[Grem] Macron, identitásválság, politikai iszlám, '68, Köz-Európánál a remény / francia publicista

[Emoke Greschik]

 A történelem szele Közép-Európa felől fúj – Ivan Rioufol a Mandinernek
<http://mandiner.hu/cikk/20180426_ivan_rioufol_a_mandinernek>
2018. április 26. 08:03
http://mandiner.hu/cikk/20180426_ivan_rioufol_a_mandinernek

*Írta: Leimeiszter Barnabás*

*Két civilizáció f**eszül egymásnak:* az európai és a muszlim, *az erőpróba
elkerülhetetlen lesz* – mondja Ivan Rioufol, a Le Figaro vezető
publicistája a Mandinernek.* A reakciós nézeteiről ismert Rioufol
csodálattal figyeli* *az európai identitásválság* *elleni mozgalmakat.
**Macront
nárcisztikus figurának*, *Orbánt konzervatív forradalmárnak ** tartja*, *a
politikai iszlamizmust* pedig* letörné*, *amíg lehet.* Interjúnk.

Mit jelent 2018-ban reakciósnak lenni? Nem egyszerű választ adni a
kérdésre, főképp Franciaországban, ahol ennek a jelzőnek a jelentése
végtelenül tág, miután egy időben válogatás nélkül hajigálták a Sztálintól
akár csak hajszálnyira is jobbra állók fejéhez.

2002-ben a baloldali Daniel Lindenberg nagy vitát kiváltó könyvben bírálta
azokat az általa* újreakciósnak nevezett értelmiségi elhajlókat, akik
valamilyen módon megkérdőjelezték* *a hatvannyolc után kialakult,
liberális társadalmi rendet.* Lindenberg szerint ezek a jellemzően a
baloldalról indult és sok esetben zsidó származású értelmiségiek újra
kiszabadították a palackból a reakció szellemét. A feketelistán
természetesen előkelő helyen szerepelt a fogyasztói, megengedő társadalom
nagy kritikusa, Michel Houellebecq. De ott találjuk a kortárs, szépelgő
erkölcsi fanatizmust ostorozó esszéistát, Philippe Muray-t (a Mandiner
olvasói számára ismerősen csenghet
<http://mandiner.hu/cikk/20170824_philippe_muray_akik_sullyesztobe_tennek_a_tortenelmet?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201804>
a neve), ahogy Maurice G. Dantec sci-fi-írót, a történész Marcel Gauchet-t,
valamint Alain Finkielkraut, Pierre Manent és Alain Badiou filozófusokat is.

Houellebecq utolsó interjújában elmondta
<http://mandiner.hu/cikk/20171130_michel_houellebecq_utolso_interju?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201804>:
hízelgett neki, hogy neoreakciósnak titulálták, mivel jó társaságban
találta magát, *a baloldali értelmiség azonban egy ideje „igazán gonosszá”
vált, mindenkire vádakat szór, **aki valamit mondani merészel.*
Hasonlóképpen vélekedett Finkielkraut, Gauchet, Manent és Muray is, akik
Lindenberg könyvére válaszul közös kiáltványban tettek hitet a szabad
gondolkodás mellett.

A Mandiner kortárs francia gondolkodókkal indított interjúsorozatában a
Republikánusok és a Nemzeti Front összebékítésére törekvő Jacques de
Guillebon
<http://mandiner.hu/cikk/20171022_uj_konzervativ_szellem_szuletik_europaban_jacques_de_guillebon_a_mandinernek?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201804>,
az Új Jobboldal vezéralakja, Alain de Benoist
<http://mandiner.hu/cikk/20171104_alain_de_benoist_interju_uj_jobboldal?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201804>,
a Macron-párti, ám a transzhumanizmus veszélyeire figyelmeztető Chantal
Delsol
<http://mandiner.hu/cikk/20171125_chantal_delsol_interju?utm_source=mandiner&&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201804;utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201804>,
a konzervatív anarchista Kévin Boucaud-Victoire
<http://mandiner.hu/cikk/20180203_kevin_boucaud_victoire_interju_baloldal_jobboldal_franciaorszag?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201804?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201804>,
valamint a Nagy Felcserélés elméletét kidolgozó Renaud Camus
<http://mandiner.hu/cikk/20180304_renaud_camus_interju_europa_?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201804?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201804>
nyilatkozott eddig lapunknak.

*Most Ivan Rioufollal, a Figaro vezető publicistájával beszélgetünk. A 68
éves Rioufol büszkén vállalja a reakciós jelzőt, nemrégiben könyvet is írt
arról, mit jelent számára ez a fogalom*. Újságírói pályafutását a hetvenes
évek közepén kezdte, 1985-től riporterként dolgozott a Figarónál, majd a
lap különböző vezető pozícióiban dolgozott. 2002-től minden pénteken
jegyzetei jelennek meg a francia jobboldal vezető lapjában. *Publicisztikáiban
kikelt* *a gyarmati múlt miatti szégyenkezés, az antirasszista ideológia, a
nemzetállamokat elutasító európai eszmény, a mind fenyegetőbb iszlamizmus*
*ellen*.

*Interjúnkban** a humanista elnyomásról, Emmanuel Macron elnökségének első
évéről,* *a francia jobboldal esélyeiről*, *a migrációról és 1968-ról * *is
beszélgetünk vele.*

***

*Néhány éve könyvet írt arról, hogy ideje reakciósnak lenni – hangsúlyozva
azért, hogy nem a Joseph de Maistre-féle reakcióról van szó, még ha
osztozik is vele azon az örömön, hogy nemtetszést válthat ki a szalonok
népéből. Hogyan határozná meg ma a reakciós értékeket?*

A reakciós, ahogyan én értelmezem, és ahogyan az ájtatos prédikátorokkal
szemben magaménak vallom ezt a jelzőt, olyasvalaki, aki kiáll a politikai
reakció mellett. Így definiálja a fogalmat a régi, 1922-es Larousse-szótár. *A
reakciós tehát az, aki megkérdőjelezi **a szellemi kényelmet, az uralkodó
gondolkodást, a média megfélemlítését*. Az új reakciós a haladás reakciósa.*
Szeretne kitörni* *egy egyenlőtlen játszmából, amely csak hazugságokat
eredményezett.*
A reakciós minden, csak nem ideológus.

A valóságban él, számba veszi azokat a borzalmakat, amiket a hamis
gondolkodás hozott magával. *Bizalmatlan* *a mindenáron való
progresszizmussal **szemben,* és* nem restell visszafordulni **a bejárt
úton**, ha a múltban jobb volt.** Reaktívabb természettel bír tehát, mint a
konzervatív, aki a reakciós unokatestvérének nevezhető.*

*„A »humanista« elnyomás fojtogat bennünket: a szabad gondolkodást
megfojtják az etnikai vagy szexuális kisebbségek előtti kötelező
hajlongások” – írja. Honnan eredeztethető ez az elnyomás, és hogyan
nyilvánul meg a hétköznapi életben?*

*Ez az elnyomás elhallgattatja azokat, akik megkérdőjeleznék a védelmezett
kisebbségeket és a zsarnokságukat.* Rasszista, fasiszta, szexista,
iszlamofób, homofób, röviden szélsőjobboldali az, aki bírál egyes
kisebbségi csoportokra jellemző magatartásokat vagy gondolkodási módokat. *A
marxizmustól örökölt új dialektika szerint ezeket a csoportokat
alávetettnek és így szükségszerűen áldozatnak állítják be.* Az
osztályharcnak vége: immár a rasszok, a nemek, a vallások harcolnak
egymással. *Egy hozzám hasonló újságíró*, aki arra törekszik, hogy hűen
leírja a tényeket, amiket maga előtt lát, *azzal szembesül*, h*ogy a
gondolatait meghamisítják és kiforgatják. Azzal vádolják meg, hogy
gyűlöletet kelt,* meg hogy kétségbe vonja a békés együttélést. Hála
Istennek, a tények makacs dolgok. A tisztán gondolkodó emberek ráébrednek a
valóságra. De mennyi időt vesztegettünk el!

*Ön szerint „a forradalom, amellyel Emmanuel Macron hivalkodik, nem más,
mint megtévesztés, kommunikációs trükk”, Macron uralma pedig „egy haldokló
világ agóniáját hosszabbítja meg”. Hogyan értékeli a Macron-elnökség első
évét?*

„*Minden korszak álarcosbállal végződik*” – írta Nicolas Gómez Dávila. Ő
ihlette legutóbbi könyvem címét: *Macron, a nagy álarcosbál*. Macron
kiválóan szemlélteti a két korszak közti átmenetet, még ha azzal
büszkélkedik is, hogy ő az új világ megtestesülése. Valójában nem számolt
le a régi világgal: elég csak arra gondolni, hogy *újrahasznosította a
francia technokrata apparátust, és reaktiválta a politikailag korrekt
beszédmódot. Ennek eredményeként pedig még jobban eltávolította egymástól**
az eliteket és a népe*t. Elnöksége első éve alatt Macron úgy tett, mintha
minden erejével a reformok végrehajtásán dolgozna, miközben *nem tudott
válaszolni arra az identitásválságra, amely lerontja a franciák közérzetét.
Igaz, ő úgy gondolja, hogy a válság elsődlegesen gazdasági és társadalmi
jellegű. Ebben a téves diagnózisban rejlik a nagy gyengesége.*

*A elnök „zsarnoki és éretlen vérmérsékletéről” beszél, ugyanakkor sokan
csodálják
<http://mandiner.hu/cikk/20180203_kevin_boucaud_victoire_interju_baloldal_jobboldal_franciaorszag?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201804?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201804>benne
azt, hogy visszaállította az elnökség tekintélyét, megértette a szimbólumok
fontosságát. Miképpen írná le Macront, az embert?*

Kétségtelen, hogy a két elődjéhez, Nicolas Sarkozy-hez és főképp François
Hollande-hoz képest Macronnak *sikerült emelnie az elnöki tisztség
imidzsén. Elismerem, hogy van érzéke ehhez, ami egyébként** jól passzol
Macron színház iránti rajongásához és meglehetős nárcizmusához.*

Mindemellett tekintélyelvűséget is érzékelek nála. Amikor egyfajta *
„jupiteri” szerepre támaszt igényt, emlékeztetnie kellene magát arra az
ókori Rómából származó mondásra, miszerint Jupiter az eszét veszi azoknak,
akiket el akar veszejteni. Ő csak egy kis törzsőrmester,* még ha így
hepciáskodott is de Villiers tábornok előtt: „*Én vagyok a maguk
főnöke*”. [*Macron
ezekkel a szavakkal kívánta helyretenni a katonai költségvetést érintő
megszorítások miatt elégedetlenkedő katonai vezetőket, köztük mindenekelőtt
Pierre de Villiers vezérkari főnököt, aki néhány nap múlva lemondott* – a
szerk.]

A politikájában is tetten érhető ez a hozzáállás: *a gyengékkel szemben
erősnek mutatja magát, az erősekkel szemben viszont meghunyászkodik. A
nyugdíjasokat vagy az autóvezetőket előszeretettel egzecíroztatja, míg a
szalafisták és a Muzulmán Testvériség tagjai a legnagyobb nyugalomban élik
a mindennapjaikat.* Mindent összevéve intelligens embernek tartom őt, ám*
arroganciája és önelégültsége miatt meghökkentően ügyetlennek is.*

*Hogyan jellemezné az elnök kapcsolatát a francia médiával?*

A médiumok többsége Macront támogatta az elnökválasztási kampány során,
mivel azt ígérte, hogy gátat szab a populizmusnak. Azóta az elnök  számos
véleményformálóra egyfajta hipnotikus hatást gyakorol, akik az új, fehér
Obamát látják benne.

*A sajtó olyannyira alárendelődik Macronnak, olyannyira lenyűgözi őt a
személyisége, hogy még az a megvetés sem sérti, amit az elnök az újságírók
iránt tanúsít. *Régebben az elnökséggel foglalkozó újságírók egy, az
Élysée-palota udvarára nyíló irodában kaptak helyet, hogy mindig
testközelből követhessék a történéseket, Macron hatalomra kerülése után
viszont egy sötét, félreeső utcába költöztették őket, ez pedig a legkisebb
botrányt sem váltotta ki.

*Úgy véli, a jobboldali mozgalmak szövetsége Macron rémálma, amely a
szocialisták és a kommunisták között több mint negyven éve kötött
együttműködést venné mintául. De vajon a Republikánusok és a Nemzeti Front
képesek lesznek túllépni ellentéteiken és nézetkülönbségeiken?*

*A jobboldali pártok uniója meg fog valósulni, a Republikánusok és a
Nemzeti Front között ugyanis egyre jelentéktelenebbek a különbségek, mióta
Marine Le Pen a centrum felé lavírozta az apjától megörökölt
szélsőjobboldali pártot.* Csupán a gazdasági kérdésekben vannak még eltérő
álláspontok. Az *egyesülés távlata nyilvánvalóan frászt hoz* *a baloldalra,
amely egészen idáig úgy tudta bebiztosítani magának a győzelmeit, hogy
ördögi színekben festették le a jobboldali mozgalmak közeledését.*

Úgy tűnik, ma már Marine Le Pen is elismeri ennek a szövetkezésnek a
szükségességét, a Wauquiez-féle jobboldal viszont továbbra is elutasítja a
gondolatot. Ebben a kérdésben, úgy hiszem, Wauquiez téved: a jobboldalak
közti lövészárok-háború abszurddá vált. Wauquiez azt kockáztatja a
hajthatatlanságával, hogy nem tudja megértetni magát a választókkal,
akiknek elegük van abból, hogy elrabolják a szavazataikat egy, a baloldal
által kiszabott „erkölcsi elv” jegyében, miközben ők a hetvenes években
gond nélkül lepaktáltak a Francia Kommunista Párttal, ami a
legtotalitáriusabb kommunista párt volt Nyugat-Európában.

*„Az amatőrizmus, ami egyaránt jellemző Jean-Marie Le Penre és lányára,
Marine-ra, teljességgel idegen Mariontól. Mi több, azt a profi
aprólékosságot észlelhetjük az esetében, amelyről Macron tett
tanúbizonyságot mozgalma felépítése során” – írja a sokak által a
tradicionális értékeket felvállaló jobboldal reménységeként számon tartott
Marion Maréchal-Le Pen visszatérése kapcsán. [A pártalapító unokája, Marine
Le Pen unokahúga 2012-ben visszavonult a pártpolitikától, idén februárban
azonban beszédet mondott
<http://mandiner.hu/cikk/20180220_le_pen_unokaval_erosit_az_amerikai_konzervativ_konferencia?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201804>
az amerikai konzervatívok fő seregszemléjén, a CPAC-en, majd bejelentette
egy metapolitikai iskola létrehozását – a szerk.] Milyen szerepet játszhat
majd a jobboldal újraalapozásában? *

Ő a francia politika sötét lova. Jelenleg fogadkozik, hogy nem kíván
visszaugrani a politikai pocsolyába, és őszintének hiszem ezt a
kijelentését. Egy ideológiai mátrix kidolgozásának szenteli az energiáit,
ami jó módszernek tűnik számomra. Emellett liberális konzervativizmusa
nyilvánvalóan összeegyeztethető azzal, amit a jobboldal egy jó része
gondol. A Nemzeti Front állampártisága egyre inkább anakronisztikussá válik.

*Nemrégiben interjút közöltünk
<http://mandiner.hu/cikk/20180304_renaud_camus_interju_europa_?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201804?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201804>
a Nagy Felcserélés sok vitát kiváltó fogalmát feltaláló Renaud Camus-val.
Az író szerint a felcserélés –  a tömeges bevándorlás, a demográfiai
elsüllyesztés, a nép és a civilizáció megváltoztatása és így tovább – a
„hétköznapi, pőre valóság” Nyugat-Európában. Mit gondol Camus víziójáról?*

*Nagyon nagyra tartom Renaud Camus-t intelligenciájáért és műveltségéért,
rendkívüli irodalmi tehetség.* Kimagasló művészi érzékenysége nyomán olyan
dolgokat is pontosan meglát vagy megérez, amikre sok hivatásos szociológus
még csak gondolni sem merne, hát még hogy megvizsgálja őket.* A
népességcsere különféle jelenségei, amelyeket egyes kerületekben,
városokban, sőt megyékben* *megfigyelhetünk, tények.*
*Párizs tizedik kerületének egyes részein, ahol lakom, az európai világ
gyakorlatilag eltűnt,* a* helyét pedig afrikai és maghrebi utcák vették át.*
A Nagy Felcserélésre vonatkozó meglátásai nem valamiféle
összeesküvés-elméleten alapulnak, ahogy azt sok ellenfele állítja. Ha
semmit nem teszünk, hogy visszaszorítsuk a tömeges bevándorlást, és nem
vesszük fel a harcot *az iszlamista terrorizmussal, amely az előbbi leple
alatt bontakozik ki, 2050 Franciaországa semmiben nem fog emlékeztetni a
száz évvel azelőttire.* Camus-hoz hasonlóan én is úgy gondolom, hogy
elengedhetetlen küzdenünk a multikulturalizmus ellen, valamint *megvédeni a
francia civilizációt, az emlékezetét, a nyelvét, a kultúráját, az
erkölcseit, a tájait.* Azzal viszont nem értek egyet, hogy ő ezt a nemzeti
identitást etnikai alapon határozza meg. Szerintem *ez** az identitás nem
lehet a fehérek előjoga, ennek ugyanis ma már nincs semmi értelme.
Alexandre Dumas mulatt volt. Semmi sem hat meg jobban, mint amikor látok
egy frissen franciává lett sárgát vagy feketét, aki a keblére ölelte
Franciaországot, magáévá téve annak minden értékét.*

*A közelgő polgárháború című, 2016-ban kiadott könyvével arra kívánta
figyelmeztetni „a némiképp kába közvéleményt, hogy olyasféle
multikulturalizmust szenvedünk el, amiből akár egy polgárháború is
kicsírázhat”. A polgárháborúnak ez az előérzete erősebbé vált a könyv
publikálása óta?*

*Sajnos azóta több merénylet is tanúskodott a Franciaországot átszelő
identitárius törésvonalról.*
*Két civilizáció* feszül egymásnak: az európai és a muszlim.

*A veszély abban áll, hogy az utóbbi kihasználhatja az előbbi bódultságát.
Én a részemről elkerülhetetlennek gondolom az erőpróbát. **Azt kívánom
ugyanakkor, hogy ez az erőpróba törvényes, verbális, erkölcsi jellegű
legyen. Úgy vélem, még van időnk arra, hogy megtörjük * *ezt a
totalitárius, szexista és antiszemita ideológiát, a politikai iszlámot,
amely a sariát és annak tilalmait szeretné bevezetni Európában.*

*„Vége az unió prédikálásának a békés együttélésről, a diszkrimináció
elleni harcról, a migránsok befogadásáról. Vége a globalisták átkainak a
rasszisták, a xenofóbok, a szélsőségesek ellen. (…) A határok eltörlésének
gondolatán felépült unió pere megkezdődött” – írta az olasz választások
után. Milyen módon kellene megreformálni az európai együttműködést, és mi
lehet a kelet-európai országok szerepe ebben a folyamatban?*

*A történelem szele a kelet-közép-európai országok felől fúj.*
*Az ott élők tudják,* *mit jelent a totalitárius elnyomás,** és a többségük
elszenvedte az oszmán imperializmust.* *Nagy-nagy érdeklődéssel és
csodálattal követem **az európai identitásválságot megérteni képtelen
unióval* *szemben kialakult ellenállási mozgalmakat. Orbán Viktor, akit
megerősített az országgyűlési választásokon aratott győzelme, úton van
afelé, hogy megtestesítse ezt a „konzervatív forradalmat”, amely végigsöpör
a kontinensen. A francia jobboldal jól tenné, ha közeledne hozzá. **Ami az
uniót illeti, a népek védelmének, és nem a határok elutasításának távlatát
szem előtt tartva kell újjáépíteni.*

*Éric Zemmour a nagy bomlasztás kezdeteként tekint
<http://mandiner.hu/cikk/20180306_eric_zemmour_1968_majusa_a_nagy_felbomlas?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201804>1968-ra.
Ön hogyan emlékszik '68 májusának eseményeire, miképpen értékeli a
hatvannyolcasok örökségét?*

Hatvannyolcban 15 éves voltam, és úgy éltem meg ezeket a heteket, *mint az
elkényeztetett gyerekek komédiázását* – hiszen azok is voltunk. Sokan
ugyanakkor hamar komolyan kezdték venni magukat. Ösztönösen menekültem
ettől a dogmatizmustól és az indoktrinációtól. Érdekes, hogy *a korszak
vezéralakjait, Daniel Cohn-Benditet és Romain Goupilt ma Emmanuel Macron
nekihevült támogatói között találjuk. Úgy hiszem, Macronnal
a relativizmusra és a jó érzésekre alapozott világ végét éljük, amely csak
rettenetes dolgokat eredményezett.*


<https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avast.com
<https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20180426/d8afd435/attachment.html>