereszténységből nem hiányoztak ugyan
túlzások és eltévelyedett aszketizmusok, de* az Egyház hivatalos tanítása,
hűségesen a Szentíráshoz, nem az erószt mint ilyet tagadta, hanem annak
pusztító felfogásával szállt harcba. **Az erósz* *hamis istenítése *ugyanis
nem fölemelkedés, az isteni természetben való részesedés »eksztázisa«,
hanem *az ember letaszítása.”* (AL 147)

Isten semmiképpen nem ellensége az emberi örömnek. Ellenkezőleg, azt
szeretné, hogy az emberi személyek bővelkedjenek minden emberi örömben,
ideértve az oly gyakran félre értelmezett erotikus örömöt is. A szexuális
gyönyör igazi ellensége –szemben sokak vélekedésével – nem Isten, nem az
evangélium, és nem is az Egyház. Maga az eredeti bűntől sebzett ember
gyengesége az, ami embertelenné teszi a Teremtő szép és csodálatra méltó
ajándékát.* Az igaz öröm eléréséhez szükséges az érzelmek és az ösztön
nevelése, és ennek érdekében korlátokat is fel kell állítani. **A túlzás*,*
az ellenőrzés* *hiánya és a megszállottság egy bizonyos élvezettel
kapcsolatban végül elrontja és megbetegíti magát az élvezetet, és károsítja
a családi életet. **A szenvedélyeket az önátadás és önmegvalósítás
szolgálatába állításával gazdagíthatjuk a családon belüli személyes
kapcsolatokat. *Nem az intenzív öröm pillanatairól való lemondásról van
szó, hanem arról, hogy *azokat egybeszőjük a nagylelkű odaadás, a türelmes
remény, az elkerülhetetlen fáradtság, és az eszményekért való erőfeszítések
egyéb alkalmaival. Mindez együtt a családi élet teljességét szolgálja.*
(vö. AL 148). „Isten szereti az ember örömét, ő mindent azért teremtett,
hogy örülni tudjunk. Engedjük felfakadni az örömöt gyengédsége láttán,
amikor ezt javasolja: »Fiam, ha van miből, tégy jót magaddal. (. .. ) Ne
vond meg magadtól a jó napot.« (Sir 14,11.14). A házaspárok Isten
akaratának felelnek meg, ha követik ezt a szentírási buzdítást: «A jólét
napjain élvezd a jót.» (Préd 7,14) “. (AL 149)

*Hogyan tudjátok gyerekeiteket korunk hamis prófétáinak a nemiséggel
kapcsolatos áltudományos tanításaitól megóvni? Milyen szerepet játszik
ebben az, ahogy házaspárként egymáshoz viszonyultok?*

*Az emberi öröm forrása az evangélium, bölcsője a család. *A fiatalok azért
kötnek házasságot, mert az öröm teljességére vágynak. Ha aztán ezt a
teljességet nem találják meg, csalódnak a házasságban. Paradox módon
mindenki keresi, és mindenki határozottan ígéri az örömöt a házasságban,
mégis *sokan **találják magukat egyhamar házasságuk roncsai között*.* Miért
**fullad kudarcba egyre több házasság?* Sikeresnek tekinthető-e egy
házasság csak azért, mert a felek mindvégig hűségesek maradtak, de
házasságukat nem a szeretet örömében élték meg? Más szóval: m*egélheti-e a
házasság teljességét egy házaspár csupán azáltal, hogy hűségesek,* v*agy
ehhez házasságuknak ízét és színe-javát adó sokkal mélyebb és radikálisabb
elkötelezettségre van szükség? *Napjainkban a múlt századokhoz képest*
robbanásszerűen növekszik a felbomlott házasságok száma, de azt sem
mondhatjuk, hogy a múltban minden házasság sikeres volt,* *mert a felek
együtt maradtak, „amíg a halál el nem választotta” őket*. A házassághoz
kapcsolódó lelki és morális elvárások elhomályosítottak egy lényeges
elemet. *”A házasságban ki kell virágoztatni a szeretet örömét.* Az élvezet
megszállott keresése rabszolgává tesz, és kizárja a kielégülés egyéb
formáit. *Az öröm kitágítja a valódi élvezet képességét, és lehetővé teszi
különféle dolgok ízlelését az életnek abban a fázisában is, amikor a testi
élvezet hanyatlóban van.* Ezért *mondta Szent Tamás, hogy az öröm szó a
szív kitágulására vonatkozik. A házassági öröm fájdalmak közepette is
megélhető, magában foglalja annak elfogadását, hogy a házasság örömök és
fáradalmak, feszültségek és pihenés, szenvedések és megszabadulások,
kielégülések és keresések, gondok és élvezetek szükségszerű kombinációja,
mindig a barátság útján járva, amely arra készteti a házastársakat, hogy a
kölcsönös segítség és szolgálat által törődjenek egymással.*” (AL 126)

*Lehet-e a szeretet örömét ébren tartani és dédelgetni a házasságban leélt
gyakran hosszú és monoton éveken át? *Elég-e ehhez a házaspár kölcsönös
megegyezése? Elegendő-e saját akaratuk és jó szándékuk szerető kapcsolatuk
állandó megújítására? Sok házaspár elköveti azt a hibát, hogy kapcsolatukat
annyira leegyszerűsíti, hogy az már-már drámai, és gyakran ellentmondásos
helyzetté válik.* Nem csupán a szándékon múlik ez, hanem sokkal inkább a
szépség iránti érzéken. Ez teszi a házaspárokat képessé, hogy felfogják és
értékeljék „a másik által képviselt nagy értéket, amely más, mint testi
vagy pszichés varázs, lehetővé téve, hogy a személyiség szakralitása hasson
anélkül, hogy birtokolni akarnák egymást. **A fogyasztói társadalomban az
esztétikai érzék elszegényedik, ezért kialszik az öröm. **Minden csak azért
van, hogy megvegyük, birtokoljuk és elfogyasszuk, még a személyek is.* *Ezzel
**szemben a gyengédség az önző birtoklás vágyától megszabadult szeretet
megnyilvánulása, arra tesz képessé, hogy mérhetetlen tisztelettel és
bizonyos félelemmel álljunk meg a másik személy előtt, nehogy kárt tegyünk
benne vagy megfosszuk a szabadságától.* Ilyenkor szeretettel szemléljük és
értékeljük azt, ami a személyiségében szép és szent, ami túl van a
szükségleteinken.* Így válik lehetővé, hogy akkor is a javát keressük, ha
tudjuk, hogy nem lehet a mienk, vagy ha testileg már nem vonzó, netán
agresszív, vagy a terhünkre van.* A szereteten múlik, hogy azt, aki
számunkra kedves, viszonzást sem várva megajándékozzuk.* A szeretet
esztétikai élménye fejeződik ki abban a tekintetben, amely a másikat
önmagáért nézi akkor is, ha öreg, beteg vagy érzékileg már nem vonzó*. Az
ilyen értékelő tekintetnek rendkívüli jelentősége van, és a mellőzése
általában kárt okoz. *Mi mindent megtesznek a házastársak és a gyermekek
csak azért, hogy észrevegyék őket és számoljanak velük! **Sok seb és
válság* *abból
fakad, hogy elmulasztottuk* *egymás szemlélését*. *Sokan panaszkodnak: a
férjem rám sem néz, úgy látszik, láthatatlan vagyok számára!* *Légy szíves,
nézz rám, amikor hozzád beszélek! **A feleségem már rám sem néz, csak a
gyerekekkel foglalkozik. Otthon nem számítok, rám sem néznek; olyan, mintha
nem is léteznék*. *A szeretet megnyitja a szemet, és mindenen túl
megláttatja, milyen nagy érték a másik emberi személy*. (vö. AL 127, 128)

*Mit tudtok tenni azért, hogy a ti szeretetek öröme növelje a szeretetet az
egész családban és környezetetekben? *

*Az öröm nem** járandóság, amely minden családi szituációval együtt
jár, **hanem
a család identitásának része. **Ha hiányzik az öröm, a család vagy válságba
kerül, vagy mindennapossá válik a veszekedés. Igazi és mély spiritualitásra
van szükség.* „Éljünk a szemlélődő szeretet örömében. Mindnyájunkat
szeretetre teremtettek, ezért *nincs nagyobb öröm, mint megosztani valami
jót: »Adj, és fogadj el, és tedd igazzá lelkedet!« * (Sir 14,16). Az élet
legintenzívebb örömei akkor születnek, amikor a mennyország
elővételezéseként elősegítjük mások boldogságát. *Édes és vigasztaló a
mások megörvendeztetéséből fakadó öröm, amikor örülni látjuk testvéreinket.*
Ez az öröm a testvéri szeretet gyümölcse, nem a csak a magára tekintő
hiábavalóságé, hanem *annak öröme, aki szeret és kedvét leli a szeretett
ember javában, amely átárad a másikba és termékennyé válik benne.*” (AL
129) Csak ezen az úton válhat valóra, ami emberi logika szerint nem
lehetséges, hogy „az öröm megújuljon a fájdalomban. *Ahogyan Szent Ágoston
mondta: »Minél nagyobb volt a veszedelem a csatában, annál nagyobb az öröm
a győzelemben.*« *Az együtt szenvedő és küzdő házastársak
megtapasztalhatják, hogy érdemes volt küszködni, mert elértek valami jót,
megtanultak valamit együtt, most jobban meg tudják becsülni, amijük van.
Kevés emberi öröm olyan mély és ünnepi, mint amikor két egymást szerető
személy közös erőfeszítéssel együtt ért el valamit.”* (AL 130)

Bíró László tábori püspök

az MKPK Családbizottságának elnöke

a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20180831/cb093f5a/attachment.html>