<div dir="ltr">
<h1><a href="http://mandiner.hu/cikk/20180426_ivan_rioufol_a_mandinernek" target="_blank">A történelem szele Közép-Európa felől fúj – Ivan Rioufol a Mandinernek</a></h1>
<div class="m_-7302046536794985104gmail-info" style="margin-top:20px;margin-bottom:0px">2018. április 26. 08:03<br><a href="http://mandiner.hu/cikk/20180426_ivan_rioufol_a_mandinernek" target="_blank">http://mandiner.hu/cikk/<wbr>20180426_ivan_rioufol_a_<wbr>mandinernek</a><br></div>
<div style="margin:5px 5px 5px 0px"><br><b>Írta: Leimeiszter Barnabás</b></div><div class="m_-7302046536794985104gmail-clearer"></div>
<div class="m_-7302046536794985104gmail-info">
<div>
</div>
<div>
</div>
<div class="m_-7302046536794985104gmail-clearer"></div>
</div>
<p class="m_-7302046536794985104gmail-lead">
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Két civilizáció<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> f</span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>eszül egymásnak:</b></span> az európai és a muszlim,
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az erőpróba elkerülhetetlen lesz</b></span> – mondja Ivan Rioufol, a Le Figaro
vezető publicistája a Mandinernek.<b> <span style="background-color:rgb(207,226,243)">A reakciós nézeteiről ismert Rioufol
csodálattal figyeli</span></b> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az európai identitásválság</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>elleni mozgalmakat.
</b></span><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Macront nárcisztikus figurának</span></b>, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Orbánt konzervatív forradalmárnak<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
tartja</b></span>, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a politikai iszlamizmust</b></span> pedig<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> letörné</b></span>, <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>amíg lehet.</b></span> Interjúnk.</p><div class="m_-7302046536794985104gmail-text"><p>Mit jelent 2018-ban reakciósnak lenni? Nem egyszerű
választ adni a kérdésre, főképp Franciaországban, ahol ennek a jelzőnek a
jelentése végtelenül tág, miután egy időben válogatás nélkül hajigálták
a Sztálintól akár csak hajszálnyira is jobbra állók fejéhez. <img src="http://mandiner.hu/images/ga1.gif" id="m_-7302046536794985104gmail-ga1" class="m_-7302046536794985104gmail-ga_img"></p>
<p>2002-ben a baloldali Daniel Lindenberg nagy vitát kiváltó könyvben bírálta azokat az általa<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> <i>új</i><i>reakciósnak</i> nevezett
értelmiségi elhajlókat, akik valamilyen módon megkérdőjelezték</span></b> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a
hatvannyolc után kialakult, liberális társadalmi rendet.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,255,255)">Lindenberg
szerint ezek a jellemzően a baloldalról indult és sok esetben zsidó
származású értelmiségiek újra kiszabadították a palackból a reakció
szellemét. </span>A feketelistán természetesen előkelő helyen szerepelt<span style="background-color:rgb(255,255,255)"> a
fogyasztói, megengedő társadalom nagy kritikusa, Michel Houellebecq. De
ott találjuk a kortárs, szépelgő erkölcsi fanatizmust ostorozó
esszéistát, Philippe </span>Muray-t (a Mandiner olvasói számára <a href="http://mandiner.hu/cikk/20170824_philippe_muray_akik_sullyesztobe_tennek_a_tortenelmet?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201804" target="_blank">ismerősen csenghet</a>
a neve), ahogy Maurice G. Dantec sci-fi-írót, a történész Marcel
Gauchet-t, valamint Alain Finkielkraut, Pierre Manent és Alain Badiou
filozófusokat is.<img src="http://mandiner.hu/images/ga1.gif" id="m_-7302046536794985104gmail-ga2" class="m_-7302046536794985104gmail-ga_img"></p>
<p>Houellebecq utolsó interjújában <a href="http://mandiner.hu/cikk/20171130_michel_houellebecq_utolso_interju?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201804" target="_blank">elmondta</a>:
hízelgett neki, hogy neoreakciósnak titulálták, mivel jó társaságban
találta magát, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a baloldali értelmiség azonban egy ideje „igazán
gonosszá” vált, mindenkire vádakat szór,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>aki valamit mondani merészel.</b></span>
Hasonlóképpen vélekedett Finkielkraut, Gauchet, Manent és Muray is, akik
Lindenberg könyvére válaszul közös kiáltványban tettek hitet a szabad
gondolkodás mellett.</p>
<p>A Mandiner kortárs francia gondolkodókkal indított interjúsorozatában
a Republikánusok és a Nemzeti Front összebékítésére törekvő <a href="http://mandiner.hu/cikk/20171022_uj_konzervativ_szellem_szuletik_europaban_jacques_de_guillebon_a_mandinernek?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201804" target="_blank">Jacques de Guillebon</a>, az Új Jobboldal vezéralakja, <a href="http://mandiner.hu/cikk/20171104_alain_de_benoist_interju_uj_jobboldal?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201804" target="_blank">Alain de Benoist</a>, a Macron-párti, ám a transzhumanizmus veszélyeire figyelmeztető <a href="http://mandiner.hu/cikk/20171125_chantal_delsol_interju?utm_source=mandiner&&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201804;utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201804" target="_blank">Chantal Delsol</a>, a konzervatív anarchista <a href="http://mandiner.hu/cikk/20180203_kevin_boucaud_victoire_interju_baloldal_jobboldal_franciaorszag?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201804?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201804" target="_blank">Kévin Boucaud-Victoire</a>, valamint a Nagy Felcserélés elméletét kidolgozó <a href="http://mandiner.hu/cikk/20180304_renaud_camus_interju_europa_?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201804?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201804" target="_blank">Renaud Camus</a> nyilatkozott eddig lapunknak.</p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Most Ivan Rioufollal, a Figaro vezető
publicistájával beszélgetünk. A 68 éves Rioufol büszkén vállalja a
reakciós jelzőt, nemrégiben könyvet is írt arról, mit jelent számára ez a
fogalom</b></span>. Újságírói pályafutását a hetvenes évek közepén kezdte,
1985-től riporterként dolgozott a Figarónál, majd a lap különböző vezető
pozícióiban dolgozott. 2002-től minden pénteken jegyzetei jelennek meg a
francia jobboldal vezető lapjában. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Publicisztikáiban kikelt</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a gyarmati
múlt miatti szégyenkezés, az antirasszista ideológia, <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a nemzetállamokat</span>
elutasító európai eszmény, a mind fenyegetőbb iszlamizmus</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>ellen</b></span>.</p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Interjúnkban</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b><span style="background-color:rgb(208,224,227)"> </span>a humanista elnyomásról, Emmanuel Macron elnökségének
első évéről,</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a francia jobboldal esélyeiről</b></span>, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a migrációról és 1968-ról </b></span>
<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>is beszélgetünk vele.</b></span></p>
<p style="text-align:center">***</p>
<p style="text-align:center"><img alt="" src="http://mandiner.hu/gallery/2018/04/rioufol2.jpg" style="margin-right:0px" width="365" height="205"></p>
<p><b>Néhány éve könyvet írt arról, hogy ideje reakciósnak lenni –
hangsúlyozva azért, hogy nem a Joseph de Maistre-féle reakcióról van
szó, még ha osztozik is vele azon az örömön, hogy nemtetszést válthat ki
a szalonok népéből. Hogyan határozná meg ma a reakciós értékeket?</b></p>
<p>A reakciós, ahogyan én értelmezem, és ahogyan az ájtatos
prédikátorokkal szemben magaménak vallom ezt a jelzőt, olyasvalaki, aki
kiáll a politikai reakció mellett. Így definiálja a fogalmat a régi,
1922-es Larousse-szótár.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> <b>A reakciós tehát az, aki megkérdőjelezi </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a
szellemi kényelmet, az uralkodó gondolkodást, a média megfélemlítését</b></span>.
Az új reakciós a haladás reakciósa.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Szeretne kitörni</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>egy egyenlőtlen
játszmából, amely csak hazugságokat eredményezett.</b></span></p>
<div class="m_-7302046536794985104gmail-keretes">A reakciós minden, csak nem ideológus.</div>
<p>A valóságban él, számba veszi azokat a borzalmakat, amiket a hamis
gondolkodás hozott magával. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Bizalmatlan</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a mindenáron való
progresszizmussal </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>szemben,</b></span> és<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> nem restell visszafordulni </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a bejárt úton</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>,
ha a múltban jobb volt.</b><b> Reaktívabb természettel bír tehát, mint a
konzervatív, aki a reakciós unokatestvérének nevezhető.</b></span></p>
<p><b>„<i><span style="background-color:rgb(234,209,220)">A »humanista« elnyomás fojtogat bennünket: </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a szabad
gondolkodást </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">megfojtják az etnikai vagy szexuális kisebbségek előtti
kötelező hajlongások</span></i><span style="background-color:rgb(234,209,220)">”</span> – írja. Honnan eredeztethető ez az elnyomás, és hogyan nyilvánul meg a hétköznapi életben?</b></p>
<p><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Ez az elnyomás</span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)">elhallgattatja azokat, akik megkérdőjeleznék</span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a
védelmezett kisebbségeket és a zsarnokságukat.</span></b> Rasszista, fasiszta,
szexista, iszlamofób, homofób, röviden szélsőjobboldali az, aki bírál
egyes kisebbségi csoportokra jellemző magatartásokat vagy gondolkodási
módokat. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A marxizmustól örökölt új dialektika szerint ezeket a
csoportokat alávetettnek és így szükségszerűen áldozatnak állítják be.</b></span>
Az osztályharcnak vége: immár a rasszok, a nemek, a vallások harcolnak
egymással. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Egy hozzám hasonló újságíró</b></span>, aki arra törekszik, hogy hűen
leírja a tényeket, amiket maga előtt lát, <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">azzal </span>szembesül</b></span>, h<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ogy a
<span style="background-color:rgb(217,234,211)">gondolatait</span> meghamisítják és kiforgatják. Azzal vádolják meg, hogy
gyűlöletet kelt,</b><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> meg hogy kétségbe vonja a békés együttélést.</span></span><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> </span>Hála
Istennek, a tények makacs dolgok. A tisztán gondolkodó emberek
ráébrednek a valóságra. De mennyi időt vesztegettünk el!</p>
<p><b>Ön szerint „<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><i>a forradalom, amellyel Emmanuel Macron hivalkodik, nem más, mint megtévesztés, kommunikációs trükk</i>”<i>, </i>Macron uralma pedig<i> „egy haldokló világ agóniáját hosszabbítja meg</i>”</span>. <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Hogyan értékeli <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a Macron-elnökség</span> első évét?</span></b></p>
<p>„<i>Minden korszak álarcosbállal végződik</i>” – írta Nicolas Gómez Dávila. Ő ihlette legutóbbi könyvem címét: <i>Macron, a nagy álarcosbál</i>.
Macron kiválóan szemlélteti a két korszak közti átmenetet, még ha azzal
büszkélkedik is, hogy ő az új világ megtestesülése. Valójában nem
számolt le a régi világgal: elég csak arra gondolni, hogy
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>újrahasznosította a francia technokrata apparátust, és reaktiválta a
politikailag korrekt beszédmódot. Ennek eredményeként pedig még jobban
eltávolította egymástól</b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> az eliteket és a népe</b></span>t. Elnöksége első éve alatt
Macron úgy tett, mintha minden erejével a reformok végrehajtásán
dolgozna, miközben <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>nem tudott válaszolni arra az identitásválságra,
amely lerontja <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a franciák közérzetét</span>. Igaz, ő úgy gondolja, hogy a
válság elsődlegesen gazdasági és társadalmi jellegű. Ebben a téves
diagnózisban rejlik a nagy gyengesége.</b></span></p>
<p><b>A elnök „<i>zsarnoki és éretlen vérmérsékletéről</i>” beszél, ugyanakkor sokan <a href="http://mandiner.hu/cikk/20180203_kevin_boucaud_victoire_interju_baloldal_jobboldal_franciaorszag?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201804?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201804" target="_blank">csodálják </a>benne
azt, hogy visszaállította az elnökség tekintélyét, megértette a
szimbólumok fontosságát. <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Miképpen írná le Macront, az embert?</span></b></p>
<p>Kétségtelen, hogy a két elődjéhez, Nicolas Sarkozy-hez és főképp
François Hollande-hoz képest Macronnak <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>sikerült emelnie az elnöki
tisztség imidzsén. Elismerem, hogy van érzéke ehhez, ami egyébként</b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> jól passzol Macron színház iránti rajongásához és meglehetős <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nárcizmusához.</span></b></span></p>
<p>Mindemellett tekintélyelvűséget is érzékelek nála. Amikor egyfajta <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
„jupiteri” szerepre támaszt igényt, emlékeztetnie kellene magát arra <span style="background-color:rgb(208,224,227)">az
ókori Rómából származó mondásra, miszerint Jupiter az eszét veszi
azoknak, akiket el akar veszejteni.</span> Ő csak egy kis törzsőrmester,</b></span> még ha
így hepciáskodott is de Villiers tábornok előtt: „<i>Én vagyok a maguk főnöke</i>”. [<i>Macron
ezekkel a szavakkal kívánta helyretenni a katonai költségvetést érintő
megszorítások miatt elégedetlenkedő katonai vezetőket, köztük
mindenekelőtt Pierre de Villiers vezérkari főnököt, aki néhány nap múlva
lemondott</i> – a szerk.] </p>
<p>A politikájában is tetten érhető ez a hozzáállás: <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a gyengékkel
szemben erősnek mutatja magát, az erősekkel szemben viszont
meghunyászkodik. A <span style="background-color:rgb(217,234,211)">nyugdíjasokat vagy az autóvezetőket</span> előszeretettel
egzecíroztatja, míg a szalafisták és a Muzulmán Testvériség tagjai a
legnagyobb nyugalomban élik a mindennapjaikat.</b></span> Mindent összevéve
intelligens embernek tartom őt, ám<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> arroganciája és önelégültsége miatt
meghökkentően ügyetlennek is.</b></span></p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
</b></span><p><img alt="" src="http://mandiner.hu/gallery/2018/04/macron11.jpg" style="margin-right:0px" width="444" height="222"></p>
<p><b>Hogyan jellemezné az elnök kapcsolatát a francia médiával?</b></p>
<p>A médiumok többsége Macront támogatta az elnökválasztási kampány
során, mivel azt ígérte, hogy gátat szab a populizmusnak. Azóta az
elnök számos véleményformálóra egyfajta hipnotikus hatást gyakorol,
akik az új, fehér Obamát látják benne.</p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A sajtó olyannyira alárendelődik Macronnak, olyannyira lenyűgözi őt a
személyisége, hogy még az a megvetés sem sérti, amit az elnök <span style="background-color:rgb(217,234,211)">az
újságírók</span> iránt tanúsít. </b></span>Régebben az elnökséggel foglalkozó újságírók
egy, az Élysée-palota udvarára nyíló irodában kaptak helyet, hogy mindig
testközelből követhessék a történéseket, Macron hatalomra kerülése után
viszont egy sötét, félreeső utcába költöztették őket, ez pedig a
legkisebb botrányt sem váltotta ki.</p>
<p><b>Úgy véli, a jobboldali mozgalmak szövetsége Macron
rémálma, amely a szocialisták és a kommunisták között több mint negyven
éve kötött együttműködést venné mintául. De vajon a Republikánusok és a
Nemzeti Front képesek lesznek túllépni ellentéteiken és
nézetkülönbségeiken?</b></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A jobboldali pártok uniója meg fog valósulni, a Republikánusok és a
Nemzeti Front között ugyanis egyre jelentéktelenebbek <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a különbségek</span>,
mióta Marine Le Pen a centrum felé lavírozta az apjától megörökölt
szélsőjobboldali pártot.</b></span> Csupán a gazdasági kérdésekben vannak még
eltérő álláspontok. Az <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>egyesülés távlata nyilvánvalóan frászt hoz</b> </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a
baloldalra, amely egészen idáig úgy tudta bebiztosítani magának a
győzelmeit, hogy ördögi színekben festették le a jobboldali mozgalmak közeledését.</b></span></p>
<p>Úgy tűnik, ma már Marine Le Pen is elismeri ennek a szövetkezésnek a
szükségességét, a Wauquiez-féle jobboldal viszont továbbra is elutasítja
a gondolatot. Ebben a kérdésben, úgy hiszem, Wauquiez téved: a
jobboldalak közti lövészárok-háború abszurddá vált. Wauquiez azt
kockáztatja a hajthatatlanságával, hogy nem tudja megértetni magát a
választókkal, akiknek elegük van abból, hogy elrabolják a szavazataikat
egy, a baloldal által kiszabott „erkölcsi elv” jegyében, miközben ők a
hetvenes években gond nélkül lepaktáltak a Francia Kommunista Párttal,
ami a legtotalitáriusabb kommunista párt volt Nyugat-Európában.</p>
<p><b>„<i>Az amatőrizmus, ami egyaránt jellemző Jean-Marie Le
Penre és lányára, Marine-ra, teljességgel idegen Mariontól. Mi több, azt
a profi aprólékosságot észlelhetjük az esetében, amelyről Macron tett
tanúbizonyságot mozgalma felépítése során</i>” – írja a sokak által a
tradicionális értékeket felvállaló jobboldal reménységeként számon
tartott Marion Maréchal-Le Pen visszatérése kapcsán. [<i>A pártalapító unokája, Marine Le Pen unokahúga 2012-ben visszavonult a pártpolitikától, idén februárban azonban <a href="http://mandiner.hu/cikk/20180220_le_pen_unokaval_erosit_az_amerikai_konzervativ_konferencia?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201804" target="_blank">beszédet mondott</a> az amerikai konzervatívok fő seregszemléjén, a CPAC-en, majd bejelentette egy metapolitikai iskola létrehozását</i> – a szerk.] Milyen szerepet játszhat majd a jobboldal újraalapozásában? </b></p>
<p>Ő a francia politika sötét lova. Jelenleg fogadkozik, hogy nem kíván
visszaugrani a politikai pocsolyába, és őszintének hiszem ezt a
kijelentését. Egy ideológiai mátrix kidolgozásának szenteli az
energiáit, ami jó módszernek tűnik számomra. Emellett liberális
konzervativizmusa nyilvánvalóan összeegyeztethető azzal, amit a
jobboldal egy jó része gondol. A Nemzeti Front állampártisága egyre
inkább anakronisztikussá válik.</p>
<p><b>Nemrégiben <a href="http://mandiner.hu/cikk/20180304_renaud_camus_interju_europa_?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201804?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201804" target="_blank">interjút közöltünk</a>
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><span style="background-color:rgb(208,224,227)">a Nagy Felcserélés</span> </span>sok vitát kiváltó <span style="background-color:rgb(255,242,204)">fogalmát feltaláló Renaud
Camus-</span>val. Az író szerint <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a felcserélés – a tömeges bevándorlás, a
demográfiai elsüllyesztés,<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> a nép és a civilizáció</span> megváltoztatása és így
tovább – a „<i>hétköznapi, pőre valóság</i>” Nyugat-Európában.</span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"> Mit gondol Camus víziójáról?</span></b></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Nagyon nagyra tartom Renaud Camus-t intelligenciájáért és
műveltségéért, rendkívüli irodalmi tehetség.</b></span> Kimagasló művészi
érzékenysége nyomán olyan dolgokat is pontosan meglát vagy megérez,
amikre sok hivatásos szociológus még csak gondolni sem merne, hát még
hogy megvizsgálja őket.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> A népességcsere különféle jelenségei, amelyeket
egyes kerületekben, városokban, sőt megyékben</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>megfigyelhetünk, tények.</b></span></p>
<div class="m_-7302046536794985104gmail-keretes"><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Párizs tizedik kerületének egyes részein, ahol lakom, az európai világ gyakorlatilag eltűnt,</b></span><b> </b>a<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> helyét pedig afrikai és maghrebi utcák vették át.</b></span> A Nagy
Felcserélésre vonatkozó meglátásai nem valamiféle összeesküvés-elméleten
alapulnak, ahogy azt sok ellenfele állítja. Ha semmit nem teszünk, hogy
visszaszorítsuk a tömeges bevándorlást, és nem vesszük fel a harcot <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az
iszlamista terrorizmussal, amely az előbbi leple alatt bontakozik ki,
2050 Franciaországa semmiben nem fog emlékeztetni <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a száz évvel
azelőttire</span>.</b></span> Camus-hoz hasonlóan én is úgy gondolom, hogy elengedhetetlen
küzdenünk a multikulturalizmus ellen, valamint <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>megvédeni a francia
civilizációt, az emlékezetét, a nyelvét, a kultúráját, az erkölcseit, a
tájait.</b></span> Azzal viszont nem értek egyet, hogy ő ezt a nemzeti identitást
etnikai alapon határozza meg. Szerintem <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>ez</b></span><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> az identitás</span> nem lehet a
fehérek előjoga, ennek ugyanis ma már nincs semmi értelme. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Alexandre
Dumas mulatt volt. Semmi sem hat meg jobban, mint amikor látok egy
frissen franciává lett sárgát vagy feketét, aki a keblére ölelte
Franciaországot, magáévá téve annak minden értékét.</span></b></span></div>
<p><img alt="" src="http://mandiner.hu/gallery/2018/04/muszlim.jpg" style="height:453px;width:800px"></p>
<p><b><i>A közelgő polgárháború</i> című, 2016-ban kiadott könyvével arra kívánta figyelmeztetni „<i>a némiképp kába közvéleményt, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">olyasféle multikulturalizmust szenvedünk el, amiből akár egy polgárháború is kicsírázhat</span></i><span style="background-color:rgb(234,209,220)">”. </span>A polgárháborúnak ez az előérzete erősebbé vált a könyv publikálása óta?</b></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Sajnos azóta több merénylet is tanúskodott a Franciaországot átszelő identitárius törésvonalról.</b></span></p>
<div class="m_-7302046536794985104gmail-keretes"><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Két civilizáció</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">feszül egymásnak:</span> az európai és a muszlim.</div>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A veszély abban áll, hogy az utóbbi kihasználhatja az előbbi
bódultságát. Én a részemről elkerülhetetlennek gondolom az erőpróbát.
</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Azt kívánom ugyanakkor, hogy ez az erőpróba törvényes, verbális,
erkölcsi jellegű legyen. Úgy vélem, még van időnk arra, hogy megtörjük </b></span>
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ezt a totalitárius, szexista és antiszemita ideológiát, a politikai
iszlámot, amely a sariát és annak tilalmait szeretné bevezetni
Európában.</b></span> </p>
<p><b>„<i>Vége az unió prédikálásának a békés együttélésről, a
diszkrimináció elleni harcról, a migránsok befogadásáról. Vége a
globalisták átkainak a rasszisták, a xenofóbok, a szélsőségesek ellen</i>. (…) <i>A határok eltörlésének gondolatán felépült unió pere megkezdődött”</i> –
írta az olasz választások után.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Milyen módon kellene megreformálni az
európai együttműködést, és mi lehet a kelet-európai országok szerepe
ebben a folyamatban?</span></span></b></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A történelem szele a kelet-közép-európai országok felől fúj.</b></span></p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
</b></span><div class="m_-7302046536794985104gmail-keretes"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az ott élők tudják,</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>mit jelent a totalitárius elnyomás,</b></span><b> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">és <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a többségük</span> elszenvedte az oszmán imperializmust.</span></b> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b><span style="background-color:rgb(208,224,227)">Nagy-nagy
érdeklődéssel és csodálattal követem</span> </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az európai identitásválságot
megérteni képtelen unióval</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>szemben kialakult ellenállási mozgalmakat.
Orbán Viktor, akit megerősített az országgyűlési választásokon aratott
győzelme, úton van afelé, hogy megtestesítse ezt a „<i>konzervatív forradalmat</i>”,
amely végigsöpör a kontinensen. A francia jobboldal jól tenné, ha
közeledne hozzá. </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Ami az uniót illeti, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a népek védelmének, és nem</span> a
határok<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> elutasításának </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">távlatát szem előtt tartva kell újjáépíteni.</span></b></span></div>
<p><b>Éric Zemmour <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a nagy bomlasztás kezdeteként <a href="http://mandiner.hu/cikk/20180306_eric_zemmour_1968_majusa_a_nagy_felbomlas?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201804" target="_blank">tekint </a>1968-ra</span>. Ön hogyan emlékszik<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> '68 májusának eseményei</span>re, miképpen értékeli a hatvannyolcasok örökségét?</b></p>
<p>Hatvannyolcban 15 éves voltam, és úgy éltem meg ezeket a heteket,
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>mint az elkényeztetett gyerekek komédiázását</b></span> – hiszen azok is voltunk.
Sokan ugyanakkor hamar komolyan kezdték venni magukat. Ösztönösen
menekültem ettől a dogmatizmustól és az indoktrinációtól. Érdekes, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a
korszak vezéralakjait, Daniel Cohn-Benditet és Romain Goupilt ma
Emmanuel Macron nekihevült támogatói között találjuk. Úgy hiszem,
Macronnal a relativizmusra és a jó érzésekre alapozott világ végét
éljük, amely csak rettenetes dolgokat eredményezett.</b></span></p>
</div>
<br></div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
<tr>
<td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-round-orange-animated-no-repeat-v1.gif" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td>
<td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avast.com</a> </td>
</tr>
</table>
<a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>