[Grem] Fricz T.: Egy új korszak domináns kultúrája

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2018. Aug. 2., Cs, 20:28:02 CEST


*Egy új korszak domináns kultúrája*

https://gondola.hu/cikkek/110561-Egy_uj_korszak_dominans_kulturaja.html
*Az építkezés közben is fontos az állandó önkontroll és önvizsgálat. *
2018. augusztus 1. 10:52
<https://gondola.hu/cikkek/110561-Egy_uj_korszak_dominans_kulturaja.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/110561-Egy_uj_korszak_dominans_kulturaja.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/110561-Egy_uj_korszak_dominans_kulturaja.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/110561-Egy_uj_korszak_dominans_kulturaja.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/110561-Egy_uj_korszak_dominans_kulturaja.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/110561-Egy_uj_korszak_dominans_kulturaja.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/110561-Egy_uj_korszak_dominans_kulturaja.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/110561-Egy_uj_korszak_dominans_kulturaja.html#>

Orbán Viktor tusnádfürdői beszédében ismét átfogó elemzést adott országunk
helyzetéről, a közép- és kelet-európai régióról, Európáról és az unióról,
illetve a globális geopolitikai viszonyokról. Jómagam ezúttal kizárólag a
hazai viszonyokról mondottakhoz kapcsolódnék.

*A miniszterelnök arról beszélt: a harmadik kétharmados győzelem utáni
időszak már nem pusztán egy újabb kormányzati ciklusról szól, hanem egy
korszak megteremtésé­ről. **Egy korszakéról, amelyet sajátos szellemi
légkör, közös hangulat, ízlésvilág, viselkedési mód, kulturális áramlat,
kollektív meggyőződés stb. tart össze.*

Már hallani az ellenzék hangját, hogy Orbán a „korszak” kifejezéssel egy
politikai és kulturális egyeduralmat, autokráciát akar kiépíteni, amelyben
az egész országot a saját víziói szerint kívánja felépíteni, ahol a
balliberális oldalnak nem jut hely.

Holott teljesen természetes jelenséggel állunk szemben: azzal, hogy egy
politikai tábor sorozatos választási győzelmeinek társadalmi következményei
vannak. *A meggyőző politikai fölény következtében létrejön egy, a
politológia szóhasználata szerint (pre)domináns pártrendszer; korszak
azonban csak akkor alakul ki, ha e hatalmi rend talapzatán kiformálódik egy
domináns kultúra. *(E témákról korábban már írtam e lap hasábjain: Domináns
pártrendszer alakult ki, 2018. április 28. és Domináns kultúra
Magyarországon, június 15.)

Tézisem tehát az, hogy megfelelő és folyamatos társadalmi felhatalmazás és
legitimáció alapján tudatosan vállalható egy domináns kultúra felépítése,
amely megteremti a korszak létrejöttének alapjait. (Németországban az
utóbbi években a „Leitkultur”-ról, azaz egy német vezető kultúráról
vitatkoznak, ám a Willkommenskultur erősen háttérbe szorította az előbbit –
reméljük, nem véglegesen.)

*Ha mindez demokratikus keretek között jön létre, akkor a domináns kultúra
felépítése nem* *egyeduralom* *megalapozása*, az ennek mentén kialakuló
korszak pedig nem diktatúra, ugyanis* nem jár együtt **az ellenzék és a
kisebbségi kultúrák felszámolásával.*

*Ha a történelmet hívjuk segítségül,* akkor máris látjuk, hogy* számtalan
„korszak” jött létre, és ha a hatalmat gyakorló politikai erőket a
demokratikus mentalitás jellemezte, akkor ezek a korszakok általában
fejlődést, virágzást hoztak el egy ország életében.*

Rögtön adódik *a XIX. századból a brit, úgynevezett viktoriánus korszak,*
amelyet Viktória királynő 1837 és 1901 közötti uralkodásáról neveztek el. *Ez
alatt az idő alatt Nagy-Britannia gyarmatbirodalma megháromszorozódott, az
ipari forradalom hatására vezető ipari nagyhatalommá vált. Javultak az
életkörülmények, növekedett a születésszám, az ország népessége
megduplázódott.*

Mégis a viktoriánus kort vagy korszakot leginkább egy kikristályosodott,*
általánossá és mindennapossá vált, egyszerre polgári és arisztokratikus
kultúra jellemezte, a „gentleman” létmód, amely a hagyományok tiszteletére,
a jó modorra, a tisztességes és célszerű (utilitarista) életvitelre
alapozódott.* *A politikában pedig egyfajta tolerancia, önkorlátozás
érvényesült, az új társadalmi osztályok és rétegek fokozatosan foglalhatták
el helyüke*t a politikai élet különféle szintjein, a parlamenttől a
szakszervezetekig.

E korszakot Anglia fénykorának nevezik, ekkor vált a birodalom a világ
vezető hatalmává. *Ebben az időszakban is jelen voltak a politikai és
kulturális életben ellenzéki, baloldali erők és mozgalmak, léteztek
szubkultúrák is, ám valójában a birodalmat a hagyománytiszteletre,
erényességre és erkölcsösségre épülő gentleman mentalitás és kultúra
tartotta össze*; ehhez igazodott a társadalom, és ez adta a belső tartását,
erejét ennek a korszaknak. Az országnak volt egy világos és kiszámítható
karaktere, arculata, ennek révén kellő hatékonyságú, egységes
organizmusként lépett fel a világpolitikában.

Politikailag gyökeresen eltérő tartalmú, mégis *korszakként jellemezhető a
Szovjetunió – illetve Oroszország – életében a sztálinizmus, amely negyven
éven át tartott (és amelyet Rákosi Mátyás próbált nálunk lemásolni).* A
brit példától eltérően itt nem alulról szerveződve, szerves folyamatok
eredményeképpen, társadalmilag legitimálva alakult ki a domináns kultúra,
hanem *egy brutális diktatúra eredményeképpen. Így is lehet korszakot
csinálni:* *Sztálin a birodalmi népekre kényszerítette a kommunista
rendszert, megfélemlítéssel, bebörtönzésekkel, kínzásokkal, kivégzésekkel,
titkosszolgálati megfigyelésekkel, üldözésekkel, előírásokkal és szigorú
jogszabályokkal.*

A végeredmény mégiscsak egy korszak, amelyet a személyi kultusz, a
hierarchia, az alávetettség és a szolgalelkűség tartott össze, megspékelve
a politikában a másként gondolkodók, az ellenzékiek és a szubkultúrák
brutális kiszorításával vagy likvidálásával.

De* a második világháború után is megfigyelhetünk korszakokat. Ilyen
például Indiában a Nehru-korszak (1947–1964); Nehru a függetlenné vált
India első miniszterelnöke volt. Az ő teljesítménye abban állt, hogy a
különféle fejedelemségekből, államokból, vallási közösségekből és nyelvi
csoportokból álló országot egységes nemzetté formálta.*

*Nehru ezt a gigantikus feladatot demokratikus politikai keretek között
végezte, és olyan alkotmányos, intézményes megoldásokat választott,
amelyeket végül az indiai társadalom többsége elfogadott és alkalmazkodott
hozzá*. Nehru alatt *a teljesen széttagolt szubkultúrákból álló ország
**egységes
nemzetté vált, ennek következtében fejlődésnek indult, és ez a folyamat
lánya, Indira Gandhi időszakában is folytatódott.*

Nem hagyható ki a példák sorából *a Kádár-korszak sem: nem véletlen, hogy
Kádár Jánosról nevezték el az 1956 és 1989 közötti, úgynevezett puha
diktatúrát, hiszen Kádár alakította ki a hatvanas évektől azt a piszkos
alkut az állam és a társadalom között, amely arra épült, hogy az emberek
egy szerényen javuló életszínvonalért cserébe lemondtak** a közéleti
cselekvésről, a szabad véleménynyilvánításról, az állampolgári, honpolgári
létről.*

A kádárizmus azért nem pusztán rendszer, hanem korszak, mert *dominánssá és
széleskörűen elfogadottá tett egy kispolgári, alattvalói attitűdöt,
mentalitást, amely sajnálatos módon mélyen beivódott az emberekbe a
hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években. És mindennek láthatóan negatív
következményei voltak a rendszerváltás során: ez volt az a kádári
mentalitás*, ha tetszik,* domináns kultúra, amely már 1994-ben, majd
2002-ben újra visszasírta a hatalomba a posztkommunista politikai erőket.*

Nem véletlen ezek után, hogy 1989–1990 és 2010, sőt 2018 között valójában
két „korszak” vetélkedett Magyarországon: egy, a közelmúltból itt maradt
kádárizmus, amely túlélte és szívósan tartotta magát, és egy bontakozó,
formálódó, nemzeti és keresztény kultúrán alapuló polgári Magyarország.

Ráadásul ezt a küzdelmet tetézte, hogy az ideológiáját és vízióit vesztett
baloldal belekapaszkodott abba* a Nyugat-Európában elterjedt
neoliberalizmus*ba*, amely a hetvenes-nyolcvanas, de különösen a
rendszerváltás utáni kilencvenes évektől kezdve a mai napig domináns
kultúrát hozott létre. Igen, a neoliberalizmus is egy korszak, amely Európa
nyugati felén uralkodik,* csak óriási különbség van a viktoriánus kor
klasszikus liberalizmusa és a mai Nyugat neoliberalizmusa között.

*Amíg a viktoriánus kor alulról szerveződően, demokratikus módon hozott
létre egy, a tradíciókra és a nemzeti büszkeségre épülő toleráns kultúrát,**
addig a mai Nyugaton egy globális elit kényszeríti rá azt a
neoliberalizmust a nyugati társadalmakra az Egyesült Államoktól
Hollandiáig, amelyre a nemzettudat és a tradí­ciók feladása, a multikulti
és a politikailag korrekt beszédmód a jellemző.*

Magyarországon – és talán néhány közép-európai országban is – most
korszakváltás megy végbe. Ez teljesen természetes folyamat a történelemben,
még ha az itt és most háttérbe szoruló ellenzéki, balliberális csoportok
ezt borzasztóan nehezen és kínlódva élik is meg.

A dolog mélyén az rejlik, hogy *egy ország akkor válhat sikeressé és
eredményessé, ha egy domináns kultúra talaján világos karakterű és
arculatú, egységes erőként lép fel a nemzetközi porondon. Ez igaz a kis
országokra és a nagy birodalmakra egyaránt*.* A Római Birodalom akkortól
gyengült meg, miután új (barbár) „kultúrák” léptek be az életébe. India
akkor erősödött meg, amikor levált róla Pakisztán, és nemzetegyesítést
hajtott végre. Belgium ma azért van válságos állapotban, mert két
„domináns” kultúrára épül, és ez bármikor felbomlaszthatja.*

*Több afrikai ország etnikai-kulturális megosztottsága véres háborúkba,
nyomorba torkollik. Svédország pedig lassan lemond arról, hogy legyen saját
svéd domináns kultúrája – és sajnos Németország is hajlik erre.* *Az
Egyesült Államokban egy új domináns kultúra jelei mutatkoznak Trump alatt *–
de a harc még nem ért véget.

*A korszakváltás lényege egy új nemzeti identitás vagy „a” nemzeti
identitás megtalálása.* („Korszakok válása, mikor az istenek pontos és
világos jeleket küldenek” – énekelte Bereményi Géza szövegét Cseh Tamás).*
Ez **eleinte harcot, némi keménységet, ellenzéki csoportok és kultúrák
időleges visszaszorulását** is jelentheti.** Fontos tehát a demokratikus
keretek betartása és a társadalmi támogatottság folyamatos fenntartása. Ha
ez adott, akkor a jelenlegi harc fokozatosan megszűnik, és a későbbi
generációk megjelenésével a jelenlegi állapot korszakká válik.*

*Nem kell tehát félni a domináns kultúra építésétől, de közben nem árt az
állandó önkontroll és önvizsgálat, hogy a dolog ne torzuljon el és ne
forduljon át az ellenkezőjébe.*

*Fricz Tamás *

*A szerző politológus*
magyaridok.hu
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20180802/c320644c/attachment.html>


További információk a(z) Grem levelezőlistáról