[Grem] Műbalhé a tudósok körül | Magyar Idők

[Emoke Greschik]

Köszönettel és alább rövidítve, a lényeget kiemelve:

Műbalhé a tudósok körül
„Halálos ölelés”, avagy* álságos **a Magyar Tudományos Akadémia
függetlenségének** féltése *
Alvincz József

Az előző kormányzati ciklushoz kötődő, a közpénzek racionális
felhasználását szolgáló intézkedések egyikeként összevonták és a
felhasználásukat illetően egy szervezeti egység alá vonták az addig
különböző diszponá­lási helyekhez tartozó kutatási célú pénzeket. Így a
tudományt és az annak előrehaladását szolgáló források átláthatóbbá, a
felhasználásukat illetően pedig hatékonyabbá váltak. Ehhez a koncepcióhoz
köthető *a kormánynak az a mostani döntése, amely alapján az újonnan
létrejött Innovációs és Technoló­giai Minisztérium koordinációs körébe
helyezi a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kutatóintézeteinek 28 milliárd
forintos összeget kitevő, költségvetésből származó kutatási pénzforrásait.*

A bejelentés *a balliberális politikai oldalon és a hozzá köthető médiában
széles körű felháborodá*st keltett, amelyhez csatlakoztak az említett
politikai oldal akadémikusai, de sajnos még néhány magát jobboldalinak
tartó, a helyzet helytelen értelmezéséből következően megtévedt tudósember
is, mint Pálinkás József atomfizikus, az Akadémia korábbi elnöke, valamint
Freund Tamás agykutató akadémikus. A kérdéskör kapcsán az MTA elnöke
vélhetően a tudóstársaság többségi vagy inkább csak a hangadói köre
véleménye alapján fejtette ki a kormányzati döntést nem helyeslő
álláspontját.

A mostani kormányzati döntés jobb megértése céljából – a teljesség igénye
nélkül – érdemes néhány szót ejteni az akadémiával kapcsolatosan a
rendszerváltást követő történésekről (kissé talán ironikusan fogalmazva,
egyes fontos kérdésekben azok elmaradásáról), valamint ahhoz kapcsolódóan a
tudományos fokozatok rendszerének átalakításáról.

*Az MTA szovjet minta alapján kutatóintézetekkel történő kistafírungozása
az 1948-as kommunista hatalomátvételt követően történt meg. Ez az
intézményi struktúra lényegileg mind a mai napig fennmaradt, azon nem
változtatott a rendszerváltást követően az 1993-as akadémiatörvény, *valamint
a kutatóintézetek néhány éve történt, tudományterületi alapon történő
centralizációja sem. Bár az utóbbi intézkedést kétségkívül pozitívan kell
értékelni.
Az ugyanezen évi felsőoktatási törvénnyel együttesen ekkor történt
változtatás a tudományos fokozatok területén azzal a céllal, hogy az
kompatibilis legyen a nyugat-európaiéval, illetve az egyesült
államokbelivel, mivel a hazai tudományos fokozatok addigi rendszere
öszvérmegoldás volt a korábbi szovjet, illetve az említett országoké
között. A tudományos fokozatok rendszerében bekövetkezett változtatások
ismertetését, értékelését mellőzve szögezzük le: a végrehajtott módosítások
meglehetősen felemásra sikerültek.

A témakörben kissé tájékozatlan olvasók számára tegyük világossá, hogy –
leegyszerűsítve – az MTA lényegében két részre osztható. A köztestületi
formában működő akadémikusok által alkotott tudóstestületre és a melléjük
megválasztott, bizonyos kérdésekben szintén szavazati joggal bíró, nem
akadémikusokból álló úgynevezett doktor képviselőkre, valamint szinte az
összes tudományterületet lefedő kutatóhálózatra.

A kormány említett intézkedési elképzelései, amelyek a jövő évi, az
Országgyűlés által elfogadott költségvetésben manifesztálódtak, csak az
említett 28 milliárd forintos kutatóintézeti keretösszeget érintenék. *A
tudóstársaságot – így az akadémikusok nagyon jelentősnek nevezhető
tiszteletdíját –, valamint a köztestület működtetését szolgáló pénzösszeget
a tervezett új rendszer tehát érintetlenül hagyná.*

Az eldöntött változtatások ellen* protestálók érveik alátámasztására
sokféle, a legtöbb esetben tudatos csúsztatásoktól sem mentes érvet hoznak
fel. *Említsük meg ezek közül a két legtöbbet hangoztatottat!

*Egyesek a már eldöntött új rendszertől az MTA jövőbeni szuverenitását
féltik.* Még a baloldali fordulatot végrehajtott Hír TV-ben, Kálmán Olga
műsorában Heller Ágnes szélsőségesen balliberális filozófus akadémikusnő
volt a vendég, ahol a „halálos ölelés” is elhangzott. *Az Akadémia jövőbeni
szuverenitásával kapcsolatosan csak annyit, ez az intézkedés nem érinti az
akadémikusok választásának a rendszerét.*

*Márpedig az MTA lényege a tudóstársaság létében, személyi összetételében
jelölhető meg elsősorban.* (Csak megjegyzésként, *az akadémikusi tagság
odaítélése a rendszerváltás előtt MSZMP KB hatáskörébe tartozott, amely
szükségszerűen maga után vonta egyes arra méltatlan személyeknek a hazai
legmagasabb tudományos grémiumba való jutását, és amelynek káros nyomai
esetenként még ma is fellelhetők az MTA személyi összetételében és
működésében. Így például abban, hogy ki lehet ma a társadalomtudományok
területén akadémikus.*)

A világ nyugati felén, amelyhez való igazodás fontosságát a balliberális
politikusok és tudományos személyek unos-untalan hangsúlyozzák, nem
léteznek olyan tudományos akadémiák, amelyekhez kutatóintézetek hálózatát
is hozzácsatolták volna és azt állami pénzekből finanszíroznák.

Az ellenérvek között találkozhatunk államháztartási/költségvetési
szemléletűekkel is. Ezek lényege, hogy az akadémiai kutatóintézetek
pénzeinek felhasználását, annak az Innovációs és Technológiai Minisztérium
koordinációs hatáskörébe helyezését ellenzők arra hivatkoznak, hogy ezáltal
a költségvetési törvényben az Akadémiánál a kutatási célra feltüntetett
összeg – a felette való diszponálás jogán – valójában az említett
minisztériumnál jelentkezik. Megítélésem szerint ez csak egy álprobléma, és
nem szolgál másra, mint a helyzet torzított bemutatására.

Sajátos módon, de nyilván nem véletlenül, a kormányzati intézkedés bírálói
mellesleg szót sem ejtenek arról, hogy *a kutatási témák országos szintű
koordinálása, beleértve az ugyancsak állami finanszírozású egyetemeket is,
egy olyan minisztérium hatáskörébe kerül, amelynek tárcavezetője Palkovics
László egyetemi tanár, nagy formátumú, komoly elméleti felkészültséggel és
gyakorlati tapasztalatokkal egyaránt bíró, mindezek mellett nagyon szerény
személy, aki komoly tudományos teljesítménnyel az Akadémia egyik
legfiatalabb rendes tagja is.*

Részben az említett szakminisztériummal történő további konfrontáció
kerülése, illetve a kérdéskör rendezése érdekében *az akadémia elnöksége
önálló megoldási javaslattal állt elő. Az általuk ismertetett
kutatáskoordinációs modell alapjául a német példát, a világhírű Max Planck
Intézetet ajánlanák.** Ez esetben azonban az összehasonlítási alappal van
baj.** Ugyanis az említett kutatóintézetet csak részben finanszírozza a
német állam, szemben az Akadémia kutatóhálózata teljes körűnek nevezhető
hazai finanszírozásával.*

Ennek nem mond ellent, hogy az akadé­miai kutatóintézetek is rászorulnak
más, külső kutatási pénzforrások igénybevételére is. Másrészt hangsúlyozni
kell, hogy az Innovációs és Technológiai Minisztérium a tervezett
változtatásokkal pusztán a különböző állami finanszírozású intézményekben
folyó kutatások koordináltabbá tételét szeretné elérni, nem pedig például
kutatástechnikai módszereket megszabni.

Amint arról korábban s*zó volt, az Akadémia kutatóhálózata a
tudományterületek igen széles spektrumát fedi le. Az egyes kutatóintézetek
különbözősége azonban nemcsak e téren áll fenn, hanem azok társadalmi
hasznossága vonatkozásában is. Ennek kapcsán leszögezhetjük, hogy
elsősorban a társadalomtudományok tekintetében gyakran nagyfokú
öncélúsággal találkozhatunk. Más megfogalmazásban: a közpénzek
felhasználása nem szolgál mást, mint egyes kutatók szakmai presztízsének
öncélú növelését. Utóbbiakról sok esetben megállapítható, hogy egyes
területeken kimondottan, és kizárólagosan csak balliberális szemléletű
magatartásformákkal és produktumokkal találkozhatunk.*

Erre vonatkozóan *példa**ként hozható fel*, *hogy minden idők legnagyobb
magyar filozófusa, a néhány éve az egyesült államokbeli Richmondban elhunyt
Molnár Tamás, aki magát katolikus filozófusként definiálta*, *Nyíri Kristóf
akadémikus főigazgatósága idején még csak előadást sem tarthatott** az MTA
Filozófiatudományi Intézetében*.* Hab a tortán, hogy* a *
társadalomtudományok művelőinek prominensei, köztük nem kevés akadémikus,
így mások mellett Heller Ágnes és Radnóti Sándor filozófusok, Glatz Ferenc
történész, Ferge Zsuzsa szociológus tudományos munkássága nagyobbrészt nem
áll másból, mint** a jelenlegi kormány* *minden jogosságot és tudományos
alap**ot nélkülöző, balliberális nézetrendszeren nyugvó támadásából.*

A kormány tervezett intézkedései az országban közpénzen folyó kutatások
koordinálása révén kívánja elsősorban azok hatékonyságát növelni.* Nem
mehetünk el azonban szó nélkül azok mellett a hatékonyságnövelési
lehetőségek mellett sem, amelyeknek lényegét a társadalmilag hasznos munka
számonkérésében jelölhetjük meg. *Talán csak puszta önvédelmi reakció, de
inkább a rosszul értelmezett privilégiumok féltése következtében az
intézkedés érintett ellenzői nem veszik észre, hogy az új megoldás az ő
érdeküket, mondhatjuk úgy is, a túlélésüket szolgálja.

*Nem nehéz ugyanis belátni a koordinált kutatások hatékonyságnövelő
szerepét*. Egy ilyen munka társadalmi fontosságát pedig a közvélemény és a
politika részére egyaránt könnyebb a szaktárcának – jelen esetben az
Innovációs és Technológiai Minisztériumnak – elfogadtatnia.

Az elmondottakat összegezve leszögezhetjük:* a politikai alapon gerjesztett
felháborodás nem más, mint klasszikus műbalhé.** Annál is inkább az, **mivel
az intézkedések az akadémia lényegi részét, a tudóstársaságot mint
köztestületet nem érintik. *Ez utóbbi megállapításnak pedig azért is van
különösen nagy jelentősége, mivel a rendszerváltás az akadémia
intézményhálózatának az érintetlenül hagyása mellett *az akadémikusok
személyi körét illetően sem eredményezett alapvető változást*.* Holott a
rendszerváltáskor beharangozott, majd elszabotált „tavaszi nagytakarítás” e
magát mindenekfelettinek tartó testületre is ráfért volna.*

*A szerző egyetemi tanár*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20180811/2eebd8ba/attachment.html>